Karmos fegyvereit mozgatva, idegesen fodrozódó farokkal lépdel végig azon az úton, amelyre csak kevesen mernek lépni még társaságban is. Jó pár alvilági személy, mint Skelton is, húzza meg itt magát, mikor épp nincs küldetésen, vagy nem is akar menni. Rin már otthonosan mozog itt, de még most is szanaszét borzolódik lompos farkincája egy-egy vijjogásra, vagy ágreccsenésre, karmait pedig mindig vágásra készen tartja, hiszen sosem tudhatja, őrá mikor ki és miért vadászik, mikor unja el valaki az életét és választja őt célpontul. Szerencséjére gond nélkül ér el azonban a keresett lak felé. Egy magabiztos falakkal megáldott házikóhoz lépdel, immár nyugodtabban, majd kopogtat annak ajtaján. Az otthon gazdája távol jár, így hát ahogy már korábban engedélyt kapott rá, a hátsó ajtón bemegy, majd a konyhában helyet foglal. Percekig ücsörög, mígnem képtelen tovább nyugton maradni. Tejet vesz elő a hűtőből és egy bögrével mindjárt fel is hajt belőle, míg a másodikat már lassabban kortyolgatja.
Úgy egy fél óra múlva megérkezik aztán, akire várt. A róka ruganyos léptekkel szeli át a parányi nappalit, majd egymás szemébe mélyednek. Mindkettő várja, hogy a másik dobja be az első kérdést, de csak percekig hallgatnak mozdulatlanul. A fiú szimatol, vér szagát keresi a levegőben, s mivel nem talál, megnyugszik, hiszen ez azt jelenti, hogy Lord Septim és Rono sértetlenül keveredett ki a bérgyilkossal való találkából. Végül Skelton az, aki elvigyorodik ezzel megtörve a komoly farkasszemezést.
- Mi szél hozott, Rin? - kérdezi meg bársonyos hangon. - Rég jártál erre és ma már találkoztunk is. Vagy csak az uralkodód miatti aggódás vezérelt ide? Nem kell aggódnod, nincs annyi pénze a királyságnak, amiért az ő fejét akarnám elválasztani a testétől.
- Ennek örülök - jelenti ki a srác szokott, szelíd hangján. Ismeri már ahhoz elég rég a rókát, hogy tudja, a szemébe ilyesmiről nem hazudna bele, a stílusa pedig ugyan valóban hátborzongató, mégis egy kicsit bízik a hímben. Visszaül a székre, s magához veszi a félbehagyott tejet. - Neheztelnék rád, ha élet-halál harcot kellene vívnunk Lord Septim vagy Kuroron védelmének vagy elpusztításának érdekében - teszi hozzá komolyan.
- Ennyire komolyan veszed a feladatodat, kölyök? - kérdezi behízelgő kedvességgel, s lassú léptekkel megközelíti Rint. Négy farka könnyedén lebeg körülötte, mintha légből volna és csonttalan, majd egy szék támláját megfogva, a nyikorgással nem törődve húzza a kövön egészen a fiúhoz közel, hogy aztán letelepedjen rá. Fererin már megszokta a róka pszichopata viselkedését, sőt, némileg csodálja is az eszközeit, hiszen minden érzékre hat. Nyomasztó a kisugárzása, a fület sértő volt ez a tette is, mégis olyan elégedett képpel hajtotta végre, mintha valami jót cselekedne.
- A legkomolyabban - válaszol őszintén Skeltonnak, mire az elneveti magát.
- Nem tudom, miért ilyen fontos neked egy együgyü hím, aki a törvényei ellenségét is csodálattal nézi, s közel engedi magához annak ellenére, hogy éreznie kéne ösztönből, hogy én nem az a fajta ellenség lehetek a számára, akit közel kellene magához tartania.
- Ne beszélj így a királyról, Skelton! - szól rá mérgesen Rin, s a kiivott bögrét is lecsapja az asztalra. Nem akart ilyen durva lenni, de elragadta az indulat, ám ezzel kiadta magát.
- Vagy úgy... - dorombolja a szavakat elégedett mosollyal, közben pedig négy farka izgatottan bekunkorodik egy kicsit. - Apróság, a királyod iránt érzett elkötelezettséged igazán... bájos. - Nehezen talál rá megfelelő jelzőt, de célba talál vele, hiszen Rin vér vörös lesz a zavartól. - Mindazonáltal tudnod kell elválasztani a kötelességeidet az érzéseidtől, ha nem akarsz kínos helyzetbe kerülni, mint most is.
- Ismersz jól, nem? Fél szavakból, vagy a szemem állásából is kitaláltad volna, hogyan érzek, vagy tévedek?
- Vagy az illatból, ami belőled áradt a forrásnál - és ahogy ezt duruzsolva kimondja, hirtelen a kölyök előtt terem. Villannak a pengék, a karom, mely a mellkasához közelít, már csattan is az egyik sarlóval, s összeakasztják azt, hogy egyik se tudjon a másiktól szabadulni.
- Semmi közöd az egészhez, ezért nyomatékosan megkérlek, hogy maradj ki belőle! - szólítja fel a bérgyilkost Rin. Ez az az erő és határozottság, amelyet elrejt a félénksége. Ha valamit védeni kell, elképesztő módon képes azt megtenni. Skeltont még most is meglepi, micsoda hévvel tud támadni, a gyorsasága és szép barna szemeinek harcias villanása, pedig rengetegszer mérték már össze erejüket és tudásukat.
- Abból, hogy testőrből ágyassá tesz az a bolond? Ez nem méltó hozzád, Rin.
- Nem te fogod megszabni, mi méltó hozzám és mi nem. - Ezzel lezártnak tekinti a beszélgetést, ellöki magától a fegyvereiket kiakasztva egymásból Skeltont, majd felpattan a székről. - Nagyon kérlek, ne üsd ebbe bele az orrod.
A gyilkos ravaszdi most futni hagyja, engedi, hogy kiigya a bögréből az utolsó korty tejet, aztán elhagyja az otthonát, s a Döntés csarnokát is, ám egyelőre csupán egérutat ad a kölyöknek, látszólagos szabadságot, mint már korábban annyiszor. Vár, hogy eljöjjön az ő ideje és lecsapjon régóta kiszemelt prédájára, de még türelmesnek kell lennie, ha igazán szép küzdelmet és világra szóló győzelmet akar.
 
/Rin majd újra az uralkodói palotában folytatja./ |
AJÁNLOM AZ OLDALT
