|
Témaindító hozzászólás
|
2012.04.29. 21:25 - |
Reimei menedékháza,ahol Luxor él.Az ajtó mindenki előtt nyitva áll,itt békére lehet lelni.Régen veszély idejében itt húzták meg magukat a nők és a gyermekek. |
[27-8] [7-1]
- Köszönöm. - de még nem engedte el a kezét. - Megyek csak... ha esetleg mégis találkoznál az anyámmal, de nem is akar látni engem, kérlek mondd el neki, hogy tudom mi történt, és sajnálom... de szeretném ha nem gyűlölne engem. - engedte el végül. - vigyázz magadra. - futott be a házba., s a villany hamarosan felkapcsolódott.
 |
Nem ígérem,hogy megtalálom,de utána járok. Tudnod kell,hogy ez sok idő. Lehet,hogy elég egy hónap,de lehet,hogy kell egy év.Előre nem tudom megmondani. Édesanyád macskalény volt. Ezer és egy macskalény közül kell megtalálni őt.*magyarázta,majd kezet nyújtott*Most menj,Édesapád már vár. Majd még találkozunk. |
- Szeret engem, jól tudom... ezért akar megvédeni... de valahogy... azt érzem, hogy az anyám, még él valahol, olyan dolog ez amit megérez a macska... megváltoztam, míg nem voltam itt... a szemeim már nem azt látják, mint régen. - oda nyújtotta Loremnek a kezét - Akkor ez egy ígéret, ugye?
|
*Meglepődik Francis kijelentésén,de igyekszik nem kimutatni.*Miből gondolod,hogy Édesapád hazudna Neked? Szeret Téged,Te vagy számára a legfontosabb. Ennek ellenére,ha ennyire szeretnéd utána járok.*hazudta a nőstény. Nem akarta,hogy kiderüljön az igazság.* Most menj. Édesapádnak szüksége van Rád. |
| Először még ismeretlen helyeken vágtak.át, ezt a területet nem ismerte, nesztelen suhant Lorem után, mintha csak az árnyéka volna. Amikor megálltak a határnál mélyet sóhajtott. - Lorem... - de mielőtt bármit tehetett volna, a nőstény már sorolta is, mi lesz a feladata, s tovább indult, szinte meg sem hallva a kandúr szavát, ő mégis követte a nőstény utasításait. Egyre ismerősebb lett a környék, az emlékek előkerültek tudalattija mélyéről, s egyre erősödtek, furcsa érzéseket kelltett bennük, s fájdalmat érzett mellkasában, ahogy Lorem ismét megállt, felpillantott az ismerős házra, izgatottság lett úrrá rajta, mégis sóvárgott vissza a macskák földjére. - Lorem... tudod sokat gondolkodtam, és... arra gondoltam talán megkereshetném az anyám... apa azt mondta meghalt, de... ahogy idősebb lettem egyre inkább érzem, hogy ez hazugság. Neked vannak.forrásaid... kérlek, ha... ha lehet, segíts nekem! Te ismered a környéket és te vagy a legjobb... mindig ott voltál ha segítségre volt szükségem... szóval.segítenél megtalálni? Luxor egyik könyvében olvastam, hogy nem lehetünk épp egészek ha csak a gyökereink felét ismerjük. Ugye számíthatok rád? |
*Szeme sarkából hátrasandított,maud miután látta,hogy a félvér kijött az épületből megindult. Erőltetett menetbe kapcsolt. Tudta,hogy gyorsnak kell lenniük,ha napfelkelte előtt egyesíteni akarja a fiút és az apját. Éjszaka a város kihalt,így nagyobb esélyük van a láthatatlan közlekedésre. Az út alatt nem szólt semmit. Kecsesen haladt előre. Lassan elérték a birodalom határát,ahol Lorem megállt. Francis-re emelte tekintetét.*Most fogunk áttérni az emberek világába. Maradj szorosan mögöttem. Légy figyelmes és kövesd az utasításaimat. Amíg nem adok jelet addig maradj mindig rejtve.*azzal átlépett a veszélyekkel teli világba. Az utcák valóban kihaltak voltak,pont úgy ahogy sejtette,ettől függetlenül éber és óvatos volt. Megbújt a sikátorban és körülnézett. Mikor megbizonyosodott róla,hogy nincs veszély jelet adott. Így haladtak egészen Francis otthonáig. Ahogy közeledtek szíve egyre hevesebben vert. A cél előtt megbújt a sötétben és a fiúra nézett.* Itt volnánk.*súgta oda,majd a házra pillantott. Az egész sötét volt,egyedül egy emeleti ablakból szűrődött ki csak fény. Mozgásnak azonban nyomát sem látta.*Innen már menni fog egyedül?*érdeklődött,hisz nem akart a férfival találkozni.* |
| Francis megörült a hírnek, hogy apja jobban van, felépült a kómából, mégsem sikerült a jó hírnek mosolyt csalnia az arcára, inkább csak magához szorította a párnáját. Bald oda lépett Luxor mellé.
- Szeretnék.vele menni! Kérlek engedd meg, hogy vele menjek! - de a sötét hajú srác felmordult.
- Nem! Oda nem jöhetsz velem! Úgy szeretlek, mintha a testvérem volnál... de az a világ... kegyetlen a macskalényekhez. Ha velem jönnél szolgasorba kellene állnod, de te vagy a legjobb barátom és sose kérném.ezt tőled.
- Dehát! - Francis a fwhér hajú kandúr buksijához nyomta a sajátját.
- Mi mindig testvérek maradunk, és egy szép napon még biztosan találkozunk, ahogy Luxor mondja. Ha tehetném... én is kinkább itt maradnék, de apámnak szüksége lesz arra, hogy mellette legyek és a többi macskalénynek is. Már nem az vagyok, aki voltam, de egy cseppet sem bánom. - fordult Luxor felé és meghajolt, miközben a párnát Bald kezébe nyomta. - Ígérem, soha nem beszélek senkinek erről a helyről, kerüljön bármibe. - Viszlát.... - avval követte Loremet, fekete hajába bele kapott a hűs szellő és a azemében könny ült, de büszke macska vált belőle, többé már nem hagyta, hogy lefollyanak az arcán. |
Lorem:
* Beleivott a teába,majd Francis-re emelte a tekintetét aki időközben odateleportált.* Azért a kopogás művészetét még nem sikerült elsajátítania. *Itta ki a maradék teát*
Luxor:
*Elmosolyodott* Francis,jó hírem van. Édesapád felépült a kómából. Lorem azért van itt,hogy hazavigyen Hozzá.
Lorem:
Részemről indulhatunk is. Hosszú út áll előttünk.
Luxor:
Búcsúzz el Bald barátodtól. Ne aggódj,hiszem azt,hogy fogtok még találkozni.*mosolygott tovább a kandúr* Egy kérésem van hozzád.*tette vállára a kezét*Erről a birodalomról senkinek se beszélj.*kérte Luxor. Hangja komoly volt.*
Lorem:
*Mikor Bald megjelent felé biccentett.* Induljunk.*Azzal Luxorhoz lépett.* Igyekszem vissza Atyám.*hajtott fejet,majd kilépett a menedékház kapuján*
Luxor:
*Lorem vállára tette a kezét.* Kitartást,minden rendben lesz.*biccentett,majd útjára engedte a nőstényt. A félvérre emelte tekintetét.*Vigyázz magadra Francis. Örülök,hogy megismerhettelek. Ha bármi gondod lesz, segítünk.*azzal Bald mellé lépett és figyelte a távozókat.* |
Francis es Bald mar hazafele tartottak, szinte suhantak a fak kozt, a sok jatek es gyakorlas igazan konnyu leptu, de eros macskava tette oket. Francis szinte mar nem is gondolt a regi eletere. Nem hianyzott neki se a mozi, sem a mobiltelefon, sot meg a gorkorija sem. Jol beilleszkedett a tobbiek koze, akik bar tudtak, hogy felig ember, meg is megszerettek, habar neha hallotta, hogy ossze sugnak mogotte massaga miatt, vagy az ujabbak ketkedve, felve neztek ra, de Luxor tanitasai utan sohasem ketelkedett onmagaban. Apjat nem hozta szoba sohasem senkinek, Baldot kiveve, de leginkabb magaban orlodott. Egy ev telt el, mire Ritsu teljesen felepult, bar a fiu errol mit sem tudott, azt sem tudta, el e meg az apja. Neha nem volt biztos abban, hogy ha megkapna a hirt, haza mehet, vissza akarna e terni oda.
- MEGJOTTUNK! - robbant be a ket gyerek, mar nem oly csendben, mint ahogy eddig tettek.
- Elfaradtam! - fakadt ki Bald es elnyult az egyik szeken, majdhogynem lefolyt rola.
- Meghogy te faradtal el? - huzta fel az orrat. - A munka nagyjat en vegeztem!
- Valoban? Na megallj! - kezdtek el parnacsatazni, amikor is Francis orra megerzett valami ismeroset.-Lorem?
- Hmmm? Vendegunk lenne?
- Lorem az!!! - teleportalt el hirtelen, meg a parna is a kezben maradt, par pillanat mulva mar Luxornal volt. - Elnezest a zavarasert! - hajtotta meg a fejet. - Hat tenyleg itt vagy... ez azt jelenti, hogy az apam jobban van? - kerdezte kicsit felve, de kicsit bizakodva is, megvaltozott azita, hogy lattak egymast, majdnem egy fejjel magasabb is lett. - Ahh sajnalom, nem is udvozoltelek... csak annyira izgatott lettem. - hirtelen az ajto is kivagodott.
- He,hogy mereszelsz egy csata kozben elinalni? - de aztan Bald is megpillantotta Loremet, eddig meg nem talalkoztak. - E...elnezest... Bald vagyok, azt hiszem meg nem talalkoztunk. - bele csapott a felismeres, hogy talan Lorem erkezese elszakitja ot Francistol.
 |
Luxor:
*A menedékház legmagasabb pontján lévő ablaknál állt és figyelte a messzeséget. Egyszercsak egy közeledő alakra lett figyelmes,így elindult a bejárathoz,hogy fogadhassa.*
Lorem:
*Szapora léptekkel haladt a templom felé. Ahogy meghallotta,hogy Luxor keresi útnak is indult. Ahogy belépett az ajtón,pont összetalálkozott Vele.* Luxor! Hívattál.*kezd bele,majd megöleli a kandúrt.*
Luxor:
*Viszonozza az ölelést,majd elmosolyodik.*Valóban kerestelek Gyermekem.Jó hírekkel tudok szolgálni.*kezdett bele,majd beinvitálta a menedékházba.* Információim szerint Francis édesapja felébredt a kómából. Már nincs gépeken.
Lorem:
És ebben mi a jó hír?*szűrte a fogai között.*
Luxor:
Tudom,hogy nem kedveled, amit megértek, de ettől függetlenül ő a gyermeked apja. Úgy gondoltam jobb, ha tudsz róla.
Lorem:
Nekem nincs gyermekem. Nem akartam azt a fattyút.
Luxor:
*A kandúr nyugtatólagosan felemelte a kezét.* Ne feledd. Nem Francis tehet róla,hogy megszületett. Egy csöpp gyermeket nem okolhatsz azért amit nem követett el.
Lorem:
*Hátracsapja füleit.* Sajnálom. Elragadtak az indulatok. Sosem tudom elfelejteni azt a napot.
Luxor:
Tudom Gyermekem, de bátran küzdöttél. Nem törtélmeg és nem árultál el minket. Nagy árat fizettél, amiért hálás vagyok. Mind hálásak lennének,ha tudnák min mentél keresztül,hogy titokban tartsd kilétünket.
Lorem:
Bárki megtette volna.*vett mčly levegőt.* Szóval miért hívattál Atyám?
Luxor:
Most,hogy Ritsu felébredt a kómából,ismét szeretnč látni fiát. Szeretném hozzátenni, Francis nagyon szépen kezd beilleszkedni közénk és remek barátra tett szert Bald szemčlyében. Ettől függetlenül hiányzik neki az édesapja. Arra kérnélek, egyesítsd ismét a családot.
Lorem:
Hogy tessék? Ez most komoly? Visszaküldesz az oroszlán barlangjába egy gyerekkel aki az első adandó alkalommal elárul minket???*háborodik fel a nőstény.*
Luxor:
*A kandúr némán figyeli,majd ráteszi a vállára a kezét.* Ki másra bízhatnám. Küzdesz ellene,de ő akkor is a Te véred. Az egyik legügyesebb macskalény vagy,aki kiismeri magát az emberek világában. Meg tudod védeni magad és Francis-t is. De ha gondolod itt is maradhat.
Lorem:
*Vett egy nagy levegőt,melyet sóhajtva kifújt.* Rendben vettem a lapot. Visszaviszem az apjához.*morogta maga elé* Hol van az a félvér?
Luxor:
*Halvány mosoly jelent meg arcán.* Tudtam,hogy bölcsen fogsz dönteni. Lassan már vissza kell érniük. Hanifához mentek.*mesélte,maid hellyel kínálta a nőstényt és egy csésze teát nyomott a kezébe.* |
*A két kandúrka hamar végez az evéssel, s újabb felfedező kalandra indulnak* - uxor merre lehet, meg akartam kérdezni tőle, hogy ki mehetünk e még egy kicsit.... hmm...
- Lehet hogy elment sétálni...
- lehetséges, de akkor mit játszunk?
|
Ugyan.Hazaviszem és az utunk ismét elválik.Ő az apjával fog nevelkedni tovább ahogy eddig,én pedig visszatérhetek a régi életemhez.
*Luxor egy pillanatra lehunyta a szemét,majd biccentett egy aprót.*Idővel rájössz,majd magad is a dolgokra.Nem akarsz bejönni?
Nem.Megvárom,hogy megvacsorázzon és hazaviszem.Jobb lesz neki ott.
  |
- Nagyon szépen köszönjük Luxor! *mondták szinte egyszerre, majd már futottak is enni, a két fiú nagyon összebarátkozott ez idő alatt, mit sem sejtettek arról, hogy Lorem vissza tért, s Fransis hamarosan haza indul.*
|
Áh ifjak.Épp időben tértetek vissza.Nem maradtatok le a vacsoráról.*szólt oda a késve érkező kandúroknak kedves és mély hangján.*Remélem kijátszottátok magatokat,mert vacsora után egy órátok van még aztán alvás.
*Lorem az elmúlt időt távol Reimeitől töltötte.Megtudta,hogy Ritsu felébredt a kómából,így ígéretéhez híven meg kellett osztania ezt az információt a fiával.Ahogy belépett a menedékházba Luxorba botlott.*
Áh,gyermekem.Minden rendben?Rég láttalak.A fiúk épp most mentek vacsorázni,ha gondolod csatlakozhatsz hozzájuk.
Köszönöm,de most inkább kihagynám.Fransis apja felébredt.Még pár napig bent tartják megfigyelésen aztán hazamehet.Vele együtt pedig minden lezárul.
Még mindig kétségek között sinylődsz?Nem akarom ismételni magam,de mint mondottam az idő mindent megold.Egyébként nem kerülheted el a dolgot.
|
*Fransis és Bald szaladnak ahogy csak bírnak* - Talán nem lesz dühös ránk....
- Nem hiszem... nem olyan fából faragták....
- Igazad lehet... menjünk be! *avval elindulnak befelé a menedékházba*
|
- Rendben... köszönöm... *fogja Luxor kezét, apjával és Loremmel kapcsolatban feltett kérdései viszont válaszolatlanul maradnak, s ez egy kicsit megijeszti Fransist, próbál minél óvatosabban lépdelni a kandúr után, majd az megáll az ágynál* - Köszönöm... de a ruháimon kívül semmit sem tudtam magammal hozni... így nincs is mit elraknom, de azért nagyon köszönöm... *avval ráül az ágyra, körbe tekint* - Biztosan sok barátot találok majd itt... remélem... szerinted így lesz? *érdeklődik* - Egy kicsit furcsa nekem még ez a hely, de örülök, hogy Lorem ide hozott...
|
Gyere,elvezetlek a hálószobába.Ne aggódj,nem hiszem,hogy fel fogjuk ébreszteni őket.Eléggé kifáradtak,úgyhogy alszanak,mint a tej.Fogalmazhatunk így is,bár vannak itt olyan macskák akiknek vannak szüleik csak beadták tanulni őket.*mondja halkan,majd magához vesz egy égő gyertyát.Halkan nesztelenül halad felfelé a csigalépcsőn,majd végigmennek egy hosszú folyosón melynek végén megáll Luxor.*Ez az ajtó az.*azzal kinyitja.Az ajtó kicsit nyikorog,de nem vészes.Belép a szobába,ahol jópár gyerek az igazak álmát alussza.Odalép egy üres ágyhoz.Az ágy melletti kis szekrényre leteszi a gyertyát.*Ez lesz az ágyad,míg itt vagy.A felszereléseidet ebben a szekrénybe tudod tenni.Ne aggódj,senki nem fog hozzányúlni.
|
- Értem... ma talán már ne ébresszük fel a többieket... holnap szívesen aludnék velük... ez itt olyasmi mint egy árvaház? *éreklődik,s közben hagyja hogy vezessék* - Lorem remélem megtalálja az apukámat... biztosan megtláljs...
|
Nos,ha gondolod akkor aludhatsz a gyermekek között.Van olyan helyiség ahol 4-5 korodbeli is elfér.Jelenleg 3-an vannak ott.Lorem eléggé szabad szellem,nehéz kiismerni,de minden bizonnyal vissza fog térni,úgyhogy ne aggódj.Jelenleg a pihenéssel kell foglalkoznod.
|
*Ahogy Luxor felé nyújtotta a kezét, elfogadta azt, majd csendben követte* - uram... itt egyedül kell aludnia mindenkinek...? Gyakran álmodom rosszat olyankor mindig átmegyek az apukámhoz, és ő megengedi hogy vele aludjak.... de itt mos nincs ő....*mndja angodalommal a hangjában* - Lorem ugye vissza jön még? *folytatta a kérdezősködést* -
|
[27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
