|
Témaindító hozzászólás
|
2019.01.27. 01:13 - |
Peter a város szélén, kissé már a zöld övezetben lakik, a házának csak az alsó szintjét használja, de igazából sokszor csak aludni jár haza. |
[285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
Összehúzta magát, mikor Peter a nyakához ért, lila volt, néhol kezdett feketedni, ahol erősebben szorította meg őt a férfi. Eléggé fájt még neki, de kibírta, ahogy eddig minden mást.
- Azért... Azért van az a nyakamon, mert... megharaptam, mikor... lehúzta a gatyáját és azt akarta... - nyelt egy nagyot a cica, majd inkább újra Peterhez bújt. Peter se kért még ilyesmit tőle, szóval rettetneően megijedt és ezért harapta meg az idegent.
- Köszönöm szépen, hogy segítettetek - motyogta Adriannel és a macskáknak, akik hátul voltak. Ő pedig még mindig Peter ölében kuporodott.
- Nem szeretném... - rázta meg a fejét, közben pedig a férfi kabátjába kapaszkodott. Nem tetszett neki a kontaktlencse és a paróka, meg a hajfestét dolog.
- Akkor már nem is én lennék... és... már nem is szeretnél - szipogott. Butaságokat beszélt, zagyvaságokat, de csak azért, mert ki volt merülve. Aztán a Shiki nevű macska felé nyújtotta a kezét, mire nem értette, hogy ezt miért kell, de ő is odanyújtotta aprócska kezét, majd hamar megint Peterhez bújt.
- Oké, nekem mindegy, hogy hol lakunk - jegyezte meg halkan, hiszen ő nem azt nézte, hogy mekkora házban élnek, hanem, hogy ne kelljen külön szakadnia Petertől, semmi más nem számított. Nem is nézett ki a kocsi ablakán, még abban a pillanatban elaludt, hogy kimondta ezeket a szavakat. Semmit nem vett észre abból, ami ez után történt.
Folyt köv -->To város
 |
Adrian próbálta nyugtatgatni a cicát, sejtette, hogy nem sok midnent ért abból ami történik. - Ne aggódj, minden rendben lesz... voltuunk már sokkal roszabb helyzetekben is. - végre befutott Peter is, így most már átvette a cica nyugtatgatását.
- Tudom, hogy félétl... én is féltem, hogy... elveszítelek... - nézte a macska nyakát, óvatosan ért hozzá. - Hamar meggyógyulsz.... sajnálom, hogy nem tudtam közbelépni... én teljesen bepánikoltam, de Adrian szerencsére ott volt, hogy segítsen. - simogatta minduntalan a cicát. - Ha ő és a macskák nem segítettek volna, valószínűleg halott lennék. Ehhez képest a vállam köszöni jól van... ne aggódj mindig miattam... viszont úgy tűnik, hogy az, aki elraboltatott velük még mindig szabadon kóricál, szóval... azon gondolkodtam, hogy... mit szólnál... színes kontaklencséhez és parókához? avgy be is festhetjük a hajad.... tudom ez nem a legjobb megoldás de talán nem lenne utána ennyi kellemetlenségben részed.. részünk.
Amikor Shikire terelődött a kérdés, a macska csak megnyalintotta a kézfejét. - Shiki vagyok... ők itt az én "embereim" mutatott a macskákra. A felkelések vezetője vagyok, most épp nem volt semmi dolgom, szóval mivel Adrian megkért, eljöttünk segíteni. - nyújtott kezet a cicának, hogy kezet foghassanak.
- Jah... Shiki nagyon erős ám... - tette hozzá Peter. - Elhozzák őt is ne izgulj... lehet, hogy kisebb hűázban fogunk lakni, de nem lesz sokkal roszabb... szerettem ottis élni... igazából.. ott nőttem fel, ez elég titkos info, de aszüleim ott éltek. Régen nem voltunk gazdag család. No...nyugodj meg Nedim, msot már biztonságban vagy.
Adrian eközben lefordult a To városba vezető útra. - Majd miután lepakoltalak titeket, elmegyünk a cuccotokért, ne aggódj Nedim elhozzuk a hörcsögöd. - kontrázott rá Adrian.
   |
| Annyira hirtelen történt minden, hogy szegény cicának még ideje se volt reagálni a dolgokra. Figyelte, ahogy az a három férfi körbe veszi Petert. Ekkor ugrott oda hozzá egy teljesen idegen macska, mire a kölyök frászt kapott az idegentől, sírni akart, de az túl hangos lett volna, így csak hagyta, hogy hátra vigye őt az idegen. Ekkor tűnt fel Adrian is. Most már semmit se értett, olyan szinten összezavarodott és csak azt nézte, ahogy Peter ott maradt azzal a három alakkal. Sírni kezdett még az előtt, hogy Adrian megnyugtatta volna őt. Amint kiszabadították a zsákból és eloldozták kezét és lábát, na meg szabad utat engedtek szájának is, azonnal megszólalt.
-- Peter… Hol van? Én… én annyira féltem,Adrian. Annyira - sírt fel most már azért, hogy megnyugodjon, majd mielőtt még Peter is megérkezett volna, Adrianbe kapaszkodott, ahogy csak remegő keze engedte. Aztán gazdája is megérkezett és még hangosabban kezdett sírni. Tudta, hogy ovis módjára viselkedik, de képtelen volt visszafogni magát.
-- Peter… - bújt a férfihoz, majd egész úton úgy kapaszkodott remegő kézzel, mintha az élete múlna rajta.
-- Úgy féltem… Annyira féltem - kapkodott levegő után megint csak. Ismét sokkos állapotba került, de csak most, hogy már kint van.
-- Jól vagyok, csak… fáj a nyakam - köhögte, nagyon akadozva vette a levegőt, pityeregve bújt gazdájához, hiszen ez a férfi jelentette neki a mindenséget.
-- Azt hittem… Én… Hogy bajod esik. A vállad még nincs jól és… - szipogott, majd időközben a hátul utazó macskára nézett, de picit megijedt tőle, így még inkább Peter ölébe vaskarodott. Csak ebben a két férfiban szabad bíznia.
-- Te ki vagy? - szipogta, majd az idősebb macskát nézte. Teljesen más volt, mint ő. Közben az az információ, hogy el kell költözni abból a házból, ahol laknak csak most jutott el a tudatáig.
-- A hörcsögöm… őt is el kell hozni. Biztos éhes - szipogta, ahogy a kisállatra gondolt. Közben egész teste úgy remegett, akár egy kocsonya. Nem bírt megnyugodni, az adrenalin dolgozott benne és a félelem. |
- Csapda... - mondta halkan Peter, viszont ne volt olyan, gyors hogy elő rántsa a saját fegyverét, körbe vették. Ezidő alatt Shiki oda ugrott a zsákhoz, amiben Nedim volt, mutató ujjával mutatta a akölyöknek, hogy maradjon csendben, majd óvatosan, hangtalanul hátrált vele együtt, amint biztonságban volt, intett a többieknek, Nedimláthatta is ahogy a macskák megiondulnak segíteni Peternek, Adrian oda szaladt Nedimékhez és átvette a köyköt, rohanni kezdett vele a kocsiig, így nedim ne láthatta mi történt pontosan, csak a szerencsébe bízhattak, amint a kocsihoz értek Adrian kiszabadítrotta a cicát.
Eközben a macskák hátulról letáadták az embereket, s míg azok meglepetten néztek körbe, Adrian is előkapta a bicskáját és kicsitkidíszítette a férfi arcát, mérgében meg is tudta volna ölni, de végül hátra lökte - Hazug disznó.... - vigyorogta, amjd rálépett a férfi hímtagjára ahogy csak tudott. A férfi iszonyatos hangon üvöltött fel. A macskák eközben lefegyverezték a másik kettőt. az egyik kicsit súlyosabban megsérült és vérzett, a másik csak elájult.
- Jól van Nedim, nygodj meg... - simított a hajába. - Felkészülten érkeztünk... ezek a piti bűnözők nem árthatnak nekünk. - próbálta nyugtatgatni, hamarosan megérkezett Peter is a macskalényekkel, Shiki addigra már helyet foglalt hátul. Adrian ráadta a gyújtást, s járatta a motort, míg oda értek.
- Tűnjünk innen... a zsaruk is itt lesznek hamarosan... - pattant be Peter is, magához ölelve NEdimet, Adrian gázt adott és már suhantak is mindannyian. - Nedim... jól vagy? Nem eset komoylabb bajod? - cirógatta a cicát, miközben szorsan magához fogta. - Nem mehetünk vissza a házba, Adrianék majd elhozzák a cuccainkat, de átköltözünk a másik lakásomba...
|
| A cica egy idő után abbahagyta a kapálózást és a sírást. Nagyon feszülten figyelt, teste is megfeszült, miközben hallgatta a beszélgetést. Remélte, hogy gazdája nem fog hinni ennek az alaknak, hiszen ő még nem… Ő még soha nem csinált ilyesmit, még Peternek se, egyszerűen félt tőle. Így mikor a férfi elmondta, hogy tudja, hogy hazudik, kicsit jobban érezte magát.
-- Chh… Mindegy - nézett Peterre a rabló, majd mikor az odalökte a táskát neki, a férfi letett a földre a zsákot, amiben Nedim volt. Zseblámpával megnézte a táska tartalmát, majd elmosolyodva becsukta ezt. A zsák száját kinyitotta, majd a cica feje ki is bújt belőle, de csak a feje.
-- Ahogy ígértem, nézheted - mondta halkan, szinte csak úgy, hogy Nedim hallja. Nem tudott kiabálni, semmit se tehetett, a kölyöknek végig kellett néznie, ahogy a főnök egy kést ránt elő, majd másik két taggal közre fogják Petert. Minden annyira kusza volt, ijesztő, rettegett, hogy elveszíti azt az embert, akit szeret. Sírt, küszködött a födön, miközben Peter felé közeledtek a tagok, a főnök kezében pedig egy kés volt. Egy éles kés, amivel bántani akarta a gazdáját. |
Peter hátra ment velük, ahogy azok is meginduiltak, az aktatáskát letette a földre. de még nem lökte át nekik. A két kinti macska óvatosan lopakodott ki a bokrok és fák közül, hangtalanok voltak és egy kicsi zajt em csaptak. Elől ár csak egy őr volt, azt gyorsan el is intézték, hamarosan már eszméletlen volt. A többiek elő másztak halkan a kocsiból, velük együtt Adrian is, két oldalról közelítették meg a maradék 3 férfit és Petert.
Amikor a férfi hergelni kezdte Petert, hirtelen átsuhant gy mosoly az arcán. - Kétlem, hogy ez megörtént volna... Nedim túl tapasztalatlan ahhoz, hogy jól szopjon... micsoda alávaló vagy.. - lökte át lábával a táskát. - közben tudta, hogy a többiek már a közelben járhatnak, de nem tett semmit, próbált nyugodt maradni. - Most kérem Nedimet. Megkapta a mocskos pénzét. - közben a többiek feszülten hallgatóztak, készen a támadára ha fennakadás volna.
|
| Nedim már tűkön ült, kényelmetlen volt a ketrechez kötözve lenni, de legalább nem bántotta már többet a férfi, hiszen megharapott férfiasságával volt elfoglalva, amit hamar rendbe is tett még Peter érkezés előtt.
-- Főnök, itt a kocsi - jött be az egyik őr, mire a cica felkapta a fejét.
-- Na, gyere, te vakarék… - vette ki a ketrecből, majd beletette megint ugyan abba a zsákba, mint, amiben hozták.
-- Ne mozogj már, mert esküszöm, hogy véletlenül a fejedet fogom eltalálni - dobta a vállára a cicát, majd mind a három másik taggal kifelé mentek, hogy ott az épület mögött tudják lebonyolítani a dolgot. Tökéletes terv arra, hogy el vegyék Petertől a pénzt és holnap reggel megint eladják a macskát az eredeti megrendelőnek.
-- Itt van a dögöd, de előbb a pénzt - dobott egyet a macskán, aki még mindig a vállán volt a zsákban. Hallani lehetett, hogy fél és sír. Elég hangosan, mert tudta, hogy Petert bántani akarják.
-- Remélem, hogy mind megvan, különben nem kapod vissza ezt a kis görcsöt. Egyébként igen jól szop. Te tanítottad? - hergelte a férfit, hogy ha annak van valami terve, akkor ki tudja billenteni. |
Peter nagyon felhúzta magát. - Ne merd... ne merd emgtenni mert laposra verem a képed! - mondta idegesen, s msot valóban képes lett volna neki menni. Viszont ire ezeket kimondta a férfi már letette a telefont. - Bassza meg... sietnünk kell.- vette fel a táskát amiben a hamisított abnkjegyek voltak.
- Megvan a gázspray? - kérdezte Adrian.
- Megvan... nem hibázhatunk. - mélyesztette zsebébe, ahol még egy kis bicska is lapult.
- Nyugi, kész a terv... oda hívtak ahol Nedim is van, de így pontosabban pbe tudjuk mérni a heyzetét. Eze gy raktár épület lehet... feltűnő lenne két kocsival menni, a macskákkal mi elbújunk hátul.
- Jól van... remélem Nedim kitart...
- Nem lesz baja... kész a tervünk.
- Ti emberek... hihetetlenek vagytok, komolyan... - szólalt fel Shiki. - Némelyikőtök csak úgy megöli a amcskáját, feláldozhatónak tartja, ti most mégis annak a kölyöknek akarjátok menteni az életét.
- Mi emberek is különbözőek vagyunk Shiki - nevette Adrian.
- Induljunk... - vágott közbe Peter, beültek az autóba, a többiek jól elbújtak, de két macska inkább gyalogosan közelítette emg a helyet.
Peter nagyon feszült volt, de bízott a csapatban, bízni akart bennük... az autó hamarosan begurult a helyszínre, kiszállt a táskával és körbe nézett, hátha lát valakit.
|
| Nagyon sok idő telt el azóta, hogy Nedim utoljára hallotta Peter hangját. Nagyon félt, hogy nem jönnek el érte. A kis ketrecben kuporgott a kölyök és várta, hogy mi lesz vele. Néha kapott inni, de nem sokat, csak annyit, hogy ne száradjon ki. Nem beszéltek hozzá, inkább róla, hogy mi olyan különleges benne, hogy mi az, ami miatt ezek a gazdag faszok képesek ennyi pénzt kifizetni. Végül a főnök Nedimhez fordult.
-- Csak tudnám, hogy mi olyan különleges benned. Talán aranyat szarsz? Vagy úgy szopsz, mint egy istennő? Szeretném én azt most megtapasztalni - nyúlt be érte a ketrecbe. A cica kiabált, majd meglátta, hogy a férfi már lehúzta a gatyáját és méretes farkával közelít a cica szája felé. Azonban megcsörrent a telefon és így Nedim is megmenekült. Egyelőre. Visszahajította őt a ketrecbe, majd beszélt Peterrel. Elmondta, hogy hol és mikor legyen a csere.
-- Nyugi, jól van a dögös… Épp most próbálok rájönni, hogy mitől ilyen értékes. Talán kipróbálom, hogy hogyan szopik a kicsike - röhögte, majd lecsapta a telefont és ismét a macskához fordult. Megerőszakolni nem erőszakolhatja meg, mert azt az új tulaj akarja. Ő akarta elvenni ennek az ártatlan lénynek a szüzességét. Azóta figyeltettek Nedimet, mióta Peternél van már, de csak most volt lehetőség a rablásra. A rabló pedig most elveszi a jutalmát. Legalábbis akarta, de a cica nem volt rest megharapni őt odalent. A férfi farka égett, fájt és vérzett, de arra volt ereje még, hogy a cicát nyakánál fogva megemelte és úgy megszorította a nyakát, hogy annak nyoma maradt. Nedim néhány percre el is ájult.
-- Csak azért nem verem szét azt a fehér pofádat, mert sok pénzt kapunk érted! Rühes dög… - rúgott bele a cicába, majd leragasztotta a száját és most a ketrec oldalához kötözte.
-- Nem fogsz te itt mászkálni többé… Szépen megvárjuk a gazdádat a pénzzel… Végignézheted, ahogy elvágom a torkát - nevezett fel őrült módjára, mire a cica sírni kezdett, de hangot nem tudott már kiadni. Rettegett attól, hogy Peter idejön és baja esik. |
Adrian hirtelen meghallotta, hogy csipog a mobilja. - Milyen ügyes cica, valahogy aktiválta a jelet! Így meg tudjuk találni... Peter te csak intézd a telefont, nyomtass kamu pénzt, becsapjuk őket egy kicsit... - peter bólintott.
- Remélem beválik a terved, nem akarom kockáztatni Nedim életét. Őt nem veszíthetem el... - mondta, den agyon is akart bízni Adrianban, em akartak kapkodni, feltűnőek leni így csak estefelé hívta fel újra a telefonszámot. - Össze szedtem a pénzt... de szeretnék beszélni a macskámmal, kérem adja a telefonhoz. - várt, hátha hallhatja a kandúrka hangját, szerette volna tudni, hogy minden rendben van vele. - Hol legyen a cssere és mikor? - ha esetleg Nedim tényleg a vonaljoz került, megpróbálta őt is megnyugtatni. - Ne aggódj, megszereztem a pénzt, hamarosan szabad leszel. Ne félj... - próbálta ezt olyan nyugodt hangon modnai ahogy csak tudta.
Eközben Adrian vissza ment a katakombákba és szerzett erősítést, nem tudták mire számíthatnak, így hat macskával, köztük Shikivel tért vissza. A macska kinézete is már tiszteletet parancsoló volt, gyűlölte az embereket is, de Adriannak köszönhette az életét, így nem volt kérdés, hogy vele tart.
- Beazonosítottuk a jelet... folyamatosan követjük... - mondta mikor már a megebszélés folyt. - Peter te elmész átadni a bőröndöt, nem fog feltűnni neik, hogy hamis a pénz, mi a fiúkkal meg besurranunk a helyre, körbe szimatolun kés megkeressük NEdimet... utána biztonságos helyre kell vinnünk...
- Vigyük a To városi házamba... ott nem fogják keresni... remélem. - motyogta.
Még átbezsélték az apróbb részleteket, de lényegében készen álltak.
|
| Nedim elég sokáig kuporgott a ketrec sarkában. Eddig soha nem kellett ketrecben kuporogni, csak akkor, mikor kihirdették a nyertest az eseményen. Rosszul érezte magát, félt és várta, hogy teljen az idő. A férfi odafordult hozzá, benyúlt érte a ketrec sarkában, majd pórázzal együtt kirántotta. Nedim azonnal összehúzta magát, de mire észbe kapott, már lekerült róla a tapasz.
-- Elnézést… - motyogta halkan. - Kaphatnék egy kicsit inni? - kérdezte halkan. Már nagyon szomjas volt, de nem volt biztos abban, hogy a férfi megengedni-e neki azt, hogy igyom.
-- Gyere, azért nem akarjuk, hogy az új gazdád ne fizessen, ha nem tartunk jól. Fordulj meg! - fordította meg a cicát, majd eloldozta a kezét és adott neki egy kis vizet. Csörgött a telefonja, így kicsit elfordult, de vissza zárta a macskát, míg az ivott. Közben Nedim nem ivott, helyett a nyakában lévő bilétával babrált és pillanatokkal később megnyomta a gombot, majd ügyesen elrejtett a pulcsijában. Közben ivott néhány kortyot, majd a férfi ismét Nedim felé fordult, elvette tőle az üveget, majd visszakötözte a cica kezét, száját már nem tapasztotta le, hagyta, hogy rendesen tudjon lélegezni. Nedim közben abban bízott, hogy Peter és Adrian hamar érte jön, mert nagyon félt. Fáradt és éhes volt. |
Peter nagyon ideges és feszült volt, végre felvették a telefont, de amit hallott az telejsne lesokkolta. - Nedim... - kiabált a teelfonba ahogy meghallotta a kismacska handgját.- Ne bántsák... kérem... - nyelt nagyot. - Nincs annyi pénzem, amennyit kérnek... oda adom az összes vagyonom, csak adják vissza nekem. - könyörgött szinte, tényleg midnneét hajlandó lett volna oda adni a macskáért. - ha kell a házat is oda adom... figyeljen... csak... adják vissza nekem Nedimet. Vagy... csak adjanak időt, hogy össze szedjem a pénzt. - össze szorult a torka, erős akart maradni, de belül lüktetett a szíve a fájdalomtól. Amikor letették a telefont csak nézett maga elé... nem tudta mitévő legyen, ghyorsan tárcsázta Adrian számát, hátha tud neki segíteni, a férfi a környéken járt így beugrott Peterhez.
- Mi történt...? Olyan zagyván beszéltél, alig értettem. Mi történt Nedimmel? - kérdezte mire Peter mindent ledarált neki, Adriannak több terv is eszébe jutott, de mind kockázatosnak tűnt, s tudta ha még ki is fizetik az összeget, ne biztos, hgy viszont látják a macskát.
- Már megint nem figyeltem oda... miért történik ez vele mindig? Annyi rossz emléket szerzett már és most ez is...most biztosan nagyon fél, de mit tegyek Adrian?
- Gondolkodom... de ne aggódj, vissza hozzuk őt ide... van némi kapcsolatom... de erről senkinek egy szót se megértetted? Peter hevesen bólogatott.
|
| Nedim egész végig rángatózott, sírt, kiabált, csak úgy tombolt a csomagtartóban, majd már csak azt vette észre, hogy a zsák, amiben eddig volt, annak a szája kinyílik és egy iszonyatosan magas férfi szedte ki belőle és a grabancánál fogva az égnek emelte a cicát, aki úgy lógott a levegőbe, mint egy igazi háziállat.
-- Chh… Hihetetlen, hogy ezért a koszos fehér görcsért képesek ölni egymást a pénzes emberek - emelte az arcához a cicát, mire az elfordította a fejét. Szája le volt ragasztva, két keze hátul össze volt kötve, ahogy a lába is. Remegett a félelemtől, ahogy a férfi alaposan szemügyre vette. Farkát behúzta, füle lelapult, most nem volt érvényben az, amit az orvos mondott neki hetekkel ezelőtt, mert képtelen volt használni bármilyét is.
-- Na, gyere csak - tette le a földre, nyakára nyakörvet és pórázt csatolt, majd maga után rántotta, de szinte húzta a macskát, aki kénytelen volt követni. A férfi leült egy székbe, miközben várta, hogy a macska gazdája felhívja őket. Egy pénzes fószer raboltatta el a ritka génekkel rendelkező, tiszta, szinte makulátlan vérvonallal rendelkező macskát, aki még törzskönyvvel is rendelkezik. Mindenki őt akarta, de csak azért, mert tökéletes dísz lehetne belőle. Nedim lekuporodott a földre, majd csörgött a telefon. A rabló felvette, majd elmondta a feltételeket.
-- Figyelj, hapsikám. Nem fogjuk bántani a kölyköt, de… - nézett Nedimre, majd megrántotta a pórázt. A mozgásképtelen macskát berántotta az ölébe és a fél tapaszt leszedte a szájáról.
-- Peter… Segíts, kérlek… - sírt fel a cica, mire ismét leragasztotta a száját és egy mozdulattal a földre lökte a macskát, amit Peter is hallgatott a telefonban.
-- Szóval… Mi csak a pénzt akarjuk, semmi mást. Ha elhozza pontban éjfélkor a pénzt a megadott címre, akkor visszakapja a macskát. Ha nem, akkor a macska az új tulajhoz kerül - csapta le a telefont, majd ketrecbe zárta az apró reszkető lényt. |
Egy férfi állt az ajtóban, aki valami nagy lehetőségről kezdett el beszélni neki, megpróbálta hamar elküldeni, de a férfi csak ontotta a szót, ekkor hallotta meg a kinti zajokat, amint elindult arrafelé, a kinti férfi sokkolót alkalmazott rajta, így össze esett az ajtóban. Mikor magához tért rögtön kisietett a konyhába, kereste a macskát, de csak az eltört bögrét találta, ekkor tűnt fel neki a boríték, elhűlve olvasta, megtántorodott és bele zuhant az egyik székbe. - Ennyi pénzt... mégis honnan szerezhetnék... remegő kézzel nyúlt a telefon után, alig volt képes beüni a számokat, el se tudta képzelni hogy történhetett velük megint e, mikor a dolgok kezdtek jól alakulni végre. Végül erőt vett magán és trcsázta a számot, nem sírt, de szemében már kezdtek gyűlni a könnyek.
|
| Figyelmesen hallgatta, amit mondott neki Peter a tavasztól és arról, hogy már milyen régóta itt van vele a cica. Nedim nagyon örült annak, hogy itt lehet és annak, hogy gazdája válla kezd rendben lenni. Már csak sokat kell tornáztatni, és minden rendben lesz vele. Nedim nem tudta, hogy milyen az, mikor kint lehet, hallhatja a madarak hangját, érezheti a kinti tavaszi levegőt, így már alig várta, hogy el jöjjön az az idő, mikor tavasz lesz. Most még tél volt, de a cica ezt is igazán szerette. A férfi kérdésére elkezdte megcsinálni a kávét, amit már tudott, hogy hogyan issza a férfi. Boldogan és készségesen kezdte el megcsinálni.
-- Hiányzik, remélem, hogy hamarosan meglátogat minket - csóválta még mindig farkát, miközben elkezdte lefőzni a kávét is. Ekkor kopogtattak, majd Peter elment kinyitni az ajtót. A cica pedig a konyhában maradt, hogy megcsinálja a kávét. Annyira jól érezte magát, hogy észre se vette, hogy valaki mögé lopakodott, csak az árnyékot vette észre, majd megfordult a bögrével a kezében.
-- Peter, kész a…. - fordult meg, de ideje se volt kiáltani, a bögre kiesett a kezéből, hangos csattanással tört össze, majd az idegen egy mozdulattal zsákba tette a fiatal macskát. Az hiába ficánkolt, hiába próbálta kiszakítani a zsákot, nem bírta. Mire Peter esetleg visszasietett a konyhában, már a kölyökmacskának hűlt helyét találtál, csak az összetört bögre és a kifolyt kávé, meg egy levél a pulton jelezte, hogy a cica eltűnt.
A levélben egy telefonszám és egy hatalmas nagy pénz összeg volt, amit lehetetlen volt megfizetni meg Peternek is. |
Peter persze örült annak, hogy a macska egyre inkább elflejtette azokat a fájdalmas dolgokat, de tudta azt is, ha most újra olyan gonoszul neki esne a macskának, már nem fájna neki annyira, talán félne, és rossz lenne de sokkal fájdalommentesebb lenne számára. - Most tél van... - simogatta meg a fejét. - Szépen lassan felmelegszik az idő, előjönnek a virágok, a madarak vissza költöznek... majd megfigyeljük, a következő hónap már remélhetőleg elhzozza a tavaszt- nyújtózott. - Persze, hogy örülök, már nagyon kezdett zavarni... még sok idő mire rendesen tudom hazsnálni, de már ennek is örülök, szerencsére jól is forrt össze. Csinálsz nekem egy kávét? Együnk is valamit, farkas éhes vagyok... mit ennél? - kérdezte a cicát, ahbár már Nedim is otthonosabban mozgott a koyhában, rá sem ismert arr a kölyökre, akit haza hozott. - Lassan egy hónapja annak, hogy ide kerültél hozzám, olyna gyorsan elrepült az idő. Csoda, hogy Adrian azóta nem jelentkezett, remélem azért jól van. - ekkor valaki kopogtatott az ajtón. - Megyek, megnézem,hogy ki lehet az... ilyen időben. - morgott kicsit, de elindult, ézre sem vette, hogy valaki eközben besurrant az ablakon és szemei követték Nedim minden egyes lépését.
|
| Hetek teltek el az első olyan szexuális élménye óta, amit Nedim is élvezett. Azóta Peter sokat tanított neki, a kis kandúr képes volt elengedni magát, mikor már két ujjával dolgozott benne Peter. Viszont soha nem kért tőle ennél többet. A cicának hozzá kellett szoknia mindenhez, de már a csók napi rutinná vált számára, az pedig mikor gazdája odalent is hozzáért is része lett az életének és a mindennapjainak.
Sokat segített neki, mindent igyekezett úgy csinálni, hogy Peternek alig kelljen bármit is csinálnia a sérült válla miatt. Viszont az ágyban más volt a helyzet. Ott Nedim még gyáva volt, így ott a férfi irányította a macskát, de nem bánta. Idővel már vissza tudott csókolni, sőt, volt olyan, hogy ő csókolta meg a férfit. Sok időt töltöttek együtt és Nedim elkezdett sokkal többet érezni Peter iránt, de nem mondta el neki, inkább csak próbált mindent úgy csinálni, hogy jó legyen. Persze voltak dolgok, amiben nem értettek egyet, de Nedim jó cica lévén egyre kevesebbet hisztizett.
Aztán eljőtt az a nap, mikor Peter megszabadult attól a dolgoktól, és válla szabad volt. Már a házban voltak, mikor a cica boldogan ugrálta körbe gazdáját, hiszen nagyon boldog volt ettől.
-- Nagyon örülök, hogy már végre nem kell hordani azt a dolgot. Te is örülsz, igaz? - fogja meg Peter kezét, majd felnéz rá és önfeledten csóválja a farkát. Nagyon várta már ezt a napot, hogy Peter válla rendbe jöjjön.
-- Uh, majd kimegyünk megnézni? De… Mikor lesz tavasz? Most milyen hónap van? - érdeklődött vidáman, majd a konyhába szaladt.
--Kérsz valamit? - állt meg a hűtő előtt farokcsóválva. |
Érezte ahogy Nedim kicsit megijedt, de nem tiltakozott így nem félt becsusszantani az ujját, szerencsére egyre inkább felnyögött az érzéstől. Peter kicsit megnyugodott, s folytata a tevékenységet mindaddig, amíg el nem élvezett acicus. tetszett neki, ahogy a vágytól remeve kiengedi a hangját, oly átéléssel hallgatta akár egy szinfóniát. Miután végeztek magához ölelte. - Tudom, mert még nem volt ilyesmiben tapasztalatod. A múltkor csak a fájdalmat érezted, de msot a gyönyört, a vágyakozást, az édes kéjt is. - lehellte a fülébe. - Mára ennyi elég lesz, szép lassan majd felkészítelek arra, hpogy elfogadd ezeket az érzéseket, az érintések... elfogadd magad és végül majd engem is. - susogta, hangja édesen csengett. - De most.. hja megbocsájtasz... - bújt ki Nedim alól. - El kell intéznem magamnak is, így kimegyek a mosdóba. - nyomott puszit ajkára, majd ki is ment a mosdóba, hogy kielégítse saját vágyait is.
Telt az idő, és Petert egyre inkább kezdte zavarni félkarúsága, habár Nedim tényleg rengeteget segített neki, ahogy ígérte is. Peter sokat tanította, de a testi vágyainak kielégítését sem vette fél válról, szerette volna ha a kandúrka megszokja az érzéseket, habár két ujjnál tovább nem merészkedett, félt, hogy túl gyors lenne eza cicának, habár önmagát fegyelmeznie igencsak nehezére esett. Mégsem volt erőszakos, és végre három hét után leszedték róla a rögzítéseket, már nagyon várta, habár így sem gyógyult még meg teljesen. Mindenhova vitte mgával Nedimet bárhova is ment, így eléggé össze szoktak.
- Végre... már nagyon zavart... - mondta mikor beléptek az ajtón, az idő már pár napja enyhébb volt, így elolvadt a hó, a bunker... Peter nem említette emg Nedimnk, nem akart rossz érzéseket idézni benne. - Hamarosan itt a tavasz. Az udvaron lévő csersznyefa gyönyörű virágokat fog hozni.
|
| A cica enyhén szólva megrettent, mikor azt mondta neki Peter, hogy be fogja tenni az egyik ujját. Félt egy picit, hiszen a múltkor fájdalmat érzett, de bízott Peterben, így ellazulva hagyta, hogy a férfi hosszú ujja becsusszanjon járatába. Hangosabban felnyögött, mikor megérezte ezt, picit mocorgott az érzésre, de aztán ismét megnyugodott. Nem fájt a behatolás számára, sőt, ez most jó érzes volt számára, majd mikor Peter mozgatni kezdte az ujját benne, nem bírta ki, felnyögött, de az arca zavart volt és kissé piros. Érezte, hogy teste kezd felforrósodni, miközben a férfi ujját mozgatta benne. Teste néha megfeszült, de nem amiatt, mert rossz volt neki. Kifejezetten élvezte a teste ezt az egészet.
-- Peter… - nyöszörögte kissé hangosan, majd amint megcsókolta, olyan volt ez Nedimnek, mintha elvágtak volna benne valamit. Máshogy érezte a dolgokat, így elkezdte élvezni ezt, de szégyellte is magát emiatt. Annak ellenére, hogy a férfi azt mondta, hogy ne tegye, mert ez természetes dolog. A hangok, amiket kiad magából, miközben az ujja még mindig benne jár. Aztán gazdája addig játszadozott vele odalent, mire a cica zihálva élvezett el. Alig bírt megszólalni.
-- Jó volt… - motyogta ajkába harapva, majd kissé bódult, szinte extázis szerű állapotban nézett Peterre, apró teste még mindig remegett.
-- Olyan zavarban érzem magam… - pillantott félre kicsit, nagyokat lélegzett még mindig. |
Peter örült neki, hogy a macska száját jól eső nyögések hagyták el. nem félt és nem tiltakozott, egy kicist szeretett volna tovább menni habár úgy gondolta msot még képtelenség, hogy egyesüljenek, nem is akart ennyire kapkodni, Nedim kiérdemelte afigyelmét és a kedvességét, elővette a kis tégelyt és kezére tett egy kis síkosítót. - Be fogom tolni az ujjam, nyugi csak egyet... lazítsd el magad, ne félj tőle. - A férfi ujja hamarosan becsusszant, de most sokkal óvatosabban és figyelmesebben, mint a múltkor, talán a cica nem is érzuett mást egy kis nyomáson kívül, hamarosan mozgatni is kezdte. - Ezek a dolgok... a hangod, a nyögéseid, teljesen természetsek, ne szégyelld őket. - hajolt oda, bár kezdte érezni válla fájdalmát, mégis képtelen volt leállni, habár ez volt a pont, amíg el akart jutni, hogy a macska szokja meg az érzést, sőt időve szeresse, kívánja, ne a fájdalom jusson eszébe róla. - Gyönyörű vagy... - csókolta meg ismét miközben kezévl még mindig ügyködött odalent, mindezt addig, míg a cicus el nem élvezett. Más volt, annyira más vol ez az együttlét, mint az eddigiek. Sokkal melegebb, lágyabb, élvezetesebb, Peter is valahogyan eljesen másképp viselkedett, habár ő maga is igencsak emgkeményedett areakciókra, de úgy gondolta, elég msot ha majd elintézi agának a mosdóban, miután végeztek.Kihúzzta ujját a cicából és kicsit letörölgette. - Jól vagy? Hogy érezted magad?
|
[285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
