Témaindító hozzászólás
|
2014.08.21. 22:26 - |

Fumiko él itt teremtményével Latikával. Nem szeret kimenni a biztonságos falak közül, de néha tesz kivételt. |
[36-17] [16-1]
Ahogy a háború elkezdődött, Fumiko levitte a cicát és kis házikedvencét a laborba. Kialakított maguknak némi életteret, az étet pedig mindig házhoz hozatta. Néha vállalt kinti munkákat is de nagyrészt projectjeinek élt. Több iideje lett latikával si foglalkozni, s valahogy ez a különös lény kirántotta őt a depresszióból és az önmarcangolásból. Ahogy a háború elült ismét szabadabban mozoghattak, így ismét Fumi vette át a labor birtoklásának jogát de már nem bánta, ha amacskalény ls vele tart, vagy megosztja vele ötleteit.
 |
- Igen, tudod nehezemre esik bárkivel is beszélni, sajnos veled is. De ígérem igyekezni fogok, hogy több időt tölthessünk együtt. - húzódott szája apró mosolyra - Nagyon jó ötlet, hozhatok neked pár könyvet a könyvtárból. Mi az ami érdekel? S milyen játékokra gondoltál? |
Örülök,hogy így gondoltad. Nem is emlékszem mikor töltöttük együtt időt. *gondolkodott hangosan* Nem is tudom mire lenne szükségem. Ki kéne találni valami elfoglaltságot,míg dolgozol. Esetleg kereshetnénk valami könyvet vagy játékot. |
- Hát... - gondolkodott el, majd megvonta a vállát. - igazából... nincs konkrét célom. Csak arra gondoltam, biztosan jó lenne egy kis idöt együtt tölteni. Neked van valamire szükséged? - Črdeklödött a macskalánytól, miközben az utat figyelte. Azért teremtette meg, hogy vele legyen, mégis valamiért nehezére esett beszélgetnie vele, habár szerette volna jobban megismerni, mégis inkább munkájába menekült a valóság elöl.

(Megtaláltam, hogy hogyan lehet ékezetesen írni, de elég körülményes, és hosszú ö nincs x"D) |
Igen. Munkád közben ráérsz komolynak lenni. Ez a szórakozás,kikapcsolódás és pihenés időszaka. Szóval mit fogunk vásárolni? *Kérdezte. Hangja tele volt lelkesedéssel.* |
- Komolytalannak? - mosolygott, de igazabol mär reg elfelejtett lazitani. - Nem tudom, nekem sikerulhet-e, de orulok, hogy te es Mortimer nem vagytok ilyen buval beleltek, mint en.
 |
Nincs mit.Ha nem mi akkor ki más? Mi hárman vagyunk egymásnak.*mosolyogja a lány,majd Mortimer felfut a vállára*Tudod,hogy mindig számíthatsz ránk és mi is rád.*teszi a fiú vállára a kezét.*No de most ideje komolytalannak lenni. |
A férfi teremtménye fejére helyezte a kezét, őszinte mosoly suhant át az arcán. - Köszönöm... néha elbizonytalanodom, de te midngi képes vagy újra erőt önteni belém. Még ha sokat is dolgozom, sokat jelent nekem, hogy ti velem vagytok.
 |
Bizony. Kell a mozgás.*mosolyog a nőstény,majd eltűnik a mosoly az arcáról mikor Fumi azt pedzegeti,hogy nem szeret vele élni.*Dehogynem. Te és Mortimer vagytok a családom. Tudom,hogy fontos neked a munkád. |
- Ugyan... azt hiszem az én hibám is... nincs túl sok időm arra, hogy kimozduljak veletek, habár lehet nekem sem ártana többet mozognom. - vallotta be miközben megpaskolta a nőstény fejét. - Bitosan nem is igazán szeretsz egy ilyen bezárkózott emberrel élni.. - természeesen ennek ellenére nem kívánok megválni tőled... - tette hozzá, nehogy félre értelmezze.
 |
Éljen.*örvendezett,majd mint egy kölyök kirontott a házból. Mortimer is boldogan vetette magát a füvesebb területre. Amint lemozogták a fölös energiájukat csatlakoztak Fumihoz.* Sajnálom,azt hiszem egy kicsit elkalandoztam.*mosolyogta szégyenlősen* |
~ Mennyire fel tudja dobni, ha kimegyünk a házból... - sóhajtott mélyet, majd ő is elindult átöltözni. Nem igazán gondolta túl a dolgot, egy farmert és egy kényelmes pólót választott, teljesen hétköznapi viseletet. Szemüvegét megigazgatta magán, egy pillantást vetett a tükörre, majd úgy vélte elkészült. Kilépett az előtérbe és a már várakozókra pillantott.- Induljunk! - nyitott ajtót, s előre engedte a nőstényt.
 |
Neked sem árt,ha kicsit kijössz a friss levegőre meg a napra. Kell a D-vitamin.*mosolyogja,majd rohant átöltözni. Mortimer szorosan a lány vállába kapaszkodott,hogy le ne essen. Amint a szobájába ért gyorsan a szekrényhez ugrott,majd kinyitotta azt.* Szerinted melyiket kéne felvennem Morti?*kčrdi a kis emlőstől,majd miután segítséget kapott,átöltözött. Készen várta Fumikot a bejáratnál* |
- Látom kedvedre való az ötletem. Nos legyen, félre tehetem egy kicsit amunkát. Amúgy is úgy érzem, elhanyagoltalak egy kicsit... biztosan unatkoztok... - sóhajtott - átöltözöm és te is tedd azt, hamarosan elmegyünk a boltba, és azt hiszem a közeio parkba is ellátogathatnk egy kicsit.
 |
Tudom,hogy aggódsz. Rajtad kívül nem találkoztam más emberrel. Tulajdonképpen más macskalénnyel sem és mikor dolgozol nem tudok mit tenni. Kicsit unatkozom. *Ismerte be,majd a fiú kijelentésén elmosolyodott.* Juj,de jó!*örvendezett Latika* |
Fumiko sóhajtott egyet és mély töprengésbe kezdett, valóban nem szerette ha egyedül megy ki. - Mi lenne ha inkább veletek tartanék? Végülis egy kis pihenés azért sosem árt.. és... tudod, hogy nem szeretlek csak így elengedni, az emberek... még a végén bántanának, vagy elrabolnának...
 |
Lehet,hogy be kéne szerezni a holnapi ebédhez az összetevőket. Megoldható lenne,hogy elmenjünk?*próbálkozott a macskalény. Gazdája sosem hagyta neki,hogy emberek közé menjen annyira fčltette. Túlságosan kitűnt a tömegből a négy mancsa és két keze miatt.* |
- Ezt jó hallani. Így még több időt szentelhetek, a munkámnak. - ő kicsit lasabban evett, mint macskalénye, kiakarta élvezni az étel ízét. - S mik a terveid a mai napra? - érdeklődött.
 |
*Megfújta az ételt,majd lassan enni kezdett.* Örömmel főzünk máskor is. Jól szórakoztam. Meg így legalább nekem is van elfoglaltságom, ami a hasznodra válik. *mosolyogja,majd elfogyasztja a tányérján lévő ételt.* Mit tervezel mára? |
- Köszönöm... és igen egész jó találmány, bár tehettség is kell hozzá, én nem vagyok túl ügyes... *kóstolt az ételbe miután megfúta* - Nagyon finom lett, tényleg ügyesek vagytok. Azt hiszem a főzés lehet msotantól a ti feladatotok.
 |
[36-17] [16-1]
|