|
Témaindító hozzászólás
|
2010.08.05. 23:25 - |
Az árvaház sok gyermeknek ad otthont, esetlegesen félvérek is bekerülhetnek ide, ha emberi jogokkal rendelkeznek, Wish Woodrow is itt él.
|
[11-1]
Wooody mosolygott a amcskán, de ebben a mosolyban nem vegyült semmiféle rossz szándék. Látta, hogy arra amit mondott, a kandúr kissé össze rezzent és elgondolkodott, meg akarta fognia vállát, de ebben a döntésben most nem segíthetett.
- Rendben... akkor ma... kihagyjuk a vacsorát... majd... később eszünk egy szendvicset. - habár nem tudta, hogy ezek után visza jöne vele amacska, az ő fejében is ezernyi kérdés cikázott. Be kelett látnia, megkedvelte Teisant. Csak akkor fogja vissza adni Andynek, ha a kapcsolatuk nem lesz már olyan, mint régen. Ezt megfogadta magának, nem hagyja, hogy Andy ismét elnyomja a macskát.
/Folyt. köv. Érintetlen > Magasles/
 |
- Szuper, mindenki szereti a rajongókat - felelte a kandúr széles mosollyal. - A cicák... aranyosak lehetnek.
Az sms hallatán a füle hátracsapódott.
- Andy... - lehelte.
~ Épp csak sikerül elfelejtenem, túltennem magam rajta... erre megjelenik. Mit képzel?! ~ dühöngött gondolatban. Elpillantott.
~ Nem mintha... el lehetne őt feledni egyetlen percre is.~
Woody szemébe nézett.
- Megyek - mondta határozottan.
Magában találgatott, mi lehet a dolog mögött. Megszökött volna? És oda menekült? Hogy lehet Agake elől meglógni? Nem értette.
 |
- Nem kell semmit sem megköszönöd, inkább én tartozom köszönettel, biztosannagy segítség leszel. - tette vállára a kezét. - A gyerekek oda vannak érted, ez jó hír, tetszel nekik, szinte mind oda özönlöttek hozzád. - nevette. - Itt az újdonság varázsa nem múlik olyan hamar, szóval sokáig száíthastz még ilyen lelkes rajongótáborra. Holnap bemutatlak a cicáknak, biztosan kedvelni fognak ők is, bár most iz biztossan láttak. Csak kicsit félénkek ahhoz hogy közelebb jöjjenek.. izé.. üdv itthon Teisan...
Ahogy ezt kimondta sms-t kapott, szemei tágra nyíltak, Teisan felé fordult. -Andy írt... azt kéri, menjünk éritetlenbe... és ott majd mindent elmagyaráz. Azt is írja, hogy... de tesék olvasd. - nyomta oda neki.
"Szia Wish! Nagyon sajnálom, hogy csak így rád zúdítottam mindent, remélem te és Teisan is jól vagytok. Én most érintetlenbe tartok, hosszú lenne elmagyarázni, de szükslgem lenne a segítségetekre. Ha Teisan nem akar jönni, azt is megértem, de ha meg tud nekem bocsájtani, nagyon szeretném ha eljönne. Maradok tisztelettel: Andy
Mi történhetett? Én mindenképp megyek... te hohy döntesz? - érdeklődött a akndúrtól.
|
- Sziasztok - integetett zavartan a macska. Érdeklődve nézte a kislányt, aki megfogta a kezét.
- Persze - mosolygott rá. Hogy itt milyen könnyű barátokat szerezni... megörült a sikerének.
Aztán a másik gyerek is magának akarta őt, és ekkor már nem tudta mit kéne tennie.
- Te ülsz az egyik oldalamon, te meg a másikon - vetette fel.
Aztán követte Woodyt, megnézte a szobáját.
- Tökéletes - örvendezett - meg fogok dolgozni érte, ígérem! És meghálálom, hogy ide hoztál, és törődsz velem.
Beleszimatolt a szoba levegőjébe. Idegen atmoszféra volt, ez izgatta.
|
- Nem számít... te csak törődj a saját érzéseiddel és idővel minden rendbe jön majd... - kérte - Sok mindent fogunk még csinálni amiről még csak álmodni se mertél eddig, majd meglátod! - mosolygott rá, majd "szétcsapott" a gyerekek közt, hogy kicsit maradjanak csendben.
- Ő itt Teisan... - mutatta be. - Mától velünk fog lakni, szeretném ha kedvesek lennétek vele, hamarosan midnne kérdésetekre választ kaptok majd, hiszen sokat lesz itt köztünk, de tudjátok ma már elég fáradt. - a gyerekek szomorkásan néztek rájuk, egy kislány megfogta Teisan kezét.
- A vacsora borsófőzelék lesz fasírttal, ülsz... ülsz amjd mellém? - csillogtak a szemei.
- Ezt én akartam kérdezni! - vágott vissza egy másik gyerek, már majdnem össze is vesztek, mikor Woody leállította őket.
- Ha így viitatkoztok senki se kap vacsorát... - a gyerekek össze súgtak. - amúgy is amjd Teisan eldönti... először emgmutatom neki a szobáját. Legyetek türelemmel. - Woody felksíérte teisant az emeletre, ahol a sajt szobájához vezette. - Ez itt az enyém, az pedig ott a másik nevelőé - mutatta. - ez pedig üres jelenleg, de lehet a tiéd. - nyitotta ki, nem volt túl nagy. Egy ágy, pár bútor, némi kép és szobanövény díszítette. - Sajnálom, hogy csak evvel tudok szolgálni... de remélem megfelel neked. Nos...?
|
- Andy így, Andy úgy. Gondolom hogy unod már - mondta a macska. - Idővel minden jobb lesz. Ha nem lennél mellettem, most a takaró alatt nyüszítenék, hogy mit rontottam el. Most meg már láttam egy filmet, fagyiztam is, és a java még csak most jön. Szóval... köszönöm.
A kocsiban levette a parókát, így ismét macskává változott.
- Húha, érdekes egy hely - bámészkodott, mikor kiszállt - vezess, suta vagyok ilyen szituációkban - mondta, s lépkedett a férfivel, bementek, szembe találta magát a gyereközönnel. Azt hitte, rögtön agyondögönyözi az a tengersok gyerek. Mind olyan bájos volt, tiszta, lelkes, őszinte... és hogy kiöli az élet ezeket az eredendő tulajdonságokat mindenkiből, futott át a macskán.
|
- Nincs semmi bajom, nem kell annyira aggódnod... egyszerűen csak... ott volt az a macskalény, emlékszem, hogy segítettem neki haza találni, de... amikor beléptem abba a házba... onnan már semmi sem rémlik, csak hogy itt ébredtem fel, vajon... mi történhetett? *tűnődik* - Sajnálom, hogy olyan sokáig egyedül kellett vigyáznod a gyerekekre... igyekszem vissza rázódni... *ígéri* - Viszont valami nem hagy nyugodni... az a macskalény és az a fiú, vajon jól vannak? Hmm... *mindig másokért aggódik...*
 |
*Munka közben dúdolással múlatta az időt,így annyira belemélyült,hogy ijedten kapta hátra a fejét,mikor a fiú ráköszönt.Azt hitte,hogy elszórakozta az időt és már jönnek a gyereket.*Oh,öhm.Jó reggelt Woody.*köszönt neki kedvesen,közben aggódó tekintettel figyelte.*Nem szükséges,ülj csak le.Minden rendben van?Mármint mikor legutóbb láttalak nem voltál egészen magadnál.*emlékezik vissza a szörnyű pillanatra.*
 |
*Hamarosan Woody is megérkzett, mostanában sokat kuksolt a szobájában, mivel pár hete kómásan és egy két emléket elveszítve ébredt fel saját szobájában... nem értette mi történt, de sajnos erre a későbbiekben sem sikerült rájönnie... óvatosan indult meg az asztal mellett, nem emlékezett mi volt az ami ide vonzotta őt, miért maradt itt olyan soká? Miért csak arra a furcsa macskalényre emlékszik akivel nemrég találkozott? Fogalma sem volt, de ekkor egy ismerős alak tűnt fel előtte* - Jó reggelt... *köszönt neki* - Segítsek valamiben? *érdeklődött*
|
*Ez a nap is úgy indult számára,mint a többi.Korai kelés és készülődés után a konyhába vezette útja,ahol miután megreggelizett magához vett pár terítőt,hogy előkészíthesse az asztalokat a hamarosan érkező gyerekseregnek.Szeretett itt lenni,a gyerekek szerették őt,annak ellenére,hogy macskalény volt,ráadásul egyedüli példány az épületben.Amint megterített visszament a konyhára és egy nagy doboz evőeszköz-készletet hozott magával,szalvétával és a reggeli további kellékeivel.Minden egyes széknél megállt,hogy tányért és eszközöket tegyen le,majd ment tovább.*
 |
Az árvaház sok gyermeknek ad otthont, esetlegesen félvérek is bekerülhetnek ide, ha emberi jogokkal rendelkeznek, Wish Woodrow is itt él.
|
[11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
