|
Témaindító hozzászólás
|
2019.01.11. 18:09 - |
Több generáció él itt, mindenki kényelmesen elfér a hatalmas épületben, hisz különálló lakrészeik vannak. |
[211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
| -Egy pillanatig sem gondoltam arra hogy tudnál nekem...-leheltem ajkaira de nem csókoltam meg, csupán picit megnyaltam meg az alsót. Orrom ahogy arcához ért felkuncogtam picit hisz elég nedves volt a nózim bőre pedig forró.
Nyakába bújtattam fejem, s minden szusszánom így csiklandozta bőrét.
Soha egész életemben nem gondoltam volna...hogy egy férfival a szeretkezés ennyire csodálatos tud lenni..minden mozzanata minden hang mi elhagyja ajkát engem ingerel.
Nem akarom soha hogy ez véget érjen, hogy mi véget érjünk. Éreztem hogy szinte lüktet bennem majd ahogy éreztem elkezdi forró nedvét belém engedni köré szorultam.
-Csókolj meg...könyörgöm csókolj meg.. -néztem szemeibe miután lent elkezdett kényeztetni. Úgy akarok a csúcsra jutni hogy közben érzem ajkait sajátomon. |
Ahogy a macska beszélt hozzá, teljesen beindult. Nem is hitte, hogy kívánhat ennyire valakit. Abban is biztos volt, Samnak elképzelése sincs róla, mennyire akarja őt.
- Semmiképp... nem bántanálak - súgta arra célozva, hogy nem tervezi abbahagyni.
Jóleső hideg rázta, ahogy a cica nyelve a bőréhez ért. Teljesen feltüzelődött.
Az engedélyre az ő arcán is átsuhant egy érzéki mosoly. Csodálatosnak látta a macskát, fenségesnek, elbűvölőnek, amiért ilyen gyönyört ad neki a teste. Őszintén hálás volt ezért.
A lökései elmélyültek, szorította magához a macskát, s közben vibrált a teste a kéjtől. Egyre gyorsabban mozgott, s egyre fokozódott az extázis. Egy kis időbe telt, s eljutott a csúcsra. Érezte, ahogy egészen kiárad, mintha az egész világ vele borzongott volna együtt egy pár pillanatra. Majd kezdett kijózanodni. Rögtön Samre gondolt, nem akart önző lenni vele szemben, egyszerűen csak túlságosan felhúzta őt a macska ahhoz, hogy Samnek legyen jó előbb. De Wen most igyekezett bepótolni az elmaradást, kihúzódott a macskából, kissé megtörölte magát és Samet, majd a kandúr férfisságát kezdte el simogatni, ha Sam hagyta neki.
 |
| Halk pihegésem mellett erotikus hangjaim igyekeztem vissza fojtani hisz bármennyire is megbolondulok az élvezettől a kintiek még mindig meghallhatják. Ha tehetném mindent kiengednek had hallja a világ ahogy szerelmemmel végre testünk is egymásnak adjuk.
-Ha abba hagyod...megölsz.-súgtam fülébe mit aztán finoman megharaptam, s nyelvemmel simítottam végig rajta.
-H..ha igazán türelmetlen vagy..nyugodtan mozogj annyit és olyan gyorsan és durván ahogy akarsz. Veled ezt csak élvezni fogom a fájdalom messze jár. -mosolyodtam el boldogan, s farkincám ide oda csapkodása árulta el mennyire izgatott is lettem és kéjjel vággyal téli. Minden részemben akarom őt érezni. Mélyen bennem és magamon testét, hogy tudjam ő van velem, az apró fájdalmat ő okozza, sőt..szerelmünk kelti fel. |
A fiú lágyan simogatta a cicát. Mindent le akart olvasni az arcáról, testéről. Hogy fél-e, élvezi-e.
Igyekezett figyelmes és türelmes lenni, de akkor már követelőzött az öle, akarta rettenetesen a macskát. És azt is szerette volna, ha Sam nem csak megengedő, hanem kívánós, ha nem csak hagyja magát, hanem őrülten akarja őt. Úgy látta, úgy remélte, Sam így érez.
Fogta a derekát, a cicafarok a hasát csiklandozta. Akkor hallotta a nevét. Felállt a karján a szőr az élvezettől és meghatottságtól. Hát tényleg... tényleg szereti őt a kandúr.
Közelebb hajolt hozzá, forró csókot váltottak, és akkor Sam ki is mondta. Wen gondolkodás nélkül felelt.
- Szeretlek - mondta, s komolyan nézett a macska szemébe. Több volt ez, mint holmi szerelmi vallomás. Ez ígéret és fogadalom, szövetség és reménykedés.
Mikor a macska készen állt, Wen tovább folytatta finom lökéseit. Kéjesen csinálta, érzelmekkel telten. A két test hangosan csattogott, Wenből apró nyögések törtek fel.
|
| Légzésem egyre szaporább lett ahogy láttam be akarja tenni, s nem várakozik.
Kissé reszketve de sóhajtottam ezzel felkészítve magamat. Simon hiába tűnik oly keménynek és erősnek lenti méreteiről nem a leghíresebb az biztos.
-Waaahhn!-megilletődve markoltam az ágyba, s körmeim automatikusan kiengedtem. Nem fájt csupán uhh nem számítottam rá ilyen hirtelen. Felé nyújtottam karjaim hogy hajoljon le hisz vágytam a csókjára és ölelésére. Most senki nem tud minket zavarni
.nem érdekel ha leszidnak mert nem mosogattam el vagy csak úgy eltűntem..most ezt mém tehetik tönkre!
-Wen...-súgtam nevét, s nem is várva hogy közelebb legyen csókoltam hirtelen ajkára mikor felhajoltam. Füléhez hajoltam majd bele suttogtam szerelmesen.
-Szeretlek... |
Még egy kicsit játszott így a cicával. Tudomásul vette, amit mondott, és teljesíteni akarta ezt a kívánságát is. Ha Sam nem kezdeményezett mást, hát akkor elhelyezkedett úgy, hogy be tudjon hatolni. Úgy vette ki Sam szavaiból és passzivitásából, hogy erre vágyik. Viszont olyannyira sürgette a teste, hogy nem is várt megerősítésre. Megszorította a combját, elvarázsolta a macska húsa, bőre, a szegletei. Szerette volna hallani a hangját, ahogy nyögdécsel. Mindent el akart követni ezért.
Simogatta ott lent, előkészítette, hogy ne legyen a kelleténél fájdalmasabb ez neki, s mikor azt látta, Sam készen áll, egy lökéssel benne volt. Nem kezdett el rögtön mozogni. Élvezte a két test összefonódását. S csak kis idő után, finoman kezdett el mozogni a macskában.
|
| Érintése gyengéd volt amivel teljesen elvarázsolt.
Testem egyre forróbb lett, s a vér igen hamar le áramlott tagomhoz. Kicsit szaporábban vettem a levegőt miközben véletlen sem szakítottam meg a szemkontaktust.
-Nyhaaahnn n..nem kell csinálnod~~-súgtam hajába túrva. Még senki sem csinálta nekem ezt szóval nagyon szokatlan!
-Nhhnn h..hamar el élvezem így...de együtt szeretnék veled. -simítottam arcára teljesen kipirulva. Folyamatos hangos dorombolás áradt belőlem mit vissza tartani nem tudtam hisz ez a helyzet számomra egy leány álom. |
Attól félt, majd nem tudja, mit kéne tennie, de valami vezette a kezét, a testét, s minden történt magától.
Mosolygott a cica cseppnyi zavarán. Olyan édes volt ez tőle. S csak simogatta a combját egyre beljebb, mígnem elért a kandúr két lába közé. Finoman ért a férfiasságához, cirógatta, simogatta, lassan, felfedezve rajta minden részletet. Közben figyelte a macska arcát, minden mikrorezdülést, pici változást rajta látni akart. Nem akart egyetlen pillanatról sem lamaradni, szinte nem is pislogott.
Így simogatta Samet egy ideig, aztán közelebb hajolt hozzá és a szájába vette. Óvatosan szopogatta, nyalogatta. Lassacskán leoldódtak a gátlásai is, s egyre bátrabban játszott a macska férfiasságával.
|
| -zavarba fogok jönniihh nyauu. -farkincámmal eltakartam szemem, s utána az mögül kukuncskáltam rá. Végig simítottam a testét, s csillogó szemekkel néztem végig testén. Nem olyan mint Simon hogy szinte szét repednek az izmai. Ő egyszerűen tökéletes! Nekem a legtökéletesebb férfi a világon, dorombolva magamhoz öleltem, s izgatottan kuncogtam.
Heves csókját azonnal viszonoztam szerelmesen. Az egész helyzetünk mesebeli volt. Még sosem élveztem valakivel ennyire csupán azt hogy megcsókolom illetve levetkőztetem. Megborzongtam finom érintése miatt, nem csoda hisz olyan régóta nem foglalkozott senki azzal mi esik jól és mi okoz fájdalmat. |
- Olyan szép vagy - mondta a fiú. A tekintete elidőzött a kandúr testén, a fakuló mintázaton. Mintha nem ilyen lett volna régen. De nem tette szóvá, nem akart bántó lenni. Biztos csak a kimerültség miatt. Vitaminhiány. Ezzel nyugtatta magát.
Hagyta, hogy Sam levetkőztesse őt. Senki sem vetkőztette még ezelőtt. Eszébe jutott, hogy vajon Sam tudja-e ezt? Hogy neki mindenben Sam az első... ő érinti így először a testét, lelkét. Ilyen közelségben még senkivel sem került.
Félénken várta, mit fog a macska szólni a testéhez. Önmaga előtt is szemérmes volt, nem meztelenkedett sokat.
Éhesen kapott a cica ajkaihoz, már mindketten pőrén ültek az ágyban, a takaró selyme halkan neszezett alattuk. Wen lassan a kandúr combjához ért, elkezdte simogatni.
|
| Torkomban éreztem szívverésem ahogy édes arcát láthattam. Kicsit megborzongtam a csóktól mit kaptam, segítettem neki megszabadítani magam a ruháktól. Rosszul éreztem magam picit amiért bundám már ne olyan mint régen. A szív mi alhasamat ékesítette már szinte alig látszott.. Végig simítottam karját majd én is elkezdtem őt kiszabadítani a felesleges ruhadarabokból hogy végre láthassam testét mit eddig elrejtett. |
Együtt borultak be az ágyba. Wen igyekezett úgy tartani Samet, hogy meg ne üsse magát. Aztán már csak a csókjait érezte, betöltötte tudatát a cica finomsága. Az érintései, a hangja, a dorombolása, az illata. Lehunyta szemét, ahogy Sam belesimított a hajába. Sosem érzett még hasonlót, minden álmát felülmúlta ez a perc. Belecsókolt Sam nyakába, s lassan elkezdte vetkőztetni. Izgatottan leste a cica testének szegleteit, miket eddig a textil takart őelőle. Most magába itta a látványt.
|
| -Amikor csak lesz rá alkalmam minden egyes percet veled fogok tölteni! -mondtam izgatottan és testem egyre jobban forróság járta át ahogy szemeit néztem. Ahogy az indulatai egyre gyűlnek annyirahh fellángoló! Amint lecsapott ajkaival sajátomra már az felvillanyozott. Át karoltam nyakát míg a puha fekhelyhez nem értünk. Elég hirtelen ért az ágy holléte szóval vele együtt dőltem le.
-Megbocsájtok gazdáám~ de ezt a hosszú időt nélküled nehéz volt kibírni... Pótoljuk be gyorsan már alig tudok várni. -mondtam hajába simítva majd egy újabb hosszú szerelmes csókot loptam puha kis ajkairól. Közben a folyamatos intenzív dorombolás nem maradt abba egy percre sem. Túlságosan élvezem a helyzetet! |
- Egyre kevésbé látsz?
Megakadt ennél a mondatnál, de Sam olyan könnyen átsiklott fölötte. Nem érezte a súlyát. Meg aztán a heves vágy, amit az alhasában érzett, elvette az eszét. Nem tudott ezzel foglalkozni.
- Talán csak ki kéne pihenned magad rendesen. A kezembe veszem a kastély irányítsát, és annyi időd lesz, amennyit csak szeretnél. Hogyha... hogyha egy kicsit velem is töltesz.
Kis rózsás pír bontakozott ki az arcán Sam pajkos igenjeire. Még mindig izgult, nem akart csalódást okozni. De jobban vágyott Samre annál, mint amennyire félt.
Ahogy a macska a szemébe nézett, Went teljesen feldúlta valami megnevezhetetlen forróság. Megcsókolta a kandúrt, beleadva minden szenvedélyét. Lassan az ágyhoz lépegettek, egymás karjaiban, míg Wen további csókokkal halmozta el a macskát.
- Bocsáss meg, szép cicám, hogy megvárattalak - lehelte. Mostanra egészen rendbe jött, levették a kötést is. Cselekvőképessége teljes birtokában volt.
|
| -Egyre kevésbé látok mostanában és..mhhn mindegy nem sajnálatom magamat lényeg hogy nem szemüveg függő úgy érzem. -boldogan mosolyogva csókoltam vissza, s kérdése hallatán mint egy pajkos kiskutya úgy csóváltam a farkincám.
- Igen igen igeeenh nagyon szeretném! -mondtam izgatottan szemeimben csillogással. Igaz hogy Simon többször is..tette velem az rövid időn belül de minimálisan sem élveztem sőt szinte megerőszakolt. Gyűlölöm már azt a férfit.. Mélyen csoda szép szemeibe néztem hátha látja mennyire vágytam már rá és milyen rossz érzés volt ennyit várni. |
- Miért? - érdeklődött a fiú. Fogalma sem volt róla, hogy ez már minek a jele.
Aztán hirtelen ott voltak kettesben, Sam hozzásimult. Olyan volt, mint egy álom.
- Te is... rettenetesen hiányoztál nekem - suttogta, s a cica kérdésére elmosolyodott. Nem is válaszolt, hanem maga csókolta meg a macska puha ajkait. Jólesően rázta a hideg, ahogy Sam hozzáért. Egy pillanat alatt felkorbácsolta minden érzékét.
- Szóval - lehelte a nyakába - folytathatjuk azt, amit már egyszer elkezdtünk? - kérdezte kéjsóváran simítva bele Sam hajába. A macska szőre fakult ugyan, de Wen számára a vonzereje semmit sem változott.
|
| -Igen teljesen biztosan..a szemüveg nem segít..ez nem olyan mintha szemüveg kéne. -sóhajtottam majd inkább sietősebben mentem be a szobájába. Miután bezárta felé fordultam, s szorosan magamhoz öleltem.
-Annyira hiányoztáálh! -súgtam szorosan bújva és halkan doromboltam. Fel pillantottam szemeibe így halványan látta ködös tekintetem.
- Szabad...?-néztem ajkaira miközben kicsit hideg mancsommal nyakára simítottam. Hiányzott az érintése..a csókja, a hangja mindene.. |
- Nem lesz bajom belőle, engem ne félts.
Figyelte a cicát, hogy lépked. Nagyon különslnek találta. Nem tudta elképzelni, mi lehet a dolog mögött.
- Egész biztos jól vagy?
Nem volt ott lépcsőfok, ahová Sam lépett. Wen összeráncolta a homlokát.
- Szemüveg kéne neked. Holnap elmegyünk és csináltatunk, rendben?
Közben vezetgette felfelé a cicát.
- Az én utasításomra történik, tehát minden rendben.
Felértek, és elindultak Wen szobája felé. A fiú továbbra is biztos kézzel vezette előre a kandúrt. Kinyitotta az ajtót, előre engedte Samet, majd belépett ő is és kulcsra zárta az ajtót.
- Most senki sem fog zavarni - biztosította.
|
| -Rendben.. De nem szeretném ha a végén még neked lenne belőle bajod szóval annyira nem fontos. -mondtam kissé szomorkásan.
-P..persze jól vagyok, csupán kicsit fáradt vagyok mostanában. -kissé lassacskán követtem őt miközben igyekeztem léptem magabiztossá varázsolni.
-Igen fel tudok de nem szükséges tényleg.. Nem kell befejezned hisz azért vagyok hogy ezeket a feladatokat helyetted lássam el. -mondtam majd újfent elvetettem azt a hibát hogy hamarabb léptem. Pislogva kerestem a korlátot, s miután meglett követtem őt.
-Biztos...biztos hogy nem gond ha befejezetlenül hagyom ott? Nem szeretnék a végén kikapni érte vagy ilyesmi..nem szabadna nap közben lepihennem azt mondták.. |
- Hiszek neked - mondta Wen mély sóhajjal - és erről még beszélni fogok velük. Amint teljesen felgyógyulok, elvesztik a jogukat hogy zsarnokoskodjanak feletted. Sajnálom, hogy ezt éled át.
Hangja együttérzően csengett, de így is szilárd volt.
- Jól vagy? - kérdezte, ahogy észrevette Sam furcsa viselkedését - hogy érzed magad? Gyere, ülj le.
Kivezette a konyha mosogató részéből.
- Fel tudsz jönni a szobámba? - kérdezte, s kézenfogva a macskt vezette felfelé. - a mosogatást majd befejezed... vagy megcsinálom helyetted. Pihenj le.
|
[211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
