|
Témaindító hozzászólás
|
2019.02.11. 23:06 - |
Peter ebben a házban nevelkedett. Szülei valójában nem voltak gazdagok, de az évek során felgyűlt a vagyonuk, így Kei-ben is vettek egy házat. Ezt sem volt szívük eladni, hisz tudták, innen indultak. |
[249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
Boldogan, bár kissé zavartan mosolygott Peterre, majd bólintott.
- Igen, azt hiszem, hogy jó lenne, ha bekennéd kicsit... - pirult el, mert bár lefeküdtek egymással nem is olyan régen, most mégis olyan érzése van, hogy zavarja az, hogy olyan pozícióban látná őt Peter.
- Azt a krémet fogod használni, amit Adrien? - kérdezte halkan, majd újra a férfira nézett.
- De... én emlékszem, csak... csak másra is emlékszem és... azt nem bírom soha elfelejteni - ingatta meg a kölyök a fejét. Hagyta, hogy közelebb hajoljon hozzá, kipirult arccal lapította le a fülét, majd viszonozta a csókot, amit kapott. Szeretett Peterrel csókolózni, szeretkezni, de picit félt tőle. Félt, hogy soha nem fogja úgy élvezni, mint lassan két éve. Nagyon félt ettől.
- Palancsintát - jelentette ki a cica, mikor azt kérdezte, hogy mit szeretne még.
- Csinálsz nekem? - kérdezte tőle kíváncsiskodva, majd ajkába harapott a csók után. Ahogy mozdult Peter felé, picit felszisszent, de csak a hirtelen mozdulatra.
 |
- Enyhülni fog, bekenjelek? - érdeklődött, miközben maghoz húzta. - Köszönöm, hogy megtetted ezt értem... értünk... - motyogta s apró csókot lehellt a feje búbjára, miközben a kis kandúr a kezét szorította, lehet hogy enm akarta szorítani, mégis Peterben olyan érzést kelltett, mintha görcsösen kapaszkodna belé. - Nem kell ennyire megerőltetned magad... - képedt el azon amit a fiatal landúr mondott, milyen kis buta... és mennyire ártatlan még azok után is amik történtek... mennyire nem változott semmit sem... megmosolyogta ezt a gondolatot, erőt vett magán és kicsit eltolta magától, a megfogta bal kezét és közre fogta saját lkezeivel. - Sohasem kellene más, csak te... sokat változtam, mióta az életem része lettél... nem emlékszel a gyűrűnkre? Az a szerelmem bizonyítéka... és... mióta vissza tértem, még csak gondolni sem tudtam másra, csakis rád... hidd el. - most kicsit közelebb ment és megcsókolta. - Te lettél számomra a legfontosabb, mégis mit szeretnél még? Telhetetlen kis kandúrom. - csókolta meg lágyan, s röviden de annál nyomatékosabban.
 |
Álmoskás volt a fiatal kandúr, a bögréből már rég kifogyott a tej, amit a kanapé előtt lévő asztalkára helyezett. Nagyokat pislogott, visszamehetett volna Peter mellé, de nem akarta, hogy a férfi felébredjen, hiszen szerette volna, hogyha pihen egy kicsit, miközben ő nincs mellette. Nem is igazán figyelt az időre, csak akkor eszmélt fel, mikor már Peter mellé ült és megsimogatta az arcát. Megrezzent, majd a férfira nézett egy hanvány mosollya.
- Öhm... azt hiszem, hogy jól... bár.. - kezdett bele kicsit zavartan. Azonnal elpirult, ha arra gondolt, hogy most már újra élhetnek szexuális életet a történtek után. Az után, hogy most először feküdt le a férfiva ilyen hosszú idő után.
- Nehéz volt megszokni, hogy... hát... újra bennem voltál és... én... egy kicsit fáj - vallotta be nagy nehezen, mert nem akarta megbántani Petert azzal, hogy azt mondja, hogy fájdalmat érez. Eléggé zsibbadt az alfele és kicsit kellemetlen volt számára ez az egész, hiszen ahogy mozgott, olyan érzése volt, mintha egy égő vasat dugtak volna fel neki.
- Nem a te hibád, hozzá kell szoknom és.. majd a következő jobb lesz - fogta meg a férfi kezét. Megpróbált nem félni tőle, csak úgy maradhat Peter mellett, hogy ha nem fél a férfi érintésétől és mivel mind a kettejüknek szüksége volt a másikra, így Nedim is próbált erős lenni. Az emlékek ugyan nehezen múltak, de képes túltenni magát a dolgokat. Idővel.
- Peter... én... úgy érzem, hogy képes leszek téged kielégíteni. Szeretnélek kielégíteni, hogy mindig velem maradj és ne keress mást. Bármit megteszek ezért - pislogott Peterre, majd odahajotl hozzá és csókot kért tőle.
|
Peter már nem sokat érzékelt abból, amit Nedim csinált, de amikor kibújt mellőle, önkéntelenül is keresni kezdte, míg végül egy kispárnát ölelt magához. Nem aludt túl sokig, talán csak két órácskát, amikor felnyitotta a pilláit, s hamarosan észlelte, hogy csak a párnát szorongatja magához, hirtelen átrebbent az agyn... hát persze... csak álom volt. - Korholta magát amiért oly valóságosnak hitte azt az lmot, nem ölelheti Nedimet hiszen a fiú fél tőle, mint a tűztől. Felsóhajtott és lassan felült, amikor is észre vette, hogy meztelen, sőt.. a leepdőn lévő nyomok, minden arról rulkodik, hogy nem álmodta a nemrég történteket. Körbe nézett, kereste a cicát, de egyenlőre sehol sem látta. Elindult hát, hogy megkeresse, s hamarosan meg is találta a kanapén, úgy tűnt gondolataiba van révedve. Nem akarta megijeszteni, ezért csak leült mellé és lágyan megcirógatta az arcát. Hogy van a tested? - érdeklődött. - Nem fáj?
|
Miután Nedim elélvezett és érezte, hogy Peter is a fenekébe engedte a nedveit, hangosan lihegett, majd halk dorombolásba kezdett, mikor kihúzódott belőle a férfi. Kimerülten feküdt az oldalára, vörös szemében Petert nézte, nagyon elfáradt, hiszen ki emlékszik már arra, hogy mikor szexelt utoljára Peterrel. Félt tőle, de már úgy gondolta, hogy ez is a kapcsolatuk része, az ha megengedi a férfinak, hogy birtokba vegye a testét. Tenyerébe fúrta a fejét, miközben halkan dorombolt. Aztán Peter betakarta magukat és még mindig Nedim arcát cirógatta.
A kölyök azt figyelte, ahogy a szeretett férfi magához öleli, majd elalszik mellette. Nem szólt semmit, hagyta pihenni Petert. Közelebb hajolt hozzá, megszaglászta az arcát, majd adott egy puszit az ajkaira.
Kifáradt, de még nem volt képes elaludni, így percekig csak feküdt Peter karjaiban, halkan dorombolt, ami minden bizonnyal altató hatással is bírt, mert a férfi egészen nyugotan aludt mellette. Óvatosan kibújt mellőle, majd felnyögve kimászott az ágyból. A konyhába szeretett volna menni egy kis tejért. Mivel itthon voltak, így nem zavarta, hogy meztelen. Érezte viszont, hogy Peter nedve a lábai közé folyik.
Kiszaladt a hűtőhöz, majd elvett egy poharat és töltött magának egy kis tejet és leült a kanapéra inkább, picit elgondolkodott, hogy mi fog velük történni legközelebb. Hogy ki fog újra az életükre törni, ki akar majd hasznot húzni abból, hogy egy tökéletes vérvonallal rendelkező albínó kandúr van ebben a házban.
|
Peter kábultan, de még tartotta magát, kihúzódott a cicából, s mély sóhajokat hallatva végül mellé heveredett. Nem tudta még mindig elhnni, hogy ez valóban megtörténik velük, mennyit de mennyit álmodozott erről a pillanatról, most pedig hogy eljött, szinte csak káprázatként tekint rá, mint valóságra. Óvatosan érintette meg a cica arcát, végig simított rajta, s ujjaival lágyan cirógatta.
- Valóságnak kell lennie... - búgta, miközben tovább simogatta Nedim kipirult arcát, de egyre inkább elgyengült, míg végül abba maradt, egy pillanat múlva feleszmét, hogy majdnem elaludt, magához húzta, s átölele a kandúrt, miközben magával vonta a takarót is. - Aludjunk egy kicsit... - lehellt csókot a homlokára, amjd el is aludt. Ugyan nemt udta, hogy Nedim kellő képpen kifáradt-e, hogy képes-e elaludni ebben a helyzetben, de nem tudta kontrollálni magát, a teste és a tudata is elfradt... s már csak a reménybe tudott kapaszkodni, hogy ez az egész valóban megtörtént.
|
Nedim élvezettel nyögött fel minden egyes lökés után, ami hol sűrűbb volt, hogy lassabb, a cica pedig alig bírt magával, a hangját is kieresztette, mint a karmait. Mázli, hogy a hasán feküdt, különben kárt okozott volna Peterben, amit nem akart. A kérdésre csak még jobban felsikkantott, amint a tempó sem lassutl, sőt! Amint erősödött az ünem, a kiscica háta megfeszült, teljesen feltolta a fenekét, annyira, hogy az sokkal felejbb volt, mint a mellkasa.
Lihegve harapott ajkába, mikor megérezte, hogy Peter férfiassága megremegett benne. Azonnal teste ívben megfeszült és abban a pillanatban Peter beleélvezett a fenekébe.
- Aaaaah! Peter... - nyüszörgöt hangosan, majd lihegve, levegő után kapkodva tette le a fejét a párnára és ernyedt el a teste, de feneke remegett, megfeszült, teljesen ráfeszült Peter férfiasságára.
|
Élvezte partnere hangját,a mélyről feltörő nyögéseket, sikkantásokat, mindent.. érezte, hogy ez az apró test vágytól fűtötten remeg alatta. - Nedim... ugye nem álmodom? - búgta a fülébe, s kicsit bele is harapott, de csak óvatosan, vigyázva a cicára, mozgása eközben nem lankadt, inkább csak erüsebb ütemet diktált. Érezte, hogy mindketten élvezik ezt, a cica többé már nem félt tőle, sőt kimondatlanul is követelte magának az élvezeteket. Miközben mozgott benne, aprókat harapott a nyakába is, legszívesebben felfalta volna a kölyköt, be akarta kebelezni, s most már tudta, átugrották együtt azt a hatalmas falat, ami elválasztotta őket egymástól. - Szeretlek! - nyögte, s érezte ahogy teste midnne ízében megfeszül... nem bírta tovább, s elélvezett Nedimben.
|
| Egyre hangosabban és többet nyüszögött Peter alatt. Fenekét teljesen feltolta neki, ezzel mindenét felkínálva neki, egyfajta macska ösztön vezérelte. Kicsit felnyikkant, mikor lesimított kandűrságára. Arcát félig a párnába temette, de nem sokáig, mert alig kapott úgy levegőt.
-- Ah! Ah! Aaaah! - nyögte és a kis szoba most már tőle volt hangos. Háta megizzadt, ami végigfolyt a gerince mentén.
-- Uh, Peter… - vergődött kicsit, mert valami furcsa kínt érzett belülről, ahogy Peter gyors mozgását próbálta követni a cicus.
Lihegett, az ütemre pedig nyögött, szép ritmus volt ez, ami elhagyta Nedim ajkait. Egyre forróbb volt odalent is, egyre csak lüktetett a fiatal cica odalent is, kicsit felkönyökölt, ezzel hátrébb nyomva fenekét, ami hihetetlen érzést váltott ki Nedimből. Peter boldoggá tette a cicát, és abban bízott, hogy Peter is boldog, hogy újra egyesületek ilyen hosszú idő után. Már nem félt. Petertől nem,és tudta, hogy neki bármit megengedhet, nem fogja bántani őt soha. Hiszen megkérte a kezét is, most pedig újra együtt hálnak, mint régen. |
Egyszerre mozogtak, hajtotta őket minden eddig elnyomott érzés... Peter sose gondolta volna, hoyg ez valaha valóság lehet ismét... megmagyarázhatatlan vot számára, hisz pár perce szinte emgérinteni sem emrte, fél, hogy a cicus össze rezzenne a kazai alatt, avgy a világ végére menekülne, most mégisitt vonaglik alatta nyögve s kiszolgáltatva magát neki... furcsa érzés volt belegondolnia, de ez csak még inkábbb fűtötte izgalmát... kezte lassan lecsusszant Nedim kandúrságára és simogatni, kényeztetni kezdte miközben uzgyanolyan lendülettel nyomult belé. Emlékezett, hogy a kölyök annak idején is jól reagált az eféle "kedvességeire". - Annyira... forró vagy... - lehellte
|
| Egyre gyorsabban és többször lihegett és nyögött fel a kölyök, ahogy Peter mozgott benne, de egy idő után megállt a mozgásban, mire a fiú fészkelődni kezdett, vágyta a folytatást, amit hamar meg is kapott. Többet, jobbat és gyorsabbat. Nedim kicsit az oldalára fordult, majd végül teljesen hasra feküdt és automatikusan feltolta a fenekét, hogy újra felkínálja magát a szeretett férfinak.
-- Ah… Ez… Nagyon-Nagyon mélyen van Még… - nyüszögte, ahogy újra bele hatolt teljes hosszával. Nedim ösztönösen tolta egyre feljebb a fenekét, farkincája oldalt lógott, testét kirázta a hideg, ahogy hátára csókolt. Hófehér bőre csak úgy izzott a vágytól és az izzadtságtól. A takarót markolta, miközben Peter dolgozott benne. Szex közben Nedim még a nyögések mellé hangosan dorombolt, ahogy csak tudott. A párnát kicsit ismét megszaggatta, mint régen, pedig még Peter bele se lendült valószínűleg igazán. Nem fájt neki, hiszen Peter nem volt vele durva. Neki talán meg is engedné…
Csak neki, hiszen Nedim hozzá tartozik. Papíron is, és érzelmileg is. Mindene az övé. |
Furcsa mód, mintha teljesen összhangban lettek volna, Peter szinte érezte Nedim érzéseit, még többet és többet akart neki adni. Kezdte felfogni, hogy ez a valóság, nem csak álmodja... hirtelen megállt a mozgásban, s Nedimre tekintett. - Még jobban.. érezni akarlak. - lihegte túlcsorduló vággyal. - Fordulj meg... - kérte de már segítette is a mozgásban, közben pedig végig simított a kölyök kandúrságának véga hegyén, pár csókot nyomott a hátára, gerincének vonalára, majd kérdezés nélkül hatolt belé. Nem emlékezett, hogy ezt a pózt bármikor kipróbálák volna, de túlságosan is csábította a gondolat, hogy bármi amit tesz, az tetszik Nedimnek. Képtelen volt gondolkodni, a köd ellepte az agyát.. rég fordult elő vele ilyesmi, már nem tudott arra gondolni, fáj-e Nedimnek, ösztöneire hagyatkozott.
|
| Minden egyes kósza érintés, amint a férfi adott neki, teljesen felperzselték a fiú bőrét és még inkább ellazították Nedimet. Érezte ő, hogy Peter is megkönnyebbült, mikor a fiúcska kimomdta azokat a szavakat és szerette volna, ha pont ez történik. Már nem akart várni. Jólesően felnyögött, mikor újra beléhatolt. Valóban más volt, hátra vetette a fejét, dereka kicsit megfeszült, előrébb csúszott, ahogy Peter mozgott benne. Egyre hangosabban nyögött és sóhajtott fel, amint gyorsult a tempó.
-- Ah! Áh...Peter - nyöszörögte, hogy még többet akar belőle, hiszen csak most kezdték. Tudni illik, ha Nedimnek van lehetősége rá, akkor képes lesz valaminek a megszállotjává válni. Régen ez Peter volt és a szex. Most is halad újra afelé, hogy ez történjen és ha a férfi újra és újra lefekszik majd vele gyorsabban, akkor már ő fogja kérni, hogy szexeljenek. Egy gyerek még csak, de tudja, hogy mi a jó. Kivel a jó… |
- Ne butáskodj... - vágta rá először. Attól fél,ha valóban elengedi magát akkor túl durva lesz a kölyökkel, de a cica szavai meggyőzték, nem volt képes tovább vissza fogni magát... - Mint az első... - ismételte... olyan érzés járta át, mintha evvel a kandúrka azt mondta volna, minden bűne meg volt bocsájtva, s ez valamiért teljesen felszbadította, még ha Nedim nem is erre gondolt. Végig simítot a puha bőrén, végig tapogatta ahol csak érte, érezni akarta... ezért úgy nyomult belé akár régen. Nem volt túl durva, akkro is vigyázott rá, mégis teljesen más érzés járhatta át a kis kandúrt, mint pár percel azelőtt. A férfi tényleg átszellemült, s már nem eresztette volna a cicust még ha könyörög se. Mozgása gyorsabb lett, egyre inkább zihált, a szíve hevesen vert, de persze mindeközben nagyon figyelt a kölyökre.
|
| A kandúr attól tartott, hogy ha nyíltan kimondja, hogy fájdalmai vannak kicsit, akkor Peter abba fogja hagyni, de nem így lett. Lassan elkezdett ringatózni benne, miközben még mindig a fiúhoz beszélt. Nedim felnyögött, mikor elkezdett mozogni lassan a férfi, majd sóhajtozott kicsit. A takaróba markolat, majd újra lehunyta a szemét.
--Én… Én… Újra azzal a Peterrel akarok lenni. Majd… Jó lesz, már nem fáj - lihegte kicsit élvezkedve a takarók között.
-- Nem fogsz bántani. Újra…Újra a tiéd vagyok már és… Jó érzés veled lenni megint. Féltem, de jó - bíztatta Petert, hogy engedje el magát, hiszen, ha nem teszi, azt Nedim is megérzi majd, és azt a kapcsolatuk issza meg megint, ha Peter nem önmaga az ágyban se.
--Nem baj, ha kicsit fáj. Mikor először csináltuk, akkor is fájt, most… MaotMost ez olyan, mint az első. Érzem… Ez Pont olyan - nyögött fel picit. |
Peter amellett, hogy izgult, félt is,hogy Nedim hogyan is fog reagálni a behatolásra, amikor meghallotta a cica reakcióit, ki is akart húzódni belőle, de ekkor meglátta a vágyakozást a kandúrka arcán, s felcsengtek édes szavai. - Sajnálom, hogy fáj. - simogatta az arcát, mikozben lágyan ringani kezdett, tényleg nem akart durva lenni, főleg mert nem akart rossz emlékeket idéznia cicában,s mert vigyázni aakrt rá, nem akarta össze törni, ha már adott neki egy újabb lehetőséget, nem akart vissza élni vele. A kérdés viszont meglepte, kérdőn nézett rá. - Ha nem fognám vissza magam.... biztosan fájdalmat okoznék neked. - búgta, s közben igyekezett eszénél maradni.s nem bántani Nedimet.
|
| Természetesen Nedim még mindig félt, félt attól, hogy fájdalom éri, de Peter előkészítette, tudta, hogy a férfi vigyáz rá, tudta, hogy szereti őt és megvédi mindentől. Nedim légzése felgyorsult, halkan nyögdécselt alatta, majd mikor a férfi kihúzta ujjait belőle, felnyüszögött. Hátra vetette picit a fejét, így sokkal jobban a nyakához tudott férni, majd kissé reszketve, megfeszülve, de magába engedte Petert újra. Reszketett, a lábai kicsit a levegőben voltak, ahogy teljesen felhúzta őket.
-- Uh… Áh… Ez… - nyögte a cicus, picit rá feszült, majd felengedett, ez ment nagyjából fél percig, míg a kölyök hozzá szokott Peter férfiasságához.
-- Peter… jó… Jó érzés, de kicsit… csak egy kicsit még fáj - szisszent fel, mikor megmozdult, de a fájdalom tényleg hamar tovaszállt.
-- Vissza...vissza akarod fogni magad? - kérdezte, majd homályos tekintetét rá szegezte. |
Mindne egyes apróságra figyelt, amit megtudott figyelni Nedim reakcióiból, arckifejezéséből. Imádta érinteni, izgatni, ölelni, a hajába túrni, csókot adni az ajkára... viszont erre a kéjsóvár tekintetre nem számított, természetesen tudta, hogy mit vár a cica, s igyekezett meg is adni neki minél hamarabb, mielőtt felébred ebből az álomból. - Jövök már cicuskám.. - búgta, s belenyalt a nyakába, megszívta kicsit, miközben ujjait kihúzta a kandúrkából, még egy bólintással jelzett neki, majd belé hatolt, de nem durván, s hagyta, hogy a cica megszokja őt magában, nem kezdett mozgásba. - Annyira forró vagy... milyen érzés neked? Szereted? jó? - kérdezgette miközben kezdte elveszíteni józan eszét
|
| A fiatal kandúrban egyszerre több érzés is kavargott. Egyszerre érzett félelmet és szinte rettegést a szexxel kap, másrészről pedig ott volt benne az az érzés, hogy Peter itt van vele, ő sose bántaná és csak azt akarná, hogy Nedimnek legyen a legjobb. Halkan nyögdécselt, mikor mozgatni kezdte benne hosszú ujját. Érezte, ahogy simogatja belülről. Zihált, már most, összeszorította a szemét és kicsit melemarkolt a takaróba jobban, mikor egy másik ujj is csatlakozott az előzőhöz. Visszacsókolt, kicsit lebegő után kapkodott, de viszonozta a csókot. Peter nyakába karolt, majd belenyögött a csókba, mikor már három ujját is megérezte magában. Ez már feszített, érezte, hogy teste lüktet, főleg odalent. Lábait kicsit jobban felhúzta, hogy a férfi még inkább odaférjen hozzá, de annyira zavarban volt, hogy, arca teljesen vörös volt. Kinyitotta vörösen izzó szemét, majd Peterre nézett, de nem mondott semmit. A férfi is érezhette, hogy a cica már készen áll arra, hogy újra magában fogadja Petert teljesen és újra az övé legyen. Csak az övé. |
Nedim félelme, de egyben vágyakozása izgalommal töltötte el Petert. Olyan volt, akár egy időzített bomba. Lassan kezdte mozgatni az ujját, mikor megerősítést kapott Nedimtől, majd egyre gyorsabban izgatóbban hatolt belé ujjával, hagyva időt, hogy megszokja az érzést. - Jön a következő. - búgta a fülébe negédesen, majd hamarosan becsuccsant másik ujja is, keze ismét leállt, hagyta szokni az alatta lévőnek, majd ismét lágy mozgásba kezdett, érezte, hogy egyre inkább eljön az a pont, mikor már képtelen lesz leállni, vagy türelmes lenni, de a cicus érdekben is, mindennél jobban igyekezett kordában tartani az érzelmeit. - Szeretlek... annyra szeretlek... - hajolt közel hozzá, s megcsókolta, keze mozgása is leállt, míg csókot lopott a vöröslő ajkakról, de hamarosan újra folytatta a munkát miközben még mindig csókolta a kandúrka száját. A harmadik ujjról így már nem adott tájékoztatást, de talán az érzelmek halmaza annyira elragadta a fiúcskát, hogy észre sem vette. S bár Peter valóban nem sokat látott a cicából, érezte őt, s ez által látta maga előtt teste minden apró részletét.
|
[249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
