|
Témaindító hozzászólás
|
2012.07.22. 22:19 - |
Nem sokan tudják,hogy a város alatt egy másik város húzódik,mélyen a csatornák alatt.Itt élnek azok a macskalények,akik bújdosásra kényszerültek,hisz az emberek világában ők bűnőzőknek számítanak.Nincs csippjük,nincs gazdájuk.Itt él az Azura által vezetett csapat.Ezt a birodalmat Bartleby védelmezi a betolakodóktól.Még azok számára is van ismeretlen útvonal,akik itt élték le az életüket.Több kijárat is van a város több pontjában.Nehéz megtalálni a kis csapatot. |
[17-1]
Fő az óvatosság.Nem lenne ennyire biztonságos és nyugalmas,ha mindenki tudna róla.*azzal intett egyet a kandúrnak búcsú gyanánt,s beleveszett az éjszakába.Még egyszer hátrapillantott,hogy lássa mihez kezd a kandúr,s mikor megbizonyosodott róla,hogy futásnak eredt,ő is ment a dolgára.*
 |
*Nagának még elbúcsúzni sem volt ideje, már cipelték is vissza, amikor levettéka fejéről a zsákot megkönyebbült* - Igazán fura módszereitek vannak... de nagyon köszönöm a segítséged.. *hajolt meg a kandúr előtt* - menni fog... egyenesen haza megyek... *avval futni kezdett a város irányába, olyan gyorsan amennyire csak tudott*
 |
*Azura felemelte a kezét,jelezvén,hogy nem kér Naga mentegetőzéséből,hisz egyáltalán nem haragszik Damonra.Tudja,hogy jól cselekedett,mikor segített egy fajtabelin.*Azt hiszem végeztünk egymással gyermek.Ég veled és ha lehet kerüld a bajt.*szólt oda.*
Igazad van.Az még nem olyan vészes.De miért van az,hogy ahányszor a felszínre mész egyedül,ott vér folyik?*érdeklődik Errant*
Nem tehetek róla.A véremben van.*ránt vállat,majd biccent egyet a nőstény felé.Hirtelen Naga fejére visszahúzza a zsákot,felkapja és amilyen gyorsan idehozta,olyan tempóval haladt vissza vele a felszínre.Nem telt bele sok idő,s már hallani lehetett,hogy a csatornafedél félrecsúszik.Damon kirakta oda a fehér gyereket és lekapta a fejéről a zsákot.*A következő sarok már Kei város.Menni fog?*érdeklődik a kandúr.*
  |
- Ohh... nem az ő hibája... ő csak nekem segített... és... szóval nagyon sajnálom, hogy a küldetése helyett velem kellett vesződnie... *sütötte le szemeit,majd Daonra pillantott* - Kérlek vigyél el Kei városba.... onnan már haza találok.
|
Damon nem a szavak macskája,inkább az agresszíó mintapéldánya.Ha jól érezte magát,ott vérnek kellett folynia.
Csak ketten vesztették életüket.Én szóltam,hogyha nem teszik amit mondok megütik a bokájukat.*mentegetőzött a fehér apró kandúr.*
Lényegtelen.Ha már lehoztad ide ezt a gyermeket,akkor a te sarad visszajuttatni és befejezni a küldetésed.Ha lehet,most ne egy fiatalkorúval térj vissza.
|
- Azt hiszem igen... szóval akkor... vissza tudtok vinni? *érdeklődött, majd Damonra nézett* - Hát... talán igazad van, de... nem tudom, hogy ez azt jelentené, hogy oda vagyok érte... vagy mégis? Hmm... hogyhogy hányan haltak meg?
|
Szóval vissza akarsz térni.Ha kijutsz a felszínre haza tudsz találni?*érdeklődik a nőstény.*
Nem?Mégis ő volt az első akit említettél.Most mondtad,hogy hiányzik számodra,még annak ellenére is,hogy nem volt vele fenékig tejfel az élet.Egyébként szívesen.Örömömre szolgált a dolog.*vigyorodik el a kandúr.*
Igen?Hányan haltak meg?*érdeklődött Errant.*
|
- Nagyon reméltem... *sóhajt nagyot Azura kijelentésén* - Nem.. nem vagyok oda érte *elvörösödik* - Egyszerűen csak... ohh... köszönöm... hogy segítettél nekem, épp egy küldetést teljesítettem, s akkor meglátott a régi gazdám, magával hurcolt... teljesen lestrapált pár nap alatt... sajnálom...
|
Hm.Ki sem néztem volna belőled,hogy jártas vagy ilyenekben.Ennek ellenére,nem tartok igényt a szolgálataidra.*jelenti ki Azura.*
Egy kutyalény?Komolyan egy kutyalényért vagy úgy oda?Mit tud az a kutyalény?Faja ősi ellenségünk!*mordul fel Damon.*
Sosem értettem,hogy miért utáljuk egymást,hisz egy cél érdekéért harcolunk.Közös ellenségünk az ember és mit mondanak?Az ellenségem ellensége a barátom...
|
- Igazából... nem is tudom... van számomra ott egy fontos... személy... ümm... egy öntelt és beképzelt kutyalény... mindig mindennek úgy kell lennie ahogy ő akarja, különben megnézheti magát a macska... de... sose lépi át a határt, azt hiszem igazából sose gondoltam azt, hogy ő emiatt gonosz lenne... vagy ilyesmi... talán nekik fel sem tűnt, hogy nem vagyok ott, de nekem hiányzik az a hely.... *elpirul* - Túl sokat beszéltem, sajnálom... igazából én, nekem... az volt dolgom, hogy kielégítsem az emberek éhségét... ha nem így tettem, csúnyn megvertek, néha félholtra is... aztán megszöktem, Robek pedig megtalált, és elhurcolt, de... az a hely, jobb volt mint eddig bárhol jártam... így... megszerettem azt...
|
Ritka manapság olyat hallani,hogy egy macskalény szereti azt a helyet ahol él.Mit tud az a hely,ami szerethetővé teszi a számodra?*kérdezi ridegen a nőstény,majd lassan feltápászkodik kényelmes helyéről,ahol eddig pihent.*
Szerintem nem kéne még erőltetni a dolgot.*nyomja vissza Errant a helyére,aki eddig a sötétben hallgatott.*
Jól vagyok.Túl aggodalmaskodó vagy.
Még szép.Nem akarom,hogy felszakadjanak a sebek.Szépen gyógyulnak.Ha nem vársz türelemmel sokkal tovább tart...
*Azura forgatni kezdte a szemeit,hisz nem szerette a tétlenséget,de engedett a kandúr kijelentésének és visszadőlt,majd ismét a kölyökre pillantott.Várta a választ.*
|
- Hálni? *pislog Naga, miközben tejesen elpirul, de a nőstény igen hamar kibillenti gondolatmenetéből* - A nevem... Nagareboshi... röviden csak Naga... ümm... az otthonom? *elcsodálkozott a kérdésen...* - Olyasmim nekem nem igazán van, de... van egy hely, ami talán annak mondható... azt hiszem... én... szeretem azt a helyet...
|
*Egyik szemöldökét felhúzza,mikor Naga ráköszön.*Üdv.*viszonozza egyszerűen azt,majd tekintetét Damonra szegezi.*Azért küldtelek el,hogy szerezz egy kandúrt,te pedig beállítasz egy kölyökkel.*szögezi le a tényeket.*
Igen.Miért?Nem aranyos?
Nem fogok gyerekekkel hálni.
Tudom,nem is azért hoztam.Rab volt az emberek világában.Bántották.Látnotok kellett volna,hogy a vén fószer milyen sprintet lenyomott.*vigyorog.*
*Azura sóhajtott egy nagyot,majd a kölyökre pillantott.*Ki vagy gyermek?Hol az otthonod?*érdeklődött.*
|
*Naga egy kicsit megkönyebbül, de tudja, hogy roszabb dolgok is vannak a halálnál, így még nem reménykedik semmi jóban, míg nem tudja biztosra... amikor a hangokat hallja összerezzen, de aztán tovább engedk őket, amikor végre eloldozzák, egy ismeretlen macskalényt lát maga előtt, ő is félelmetesnek tűnik, megilletődve pillant rá* - Jó... jóestét.. *nyökögi ki végül*
|
Cseppet se félj.Ha a vesztedet akarnám nem avatkozom közbe.Most pedig légy nyugalommal.*azzal fürge mozgásával otthonosan mozog a sötét folyosókon.Ahogy halad előre egyre erősödik egy különös és fenyegető morgás.Damon megállás nélkül arra veszi az irányt.A hang egyre hangosabb és mélyről jövő.Pár méter választja el őket a tulajától.Rohanó hangok párosulnak hozzá,melyet karomcsikordulás követ.Az apró fehér kandúr megtorpan.*Nem,ő velem van.
A hang gazdája igen hatalmas teremtés.Csalódottan fújtat egyet,majd engedi őket tovább.*
Áh,gyorsan megjártad az utat.Hoztad amit kértem?*kérdezi egy türelmetlen női hang.*
Ööö...hm.Mondhatjuk így is.*azzal leteszi a fehér kölyköt a földre és eloldozza.*
|
Nem sokan tudják,hogy a város alatt egy másik város húzódik,mélyen a csatornák alatt.Itt élnek azok a macskalények,akik bújdosásra kényszerültek,hisz az emberek világában ők bűnőzőknek számítanak.Nincs csippjük,nincs gazdájuk.Itt él az Azura által vezetett csapat.Ezt a birodalmat Bartleby védelmezi a betolakodóktól.Még azok számára is van ismeretlen útvonal,akik itt élték le az életüket.Több kijárat is van a város több pontjában.Nehéz megtalálni a kis csapatot. |
[17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
