|
Témaindító hozzászólás
|
2020.01.01. 18:22 - |
Az erdő csak kis sávban nyúlik el érintetlen területén, és csak néhány fa borítja, ráadásul elkerített terület, macskák nem igazán juthatnak be önmaguktól. Inkább az emberek szórakoztatására "fenntartott" hely. |
[9-1]
A hátsó ülésen feküdt az eszméletét vesztett kölyök macska, kezei még mindig össze voltam kötözve. Érzélókelte már azt, mikor megállt a kocsi, hallotta az ajtó csapódni, majd egy kattanást is. Túl fáradt volt, nagyon kimerült az eszeveszett meneküléstől, a szer még mindig dolgozott a testén, de a víz segített neki abban, hogy gyorsabban kijózanodjon. Amikor ez megtörtént és felébredt, sokkolta az, hogy egy autóban van, egyedül. Felült, megpróbálta kinyitni az ajtót, de nem sikerült. Rángatta a kilincset, de még úgy se tudott kiszabadulni. A üveget próbálta kitörni, ide-oda mászkált a kocsiban, hol előre, a vezetői széknél próbálkozott kitörni, hol az anyós ülésen, majd újra hátul, de semmit nem talált, amivel ki tudja törni.
Apró mellkasa fel-le járt, majd elkezdte lerágni a kötelet a kezéről. Felsértette ugyan az ínyét a kötél és vérezni kezdett, de sikerült kiszabadulnia és így most már talán jobban fog neki menni a szabadulás. Újra nekiesett az ablaknak, a korménynak, a műszerfalnak és elkezzdte szétszedni a kocsit belülről, hogy hátha sikerül valahol alul vagy oldalt akkora kárt tennie a kocsiban, hogy meglóghat. Persze nem is vette észre, hogy valahonnan a közelből figyelik őt. |
A férfi nem igazán foglalkozott a cicával, gondolatait egészen más kötetötte le, elgondolkodott, hogy vajon emgéri e neki megkímélni ennek a kandúrnak az életét, csak mert szépe kezei vannak... végül úgy döntött, hogy tesz egy próbát, végülis bármikor lepuffanthatja ha akarja... ha hisztizik, vagy ha nem fogad neki szót, egyszerűen csak golyót repít a fejébe, s onnantól majd elhallgat. Eto nagyon lesarkítva látta a világot, nem igazán gondolkodott a miérteken, ő csak élte az életét, s közben nem érdekelte senki és semmi más. Vörös haja az arcába omlott, ekkor elgondolkodott, hogy talán már éppen ideje lenne a fodrászt is meglátogatnia... ezirányban elég sok mindent halogatott, nem szeretett túlságosan kimozdulni a saját is környezetéből. Persze a haverok mások voltak, ők azért rá tudták venni, hogy néha kilépjen a komfort zónájából, ez a szülinapozás is egész jól sikerült. Ránézett a már ájult kandúrra, elkapta az undor, a kezei szépek voltak, de ahogy kinézett... ahogy leparkolt a hza előtt kipattant a kocsiból, lezárta az ajtókat és a kandúrt bent hagyta, biztos volt benne, hogy amíg ilyen mocskos ő bizony be nem engedi a lakásába. Néha ránézett a konyha ablakon keresztül, hogy lássa felébredt e már, de amíg ez nem történt meg, nem érdekelte a sorsa. Az ő világában csak az erős győzedelmeskedett, volt honnan megtanulnia...
 |
A macska abban a pillanatban sokkot kapott, mikor meghallotta, ahogy a fegyver elsült közvetlen mögötte. Talán annyira szerencséje volt, hogy pont megbotlott egy indában. Nyekkent egyet, mikor a férfi rálépett, fájdalmasan felnyüszített, a könnyei csak úgy folytak az arcán végig, reszketett, a szeme ide-oda járt, nem tudtam, hogy hol van, minden sötét volt és csak a vörösen izzó alakot látta, aki olyan volt, mint egy szörny.
Fülét-farkát behúzta, mikor a szörny felrántotta őt, olyan érzés volt ez számára, mintha már nem is a földön lenne, hanem a levegőben lenne. Lehunyta a szemét, mikor a szörny vizsgálgatni kezdte őt, azt hitte, hogy fem fogja falni őt, mikor megnyalta az ujjait.
A következő pillanatban olyan érzés fogta el, mikor a férfi lenyomta a kulacsot a torkán, majd víz folyt le azon, mintha a szörny vaskos csápját nyomta volna le a torkán és valami ismeretlen folyadé csordogál le a torkán. Tiltakozott, ellenkezett, de már elfáradt, így hagyta, hogy a szörny csápja a torkába másszon. Lenyelt néhány kortynyi folyadákot, majd mikor csápjaival megkötözte őt, még mindig félt, attól rettegett, hogy a csápok összeroppantják apró testét.
A fiatal kandúr elmélye ugyan az út alatt kezdett kitisztulni, de sokkos állapotban került, így idővel elájult a kocsiban.
|
A férfit ne hatotta meg az ellenkezés, a pánik... amikor a cica futásnak eredt, utána lőtt... de nagy szerencséje volt, mert épp megbotlott egy indában, így kikerülte a golyót. - Mókásnak tűnsz... - ment egyre közelebb hozzá, majd lábával rálépett, hogy ne is mocoroghasson. Eközben a többiek is elindultak a lövés irányába. - Sajnos itt a vége ennek a játéknak cicus... de örülhetsz... nagyon szórakoztató volt játszani veled... nem is tudom mikor éreztem ilyet utoljára... - ismét a cica fejéhez emelte a fegyvert, képzeletben már azt is látta, hogyan issza be a finom zöld fű, a meleg vért. Viszont ekkor... meglátta azokat a gyönyörű ujjformákat, az ívet, a tökéletes ujjakat... s a fegyvere azon nyomban kihullt a kezéből. Mit sem törődve mással, leszállt róla és felrántotta, végig tapogatta ujjait, simogatta és nézegette őket, majd egy óvatlan pillanatban meg is nyalta. - Tetszik... haza viszlek.
- Ó hát itt vagy... már el is kaptad? - lépett elő egyik haverja
- Tökéletes... tökéletes példány... - nyalt végig szája szélén, majd előkapta a kulacsát és a cica szájába nyomta. - Igyál... ettől jobb lesz. - ha ellenkezett akkor is lenyomta a torkán.
- Megkíméled az életét? - nézett rá furcsán a másik.
- Csak... gyönyrűek ezek a kezek. - a másik már vigyorgott.
- Boldog születésnapot... Eto! - vigyorgott és mindketten felnevettek. A férfi jól megkötözte a fiúcskát, majd kmiutána többiek is megérkeztek, haza indult vele, ekkorra már kezdett múlni a szer hatása.
|
| A cica nem mozdult a fa tövéből, elfáradt, rettegek. Ha lehunyta a szemét, még rosszabb volt az egész. Kék szeme csak úgy világított, látszódott, hogy nincs jól, hogy valami baj van. Ide-oda tekintgetett, félt, a látása nem volt tiszta, csak sötét foltokat látott, szörnyeket vörös szemekkel, melyek egyre közelebb értek hozzá. Hozzá érték, ő pedig rettegek sírt fel, nem hallotta a közelben ólálkodó vadászt, aki hamarosan rá is találat.
-- Neh...neh… - szegezte tekintetét a férfira, aki most jelenleg egy szörny volt számára, egy olyan szörny, ami kúszott, egyre közelebb kúszott a cicához, míg nem teljesen bekebelezi majd a szerencsétlen kölyköt. Nem hallottam a kérdést, szinte süket volt, csak hangos zúgást, morgásokat hallott, nem tudta, hogy mitévő legyen, újra rohanni akart. Felállt, a fa oldalához simult, majd újra futásnak eredt a bozótoba, de érezte, hogy a szörny közel van, azonban nem jutott messzire. A férfi láthatta, ahogy a kölyök egy Indiában megbotlik, majd elesik. Lábára tekeredett a növény, megpróbált kiszabadulni, a képzelete szült szörny pedig egyre közelebb kúszott hozzá, felordított.
- Neeee! Menj innen! Menj innen! - kiabálta hisztérikusan, hátra mászva de az inda nem engedte el, ő pedig a szörny csápjait látta magára tekeredni. Kezeit a fejéhez húzta, úgy próbálta védeni magát, amennyire lehetett. |
Eto nagyon élvezte a hajtóvadászatot, forrt a vére az izgalomtól. Ha őszinte akart lenni magához nem igazán érdekelte a macskalény sorsa, ez az ő szüetésnapja, tehát mindent megtehetett amit csa akart...
Már teljesen bele vetette magát a sűrűbe, halotta a többiek hangját, a fülsiketítő kürtöket... majd hirtelen egy halk zokogást az egyik fa irányából. Először nem is hallotta teljesen tisztán, csak amikor már közelebb ért.
Nyilvánvalóvá vált számára, hogy áldozatát sikerült felkutatnia, a fegyver töltve volt, már csak használnai kellett vlna, de úgy döntött játszik még egy kicsit áldozatával mielőtt kiloccsantj agyvelejét.
- Hé te... - szegezte fejének a fegyvert. - Hogy hívnak? - Tudott arról, hogy a macskát bedrogozták, de úgy gondolta így mág élvezetesebb lesz a játék.
|
Szegény fiatal macskalényre úgy tűnt, hogy eléggé rájárt a rúd. Minden bizonnyal az, hogy megvásároltál, maga kellett volna legyen az igazi öröm, hogy gazdája lehet, hogy végre lesz egy hely, ahová tartozhat. Azt viszont nem tudta, hogy csak és kizárólag az emberek szórakoztatására létezik, ahogy az összes többi fajtársa.
Amikor elhozták őt az ötletből, hallotta a beszélgetést, azt a beszélgetést, ami megpecsételte a sorszát. Egy vadászaton fog részt venni, ő lesz a vad, amit majd elengednek és ha nem rohan elég gyorsan az életéért, megölik.
Egy kis elszeparált ketrecben ült, ki volt kötözve. Egy férfi rángatta ki onnét a tehetetlen kölyköt, majd nem is egy, de röktön háron pirulát nyomott le a torkán.
- Nem lesz az egy kicsit sok? - hallotta meg a kölyök egy másik férfi hangját, mire hangos nevetés hallatszódott.
- Minél kábább, minél jobban retteg attól, amit lát, annál jobb! - Újra visszarakták a ketrecbe, majd az erdő széléhez érve kinyitották a ketrecét, a kezéről leszeték a köteleket, a halucinogén szer hatással volt rá, rettegett, forgott vele a világ, minden olyan tompa volt, mint még soha semmi. Kürt szólalt meg, mire a kölyök rohanni kezdett, néha nekiment a fáknak, a bokroknak, de rohant, egyre gyorsabban és gyorsabban szaladt, miköben sírt.
Már legalább negyed órája rohant fejvesztve, de az emberek mindig megtalálták és ő tovább szaladt az erdő mélyére. Egy idő után kimerült, szörnyket látt, melyek hosszú, karmos kezeikkel nyúltak felé. Bebújt egy odvas fába, de ott is megtalálták a szörnyek, hangosan sírt, reszketett, miközben menekült az életéért. Néha megszólalt a kürt így egyre csak rohant, majd egy fa tövében húzódott meg, hogy néhány percre pihenhessen. Hangosan zihált, a szörnyek pedig körbe vették a fát, felé nyúlkáltak, de ő nem mozdult. Összekuporodva hallgatta a kűrt szót. |
Egy csapat érkezett meg az erdő szélére, hangos nevetésük, és alkoholittas állapotuk messzire elhangzott.
- Na Eto barátom... - veregette meg az egyik srác, a vörös hajú vállát. - Itt is van az ajándékod. - mutatott az erdő felé.
- Ez... az erdő? - nézett rá felvont szemöldökkel, úgy tűnik nem igazán értette, barátja mit is szeretne mondani neki.
- Olyan vicces fazon vagy! - röhögött és az alkohol szagú lehellette szinte beterítette a férfit. Ő maga nem volt oda az alkoholért, ezért némi undorral a tekintetén csak kicsit alrébb tessékelte a fazont.
- Szóval... akkor?- nézett kérdőn a férfire, mire az bővebben is kifejtette végre.
- Látom még... nem vettél részt vadászatban! - a vörös hajú szeme felcsillant.
- Nem, de már hallottam róla - zsizsgő vágy kerítette hatalmába. - Úgy tűnik mégis jók avgytok ti valamire! - mondta elismerően, mire egy másik társa fegyver nyomott Eto kezébe, majd a többekhez fordult.
- Induljunk! - vigyorogta. - A prédád már ott vár... - mondta még Etonak de nem fordult vissza felé. - Mi pedig elintézzünk, hogy a karjaid közé fusson. - nevette - Negyed óra múlva indulhattok. - mondta még és távoztak, Eto vére szinte felperzselt, és megmarkolálszta a fegyvert.
- Már alig várom... hogy megnézzm magamnak azt a zsákmányt!
Eközben a többiek már előkészítették a cicát, addig meg volt kötözve, így kézfejét vörös nyomok csúfították. Egy adag halucinogént is lejuttattak a szervezetébe, szerintük így viccesebb lesz, a "játék". Amikor megkapták a jelet, a macskát útjára engedték.
|
Az erdő csak kis sávban nyúlik el érintetlen területén, és csak néhány fa borítja, ráadásul elkerített terület, macskák nem igazán juthatnak be önmaguktól. Inkább az emberek szórakoztatására "fenntartott" hely. |
[9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
