|
Témaindító hozzászólás
|
2019.01.28. 00:10 - |
A hatalmas épületkomplexumban él Armoni, nem messze családjától. |
[106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
- Álom volt... - ismételte a férfi szsvaiat és amennyire csak tudott ráfonódott, bele szimatolt a ruhájába, igen ez az ő gazdája, és meg fogja védeni és nem hagyja majd, hogy elvigyék innen, nincs másra szüksége, csak rá. S ahogy ebbe bele gondolt, hirtelen egy hang férkőzött a gondolataiba.
- Nem kellesz neki... csak játszik veled - kuncogott, mire a kutya befogta mindkét fülét, de a hang csak tovább mondta. - Nem kellesz neki... nem kellesz! - sziszegték szinte, mintha csak át akarnák szakítani a dobhártyáját, a kuyus rémülten húzta össze magát méginkább gazdája ölében, kezével bele kapaszkodott a felsőjébe és csak szipogott bele, de aztán a férfi szavai csengtek tovább a fülében, a hangok egyre meszebbről hallatszottak, míg végül teljesen megszűntek... igen... nem hihet ezeknek a fura hangoknak, ezek a hangok nem szeretik őt, de a gazdája szereti, igenis szereti.. mert látja őt, az egyetlen ember aki látja őt. - Tényleg így lesz gazdi? De... ugye nekem nem kell figyelnem rájuk? Én csak rád akarok figyelni...
 |
*A férfi komolyan bólogatva nyugtázta a kutya szavait.*
- Ez egy álom volt. Mikor alszol, mindenféle jeleneteket látsz, amik nem valósak... ez az álom. Nem valóság az, hogy el akarnának vinni innen * magyarázta türelmesen de határozottan.*
*Elbűvölve figyelte a kutyát. A gyönyöző homloka is mintha ékkövekkel lett volna kirakva. Nem tudott betelni vele. Nagyot lélegzett a kutya hajából. Teleszívta magát az illatával.*
- Pihend ki magad. Holnap frissnek kell lennünk. Mindenkit el fogsz bűvölni. Csodálni fognak... le lesznek nyűgözve, hogy nekem milyen egy angyali kutyusom van.
*Szentül hitte is, amit mondott. Már előre sütkérezett a büszkeségben, elképzelvén azt, amint irigykedve súg össze a tömeg, amint kettejüket látják.*
 |
- Nem tudom... nagy volt... sötét... fekete... nagy... félelmetes...tágra nyílt szemekkel.... izzottak... Függöny úr felől... - mutatott a függönyre, de az csak csendesen állt magányában, még a levegő sem libbentette meg. - Azt mondta... menjek el... menjek el, különben eltorzítja majd az aranyos arcom. - szipogta, miközben kezdett nyugodni Armoni hatására. - Gazdi... én... - nyüszögte miközben szinte teljesen a férfi karjába simult. - tényleg nem akarlak elhagyni. - finom illatot árasztott még így is, hogy izzadtság futott végig a homlokán, hogy a szemei könnyben úsztak... - Rendben, együtt... - ismételte az utolsó szót.
|
*A férfi nem értette a helyzetet, de ehhez már kezdett hozzászokni a kutya mellett.*
- Ki? Ki mondta ezt? * kérdezgette, mert gyanította, nem csak egy egyszerű álomról lehet szó. Ha a tárgyak beszélnek, a hangok ott lehetnek mindenfelé, bárhonnét szólhatnak.
Hagyta, hogy a kutya úgy szorítsa őt, és bújjon hozzá, ahogy akar. Csak mikor már kitombolta magát, próbálta kissé eltávolítani magától, hogy komolyan rápillanathasson.*
- Naoki * szólt keményen * nem fognak elvinni innen. Honnan veszed ezt?
* Megigazgatta a kutya haját, ne lógjon a szemébe.*
- Nincs okod felizgatnod magad. Látod? Én is nyugodt vagyok. Mert nincs semmi vész. Azt meséld el, mit hallottál. Aztán majd együtt kitalálunk valamit.
*Ez az utolsó mondata saját maga számára is meglepően együttműködően csengett.*
|
Ahogy megérezte Arnit, elhalt a sírása, de még mindig szipogott dermedten, majd ahogy a férfi hozzá ért hirtelen vállai alá helyezte a kezét és sírásban tört ki, bújt hozzá, mintha csak az éelte függött volna tőle. - Valaki... valaki azt mondta - szipogott, s szinte úgy tűnt nem is lehet megnyugtatni, gyorsan vette a levegőt. - Azt mondta... nem maradhatok veled... hogy meg meg kell... szabadulni tőled... - könnyei újra kibuggyantak. - azt mondták bántani fognak... ha... ha veled maradok eljönnek értem... - szorítása egyre erősebb lett, alig tudta kinyögni a szavakat. - Ugye ez nem igaz? Ugye nem? Félek... annyira félek.
|
*A férfi már elindult, hogy tegyen-vegyen a házban, mikor meghallotta a kutya nyüsszögését. Visszafordult. Elnézte, hogy kucorog a kicsi szőrcsomó. Sosem kellett még gondoskodnia senkiről, most sem volt benne ez ösztönből. Az előbb jutott eszébe, hogy ha ilyen kiszolgáltatott pillanatában segít a kutyának, mennyire hálásnak kell majd neki lennie ezért. Ezeket a jótetteit soká felemlegetheti. Épp ezért nem érdemes elszalasztani egy ilyen remek kínálkozó alkalmat sem. Rongyért indult, bevizezte, és a kutya homlokára szorította, megtörölte az arcát. Úgy emlékezett, vele is ezt tette az anyja még nagyon rég. Az persze nem tudta megállapítani, Naoki lázas-e. Megtapogatta egy kicsit, csak hogy érezze a bőrét, az idomait.*
- Minden rendben lesz, kiskutyám - suttogta, miközben megsimogatta a derekát.
|
Naoki bár aludt, mégis amikor Arni letette, motyogott valamit kivehetetlenül. Nagy valószínűsségel, csak álmában beszélt, de úgy tűnt nem éppen kellemes elmerülésben volt része, összehúzta magát, olyan kis szőrgolyóvá kuporodott, amilyen kicsivé csak tudott, kapálózott, hadakozott, fújtatott, izzadt... de enm ébredt fel, teljesen valóságosnak élt meg mindent. Sokat forgolódott és nyöszörgött, majd hirtelen felriadt és sírásban tört ki, olyan olt akár egy gyerek, kinek elmulaszthtatatlan fájdalmai vannak. Minden ízében remegett és Arnit hívta, ő maga megmoccanni se mert, így csak arra támaszkodhatott, hogy hamar érte jönnek, a pániktól akkor se vette volan észre gazdáját, ha az még mindig mellette áll, de ez nem tűnt túl valószínűnek.
|
*A kutya csak úgy fogta magát és elaludt, de ezt a férfi nem is bánta, jobb volt most így, hogy nem kellett mással foglalkoznia. A karjaiba vette Naokit, megigazgatta a ruháját, haját, és lefektette az egyik vendégszoba ágyába.*
- Ez lesz a te helyed * mondta, bár tudta, a kutya úgyis alszik és nem hallja. Minden esetre fontosnak tartotta, hogyha azt mondja, "helyedre", a kutya tudja, hova kell mennie. Legyen rend a házában. Ehhez le kell fektetni a szabályokat.*
- Jó kutyám leszel *mormogta fennhangon magának, s elmerengett felrémlő fantáziáiban. Hiszen mindig is erre vágyott, csak sosem tudatosult benne. Olyasvalakire, aki rajongással veszi körül, aki csodálja minden tettét, issza minden szavát. És nem vár semmit cserébe. Neki nem kell viszonoznia semmit. Az imádat jár neki. És most ez hullott az ölébe. Ennek gondolatára kéjes melegség ömlött el a gyomrában.*
|
A férfi megcsókolta, Naoki pedig boldogan adta át magát az érzésnek. Sose érzett még ennyire hasonlót... ennyire furcsát... főleg egy ember iránt. Hirtelen még a legjobb barátjáról és a körülöttük lévő tárgyakról is megfeledkezett... ahogy Arni beszélt hozzá mintha azt is csak távolról hallotta volna, elbódult. A bálra, és hogy a férfi szerené ha elmenne vele, csak bólógatott, majd a nemrégiben történt izgalmak fényében és a kimerültségtől hirtelen elaludt gazdája karjaiban.
"- Hééé...." - halk morajlás... "-Cssss... " - duruzsolás "- ő is csak egy ember..." - kuncogás. "-nem kellesz neki... te... senkinek sem kellesz!" - dörömbölés. " - Ne bízz benne..." -ajtó kaparászás" - Ne bízz benne..." - csend.
|
Figyelte a kilövellő ondó útját. Eddig azt hitte, undorodik ettől, de most rájött, hogy nem. Ez is új tapasztalat volt. Kedvelte ezt a kutyát, és ezzel együtt minden részét elfogadta, még ha idegenkedett is elsőre. Furcsa volt, nem élt még át ilyet. Hogy valakibeől kijött valami, és nem őbelőle. Azt érezte, a tilosban jár ezzel... dehát Naoki olyan volt, mint egy nőstény, épp csak volt még egy plusz alkatrésze. Ezzel megnyugtatta magát. A plusz testrészről úgyse fog senki tudni, csak ő.
- Nem, dehogy. Semmi gond - mondta lágyan, s látván, mennyire nézi az ajkait a kutya, közelebb vonta magához és megcsókolta. - Lesz majd egy bál nálunk. Szeretném, ha eljönnél. Biztos tetszeni fog neked. A szomszéd épületben tartják - magyarázta.
Alig várta, hogy körbevigye a díszes társaság előtt a kutyát, akit olyan fantasztikusnak tartott. Tudta, mindenki mást is úgy le fog nyűgözni, ahogy őt.
|
Naokit egyre inkább átjárta a jó érzés, már gerincén is úgy vágtatott át, akár egy áramütés. Érezte, hogy jó, hogy a szívdobgása egyre erősödik, hogy a hangját is képtelen vissza fogni, hogy egyre inkább nem is szégyenli magát. Ahogy az ujjak egyre sebesebben jártak benne és a férfi még a hímtagjára is ráfogott, felnyögött még intenzívebben, mint eddig... a teste lángolt, s akkor érezte, hogy valami kiáramlik a testéből... valahogy az érzések csillapodtak, még mindig jó volt gazdája karjaiban lenni, de némi gyengeség járta át, s megkapaszkodott a férfi puha bőrében, lágyan simult hozzá míg pihegett kicsit, ondója nem volt szokványos, sokkal hígabb és kevésbé ragacsos volt az átlagosnál. - Sajnálom... össze piszkoltalak? - nézett rá vöröslő arccal. - De... olyan hirtelen... - hajolt közelebb a férfi arcához, szerette volna megcsókolni, de kicsit elgyengült... így csak sóvárogva nézte ajkait.
|
Hát ha kutyája ezt kérte, nem tagadhatta meg tőle. Tovább mozgatta az ujját, egyre gyorsabban. Majd egy átgondolatlan mozdulattal ráfogott Naoki farkára is. Csak mikor már a markábam volt megkeményedett férfiassága, jutott eszébe, hogy tulajdonképpen egy faszt szorongat. Nem hitte volna, hogy valaha ilyen megtörténhet. De most nem zavarta. Csak a kutya arcán kirajzolódó élvezetet akarta látni, más nem számított. Elkezdte úgy cirógatni. ahogy magát szokta. Figyelte közben Naokit, hogy a jó neki. Fokozatosan átvette az irányítást az ösztön, és már nem tudta volna kontrollálni magát. Letagadhatatlanul élvezte, hogy a kezében van a kutya, hogy ilyen érzéseket ad neki, és ezzel saját magának is. Tűzbe jött és leizzadt ettől a rengeteg eddig ismeretlen érzettől.
|
Naoki megnyugodott már csak a szavak hallatán is, habár nem félt a haláltól... sőt ha így keleltt volna meghalnia nem biztos, hogy bánta volna, habár esze ágában sem volt így véget érnie. Meglepte ami történt, ilyet még sose látott, de érezte, hogy ez gazdájának jó érzés, habár ő maga is meg volt keményedve, és ez is furcsa, mégis kellemes bizsergést hagyott maga után a kutyában. A férfi ismét feltolta neki az ujját, ő pedig aprót nyögött, kezdett hozzá szokni az érzsekhez, s ahhoz amit gazdája ujjai kiváltanak belőle. - Nagyhon...jó... - lehellte forró lehelletével, miközben Armoni nyakába kapaszkodott, átfogott rajta. - Akarok még több jó érzést, gazdi...
|
- Dehogy halsz bele - nyögte.
Megsimogatta a kutya karját, hogy kissé megnyugodjon. De nem tudott rá figyelni úgy igazán. Teste érzetei kizártak minden mást. Tudta, hogy ez önzés, de olyan ritkán élt át ilyet, hát megragadta az alkalmat, nem szalasztotta el, kiélvezte a percet teljesen. Édes remegés járta át, s ahogy elélvezett, beterített vele mindent. Hatalmas hatósugárral robbant ki. Aztán csak bámult maga elé, hogy lehet ilyen kéjt átélni. Azelőtt nem hitte volna, hogy ilyen létezhet. A kutyára pillantott, aki még mindig fel volt tüzelve vélhetőleg. Végigsimított a combján, s feltolta az ujját.
- Milyen érzés? - kérdezte - tetszik? Ugye jó?
|
A kuytus is egyre inkább kezdte érezni testének örömeit, annak ellenére, hogy nem értett semmit, lassan már nem is akart, csak nyögdécselt a férfi érintésire miközben ő sem hagyott nyugtot Arninak. Egyre inkább bele mélyült a játszadozásba, élesen hallotta a férfi lüktető szívverését, s eközben saját ágyéka is egyre inkább duzzadni látszott. Nem tudta miért... de az ösztönei beindultak, ahogy a férfi magához húzta, egyre inkább a testéhez simult, érezte a verejtéknek szagát, leheleltte forróságát. - Gaz...dám... -nyüszögött. - Túl... túl jó érzés, biztosan bele... halok.
|
Már-már azon volt, hogy segít a kutyának, és felgyorsítja az eseményeket. Türelmetlenkedett már. Szerette volna ha mielőbb belenyúl a nadrágjába Naoki. De csak várt, ez fokozta az izgalmát. Szinte reszketett, mikor az öv végre feladta, és a kutya forró tenyere hozzáért. Nem bírt neki ellenállni, kéjes sóhaj szakadt ki ajkai közül.
- Nagyon jól csinálod - lehelte, s ahogy a kutya megcsókolta, egész meghatódott. Belesimított a hajába, szeretettel húzta magához. Érezte, hogy nem fogja soká bírni, ahhoz túl izgató Naoki és az egész szituáció. Zihálva próblálta tartani még magát egy kicsit.
|
Arni érintései kicsit elterelték a céljától, nem tuda kontrollálni a hangját, a testét, így az érintésekre izgett mozgott, nyögött, zihált, de végre eljutott odáig, hogy kibontsa Arni nadrágját, benylt és kényeztetni kezdte úgy ahogy nemrég tanulta tőle. Remélte, hogy gazdájának is épp olyan jó érzés ez, mint amilyennek neki az érintések amiket tőle kapott. Szinte már teljes extázisban volt, közel hajolt Arnihoz és most ő csókolta meg, ügyetlenül, kicsit kapkodón... de közben keze mozgása sem állt le.
|
Feltűrte a kutya ruháját. Végülis ilyet még úgysem látott azelőtt, hát ha már itt van, megcsodálja ezt is. Nem is volt olyan kényelmetlen a helyzet, mint ahogy hitte. Az a plusz testrész csak tovább izgatta, eddig sosem tapasztalt borzongással szorította magához a kutyát. Egy nő sem váltott ki belőle ilyen heves érzéseket. Csókolta, markolta a kutyát. Libabőrös lett, ahogy a gazdájának szólította. S ahogy a nadrágját kezdte bontogatni, megadóan hagyta. Büszke volt rá, hogy ilyen okos kutyája van.
|
A kutya egyre többbször nyögött fel, valóban kezdte jónak érezni azt, hogy gazdája ujja benne mozgott, a kezdeti fájdalom lassan átalakult jó érzéssé, amit Naoki még sose tapasztalt. Félni és vágyni kezdte egyszerre, ringott kicsit a csípője miközben Arni ujjazzta. A csók váratlanul érte, a férfinek nagy szerencséje volt, hogy a gense jelenleg nem volt teljesen magánál, mert biztosan támadásnak vette volna és megharapja, akkor is ha gazdájáról van szó. Ehelyett inkább elmerült benne, s mikor már vadabbul érte a "támadás", se rettent meg, hangosan szuszogott, nyögdécselt a csókba, úgy tűnt férfiassága is kezdett reagálni arra, ami testében történt. - Gaz...dám... - lehellte mikor ajkaik szétváltak, karmaival bele kapaszkodott a hátába, közben arcát a nyakába fúrta. - Ezh... jó... - nyüszögte, miközben megpróbálta kioldani a férfi nadrágját, ő is jó érzést akart adni neki, s mivel egész okos feje volt, sikerült összekapcsolnia a nemrég történteket avval ami most történik.
|
- Ezek természetes dolgok. Nincs miért zavarba jönni, vagy szégyenkezni - magyarázta.
A kanapéhoz vezette a kutyát, leült, s Naokit önmagával szemben ültette az ölébe.
- Nem esik jól? Tényleg nem? Azt nem hiszem el - mozgatta tovább az ujját. - Talán csak szokatlan, de majd jobb lesz - susogta, s ismét a nyakába lehelt. Másik kezével a kutya hajába simított.
- És ez? Ez milyen? - kérdezte, miközben végigsimított a kutya hátán, nyakán, megfogta arcát, egészen közel hajolt hozzá, s ajkához érintette az ajkát. Először csak óvatosan csókolta, majd egyre merészebben, miközben ujjával egyre hevesebben mozgott benne továbbra is.
|
[106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
