|
Témaindító hozzászólás
|
2011.10.31. 00:00 - |
Wiringo térségben dolgoznak azok a macskalények, akik halászattal foglalkoznak, nekik igazából semmi más dolguk nincs, mint halat fogni a Belquatot és Senant elválasztó Tirius folyóból. |
[115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
- Én is remélem...! *mosolyog Hanifára, majd hirtelen felpattan* - Ajaj nekem már rég vissza kellett volna mennem Luxorhoz, bocsássatok meg...! *avval elkapja Bald kezét* - Siessünk! Köszi mindent, még biztosan találkozunk! *avval el is tűnt mindkét kölyök*
- Milyen zajosak... minden esetre végül nem ettek itt... ugye nem hagyod az egészet rám.. ? *teszi le Hanifa elé a tányért*
 |
-Minden rendben lesz már.*Mosolygott bíztatóan Fransisre.Aztán csak bólintott.*-Persze,néha meglátogatlak majd titeket.Mikor időm engedni fogja.*Kacsint rá.*-Hiszen itt is dolgozni kell.*Vigyorodott el.*
 |
- Igen... *mosolygott* - Én nagyon szeretem aput... de aggódom is érte... agyon féltem, hogy többé nem ébred majd fel és nem simogatja meg a fejem... *könnyesek lesznek a szemei* - De már... mindne rendben lesz... néha majd meglátogatsz minket nővérkém?
|
-És ez így normális,apának és fiúnak jó ha sok időt töltenek együtt.*Mosolygott.*-Persze hogy nem baj hogy félvér vagy,számára ez semmit sem jelent.Ő ettől függetlenül is teljes szívéből fog szeretni.*Kuncog.*-Talán jobb is,valószínűleg tudta magáról hogy nem lenne jó anya és ahelyett hogy rosszul nevelt volna apádnál hagyott.Aki viszont jó körülmények között és szeretetben tud felnevelni.
|
- Értem... *mosolygott* - Bár nekem csak apa van, mi is gyakran járunk kirándulni vagy csak eltöltünk közösen egy hétvégi délutánt... bár sokat dolgozik, de mindig van ideje rám... ksebb koromban nagyon bántott, hogy félvér vagyok... de apa azt mondta ez nem számít, akkor is az ő fia vagyok... bár nem tudom a részleteket, de miután megszülettem, anyám ott hagyott apunál.. és azóta sem járt arra, még egyszer sem láttam...
|
-Semmi baj,érhető hogy tudni akarsz róla.*Simogatta meg Fransis fejét is.*-Sok jó is van mellette,de igen,a rossz általában sokáig megmarad.De az is elmúlik egyszer.És a helyében már csak a jó emlékek és érzések maradnak majd meg.*Kacsint rá.*
|
- Értem... *sóhajtott* - Sajnálom... hogy nyaggatlak vele, neked is biztosan fájnak ezek az emlékek, habár jók is, de szomorúak is... a jó dolgokat valahogy mindig könyebben elfelejtjük, míg a rossz dolgok beleivódnak a szívbe... és sokáig kínoznak... igaz?
|
*Mosolyogva megsimogatta Bald fejét.*-Persze.*Ismét Fransisre tekintett.*-Nem csoda,még most is fáj neki hogy nem tudta megmenteni a nővéremet.*Válaszolta neki sóhajtva.*-Viszonylag boldog kis család voltunk.Míg apukád dolgozott vagy ügyet intézett addig a nővérem a ház körül sündörgött.Mosott,takarított,és amikor végzett játszott velem vagy tanítgatott.De ha apukád otthon volt és a nővéremnek akkor is volt dolga,akkor édesapád játszott velem.*Mesélte mosolyogva törökülésbe helyezkedve.*-Túrázni is sokat vitt minket,kicsiként nagyon örökmozgó voltam mint minden kisgyerek.És a túrázás volt az egyik módja hogy kifárasszanak és gyorsan elaludjak.*Kuncog.*-Így este mikor már a nővérem fáradt volt,én már aludtam mikor ő bejött és lefeküdt mellém aludni.És nem kellett altatnia sem neki,sem apukádnak.
|
- Ümm én inkább szeretnék többet tudni, az apuról és rólad, meg a testvéredről... én... amikor csak megkérdeztem őt, fájdalmas lett az arckifejezése... talán mert nagyon hiányzol neki nővérem? *érdeklődött*
-Semmi baj, hallhatom is? Nekem is leszel a nővérem? *neveti és megöleli a lányt*
|
*Elkuncogta magát.*-Igen én lennék.*Bólintott.Majd elgondolkodott és összeborzolta a kisfiút.*-Ha szeretnéd.*Vigyorodott el.Balrda néz.*-Én kérek elnézést,én zavartam meg a bújócskában de már megy is folytatni.Ugye?*Néz kérdőn Fransisre.*
|
- Ohh... *jobban megnézte a macskalényt* - Tudom már... te vagy a kislány, a fényképalbumból.... apa sokat mesélt rólad és a nővéredről is... *elnémult egy pillanatra* - Ez akkor most olyan, mintha a nővérem lennél? *mosolyodott el végül*
- Hééé Fransis hát itt vagy? Én meg már mindenhol kerestelek... azt hittem, már ennyire jó avgy a bújócskában...
|
*Hanifa kezébe vette a fülbevalót és halványan elmosolyodott.*-Ez a nővéremé volt.*Válaszolta és Fransis szemébe nézett.*-Egykor a nővérem is és én is az apukáddal éltem.*Kezdte el mesélni.*-Ő vigyázott ránk,és nevelt fel engem is.Aztán egy...gonosz ember bántotta a nővéremet és apukád nem tudta megmenteni őt.De a nővérem ezt neki adta,hogy mindig emlékezhessen rá.*Ült le a kisfiúval szemben.*-És mikor meglátogattam,visszaadta nekem.És én is adtam cserébe valamit apukádnak,ami a tiéd lesz ha vissza ért Lorem,és elvitt apukádhoz.Ő majd odaadja.*Simogatta meg a kicsi fejét.*-Azt tőlem kapod,hogy tudd,nem csak apudkád vigyáz rád.De én is,mindig veled leszek bárhová menj.
|
- Én... mikor mehetek vissza az apukámhoz? *édeklődött, de Wana csak azt tudta neki mondani amit Hanifának is ecsetelt nemrég, hogy meg kell várniuk a nőstény érkezését...* - Huh... az a fülbevaló... apa mindig azt mondta, hogy ez számára egy nagyon értékes dolog... és soha senkinek nem adta oda... hogy lehet nálad?
|
*Hanifa csöndesen figyelte a kis Fransist,nem szólt semmit.Elmosolyodott szelíden.*-Ne aggódj,semmi rosszról.*Füllentette nekil.Még nem akarta vele megosztani milyen borzalmas tetteket vitt végbe az apja,de talán soha nem is lesz szíve elmondani a fiúcskának.*
|
*Fransis rohant ahogy csak bírt, de Wana könnyedén beérte és elkapta* - Apádnak még pihennie kell a kórházban, még nem mehetsz vissza, mert nem tud rólad még gondoskodni, érted? *Fransis lassan lenyugszik*
- Én... értem... *már nem is kapálódzik tovább*
- Menjünk vissza és beszéljétek meg a dolgot Haniával... rendben? *fogja meg a kezét és vissza vezeti*
- Miről kellene beszélnünk? *néz kérdőn Hanifára*
|
-Akkor meg kell őt keresnünk,nem maradhat itt.*Felelte Hanifa.Hátrakapja fejét mikor a kisfiú megszólal mögöttük.Lassan felállt.*-Meg kell értened...*Kezdett volna bele.De Fransis utána rohan,meg akarja vele értetni a dolgot.Hogy még nem tudják hogy adják vissza apjának,de ki fognak találni valamit.Addig pedig velük kell maradnia.*
|
- Igazad lehet, de csak Lorem viheti vissza... róla pedig mostanában szinte semmit sem tudunk... mivel ő hozta neki is kell vissza vinnie... egybként nem tűnik rossz kölyöknek... talán annyit elmondhatsz neki, hogy az apja felébredt, bár nem tudom, hogy jó lesz e ha megtudja... *sóhajtott*
- Akkor.... nem éreztem rosszul... az apukám... már jól van? *véletlenül hallotta meg őket, amikor búvóhelyet keresett magának... de mielőtt bármit is mondhatnának a többiek, kirohan mint valami megszállott, bár az utat nem is ismeri kifelé Reimeiből*
|
*Hanifa Fransisre mosolygott.*-Igaz,de ha nem vagyok éhes nem eröltethetem.*Felelte.Aztán csak nézte hogy a két kicsi elment játszani.Wanára néz.*-Nem tudom hogy el akarom-e neki mindezt mesélni...Talán ha pár év múlva mikor nagyobb és ismét találkozunk,akkor el fogom neki mesélni.*Ránt vállat.*-Engedjük vissza,ha Ritsu bántaná arról tudnánk.És látnánk is rajta.*Dőlt hátra a széken.*-Ritsu is nagyon akarja látni Fransist,nyugodtan vissza adhatjuk neki.
|
- Ugyan. valamit enned kell, abból lesz energiád, ettől csak megbetegszel*
- Ümm... szerintem is... apukám mindig azt mondja, egy finom étel elfeledteti veled a bánatot... bár elég furcsa mondás... sosem értettem igazán...
- Gyere Fransis játszunk! *invitálja őt Bald, s ő bele is megy a játékba, bújócska kezdődik a két kis kandúr közt, így a felnőttek maguk maradnak*
- El akarod mondani neki az igazat? Talán jobb lenne ha nem engednénk oda vissza, lehetséges, hogy az a férfi bántani fogja később... ki tudja...
|
*A nőstény csöndesen letekintett rá,válaszolt volna de Wana beinvitálta őket.Gondolta később majd beszélgethet a fiúcskával.Elmondja neki hogy apja jól van,hogy beszélt vele.*-Én nem vagyok éhes,nekem elég tea.*Felelte Hanifa fáradtan mosolyogva.*
|
[115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
