|
Témaindító hozzászólás
|
2013.05.19. 22:59 - |
Perhonen él itt magányában. Ha talál valakitm általában megmenti az életét, itt nem keresik. |
[60-41] [40-21] [20-1]
- Köszönöm... - intett neki, tényleg örült a társaságnak, Gax most már emberi alakjában ment tovább, így a különös érzékelés is, amit eddig tapasztalhatott, elmúlt. Perhonent viszont valamiért nem hagyta nyugodni az idegen szag, amit nemrég érzett, így hát elindult felkutatni a forrását.
 |
Nem. Nem riaszt meg.*válaszolta,majd csendben ment tovább.Amint elérték az ösvényt a félvérre pillantott.*Köszönök mindent. Én is örülök,hogy megismerhettelek.Legyen neked is boldog életed*küldött felé egy halvány mosolyt,majd biccentett.Egy darabig még figyelte a macskát,majd pár perc múlva visszatért az emberek világába.* |
- Csak egy átlagos macska... vagyis félvér. Nem riaszt az erőm? - érdeklődött, s Gax után ment, könnyedén lendülve le a sziklákról,s pár órácska menetelés után,elérték az ösvényt. - Hamarosan vissza térhetsz az otthonodba, de innen már egyedül kell tovább menned. - mosolyogta. - Legyen boldog életed. - suhintott botjával Gax felé, s a por beborította egy pillaantra a férfit. - Amint kiérsz innen, el fogod felejteniezt a helyet, nem találsz majd visza többé magadtól. Örülök, hogy megismerhettelek!
|
Pedig rendes vagy.*ismeri be Gax,majd a távolba figyel,amerre Perhonen mutat.*Akkor nemsokára visszajutok a saját világomba?*érdeklődik,majd lassan megindul a megfelelő irányba.* |
- Ezt nem túl sokan mondták még nekem. Vannak itt macskalények, de igyekszem elkerülni őket. Az erőm elég veszélyes leeht rájuk nézve, s nem is kockáztatnám a biztonságukat. A szer? Elmúlasztja majd azt ami a legnagyobb gndot okozza. Bízz bennem, nagyobb meglepetés lesz, ha nem mondom el. - kacsintott rá. - Hamarosan leérünk a szirtről, már látni a partot. - mutatta. |
Én is örülök a társaságodnak.*küld felé egy halvány mosolyt.*Miért vagy magányos?Ha vannak itt más macskalények,miért élsz távol tőlük?*érdeklődik,majd forgatni kezdi szemeit.*Nem fogom megölni. Mit tud ez a szer?*kérdi tovább,majd beleszimatol a levegőbe. Érzi az idegeneket,de nem tudja Kamiékhoz kötni* |
- Tudod ez a hely hatalmas, és gyönyörű... igaz találkozom más macskalényekkel is, de néha magányos vagyok. Őszintén szólva jól esett ez a pár nap, amíg volt társaságom. -elmosolyodott. - de téged várnak otthon, a barátaid és a macskalényed, annak ellenére, hogy ilyesmit tett, biztos vagyok benne, hogy most az utolsó csepp véréig gyűlöli magát. A szertől megkapja a méltó bűntetését, de ne feledd... megígérted, hogy nem ontod a vérét! Ebben megegyeztünk igaz? - fordult Gax felé, de mitha idegen illatot sodotrt volna feléjük a szél, Gax is érehette hiszen most olyan szaglása volt akár egy macskalénynek. - Idegenek... vajon hgy találtak ide? Elég messze vannak... ha minden igaz nem keresztezik majd az utunkat.
|
*Elnyammogta az ételt,majd felnézett.*Köszönöm,finom volt.*biccentette,majd csendben hallgatta társát,azonban a sóhajt nem tudta eengedni a füle mellett.*Mi bánt?*kérdezte lényegretörően* |
- Nem mondtam, hogy elfelejted, csak... halványulni fog mint minden emlék. - mosolygott Gaxra - Végre eszel valamit, ennek örülök. - egy kicsit pihentek még, a kandúr sokat gyönyörködött a tájban és mesélt gaxnak is erről a csodás területről. - Nos... lassan tovább indulhatunk. Napnyugtáig elérjük a lenti partokat, letáborozunk és holnap reggel egy is séta után, utadra tudlak engedni. - sóhajtott, mintha bántaná valami.
|
Vannak dolgok amiket az ember 100év múltán sem felejt el.*válaszolta halkan. Út közben folyton a földet figyelte Perhonen után lépkedett zajtalanul.Csak akkor nézett fel,mikor társa felhívta figyelmét a csodás tájra.*Valóban az.*válaszolt röviden,majd leült.*Bírom még.*azzal csipegetni kezdte a felajánlott ételt* |
- Nem mondom azt, hogy nem értem meg... de idővel enyhülni fog a fájdalmad. - próbálta nyugtatni - az idő sok mindenre gyógyír... jobb mint egy felejtő szérum. Sokat meneteltek, Perhonen többször megállt inni, s Gaxba is próbáltaerőltetni, ha az elfogadta. Egy kicsit lejtős útsakas előtt megállt és leült az egyik sziklára. - Nézd, gyönyörű ez a vidék. - pakolt elő némi élelmet. - egy kicsit eszük, pihenünk aztán tovább megyünk. Elfáradtál?
|
Nem vagyok olyan állapotban,hogy laza lehessek.*jelentette ki,majd megindult Perhonen után. Nem szólt egy szót sem,nem akarta a csöndet megtörni. Fejében cikáztak a gondolatok. Nem értette,hogy a kandúr milyen bosszút talált ki Julius számára. Egyre jobban kezdett eluralkodni rajta a kíváncsiság.* |
Perhonen sóhajtott. - Nem így értettem - tette a férfi vállára a kezét. - Nekem nem vagy probléma,én döntöttem úgy, hogy megmentelek és ennek vállaltam a következményeit is. Nem kell nmának tettetnek magad, csak... légy laza! - mosolygott rá. - induljunk,még hosszú út áll előttünk. Az életem pedig... mindig més sose megszokott.
|
Nem fogom keresni a bajt.Ha valaki kérdez eljátszom a némát. Te tudsz beszélni a nevemben.*jelentette ki.* Részemről indulhatunk.Nem akarlak tovább feltartani,hisz így is rengeteget tettél értem. Hamarosan visszatérhetsz a megszokott életedhez. |
- Lemegyünk a partra, onnan már nem messze van a város, ott segítséget kérhetsz és haza mehetsz... hogy milyen messze? Talán egy napi járásra... ha sietünk. Ha nem tempózunk, akkor kicsit több, tudod elég nagy ez a hely, jól erejt minket. - A kandúr bólintott. - Nem vagy az, ez igaz. Csak más világból jöttél... így előpre figyelmeztettelek. Nem ismerlek annyira, hogy tudjam... hogy viselekdsz más idegenekkel.
|
Nem tudtam aludni.Igen,induljunk.*azzal felkelt a helyéről.*Hova megyünk és az milyen messze van?*érdeklődik,majd Perhonen kijelentésére felmorrant.*Nem leszek goromba. Veled sem vagyok,vagy igen? |
- Jó reggelt... látom végül semmit sem aludtál. Nagyon ki fogsz fáradni, ugye tudod? - ásítozott, majd hirtelen felpattant. Akkor induljunk is. - Öntött egy kis vizet a tűz hűlt helyére. - A biztoság kedvéért... nem szeeretném ha kigyulladna ez a hely. - Készen állsz az indulásra? - porolta le kicsit Gaxot. - Ha út közben találkozunk mackalényekkel szerezhetünk neked valami új ruhát is. Ja és... ne légy velük goromba... meg ne hordd fentebb az orrod... itt mindenki egyenlő.
|
*Igyekezett nem mocorogni,bár már megelégelte a fekvést. Mikor Perhonen kezdett mocorogni arra mindig felfigyelt,a nyújtózkodására már fel is ült.*Jó reggelt!*köszöntötte* |
Perhonen nyugodt arckifejezéssel aludt, ha csak Gax nem mocorgott túl sokat, átaludta az éjszakát. Kora hajnalban viszont, mintha óra keltette volna, hatkor megvillantak szemei ahogy kinyitotta őket, s álmoskásan kelt fel, nyújtózkodva, a férfire tekintett, hogy fent van-e még, vagy már.
|
*Gondolatai villámként cikáztak fejében,így nem jött álom a szemére. Csak meredt a tűzre,időnként a félvérre pillantott. Nem értette a kandúrt. Számára kijelentései bonyolult rébuszoknak tűntek. Bár nem volt nála óra úgy érezte mintha hosszú órák teltek volna el,azonban alig fél max 1óra. Felsóhajtott,majd a hátára fordult.* |
[60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
