|
Témaindító hozzászólás
|
2011.12.05. 22:24 - |
Ritsu él itt fiával, Francissal. Túl nagy ház, szinte már palota két lény számára. |
[251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
A férfi sóhajtott, Loremnek igaza volt, s nem róhatta a macska szemére sem. Örülhetett, hogy a kölyök még életben volt... valahol... érezte, hogy hallotta őket, talán azért is ment el... Ritsunak rá kellett döbbennie hogy ismét egyedül maradt és ezt csak amgának köszönhette, sóhajtott. - Legyen hát vége most... igazad van... így is túlságosan rád támaszkodtam. - sóhajtott, stzívén átsüvített a fájdalom. Megrándult tőle. - Ég veled... - tudta hogy tovább kell lépnie és enegdnie kell a nőstényt is élni az életét.
 |
*Ritsu kijelentésére megtorpant. Nem fordul meg,azonban szeme sarkából figyel.*Nem...Francis a te fattyad. Ha rajtam múlt volna...már nem élne. Azért kötött ki nálad,mert ígéretet tettem.*hangja rideg volt,öklét ökölbe szorította* Fogalmam sincs hova teleportált. Míg a birodalmunkban is hónapokba telhet míg megtaláljuk,ha megtaláljuk. A fiad képes teleportálni. Ha nem akarja,hogy megtalálják egyszerűen elteleportál. Ettől függetlenül meglátom mit tehetek...*vesz egy nagy levegőt* cserébe viszont egy dolgot kérek...*itt egy kis hatásszünetet tart.* Ha a kölyök előkerül, többé nem akarok felőletek tudni.*ekkor nézett először a férfi szemébe. Tekintete szúrós volt.* |
- Mi van ha meghallotta? Amit beszéltünk.. téged tényleg nem érdekel? Várj... kérlek segíts megtalálni... Lorem... meddig akarod még őt bűntetni azért amit én követtem el? Tudom, hogy sose fogod elfogadni őt... - sóhajtott. - Hagyjuk... - zárta le végül. - Azért örülök, hogy nem voltál képes annak idején megölni őt és inkább hozzám hoztad. - zárta le a témát, tényleg nem várta el hogy válazst kapjon. - Úgy érzem mostnában nem volt önmaga, úgy értem az akit ismerte, hiányzott neki a hely ahol eddig élt, nem lehet hogy vissza ment?
|
Milyen bűnt követtem el, hogy mindig összehoz veled a sors? *morogja,majd az ablak felé néz. Pillanatok alatt felmászik az emeleti ablakhoz. Körültekint,s mivel nem lát bent mozgást belöki az ablakot,majd beszimatol. Nem telik sok időbe és ismét Ritsu mellett köt ki.* Nem járt idegen a szobában. Francis elteleportált. Hogy miért és hova arról foggalmam sincs.*jelenti ki* Nos,én itt végeztem. Ideje hazamennem.*azzal elindul a bokrok felé,onnan int egyet,vissza sem nézve* |
- Eltűnt... a szobája rendezetlen...valaki besurrant volna? De hisz te észre vetted volna nem igaz? Vagy talán meghallott minket? - szorította össze a fogát. - Francba, épp hogy csak vissza kaptam.. van valami ötleted? Kérlek segíts őt megkeresni.
|
*Nem járt messze,mikor Ritsu hangját hallotta,ahogy fia nevét kiáltja. Megtorpant,majd felsóhajtott.*~Úgysem úszom meg. Amint hazatérek fordulhatnék vissza.~*forgatta szemeit,majd visszafordult.Kiugrott a bokorból,majd nem messze a férfitól a sötétben állt. Onnan szólt oda.*Mi történt? |
- Jól tudom, de akkor is sajnálom, és köszönöm... - intett utána - majd valahogy megpróbálom... - ment fel a szobába, de Francis nem volt ott, csak a feltúrt szobát találta. - Mi a fene... Francis! - kiálltozta fia nevét, de választ nem kapott. Kirohant az utcára körülnézni, de hiába, a fiatal kandúrnak nyoma sem volt.
|
Nem akarom megismerni még egy kicsit sem. Legszívesebben megölnélek,de akkor nálunk kötne ki a fiad. Azt pedig semmi esetre sem akarom. *forgatja a szemeit,mikor Ritsu sajnálatát fejezi ki.*Tudod,hogy mit sem ér a szavad.*majd fülei megmozdulnak a zaj hallatán.*Szerintem Francis teleportált,hogy kihallgassa a beszélgetésünket.Győzd meg a fiadat,hogy meghalt az anyja.*azzal az ablakpárkányra szökkent,ahonnét kivetődött az ablakon még mielőtt bárki is észrevenné.Csendben landolt,majd elnyelték az árnyak* |
- Okos gyerek, valószínűleg rájött, de ezen felül semmit sem mondtam neki rólad. - sóhajtott - Pedig azt hittem, ha kicsit is megismered, rájössz, hogy az a fiú nem olyan, mint az apja. Köszönöm azért, hogy vigyáztál rá, amíg én képtelen voltam, tényleg sajnálom a történteket. Talán kereshetnénk neki egy macskalényt... azt mondhatnád, hogy megtaláltad, vagy... hazudhatnád, hoy valóban meghalt valahol... talán ha te mondod elhinné. - odafentről nagy huppanás hallatszott, mintha eldőlt volna valami, majd egyre több zaj szűrődött ki. - Ez meg mi a fene? |
Felzaklatott?Hogy felzaklatott? Ha úgy tudja meghalt az anyja,miért akarja,hogy megkeressem? Igen! A mesédet nem vette be. Megkért,hogy keressem meg az anyját.*zilálta,majd vészjóslóan megvillant a szeme.*NEM! Ne nevezd így. Ő a TE fattyad.Gyűlölöm őt is mint téged.*szűrte ki a fogai között* |
Ritsu sóhajtott, ahogy megértette. - Ő is csak egy gyerek, tudni akarta mi történt az anyjával, azt mondtam neki, hogy az én hibám, amiért nincs vele az anyja, hogy... olyat tettem amit nem szabadott volna ezért az anyja elszökött, és ő azért maradt velem. Nem tudja a neved... sőt úgy tudja meghaltál... de... jó hogy látlak, meg akartam köszönni, amiért vissza hoztad őt. Ennyire... felzaklatott? Végülis a te fiad is igaz? Érzel valamit iránta?
|
Ezt én is szeretném tudni. Pont azért vagyok itt. Felelj. Mit meséltél rólam Francisnek.*szemei vadul megcsillantak a lámpafényben. Olyan volt akár egy felbőszült anyatigris. Nem mozdult, úgy állt Ritsu fölött,mintha a prédája lenne* |
Ritsu még nem ment vissza dolgozni, kellett némi idő, amíg mindent helyre tett maga körül, Francis érkezése nagyon felvidította, de nagyon aggazstotta atény, hogy a fia azóta szinte teljesne megváltozott. A régi dolgokban nem lelte örömét és hosszasan sóhajtzott az ablakpárkányon. Amikor tört szegeztek a torkának nem moccant meg, de szíve hevesebben kezdett kalapálni. - Mi... mit csináltam már megint. - emelte fel mindkét kezét.
|
*Lassan egy hete már,hogy Lorem hazahozta Francist. Azóta sem tudja kiverni fejéből a félvér szavait. A közeli sikátorból figyeli a házat. Francis szobájában ég a lámpa. Csendben a megfelelő pillanatra vár. Fülei meredten előre merednek. Pislogni sem pislog. Jó fél óra telt el,mire lekapcsolódott a lámpája és nem sokra rá felkapcsolódott az emeleti. Ritsu a szobájába ért. Halkan siklott az éjszakában akárcsak egy árny. Pillanatok alatt feljutott az emeletre és a nyitott ablakon beugrott. Tört ragadott és a férfire fogta* Te ostoba fajankó.* szólt oda halkan* Nem akarta,hogy Francis felkeljen* |
Tény,hogy nem tehetnek róla,de mint ahogy az emberek vérükben ott a gonoszság,így a félvérek is hordozhatják.Nem kockáztathatunk.Luxor?Ő a világunk papja.Szerzetesként is nevezhetjük.Nem ismerek nála rendesebb macskalényt.Nah gyere,elvezetlek hozzá.*azzal gyors léptekkel megy a Menedékházba.*
(Folytatás: Reimei-Menedékház) |
*Levette a kötést, elcsodálkozott* - Ez gyönyörű.... *elengedte Loremet és körülnézett* - Hűűű itt aztán jókat lehetne játszani... ki az a luxor? *érdklődik* - Talán igazad van az embeekkel kapcsoltban, de agyon sok félvért jobban elnyomnak int a macskalényeket... ők nem tehetnek arrl hogy ígyszülettek, ahogy én sem... azthiszem...
 |
Mi macskalények bizalmatlanok vagyunk az emberrel szemben,hisz eddig sok rosszat tettek velük,szóval ne hibáztass ezért minket.*majd elgondolkozik.*~Remek kérdés,hova tegyem?Nálam nem lehet,hisz nem vagyok otthon,bátyám szintén távol van.A vezetőkre nem bízhatom...~Szerintem Luxornál a Menedékházban.Ő biztos tud rád vigyázni és sok dologra megtaníthat.Mostmár leveheted a kötést.*azzal megindul a menedékház felé.*
|
*elmosolyodik* - Köszönöm... *csimpaszkodik még mindig Lorembe*- Amúgy nem hiszem, hogy roszabb lennék egy embernél, vagy jobb egy macskalénynél... de szerintem mindn attól függ, hogy hogyan viszonyul hozzá a környezete... ha valakit gyűlöölnek és kiközösítenek erőszakossá válik, agresszívvá... akit zeretnek... ő pdig más lesz, de az sokkl komplikáltabb... legalábbis így félvérként, kaptam jót is rosszat is.... nm tudom milyen vagyok igazából... és hol fogok majd lakni?
|
Ne aggódj,nem gyűlöljük a félvéreket,csak megtartjuk a kellő távolságot.Nem tudjuk,hogy hogy kell viszonyulni egy olyanhoz,aki emberként nőtt fel,de mégis macskalény bizonyos szintig.Az időm nagy részét a városban töltöm.Nem tart sokáig megtudnom némi információt.Amint rendbejön édesapád visszakerülsz hozzá.Garantálom,hogy tudni fogsz róla.*ígéri,majd körültekint,s mivel senki nincs a közelben átlépnek Reimeibe.*
|
- Lorem... honnan fogjuk tudni ha az apám magához tér? *hagyja magát vzetni* - Rendben nem agódom.. *tuja le ennyivel a dolgot, majd hamarosan megállnak a kapu előtt* - Igen... de ugye nálatok nem gyűlölik a félvéreket?
|
[251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
