A kínzókamra 2 részre van osztva, az egyik a jobb, a másik a bal oldali, ezek el vannak választva egymástól, de egy kinzókamrában több foglyot is ki lehet hallgatni.
*A macska váratlanul felpattan. Mintegy film megszakításaként hagyja abba hirtelen amit idáig művelt. Nem is látszik rajta semmi, hanyag eleganciával nekidől a falnak, s sörényét igazgatja* -jól van *mondja félvállról* -csak tudni akartam, hogy.. *mondja, de nem fejezi be, szemléli a lányt, akit ki ugyan nem szabadít, nem akarja, hogy rögtön a torkának essen. Inkább hallgassa csak végig* -feltételezem a cicalázadásról tudsz *szól * -ez a macskalények egy titkos bázisa, úgy is mondhatnám, privát élvezetkamra, ahol a macskák kedvükre enyeleghetnek a kiválasztott emberrel, vagy akár kutyával. Ezt persze a szó véresebb értelmében vedd *nevet* -a lényeg az, idehoztalak, mivel itt egéni ellátásban részesülhetsz, kiválasztott vagy, nem pedig egy a többi cellába vetettel. Hm, olyan, mint amikor a birodalom urának vagy a kéjnője. Igaz, hogy rabszolga vagy, de bármit megkaphatsz, hisz a legnagyobb ember mellett a kvartélyod. *elővesz egy tükröt, megigazítja a sminkjét* -ha bármi kell, hivatkozz rám, Tyrishre *mondja mellékesen*
*Mao zokogva fordítja el arcát a macskától. Hatalmas szipogásai közben teste összeránddul. Már nem tud küzdeni a tigris ellen, csak engedi hogy tegyen vele amit tud. * - Undorító perverz féreg.. * Leheli dühödten, majd minden erejét összeszedve igyekszik eltolni magától, s kibújni alóla, menekülni olyan messze, amennyire csak tudhat. Alig pár centiméter után feladta. A nyilaló fájdalom végigjárta testét, s ismét sírásban tört ki belőle. * - Gyűlöllek..* Vicsorog az arcába. * - Teljes szivemből.* Tekintetét ismét a falra szegezi, s mérgesen fekszik a földön tehetetlenül. ~ Remélem hamar megundja, és mihamarabb megöl... Nem bírom már tovább....~ *
- Ne legyél már olyan, mint egy darab fa *mordul a lányra, mégis, mintha dorombolna. Folytatja, amit elkezdett, de ha Mao nem változtat viselkedését, ismét felpillant rá, s tőle telhető legváratlanabbul lekever neki egy pofont. A lány fölé mászik, combjaira térdel, kiegyenesedik, hátradobja haját, felsóhajt, kezei most saját mellkasát pásztázzák, ha már Mao nem volt képes rá.. kigombolja blúzát, az anyag selymes puffanással landol a földön.* -ezt rád bízom * gondol itt melltartójára, s a lányhoz bújik, hogy az minél kényelmesebben hozzá férhessen.*
*Az égető ajak fájdalmasabb érintéssel bírt, mint a penge mi vérét is kiontotta. Sikoltani akart, de hang nem távozott már száján. Küzdeni sem bírt. A kínzó fájdalom átölelte, és már csókolja a túlvilágról. * - Eressz.. el.. * Bőgi halkan, majd feladva mindent, temeti arcát a macska vállába. Zokogott hangosan, mindent kiadva magából. Nem foglalkozva már a fájdalommal. Az utolsó csepp energiáját is csak arra pazarolta, hogy kisírhasson magából minden bűnt, amit valaha, ebben a szánalmasan rövid életében elkövetett. Nem érdekelte, hogy az a lény ontotta ki a vörös nedvet testéből, úgy kapaszkodott a ruhájába, és úgy bújt hozzá, mintha csak szerelmesen ölelné magához, hogy vígaztalja meg. *
*Távolságtartóan szemléli, míg a lány küzd. Magával, vele, az életéért. Aztán leszaggatja a lányról a maradék ruhadarabokat is. Forrón a testéhez simul, lelke borzong, bőre bizsereg az érintéstől, érzekei vadul marnának bele Maoba. Ujját a lány álla alá simítja, felemelve ezzel a feketehajú fejét. Ajkát összeforrasztja vele, hosszú, fájdalmas csókban egyesülnek, ahogy a tenger öleli a partot. Sóhajszerű nyögés tör fel ajkaiból, ahol leválik a lány szájáról, keze már üres és forró. Végighúz vele Mao vállán, majd apró csókokkal borítja el azt, egyre lejjebb és lejebb haladva. Szinte felfalta a lányt, kínzóan lassan, égetően, érzékien.*
- Hazudsz! Tudom hogy hazudsz... Te csak egy aljas macska vagy. Aki képes meggyötörni egy gyereket...! Hogy aztán élvezettel onthassa ki a beleit!* Sipítja ide-oda vonagló testtel, s minden energiáját összeszedve próbál ellenkezni, s harcolni. * - S-segítség! * Dadogja zokogó hangon, majd a macska vallómására kicsit nyugottabb lesz. Igyekszik erőt gyűjteni, de közben minden szavára figyel, s minden szava egyenként hasít bele. * - Megtévesztő, bolond dög...* Zokogja válaszul a vallomásra, majd szembogara hírtelen összeszűkül. A lélegzete, s a szívdobbanása is elállt egyetlen fájdalmas pillanatra. A penge felhasította börét, s most az égető, fájdalmas vér ömlött ki, jegessé fagyott testére. Minden egyes hasításra szája eltorzultan artikulál. * - Ne...* Nyögi elfolytott hangon. Érzi ahogy egyre több vér buggyan ki melkhasából, s itatja át mocskossá vált ruháját. * - Fáj-* Mekegi, s próbál kapálózni, de a penge érintésére teste megmerevedik, s minden izma fájdalmasan szorul össze. Egyre jobban remeg. Szinte érzi hogy lassan magába szívja a jeges sötétség. Egyre jobban fázik, s csak forró vére melengeti át jégpáncéllá fagyott bőrét. * - ..feladom.. * Súgja halkan, üressé vált tekintettel, s már nem küzd a penge fájdalma ellen. Teste ismét elernyedt. Átadta magát a szenvedésnek, s mostmár csak epedezve várja hogy a megmentő halál magához ölelje. *
-Mondom, hogy nem döglesz meg !*vakkantja ingerlékenyen. Szikráznak körülötte az összecsapó energiák, mik pattanásig feszülnek, ahogy felbortolt farkával csapkod maga körül megvadult szörnyetegként, mit csak egy gyönge póráz tart vissza. Hamarost elszakad, s a fenevad elpattan, elsikkan a zsinege mögül, táncát járja a vérmocskos világban. * - mindenki ezt mondja *feleli tűnödést játszva, hogy Mao haza akar menni. Mikor a lány sírásban tör ki, a kérdésére ajkához simítja acélhideg ujjait. Arcáról eltűnnek az indulatos érzelmek, egészen megfagy a fehér macska. Mintha gondolkozna, tépelődne, hogyan is adja Mao tudtára a feleletet, mi olyan egyértelmű. * -Amikor bementem a telepre, még nem tudtam, kit hozok el, és mit teszek vele *vallja be kimérten, s érezhetően kétségektől tarkítottan. Tyrish most megy át egy igen megrázó felismerési folyamaton, s maga is hanyatt esik ezek fölött.* - aztán megláttalak *mélyed szeme Maoéba, hosszú körmei végigszántja annak arcán* - s máris világos volt az egész. Én csak a sors egy megnyilvánulása vagyok előtted.. a személyem teljesen elhanyagolható, csak éld meg, amit hozok neked *susogja parázspattogó hangján.* - ahogy ott.. a mocsokban felsejlettél előttem.. éreztem, belémhasított, hogy csak te kellesz, senki mást nem hozhattam volna magammal *mondja hűvös, de érzéki komolysággal* -ez így van elrendeltetve *ejt el egy apró mosolyt, majd a pengét, mit eddig hanyagolt, megnyomja a lány mellkasát, ívet húz vele, hogy egy kecses mintájú karc jöjjön létre a kiserkenő vérből. Melle tájékán köröz a késsel, élvezettel, ahogy egy fiatalasszony parfümözi magát a hőn kívánt nászéjre. Közben a hozzáférés érdekében Maoról lassacskán lekerülnek a textilek is..*
- Azért reménykedni csak lehet...? *Motyogja szomorúan elmosolyodva. A macska hangja halaltán torka teljesen összeszorul. Remegve várja az ébredést ebből a rémisztően sokkoló rémálomból. * - Miért?! Miért engem?! * Tört ki ismét sikítoza magából, majd azonnal elnémult, mikor a hideg penge a bőréhez ért. * - Ne...* Lehelte s ismét patakokban folyt le a könnye. * - Félek a haláltól.. * Vallja be "bűnét", azzal feladva ernyedt el, eddig megfeszült teste. * - Haza akarok menni..* Nyüszörögte.* - Miért jó neked ez?* Kérdezi nagyokat szipogva, s erősen összeszorította a fogait, ha a macska úgygondolja végül, hogy elvágja a torkát.*
-Ne hazuttold már meg magad, z előbb mondtad hiszen, mi gonoszok vagyunk. Akkor bűntudatunk sem lehet *mondja csevegő hangnemben. ~ Tényleg nincs mit megvallania? Akkor majd szerzek neki...! * gondolja magában a csíkos, a lány vakmerő felszólításaira egy percig még csendben marad.* - Nem fogsz meghalni. A szégyennel fogsz tovább élni évtizedeken át, a nap minden percében, sosem szabadulva, hurcolva az emlékeket, amik billogot nyomtak a bőrödbe *sziszegi, a körmös játékot megunta, most egy kés után nyúl. * -szóval Mao, hm? *a hideg pengét végighúzza a lány arca mentén, le az állán, a kulccsontjáig, majd végigvezeti a lapját nyakán, mellkasán, s végigszánt vele blúza alatt*
* Kiölt lélekkel kuporog a nyírkos kövön. Mit sem törődve a körülötte történő dolgokkal. Mélyet sóhajt, s a cigifüstre sem különösebben figyel fel. Arca kissé megrezzen mikor a forró csikk, égeti bőrét, de nem érdekli. Ennél fájdalmasabb dolgokat is élt át konyhai balesetei során. A macska hangjától elfordítja a fejét. Szemeiből csak úgy ömlik a könny. A fájdalmas, szorító érzésre nagyot nyekken, s közben próbálja visszatartani előtörekvő sikítását. * - Remélem hamarabb kinyúlok, mint ahogy téged elkezd emészteni tetteidért a bűntudat... Nincs mit megvallanom. * Köhécseli fel a szavakat. Időnként vonaglik egyet de tűri. Bátran és vakmerően tűri a fájdalmat, összeszorított fogakkal. * - Csek ennyit tudsz?* Susogja a levegőbe kaján vigyort erőltetve izzatságtól, s könnyektől gyöngyöző arcára. * - Ölj meg.. Végezz velem.. Úgyse jutok többet haza.. Úgy se látom többet a mamát, se a papát... Se Clydot.. Se azt a furcsa kutya szerű szerzetet... * Zokogja egyre hevesebben kapálózva. *
*Összeszűkült szemekkel hallgatja a folyja siralmát.* - Még nem is láttad, mennyire gonoszak *vigyorog, fogai vészesen kicsillognak* -a szidalmaiddal itt nem mész túl sokra *közli szárazon. elnézi a tehetetlen lányt, pihenőt tart, farzsebéből előhalász egy fehér dobozkát, s öngyújtót. Hamarosan jólesőt szív egy vékony szál cigarettából, s elégedetten sóhajtja ki vele fáradtságát. Amíg két ujja közt forgatja a tekercset, elgondolkodik a széles körű lehetőségeken.* -tudod, jobban fog fájni, ha ilyen feszült vagy *állítja, még szippant egyet, majd a forró csikket Mao bőrén oltja el. * -na de mostmár kezdjünk neki *szól lelkesen, mintha egy kalandos útra invitálná a lányt. Leguggol Mao mellé, kezében különféle feszítőeszközökkel. Egy pillanatig elgondolkodni tetszik, majd szakszerű, beavatott mozdulattal a lány körme alá dugja az egyik szerszámot* -szólj, ha fáj*kéri nyájas iróniával. A darab egyre mélyebbre hatol, már valósággal feszíthet* - ideje vallanod *morogja komoran*
- Látod, ez különböztet meg minket embereket, tőletek.. Állatoktól.. * Nyekergi hevesen kapkodva. * - Képesek vagytok egy szerencsétlen gyereket bántani, akinek semmi köze az egészhez. Mert ti macskák, egytől egyig gonoszak vagytok...!! * Sipítozott vérben forgó szemekkel, majd dőlt el, mint egy zsák, a fáradságtól. Mikor a macska ránehezkedik, csak fájdalmasan felnyög. A rugástól meg se rezzen, ugyanolyan élettelenül fekszik hatalmas szembogárral, s könnyes tekintettel. * - Szuka..* Leheli fájdalmasan, s nagyokat szipog. Már nem ellenkezik, a kapálózástól elveszett a maradék energiája is. * - Gyűlöllek titeket.. Remélem mind pokolra juttok.. * Rebegte komolyan, a csöpp csilingelő hangján, mégis olyan erőteljesen hangozhatott, hogy a hatalmas macska hátast dobhatott a lány szavai hallatán. Legalábbis Mao ezt képzelte, mivel teljesen vak volt. *
-Óh, igazán? *kérdi éhesen kapva minden szócska után, amit Mao elejt* -hát tudd meg, a macskalényeknek sem volt semmi közük a fajtádhoz, amíg azok nem akartak háborúzni és tönkretenni minket.. de sikerült nektek..remélem örülsz.. mindig is érdekelt az emberek arcán játszadozó kéjes mosoly.. a lelkükben villogó őrület.. most végre láthatom közelebbről *susogja szenvedéllyel, teljes súlyát rárakja lábára, hogy a lány ne fickándozzon tovább. Mikor kijelenti, hogy harcolni fog, elégedetten lendít egyet farkával.* -úgy sokkal jobb *vigyorogja élvezettel. Ahogy Mao rászól, leharvad arcáról a mosoly, mi így elkomorodva egy veszett, megriadt farkaséhoz hasonló. Kecsesen leemeli lábát, ahogy a lány kérte, felemelkedik, s mielőtt még elfordulna a fogolytól, belerúg, azzal az undorodó mozdulattal, ahogy egy sötét, nyálkásan ragacsos piszkot próbál magáról lepöccinteni valaki. Azután fog egy mocskos szürke kendőt, ráerősíti Mao homlokára, eltakarva ezzel szemeit, egy másikkal pedig a kezeit köti össze a lány háta mögött* -olyan izgató érzés lehet, ha ki vagy szolgáltatva valakinek.. te nem így gondolod? *tudakolja édesdeden*
*- Nem, nem tudom, de eressz el! Nem tettem semmit! Közöm sincs a macskákhoz.. Mióta el nem kaptak, nem is tudtam, hogy léteznek!* Ordított a vízhangos építményben, közben vicsorgott, s hatalmas krokodilkönnyek csöpögtek kék szemeiből. * - Hagyjál!* Sipítozott szédelegve, s próbálta leszedni melkhasáról a hatalmas mancsokat, de nem tudott megbírkózni vele. Hosszas vívódás a semmivel, majd fájdalmasan ernyedt el, megfeszült, erőtlen teste. * - Harcolok..* Nyekeregte , s közben próbált feltápászkodni. Piszkos arcáról le akarta törölni könnyeit mocskos ingújjával, de csak mégjobban összekente magát. * - Eressz már te dög..* Rebegte zokogva, s ismét próbált elszakadni a lénytől.*
*A nőstény ajkán diadalmas mosoly játszik, ahogy Mao elárulja a nevét. A tizenhatos számra elgondolkodva dörzsölgeti állát* -Kevés. De épp elég. *mondja, majd mint éhes sas csap le a lány következő válaszára* -az ilyen semmik visznek titeket, embereket a halálba. Tudod, most hol vagy? Hát jobb, ha hozzászoksz! *sziszegi közlékenyen, izmos lábát ráhelyezi a lány mellkasára, hogy az véletlenül se tudjon moccanni.* -én is fogok veled csinálni majd egy-két semmit *mondja derűs bujasággal, kacéran hátradobja haját, nyelvét végighúzza ajkain. Türkiz íriszei most élesen megmutatkoznak, felszántják szinte a lányka bőrét, ahogy érzékletesen végigméri tetőtől talpig, s belemélyed Mao szempárjába.* -Innen már nincs menekvés *szól negédesen, közelebb hajolva az ifjúhoz* -Mit teszel hát.. harcolsz, vagy feladod? *kérdez rá nyíltan, bájos nyájassággal hangjában, mégis vad indulattal szavai mögött. Egyik kezével csípőjét támasztja, másikkal végigsimít halántékán, elkotor onnét pár kósza tincset, majd erősebbre veszi lába szorítását, s végighúz Mao arcélén hosszú körmeivel. *
* A fekete hajú lány fájdalmasan felnyög minden egyes rántásra, de még mindig kótyagosan lépked, fel nem fogva mi történik vele. A bűzt megérezve köhécselni kezd, s egyre tisztábban kezdi kivenni a dolgokat. Hírtelen sírhatnékja támad mikor észreveszi, hogy a zárkán kívül van, s egy hatalmas macska hurcibálja magával ide-oda. Félt, hogy ő is úgy jár mint Clyde és a többiek. Szipogva hadonászik, s próbálja vékony csuklóját kibontani az erős szorításból, de feleslegesen, hiszen ereje már réges régen elfogyott. Nyűszítve próbál kibontakozni, de végül feladja, s fáradt, könnyes szemeit próbálja törölgetni, erőtlen kezeivel. Mire észbe kap, már át is értek a szigetre, s a következő pillanatbán már a mocskos, hideg kövön találja magát. Levegőt próbál venni, de a tüdeje összeszorult a visszafojtott sírástól. * - M-mao.* Rebegte el nevét a macska tekintetét kerülve, s heves szipogás tört elő belőle. * - Ti-tizen hat. * Dadogta a bilincsek helyét simogatva csuklóján. * - Nem tettem semmit. * Nyögi idegesen, s könnyei kifolytak szemeiből.* - Semmit...* Nyekergi elcsukló hangon, s visszazuhan a földre. *
*A tigriscsíkos macska végigcaflat a komor cellák közt, végig a kihalt, feldúlt, vértől bűzlő utakon. Határozottan lépked hosszú, izmos lábaival, néha nagyot ránt Maon. Nem néz hátra, csak céltudatosan baktat. Beérnek egy vízpartos területre, iszapszag ernyedt savanyúsága terjeng a levegőben, a nőstény azonnal egy csónakba pattan, s a lányt maga elé ülteti, beindítja a motrot, s átsiklik a vízen. A vizes ködben még kivehetetlen a sziget alakja, addig is jól szemügyre veszi kiválasztottját. Nem szólítja, csak merőn nézi, minden arcvonását emlékeibe rögzítve. A zavaros lé sekélyedni kezd, a macska hamar lepattan róla, kiköti a csónakot egy gerendához, s újra karon ragadja a lányt. Néhány szökkenéssel az épületben terem, szédítően gyorsan mozog, s mikor egy percre megpihen, belöki Maot egy téglaszagú, poros helyiségbe. Félhomály uralkodik odabenn, a macska jólesően sóhajt fel hogy végre odaért. Kulcsra zárja a kamra ajtaját, a fém eszközt keblei közé rejti, kacér mosollyal végigméri a lányt, ki valószínűleg a lökéstől a földön kötött ki. Besurrog a terembe.* - Hogy hívnak? *kérdi a lány fölé magasodva, érzelmemmentes hangon* - hány éves vagy? *tudakolja tovább* - valld meg bűneid.. *parancsolja hűvös villanással szemében.*
A kínzókamra 2 részre van osztva, az egyik a jobb, a másik a bal oldali, ezek el vannak választva egymástól, de egy kinzókamrában több foglyot is ki lehet hallgatni.
AJÁNLOM AZ OLDALT
