|
Témaindító hozzászólás
|
2010.10.12. 13:07 - |
Ouray Star szállodaláncolatának egy tagja ez a szálloda. Nevét azért kapta, mert ennek a tetején él a gazdag férfi. Ez egy ötcsillagos szálloda a pénzes emberek krémjének. Ide nem juthat be akárki, csak Ray ismerettsége, hiszen nem zaklathatja senki a tulajdonost csak úgy. Wellnessközpont, medencék és csodálatos parkoló várja itt az embereket. |
[161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
*Aton figyelmesen szemügyre veszi a személyzetis macskalényt,aki ránézésre elég jó életet él itt.Egy bólintással tudtára agyja Kobrának,hogy nincs gond,menjen csak.Meglesz ő egyedül is.Ennek ellenére mégis kapott társaságot.*Szívesen lefürödnék,hisz tegnap óta nem volt alkalmam rá.*majd,ha megkapta a felszerelést,megköszönte és elment megfürdeni.Ki akarta használni a lehetőséget,míg a ház ura távol van.Ha igazak a hírek nemsokára hazatér.Vizet engedett a kádba,bele habfürdőt tett,majd belemászott.Jó alaposan megfürdött,teljes mértékig átázott.Megkönnyebbül ettől a jó fürdőtől,s mikor úgy érezte kimászott belőle.Szárazra törölte magát,aztán fésülködés gyanánt megrázta magát.Mivel ez nem segített rajta,hisz itt mégse mutatkozhat akárhogy megfésülködött,aztán az itteni divat szerint átvedlett.*
 |
Egy személyzetis macskalény felkeresi Kobrát, majd félrevonja Atontól. Pár mondatot elsutyorog a kutyalénynek, aki ettől újra kemény-komoly arckifejezésre vált, mintha vénséges bérgyilkos lenne, akit most küldtek bevetésre.
- Dolgom akadt, mennem kell. - Mást nem mond, eltűnik. A nőstény megkérdezi aztán Atont, kér-e valamit, s tájékoztatja arról, hogy Mr. Star úton van hazafele. |
*Lassan feltápászkodik és megindul a kutyalény mögött.Nem sieti el a dolgot,nem lép mellé,hűen és kitartóan mögötte lépked.Füleit mindig hátracsapja mikor meglátja őket valaki,de amint belépnek egy helységbe kiváncsian az égbe mered.Csak ámulni tud a látványtól.Rég nem látott akkora étkezőt,mely egy tucat embert képes ellátni.Evelinék részlegén kicsit kényelmetlenül kezdte érezni magát,hisz legutóbbi találkozásuk óta nem túl vidám keretek között váltak el.Reménykedett benne,hogy most nem kell összefutnia vele,vagy ha már mégis addigra megbékélt a nő.Érdeklődve hallgatja Kobra beszámolóját a különböző szobákról,s a vendégszobát is jó alaposan szemügyre veszi.Egy kicsit elvacilál a dolgon,de aztán beleegyezik,hogy átköltözzön ide.Nem tudja,hogy mire számíthat,de elhatározta megpróbálja a legjobban kihozni helyzetéből.Ezen rövid idő,amit itt töltött magányosan elég volt az elmélkedésre és felelevenítette a régen tanultakat.*~"Ahogy a könyvet sem a külseje alapján ítéljük meg,úgy az embert sem szabad"~*hangzott fejében első gazdája idézete.*
 |
- Persze - és már talpon is van. Magához hűen gyorsan pattan fel, majd végigvezeti a lakrészeken Atont. Az étkező hatalmas, tizenkét fős asztal terül el benne, körbe székekkel. A konyha modenr és felszerelt, mindig van friss étel, a személyzet pedig huszonnégy órában aktív, mert sajnos Mr. Star nem mindig tud normális időben étkezni. A hálószobájába nem mehetnek be, de Kobra elárulja róla, hogy impozáns hely, melyhez külön fürdő tartozik, méghozzá egy nagyon szép fürdő. Megmutatja aztán azt is, hol találja Evelint, őt, s Melchiort, a személyzetet, akitől kérhet ezt-azt, a fürdőszobát és egy vendégszobát, ahova Aton, ha akar, beköltözhet. |
*Figyeli a kutyalény minden mozzanatát és furcsálja is egy kicsit a viselkedését.Kérdőn figyeli,majd hangosan kifújja a levegőt,míg a jó magasan lévő ablakot kezdi fürkészni.Nincs itt sok ideje mégis vágyik arra,hogy kimehessen.*~Furcsa,régen tovább bírtam a fogságot.~*jegyzi meg magának gondolatban,de nem hibáztatja magát.Annyi minden történt azóta vele,hogy vágyik a szép tájakra,a friss levegőre.Elmereng a régi emlékeken,de Kobra kijelentése kizökkenti.Rápillant,de nem szól egy szót sem.*~Lehet benne valami.Nem ítélkezhetek,míg nem ismerem az illetőt.Ezt régen pedig tudtam...Mi lett velem azóta.~Perceknek tűnő hallgatás után megtöri a csendet.*Megmutatod a házat?*kérdezi kedvesen Aton.*
|
A kutyalény büszke ahhoz, hogy bármit mondjon, mikor Aton sajnálkozásba kezd. Inkább elfordítja a fejét és összeráncolja orra felett a bőrt, mintha fintorogna. Fülei idegességét jelzőn szétállnak, míg farkát maga alá húzza, holott nem szokása ilyesmit tenni, mégis, most a feszültségtől valahogy megtörténik. Nem figyel rá, nem is veszi észre, csupán megrázkódik, ahogy gerincén végigfut a hideg. Utálja, ha sajnálják. Evelin is részben sajnálja, részben undorodik tőle. Ennek a kettőnek a keveredéséből olyan a kapcsolatuk, amilyen. Meg még a sok más adaléktól, amit Kobra nem akar most végiggondolni sem. Méghogy idősebbnek néz ki? Egyenesen a duplájának annak, mint ami valójában, s még annál is többnek. És ez azért bántja is a kutyát, úgyhogy dacosan továbbra sem pillant Atonra, szavait pedig meghallgatja, de nem gondolkodik el rajtuk. Számára Ouray Star az isten, ezen senki és semmi nem változtathat. Pontosan ezért lepi meg, hogy a macskalény fél a férfitől. Kíváncsian pislog rá párat, még a fejét is picit oldalra dönti. - Biztos csak azért, mert nem ismered őt - jelenti ki egyszerűen. - Ő ad neked időt, mert olyan, te adj neki lehetőséget, hogy megmutassa, milyen valójában - kéri könnyedén Atont. |
*Nagyon nyel,mikor Kobra kérdőre vonja azzal kapcsolatban,hogy mit művelt a gazdájával.*Hát én...öhm,tudom,hogy nincs mentség a tettemre,de már többször is sajnálatomat fejeztem ki tettemre.*mentegetőzik,hátha ettől enyhíteni tud a kutya dühén és nem ront neki rögvest a torkának.Pár pillanatig némán vár,míg lehiggad beszélgető partnere,majd kíváncsian hallgatja.*Tizenhat?*lepődik meg a kijelentésén.*Sajnálom.*mondja együttérzően.*Tényleg idősebbnek nézel ki,mint amennyi vagy.Ahol én élek,ott se vetettek volna meg.Őket nem érdekli,hogy honnan jöttél vagy milyen vagy.Befogadnak és szeretnek,gondodat viselik és cserébe nem várnak el semmit se.*amíg visszaemlékezik otthonára,melegség önti el a szívét,hisz emlékszik arra a napra mikor befogadták.Talán Kobra is hasonlóan érezheti itt magát.Ennek ellenére mégis kételyei vannak.*Sok érdekes dolgot meséltél a gazdádról,ennek ellenére kínos beismernem,de én akkor is félek Tőle.Nem tehetek róla.Talán a kisugárzása miatt,de mikor a közelében vagyok egyszercsak rámtör ez az érzés és nem hagy nyugodni.*vallja be a kutyalénynek kerülve annak pillantását.*
|
Kobra hevesen bólintással válaszol, majd megvillan a szeme. - Te bántottad a gazdám?! - máris álló helyzetben van, a teste tele indulattal, aztán amint rávillantja a macskára a fogsorát, lehűti magát. Mr. Star nem kérte, hogy leckéztesse ezért meg Atont, így ha megteszi mégis, akkor rosszat tesz gazdájával, azt viszont a kutyalény nem akar. Lassan visszaül a helyére és csak hallgatja a kandúrt, míg Evelinre nem terelődik kicsit a szó. - Érts meg valamit. Nekünk Mr. Star a mindenünk. - kéri egyszerűen, de végtelenül őszintén. Nem tudja, képes lesz-e meghatni a macskát, vagy csak arra ösztökélni, hogy engedje közeledni Ourayt, próbálja megismerni a férfit, ne csak egy gazdag rémet lásson benne, mert annál Mr. Star sokkal több, de meg kell próbálnia mindent megtenni ezeknek az érdekében, mert ami a gazdájának jó, az neki, Kobrának is jó. - Három évesen voltam annyi, amennyinek papíron írnak. Tizenhat vagyok, Aton. Tizenhat. - erősíti meg. - Mr. Star kiemelt a nyomorból, életet adott nekem. Elrejt és megvéd. Nem tudom, mennyi időm van hátra... egy év? Kettő? Fogalmam sincs. Gense vagyok, génselejt, korcs, nyomorék, ahogy tetszik. Halálra ítéltek azzal, hogy lemondtak rólam, megvetettek, eldobtak maguktól azok, akik létrehoztak, mert a fejlődésem rohamosan folytatódott. Napról napra közelebb kerülök egy kivénhedt döghöz, pedig csak tizenhat évet éltem. Ouray Star viszont anélkül vett magához, hogy undort érzett volna irántam. Nem volt kötelessége, nem voltam én senki és semmi, ugyanúgy ott kellett volna hagynia Ru szeméttelepén éhendögleni, mint bárki másnak, ehelyett beültetett a gyönyörű autójába, miután megígértem neki, hogy hűséges leszek hozzá, elhozott ebbe a csodálatos épületbe, fürdőt és ételt kaptam, feladatot, hogy ne unatkozzak és szabadságot. Nem ismerek nála csodálatosabb embert. |
Nem,tényleg nem bántott,még akkor sem mikor én őt igen.*lapítja le füleit a bűntudat miatt.Kobra se javít a helyzetén az érveléseivel,hisz a végén saját magát véli egy aljas és gonosz teremtménynek,amiért ilyeneket gondolt a férfiről.*Igen?Mit adna?Nem vágyom semmire,főleg mostmár,hogy tudom biztonságban vannak Ziváék.*motyogja maga elé.*Nem akarok áldozat lenni,de az évek folyamán megtanultam,hogy legjobb,ha nyugton maradok és talán nem esik bajom.Nem várom el Mr.Startól sem,hogy körülugráljon vagy elkényeztessen.Én csak...mindig azt akartam,hogy láthatatlan lehessek.Átlag életre vágytam.Nem tartottam fernek,hogy semmit nem csinálok és mégis mindent megkapok,míg mások egész életben robotolnak és a felét se érik el annak amit én a semmittevéssel.Mit vársz el tőlem?Köszönöm,de inkább nem járnék a hölgy szobájában.Ha Te nem is,ő minden bizonnyal haragszik rám,legalábbis reggel így vettem ki a szavaiból.*meséli a kutyalénynek,majd hirtelen ráemeli a pillantását,hisz furcsálta ezt a szokatlan és gyors hangváltást.*Hát...olyan 40-nek mondanálak,de ha így kérdezed akkor biztos sokkal fiatalabb vagy annál.Nos?*kérdezi érdeklődve,hisz komolyan felkeltette a kíváncsiságát a dolog.*
|
Némi türelmetlenséget érez magában a kutyalény, de mivel úgy látja, Aton csak gondolkodik a válaszokon, nem sietteti. Kicsit beljebb hatol a szobába, de még így is távol marad a kandúrtól. Elhelyezkedik az ajtó mellett, a hátát a falnak vetve. Apró mosolyra húzódik a szája, amikor vadnak és rámenősnek nevezi Ourayt a macskalény, s hiába ellenállhatatlan a késztetés, hogy a szavába vágon, hagyja őt beszélni, ha már kérdezte. Csak akkor szólal meg, amikor visszakapja a kérdést. - A gazdám akkor lesz rámenős, ha valamit nagyon akar, de nem ártott neked, nem igaz? Megtehetné, de nem teszi. Ha erőszakkal közeledne hozzá, neked tűrnöd kellene, ezért ő nem erőszakolja rád az akaratát. - érvel csendesen. - Szerintem kifejezetten gyengéd és kedves veled. - teszi hozzá komoly képpel. - Félnie valóban nem kell, nincs mitől, a gátlások pedig... van neki, hidd el. - apró mosoly suhan át a kutya száján, majd elvigyorodik. - Csak azért vagy ennyire féltőn elkényeztetve, mert itt nem egy rabszolga vagy, hanem érző lény. Legfogadom, észre sem vetted, hogy a gazdám szemében egy gyönyörű és törékeny kincs vagy, ahogy arról sincs fogalmad, mennyire keveset kér tőled és milyen sokat adna, ha megkapná. A családodra is vigyáz, három macsakalény figyeli őket minden pillanatban, hogy ne essen bajuk. Ne is gondolj arra, hogy ha véglegesen visszautasítanád Ouray Start, elpusztítana mindent, ami fontos számodra! - szólal meg hangosabban, valószínűleg még azelőtt, hogy Aton ilyesmire gondolhatna. - Lehet őt nem szeretni? Nem is értem... - és az arcán valóban az tükröződik, hogy el sem tudja képzelni, hogy nem lehet Ourayt szeretni. - Nekem azt parancsolta, egy karcolás se essen rajtad és kapj meg mindent, amire szükséged van, a legfinomabb étket és a legjobb bort, ha éhes vagy és innál. Ha felállnál innen és vendégként viselkednél, mint egy herceget, úgy kényeztetne el, de te ragaszkodsz az áldozatszerephez és ezzel a gazdám dolgát is megnehezíted. Én nem haragszom rád, a te dolgod, csak ismerem annyira a gazdámat, hogy tudjam, hegyeket lenne képes megmozdítani, ha erre volna szükség. Mondd csak, hány macskalénnyel viselkednek így Keitoruban? Nézd meg Evelin szobáját, hatalmas, kényelmes, fenséges. Úgy van tartva, mint egy igazi hölgy, pedig nem ember. Partikra viszi őt a gazdám, büszkélkedik a széségével, a kecsességével és azok a nők, akik majd' megvesznek Ouray Star figyelméért, gyűlölik Evelint, de a gazdám nem engedi, hogy bántsák. Evelin a világon a legjobban őrzött és fényezett macskalénye, és a lehetőségekhez mérten ki van nyalva a formás kis feneke. De mondok jobbat! Megmondom, hogy miért szolgálom és imádom Ouray Start, hogy miért halnék meg érte gondolkodás nélkül. Nézz rám! - szólítja fel hevesen a kandúrt. - Hány évesnek látszom, Aton? Ránézésre agyonverlek a korommal, de találgass! |
*Egy rövid pillanatig némán figyeli és hallgatja a kutya kérdéseit,s miután befejezte akkor sem válaszolt rögtön a kérdésre.Hagyta,hogy megfogalmazódjon benne a válasz.Nem igazán tudta mire vélni Kobra kérdését,hisz nem tartozik a férfinek semmivel,főleg nem hálával miután elraboltatta.*Mi kell ahhoz,hogy kedveljem?*ismétli meg motyogva a kérdést.*Számomra Mr. Star,túl vad és rámenős.Ezen kívül szerintem képes lenne bármire gátlások és félelem nélkül.*válaszol a kutyalény első kérdésére érzelemmentes hangon.*Ha elengedne?Nem tudom.Voltam már rosszabb helyzetben és körülmények között is*jelenti ki őszintén.*A legfontosabb,hogy legyen valaki mellettük,aki vigyáz rájuk.Nem én vagyok a lényeg.Ha nem is én vagyok az,akkor legyen valaki más.*most először tekint Kobra szemébe mióta belépett hozzá.*Mit szeretsz Mr.Starban?
|
- Mi az, ami miatt kedvelnéd a gazdám? - kérdezi meg egy kölyök ártatlanságával, hiszen még az is, egy 16 éves gyerek, amely középkorú, kegyetlen kannak tűnik. - Ha visszaengedne a családodhoz, te mivel hálálnád meg? Hálás lennél egyáltalán? - kérdezgeti tovább. |
*Mélyen elmerül a gondolataiban.Visszaemlékszik a régi időkre,a kezdetekre.Ifjú dicső kora,mely azóta tovaszállt és meg sem állt a lejtőn,egészen addig,míg jelenlegi családjához nem került.Azt hitte már minden rendben lesz,erre ismét megpróbáltatásokon kell átesnie.Ahogy ott ült a sarokban megrezdültek a fülei.Úgy érezte,mintha valaki figyelné.Egy darabig tűrte,majd felemelte a fejét.*
|
Csodállja a kandúr nyugalmát. Órák óta csak magába roskadva ücsörög magában szótlanul és rezzenéstelenül. Még nem volt példa arra, hogy ilyen tétlen macskalényt figyelt volna. Mindig mozogtak, ténykedtek, sosem bírtak egy helyben maradni. Még alvás közben is nyugtalanok, ami nem csoda, annyi örömük sem mindenhol lehet, hogy békésen alhatnak. Lassan az ajtóhoz kúszik, hogy Aton arcvonásaiba rejtett érzelmeit fürkészhesse. |
*Csöndben ül a sarokban,fejét a térdén pihenteti,időnként,mikor elzsibbadt valamelyik testrésze nyújtózott egyet és poziciót változtatott,de nem hagyta el a helyét.Nem vágyott rá,hogy elhagyja a helyét,főleg,hogy bárkivel találkozzon aki itt él,hisz úgyse kap semmi mást csak megvetést és szidást,amiért nem teljesíti Mr. Star akaratát.Nem tudja mennyi idő telt el a napból vagy,hogy mennyi idő múlva tér vissza a házigazda,de lassan már nem is érdekli.*
|
Kobra is marad, ahol van. Ücsörög a párnáján és elmélkedik az elhangzottakon. Ouray Star befogadta őt, kedves volt vele és talán nem túlzás magában kijelentenie... nem, azt nem meri, inkább csak feltételezi, hogy a férfi kedveli őt. ~ Mindenki pótolható? ~ kérdezi meg gondolatban Atont és magát egyszerre. Ezen kezd rágódni. |
*Rezzenéstelen arccal figyeli Evelint,aki szipogásokkal töri meg a csendet.Sajnálja a nőt,de nem tud ellene mit tenni.Tudja,hogy nem szerezhet jópontot nála,hisz az asszony szinte már bálványozza a férfit,akitől meg akar szabadulni,ezáltal rossz fényt vet rá viselkedése.Beül az ajtótól legtávolabbra lévő sarokba,fejét nekitámasztja a hűvös falnak.*Mindenki pótolható.*motyogja maga elé,majd lehunyja szemeit,miután a nő kiviharzik a szobából.Úgy érzi,mintha évek teltek volna el,pedig nincs régóta itt.A bezártság miatt elvesztette időérzékét,vagy legalábbis jelen körülmények között nem tudja mi merre hány lépés.Nem zavarja a némaság,sőt,örül neki,hogy egyedül van,így legalább elmélkedhet.Nem töri már fejét a szökésen,hisz belátja,hogy nem lenne esélye,ellenben különös gondolatok kezdenek körvonalazódni elméjében...*
|
Evelint szörnyen megérintik a kandúr szavai. Hiába küzd ellene, nem tud nem belegondolni, hogy mitől fosztotta meg ha csak egy időre is őt az ura. - Téged... a kis Amira... le tudna cserélni egy másik... kandúrra? - kérdezi végül szipogással megszakítva a mondatot. Nem is tud válaszolni egyetlen további kérdésre sem, megfordul és kimenekül a szobából. Kobra csak nézi, ahogy elszáguld előtte. Utána menne, de tudja, nem lenne köszönet benne egyikük számára sem, úgyhogy ő marad, ahol van. |
*Maga alá húzza térdeit és ráteszi a fejét.Pislogás nélkül,figyeli az ablakot,elmerengve a szabadságon.Füle a magasba emelkedik,ezzel jelezve,hogy ennek ellenére figyel a nőre.Nem veszi fel a kesztyűt a csipkelődő kijelentéssel szemben.Hozzáillő modorban válaszol a kérdésére.*Ziva egyedül neveli kistestvérét és bár szüleik időnként küldenek pénzt,mégis minden nap elmegy és dolgozik.Azért vagyok én,hogy vigyázzak a kis Amirára,míg nővére távol van.Nem tudom,hogy mikkel kell szembenéznie,mert mikor hazatér elfelejti a napot.Neki addigra semmi más dolga sincs.Én megcsinálok mindent,amit kell vagy amit rámbíz.Legutóbb túrótortát sütöttünk.*visszaemlékezik arra a napra,majd egy halovány mosoly jelenik meg arcán,de hamar eltűnik,hisz eszébe jut,hogy Mr. Starral is akkor találkoztak először.*Ha ott van Melchior akkor én már nem is kellek ide.Amennyit hallottam róla,ő nem bánja,hogy itt van.Ráadásul mi van akkor,ha sose lesz módja arra,hogy elérje amit szeretne?*kérdezi,majd lassan felkel és tesz pár lépést előre,aztán visszafordul.Nekitámaszkodik a szekrénynek és a földre mered.*Örökre itt maradok?*érdeklődik,majd fülét a szipogás irányába szegezi.*Válla felet hátrapillant.*Köszönöm társaságod,de megtennéd,hogy magamra hagysz?*kéri halkan a nőt,majd várja,hogy mit reagál erre.*
|
Evelin egy pillanatra belegondol a kandúr helyzetébe, hogy kiszakították őt a családjából, ahova természetes, hogy visszavágyik. Ha ővele történe ez meg, inkább a haláláig küzdene, mintsem hagyja magát elhozni Ouraytól, hiszen mindennél jobban imádja a férfit. És ahogy belegondol Kobra helyzetébe, úgy gondolja, a kutyalény is inkább a halált választaná, ha nem térhetne vissza a gazdájához. Lassan megbékél és visszafordul Atonhoz. Noha tudja, hogy gazdája vissza fogja vinni épségben a családjához, próbál megértőbb lenni a macskával, mert számára ez az információ nem adatott meg. - A kulcs az úr kezében van, s rajtad áll, kinyitja-e előtted az ajtót, és ha igen, mikor. - árul el ennyit szigorúan. - A gazdáid más osztályból valóak, ugye? - kérdezi sértetten. - Nyilván nincs szükségük arra, hogy minden pillanatban biztosítsák az életüket és a helyzetüket. - folytatja bántó éllel. - Mr. Starnak ezzel szemben egyszerre kell őszintének és barátságosnak, kedvesnek lennie, miközben mindig szemmel tartja az embereket, mert azok gátlástalanul megpróbálhatják adott esetben megölni vagy kizsigerelni. Idehaza pedig nem oldódik fel könnyen, tekintve, hogy mostanában egy arrogáns kis ripacs akadékoskodik vele. Néha hazajönni sem tud! - panaszolja gyászosan a nő. - Melchiornak és neked hála mindent megtesz, hogy elszabaduljon a fárasztó kötelességeitől. Csak hogy tudd, ti ketten azért vagytok, hogy örömben részesítsétek. - veti oda durcásan Atonnak. - Érd el, hogy az úr jól érezze magát, amikor veled van. Bárhogy. Ne tudjon az üzletre és erre a nyomorult világra gondolni, csak az örömre, szépre és jóra, amit veled él meg. Ha ezt teljesíted, ő is nagylelkű lesz hozzád. - közli határozottan. - Ragaszkodó, de belátó ember. Addig hiába akarsz hazamenni, amíg iderendelt kötelességeid vannak. Márpedig bármit mondasz is, amíg Mr. Star nem ereszt haza, neked itt a helyed, itt kell helytállnod. - fújja a szavakat felháborodottan, majd szipogni kezd.
- Ejnye, Evelin... - szól rá békítően a távolból Kobra. - Már megint túl sokat árultál el ennek az újoncnak és nem csak a saját helyzetéről, de a magadéról is. - korholja kedveskedő, reszelős hangon. - Cicuskám, inkább térj vissza az ebéd elkészítéséhez. Ha szerencséd van, az urad jobban fog éhezni a főztödre, mint a riválisa vérére.
- Élcelődj csak, te pimasz! - kiáltja el magát a nő. |
[161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
