|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.17. 15:36 - |
A telephelyen őrzik a fekete piac macskalényeit, úgymond itt vannak elszállásolva... a terület kutyákkal védett, szögesdróttal bevont, s őrök is figyelik őket, egyszerűen nincs kiút erről a helyről... azok a macskák is ide kerülnek, akiket az utcán találnak és nem szerencsétlenségükre nem a rendőrök kapják el őket.
|
[323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
Osoreru nem az a fajta, aki kapható a fenyegetés okozta változtatásokra. Kinyújtja a mancsát, mintha stop táblát mutatna a kutyalénynek, de a fekete szikrák megjelennek benne. Nem fog tétovázni, megöli Tristant, ha fenyegeti őt. - Nem vagyok a segítségedre szorulva. - jelenti ki határozottan, s vörös szemében gyilkos fény villan meg, majd ugyanilyen villantást küld Shikinek. - Ebben a világban. A sajátomban legyőztem önmagam és segítséggel ugyan, de visszavertük az embereket. Ne keverj össze az evilági múltammal, mert én nem ő vagyok. - figyelmezteti a kandúrt. Osoreru számára még a bajtárs sem részesül kedvességben. Azt csak Kokoro kap. Mert ő már elviselte őt a legrettenetesebb pillanatokban is. Mert szereti annak ellenére, hogy közel állt ahhoz, hogy szörnyeteggé váljon. - Kezd. De több erőm marad, mint másoknak, akiket onnan küldök át, mivel én folyamatos összeköttetésben állok a túlvilággal, ami számomra a Macskalények Birodalma, így erőt nyerek onnan. - közli, ezzel egyértelművé téve lehetséges ellenfelének vagy -feleinek, hogy nem fogják legyőzni, mert még ebben a világban is rettenetes erővel bír. Végigméri Tristant. - Nincs bizonyíték. Hiszel benne, vagy sem, nem érdekel. Tehetnél egy próbát, de ahogy a helyzet áll, nem sokra jutnál vele. A kardod nem veheti fel a versenyt az árnyvillámaimmal. - közli hidegen a kutyalénnyel. - Ez nem a jövőm, ez csupán a lehetséges jövőm, ami itt elmúlt, odaát pedig sosem fog megtörtnénni. - jelenti ki komolyan. Tristan alkudozni kezd és a kandúrnak betelik a hócipője. Visszaköti csukott szemére az anyagdarabot, aztán elfordul a csapattól és elindul kifelé a telephelyről. Nincs ideje ostoba alkukra. Őt nem érdekli az itteniek sorsa sem. Neki csak Kokorora van szüksége és minél előbb meg kell találnia.
|
*Megtorpan mikor a szilánkok beleszúródnak bőrébe és sebet hagynak maguk után,melyből lassan vér kezd folyni.Végignéz magán,majd a kandúrra tekint,aki szintén vérzik.Lassan,s fenyegetően indul el felé.*Ölj csak meg,s akkor hol szerzel másik kutyalényt,akitől segítséget kérhetsz?*veti fel az egyszerű kérdést.*Honnan tudjam,hogy ez nem valami trükk?Ha ez a Te világod mi a bizonyíték arra,hogy ilyen marad mint most?Megtudsz valamit a jövődről,amit nem kéne,ezáltal felborítod az idősíkot és lehet,hogy rosszabb lesz,mint jelenleg.*elmélkedik hangosan*Kössünk egy üzletet.Segítek nektek és cserébe mindenkit elengedtek és felhagytok a dolgotokkal.*szögezi a macskalényeknek az ajánlatát.*
*Feltűnően szemléli az idegen kandúrt.Különösnek találja,hisz az itteni macskalények eltérnek Osorerutól.Látott már egy-két különös szerzetet,de a jelen helyzet mégiscsak más.Mivel az elején elvesztette a fonalat,számára kínai amiről a társalgás folyik.Számára az egyetlen értelmes kijelentés Shikié volt,mikor arról érdeklődött,hogy vele tart-e.*Még szép,hogy a segítségedre leszek.Hülyeség volt megkérdezni.Elválaszthatatlan társak vagyunk,emlékszel?*vigyorogja Jester*
Ennyit a harcról.*morogja,majd fegyverére tekint.*Tudom,hogy vérre szomjazol,de majd legközelebb.*azzal elteszi*Azt hiszem,nem árt,ha többen vagyunk,így rám is számíthattok.*jelenti ki a nőstény.*
  
|
- Ümm... én csak hallottam ezekről de elmondom amit tudok... úgy mondják, hogy Osoreru átaengedte ide az embereket.... Osoreru mestere végzett végül a saját szolgájával amikor már nem volt szüksége rá... ümm azaz veled... a macskalények először megtűrték maguk mellett az embert, próbálták tanítani, de lehetetlennek bizonyult, későbbamikor már nem volt más választás, felvettük az emberekkel a harcot, erősebbek voltunk a képességeink miatt, az emberek viszont rájöttek, hogy a természettel összefügg az erőnk és majdnem minden erdőt kiírtottak.. a macskalények legyengültek.... aztán az emberek majdnem mindent elpusztítottak, nem sokan élték túl, őket is betörték mint valami állatokat... szolga sorba taszították őket, majd valahogy lassan évszázadok múlva ide jutottunk.... itt a macskalényeknek nincsenek jogaik, kedvtelésből ölnek meg minket, s minden bűntetés nélkül, kölyköt, nőstényt, vagy kandúrt... nekik nem számít... mocskos világ lett ez... és te okoztad a vesztünket... *mondja komoran* - Úgy látoma te erőd is kezd eltűnni... *nézi a véres mancsokat* - Rendben... én segítek... *néz hátra társaira* - És ti jöttök? *érdeklődik* - Viszont az embert nem engedhetjük el, túl sokat szimatolt utánunk,... elbukunk ha kikotyog valamit...
- Tristan ez nem alkalmas időpont a viccekre, nem fogok elmenekülni.... *mondja elszántan, s csak nézi a macskaférfit* - Ha Tristant használjátok fel, akkor nekem is jogom van menni! *csendül fel Leo hangja*
 
|
Visszafordul Shikihez. - Egyetlen embert ismertem, aki az Árnyvilágban megmutatta szörnyeteg lelkét. Kokoro hozta el a fényt és két rokonommal legyőztük egykori mesterem, Shidosát. - válaszol komolyan a kandúrnak. Már nem tud a másik kérdésére válaszolni, mert Tristan rátámad. Mancsaiból kicsi szilánkokat küld felé, de azok őt is megvágják. Most kezd gyengülni. Vérezni kezd és értetlen bámulja a mancsait. - Értem már... Kokoro a fényével megvilágította az alagút másik végét. Most már ha magamba nézek, a jövőt látom, amit elhozhattam volna a fajtámra, ha ő nem ment meg. - mondja. - Amit mondtál... hogy megöltek... - néz fel Shikire újra. - Mi történt utána? - kérdezi. - Nekem sietnem kell, de tudnom kell, mit alkottam volna, ha Kokoro nincs. Huszonnégy óra múlva visszahív a világom. Nem tudok itt maradni, mert ez az én belsőm. A Macskalények Birodalma visszahív, hogy ne roppanjak össze, ezáltal a világok közti hidak megmaradjanak. A halálom a világotok azonnali pusztulását jelenti. - s most ridegen ránéz Tristanra. - Ha megölsz, szétrobban ez a világ. Ugyanis te és itt mindenki Kokoron kívül bennem éltek. - veti oda neki komolyan. - Meg kell találnom Kokorot. Nem maradhat bennem, ebben a világban, amely az én világom lehetséges jövője volt. Ő a Macskalények Birodalmába tartozik és fontos, hogy ott legyen, különben elveszik a fény onnan, ezt a helyet pedig megtölti a sötétség. Kokoro a tanítványom, de a mesterem is. Ha elszakadunk, az rátok nézve végzetes lehet. Kutyalény! - szólítja meg Tristant. - Az orrod talán jobb az enyémnél. Szagolj meg és keresd meg nekem Kokorot! - kéri, s karját nyújtja a kutyalénynek. - De ne trükköz, mert egyetlen szemvillanással a halálba küldelek. - figyelmezteti felizzó szemmel. - Nem az árnyvillámoktól kell igazán tartanod, vagy a fémszilánkoktól, amit a testedbe állítok, hanem a pillantásomtól. - s lassan leveszi másik szeméről a kötést, de nem nyitja ki a szemét. - Segítsetek megkeresni Kokorot! - parancsolja a macskalényeknek.
|
*Azura a kard láttán felveszi támadó pozícióját.*Nah végre valami kis akció is jut mára.*már készülne az ellentámadásba,de az idegen kandúr seperc alatt lefegyverezi az ellenségüket.Döbbenten figyeli,majd motyogva megismétli a nevet.*Olyan ismerősen cseng...*vallja be,de mikor megtudja honnan ledöbben.*
*Jester elkerekedett szemekkel hol a kandúrra,hogy pedig Tristanra pillant,majd egy hatalmasat felkacag a póruljárt eben.Őt nem érdekli,hogy kicsoda Osoreru,számára hatalmas öröm,hogy az oldalukon van és kiüti ellenségüket.*
*Váratlanul érte a támadás,így teljes erővel a falnak csapódik,katanája kihullik kezéből és előtte beleáll a földbe.Térdre rogyottan liheg maga elé,hogy felfogja mi történt.Megrázza fejét,majd mikor felpillant gazdája áll mellette.Feltekint rá,onnan pedig Osorerura.Orrlyukai kitágulnak,pupillája összeszűkül.Magában nyugtázza fegyvere közelségét.*Siess haza,én feltartom őket.*súgja oda,azzal felpattan,katanája megjelenik kezében és a kandúr felé veszi az irányt.Igyekszik felkészülni egy újabb támadásra tőle,de próbálkozik bevinni egy két jól irányzott célzást.*
|
*leo nagyon meglepődik* - Tristan... Tristan rendben vagy? *huppan gyorsan a kutyalény mellé*
- Shidosurukara Osoreru... *ismétli a nevet Shiki, s nagy szemeket mereszt a kandúrra* - Te... hogy lehetsz életben? *hátrál egy kicsit* - Kokoro... ez a név is ismerős... áhh az árny és a fény kandúr... de... *nem érti a helyzetet* - Várj ne menj még... hogy lehetsz életben? Az emberek megöltek téged amikor elárultad a fajtád... *teljesen lemerevedik a kandúr erejét látva, Shiki maga is erős de ez egyenesen elképeszti* -És mi az hogy 24 órád van? A macskalények birodalma még létezik valahol?
|
Fúj az emberre, majd a mancsait felemeli, hogy megmutassa félelmetes erejét. Kezd türelmetlen lenni és nem jó, ha ő elveszti a fejét. Úgy tűnik, Shiki beszédesnek tűnik, aztán Azura is segít neki. - A Macskalények Birodalmából. Shidosurukara Osoreru vagyok. - mutatkozik be komolyan, sötét hangon. Amint meglátja a kutyalényt a karddal, máris támad. Sötét villámait rázúdítja. - Holtest az lehet belőled gyorsan. - morogja neki, aztán a falnak vágja. - Ha találkoztok Kokoroval, mondjátok meg neki, hogy nekem nincs sok időm, csupán huszonnégy órám. Aztán később térhetek csak vissza érte. Hallgasson az ösztöneire, hiszen azok mindig megsúgták neki a helyes irányt. - kéri komolyan a társaságot, azzal már távozna is.
|
De,tudni szeretném,hogy mire számítsak...*intézi szavait a nősténynek,aki leinti.*
Igaza van...Mit mondasz Jester,lehetséges,hogy ne veszekedj?Zukit pedig felejtsd el.*morogja oda a kandúrnak,majd minden figyelmét a jelenlévőkre szegezi.*Most pedig végezzük a munkánkat. *tanácsolja,s megakad a tekintete a különös kandúron.Még sose látta erre,ráadásul nem is idevalósinak fest.*Nem láttam én sem,de Te is ismeretlen vagy számomra.Honnan jöttél?*szögezi Osorerunak a kérdést.*
*Tekintetével felméri a közeledő macskalényeket.Igyekszik mindegyiknek a gyengéjét kiszúrni.Mancsát a kard markolatán pihenteti,de ahogy elég közel értek a biztonság kedvéért előkapta s beállt Leo elé,hogy megóvja az esetleges támadásoktól.*Bármi is a tervetek,csak a holttestemen át érhetitek el.*néz komolyan Shiki szemeibe.*
|
- Macskalények... *néz végig az érkezőkön Leo* - Mit akartok tőlünk? És hol vannak a többiek? Mit tettetek Gax-al? *kiálltja oda a kis csapatnak, ahogy Osoreru előlép megrémül* - Ki... ki vagy te? *néz végig a macskaférfin*
- Lehetséges lenne, hogy ne veszekedjetek? *morogja Shiki*- Nincs most itt ennek az ideje... Gax? Áhh biztos az a nagy szájú fehérség... nem kell aggódnod, életben van... *megnyalintja a mancsát, s készülne a támadásra, de Osoreru megzavarja, nagy szemekkel pillog rá* - Nem találkoztam ilyen macskalénnyel... sajnálom *tárja szét karjait* - Intézzük el ezt a kettőt, mielőtt még lebuktatnak minket.... *néz a csapata felé* - utána ráérünk cseverészni..
|
A kandúrnak azonban jobb a hallása, mint az ittenieknek. Morogva indul meg a két idegen után. Aztán mielőtt támadna, rájön, hogy az egyik kutyalény. Ledermed. - Itt... itt az emberek szövetkeztek a kutyalényekkel... - suttogja. Mancsaiban fekete szikrák pattognak, mígnem megjelennek a többiek. Kilép a sötétből. - Egy rózsaszín kandúrt keresek. - jelenti ki mély, reszelős, türelmetlen hangon. Szeme izzik, minden jelenlévőt végigmér. ~ Bűz, fertő. Undorító ez a hely. Az a kettő meg ide akart visszatérni? ~ gondolja.
|
Ahogy gondolod,de a helyedben nem így csinálnám.Minél többen tudnak róla annál nagyobb a hiba lehetősége.Nem fogják megállni az eszeveszett támadást.Ha megtudják a macskalények,hogy az emberek rájöttek,előbb lépnek.Ki tudja mióta tervezték ezt a dolgot.Lehet,hogy olyan erőre tettek szert,melyre készülni kell az embereknek is.*világosítja fel a férfit*Kutakodjunk egy kicsit.*mondja röviden,de ekkor váratlanul megjelenik Shiki és csapata.*
Szereted őt?Mármint azt a félvért.*kérdezősködött Jester*
El se hiszem,hogy így viselkedtél a megszállás alatt lévő házban.Mire fel vagy féltékeny?*unott arcal meredt előre,majd megállt Shiki mellett.*Szép fogás.
*Elhallgat mikor Shiki lebuktatta a két betolakodót.Egy utolsót Azurára pillant a szeme sarkából,majd a két idegent veszi szemügyre.*
|
- barátokat akik hisznek nekem, de pontosan nem tudom, hogy kiket kellene értesítenem, lehet hogy mégiscsak ketten kell hogy menjünk.... *mondja komolyan a kutyának* - Te mit gondolsz mit kellene csinálnunk? Nem állhatunk itt ölbe tett kézzel...
- Nem is, inkább megkötözött kézel kellene ott álnod... *jelenik meg a semmiből, két villogüó szempár keretében Shiki* - Úgy tűnik, hogy nyomozgattok utánunk, ejnye ejnye ez nem szép dolog...
|
*Meglepetten pislog az idegen macska felé,aki úgy tűnt elő a semmiből,mint a Terminátor.Egy darabig még figyelte,de Leo intésére követte a férfit.Igyekezett nem felhívni magára a figyelmet.Amint távolabb értek gazdájára pillantott,de figyelme nem lankadt a különös macska felől.Fülei a magasba meredtek,s minden apró neszre megrezdültek.*Pontosan kit értesz a többi ember alatt?Nem csöngethetünk be minden házba,hogy hahó a macskalények terveznek valamit.A végén még bolondnak néznek.El kell érni valahogy,hogy felfigyeljenek erre a jelenségre.Gax felől meg ne aggódj,ahogy megismertem eme rövid idő alatt szerintem nem esik baja.*szólt oda bíztatóan.*
|
*Leo betekintett ahogy felmásztak, Tristan feltevését különösnek és egyenesen borzasztónak találta, elfintorodott, majd gondolkodóba esett, ekkor jelent meg Osoreru, a férfi levegőt venni is elfelejtett ahogy a macska megjelent mint valami démon, intett Tristannak, hogy menjenek innen, s csak meszebb szólt hozzá* - Szólnunk kell a többi embernek, ha a macskalények készülődnek akkor nekünk abból semmi jó nem fog kisülni... ha utánuk megyünk, csak belekeveredünk mindnenbe és lehet, hogy nem tudunk majd senkin sem segíteni... remélem Gax jól van...
|
Egy idegen macskalény jelenik meg a telephely közepén. Durva külseje és szikrázó szeme nem jósol túl sok jót. Beköti sárga szemét, nehogy véletlenül megöljön valakit mielőtt megkínzott volna, hogy megtudja, hol van Kokoro. Bűzt érez, rengeteg emberi szagot, gázokat és gőzöket, amiktől rosszullét fogja el, de a keresett kandúr túl messze van ahhoz, hogy megérezze szerelemillatát.
|
*Mao ezalatt üres tekintettel bámult a semmibe. Néha koppant egyet a feje a falon. Teljesen elkülönült a valóságtól. A képzelgést vélte valóságnak, s a hatalmas macskafülű lényeket, és a bezárt embereket képzelte egy ostoba rémálomnak. De ha csak erre az álomra gondolt, remegni kezdett. A saját kis illúziójába csöppent. Azt képzelte otthon van, s boldogabb mint valaha .. Ott van vele Clyde is, és édesapja is. Némán, mozdulatlanul, rongybabaként hevert a sarokban. Teljesen elmerült, érzéketlenné vált mindenre, s mikor felrántották a földről, csak úgy csüngött le az idegen macska karjáról. Szinte észre se vette. Nem remélt semmit, nem ellenkezett, csak engedte, hogy cipeljék, s az se igazán zavarta mit kap azért hogy a semmittevéssel nehezíti a hurcolást. *
|
*Egy szeles lány surran át a cellák között. Úgy érkezik, mint a hurrikán, s úgy is söpör végig. Hatalmas, eget földet megrengető indulatok munkálkodnak benne, s úgy is torpan meg az egyik rács előtt, mintha szakadék volna lába előtt. Kitárja az ajtót s beszökken. Nem kecmecelve kirángatja onnét a benn csücsülő lányt, karon ragadja, s már sodorja is magával. Pár pillanat múlva úgy tűnik el, ahogy jött.*
Félix sziget, Jobb kínzókamra |
*Bólintott Leo javaslatára,majd felmászott a legközelebbi fára.A sok éves tapasztalatnak köszönhetően seperc alatt fent volt és már szemlélte is a ketreceket.Miután körülnézett és összegyűjtötte a megfelelő mennyiségű és minőségű adatot,lemászott és ismét jelentést tett.*Van egy jó és egy rossz hírem.A rossz hír az,hogy a ketrecek üresek,a jó pedig nem más,minthogy tudom követni a nyomokat.Elég erőteljesen érzem.Szerintem gyakran használják azt az utat.*nézett a sziget felé vezető útra.*Leo,szerintem óvatosnak kéne lennünk.Nem félek,de az eddigi jelekből arra következtetek,hogy a macskalények készülnek valamire.Még nem tudom,hogy mire,de ha nem lépünk közben rosszul fog elsülni a dolog.Nos,mit mondasz?Elinduljunk a nyomon?
|
- Azura? Ő meg kicsoda? *érdeklődik* - Hmm az emberek kegyetlenek.... nem is érdemlik meg az életet... szánalmasak... azaz... igazából nemmmindegyik, de bármelyik pillanatban fordulhat a kocka... így aztán nem szabad megbíznunk bennük, egyikben sem... *mondja nagyon komolyan és elszántan* - Megérkeztünk... *áll meg egy pillanatra* - Ha itt bemegyünk ezen a rejteken... ki fogunk jutni a Félix szigeten... a víz alatt ... jó mi? és bármikor el lehet árasztani ha az emberek rájönnének! *nevet* - Na menjünk...
/Folyt.köv.: Félix sziget/ |
*Kivillantja fogait mikor a szürke kandúr arról beszél,hogy majdnem belehalt a férfi bántalmazásába,de nem törte meg a történet folytonosságát.*Hogy velem?*kapja fel fejét,s lelapítja füleit.Egy rövid ideig vacilál,hogy megossza-e titkát,de aztán úgy határoz,hogy Shiki is mesélt róla,akkor neki is úgy illik.*Nekem csak egy gazdám volt.Eleinte még nem volt olyan vészes az élet,de az apja halála után minden megváltozott.Elveszítette a bizalmát az istenük felé,és inkább a sátánnal cimborált.Talált egy szektát a közelünkben és csak akkor csatlakozhatott hozzájuk,ha a beavatási ceremónián feláldoz valakit...*vett egy nagy levegőt,majd folytatta.*Az a valaki...én voltam.Ezek a sebek,mind tőle származnak.Azt,hogy most itt vagyok,Azurának és csapatának köszönhetem.
|
[323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
