|
Témaindító hozzászólás
|
2010.07.24. 22:22 - |
Hatalmas birtok,a kertben egzotikus állatok találhatóak,gyönyörű gondozott terület. Gyakran szervez bulikat,ahova csak a gazdagok vannak meghívva.
|
[510-491] [490-471] [470-451] [450-431] [430-411] [410-391] [390-371] [370-351] [350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
| *Gax bólintott és útjára engedte Juliust, bár hiába győzködte őt a kandúr, valami nem tetszett vele kapcsolatban.*
*Gax Percyre pillantott, majd mosolyogva megrázta a fejét.*
Jól teszed, hogy kiélvezed az életet, de először a munka. Arra gondoltam, ugorjunk be a legközelebbi cégünkbe. Meg kell mutatnom magam, hogy visszatértem. Nem akarom túlzásba vinni a dolgot. Kis időt eltöltünk ott, aztán én jövök haza, Te pedig Hermésszel tudsz vad orgiát csapni. *mosolyogta, majd befejezte reggelijét. Megtörölte a száját és a kezeit, aztán felkelt a székéből.*
Egy pillanat és jövök.*jelentette ki, majd elviharzott. Valóban nem telt sok időbe, öt percen belül vissza is tért a férfihoz.*
Mehetünk?*kérdezte, majd ha engedélyt kapott, elindult.* |
- Nincs semmi probléma, a lényeg most az, hogy minél előbb felgyógyulj, nem kell aggódnod értem. - próbált meg magára erőltetni egy szelídebb mosolyt. - Szólni fogok - ígérte - és köszönöm az engedélyt! - hajolt meg és ha Gax engedte, távozott. Fejben már egészen megtervezte az egész estét. Várta a ring és a harc... az engedéllyel a kezében pedig jogosan is lépett be. Rég volt már, hogy ennyire vissza kellett tartania az érzelmeit és minden olyannyira felgyűlt benne, hogy ki kellett adnia magából. úgy mint rég, hisz az a régi vadóc sose veszett el igazán és nem aldt még ki a tűz, csak valahol mélyen legbelül szunnyadt.
- Nos ebben igazad van drága barátom és otthon még ki kell elégítenem egy igazán kanos cicus vágyálmait.. meg persze a sajátjaimat. - kacsintott. - Persze első a munka... -tette hozzá. - S mondd csak hova akarsz menni pontosan? Mi a terv?
  |
| *Gax beleharapott a kenyerébe, úgy figyelte Juliust.* Az az érzésem, valamit eltitkolsz. Ha bármi gond van, kérlek szólj. Tudom, hogy a macskalények nehezen jönnek ki a kutyalényekkel. Nem akarom, hogy feszültségben kelljen élned.*jelenti ki, majd megette egyik kenyerét*
Megadom az engedélyt. Tudok valamiben segíteni?*kérdezte, majd Percyre pillantott.* Dehogy bánom. Fel kell vennem az üzleti fonalat. Neked is kell egy kis lazítás. |
Julius úgy tett, ahogy a kutyalény kérte, Percy végig futott Juliuson és megállapította, hogy a macska azóta is fogyott, hogy visszakerült Gaxhoz, pedig titkon abba reménykedett, hogy itt összeszedi majd magát gazdája kedvéért, de látszólag mit sem változott a hangulata.
- Hmm... most hogy így mondod, én is megkívántam. - gondolt a bundáskenyérre, majd ő is azt kért, miközben Gaxot hallgatta.
- Azt hiszem nincs különösebb programom, így ha tényleg nem bánod, veled tartok. - egyezett bele, majd figyelte barátját és a kandúrt, aki össze rezzent gazdája szavára és farkincáját idegesen lengette ide oda.
- Minden rendben van. Leopold nagyon jó tanár és profi a szakmájában... sokat tanulok tőle. - válaszolt kissé kimérten, s közben nem is mert Gaxra nézni. - Viszont, lenne egy kérésem... ha szabad. Szeretnék ma estére kimenőt kérni, hallottam egy pletykát... egy fehér hajú kandúrról... - Gax biztosan rájött, hogy Julianra gondol. - Szeretnék utána járni... hátha a testvérem az... de szükségem lenne engedélyre, ha emberekkel is találkozok út közben.
|
| *Leo fejet hajtott, mikor Percy üdvözölte.* Részemről az öröm.*válaszolta, majd mikor az étkezőbe mentek az eb intett Juliusnak, hogy segítsen Percynek és kövesse a példáját a székkel. A kutyalény kihúzta Gaxnak a széket, majd betolta alá.*
Mit hozhatunk az uraknak?
Bundáskenyeret kérek egy jó nagy adag teával.*válaszolta,majd Percyre pillantott*Válassz nyugodtan, amit csak kérsz.
*Leopold intett Juliusnak, hogy szolgálja fel a kért ételt, míg ő maga teát töltött.*
Igen. Franklin öreg bútordarab volt már.*értett egyet.* A közvetítő céghez fordultam. Van egy cég, mely arra szakosodott, hogy megbízható munkaerőket biztosít. Leadod az igényeidet és ha van álláskereső a kért paraméterekkel, akkor jeleznek.*mesélte,majd megköszönte a kiszolgálást.*
*A kutyalény töltött italt Percynek is, majd szolgálatra készen nem messze az ajtótól némán várt.*
Mi a terved mára?*kérdezte Percytől.* Terveztem egy kis kiruccanást a városba. Ha van kedved velem tarthatsz.*mosolyogta, majd a komornyikra tekintett.*
Köszönöm Leopold, elmehetsz.*jelentette ki, majd a kandúrra pillantott.* Te még maradj kérlek.
Köszönöm uram.*Leopold fejet hajtott, majd távozott. A szobája felé vette az irányt.*
*Megvárta, míg az eb elment, majd belekezdett.* Minden rendben Julius? Jól kijöttök Leopolddal? |
Julius habár tényleg próbált megfelelni Gax kívánalmainak, nem érezte méltónak magát a lakájkodásra. Egyfolytában a régmúlt dolgain agyalt, s hogy hogyan kellett volna megakadályoznia a balesetet... titkon pedig még mindig szerette a gazdáját, erős kötelék fűzte őt hozzá. Sokszor azon gondolkodott, honnan is indultak, milyen makacs és vérszomjas volt, most pedig már nyoma sincs annak az évekkel ezelőtti macskának, aki mindent felfordított maga körül.
Mióta Leo betette a mancsát hozzájuk, valamiféle félemet érzett a kutya iránt. Erős kiállású és magabiztos volt, a macska bizonytalannak és sokszor ügyetlennek érezte magát a közelében, habár Leo sohasem rótta fel ezeket neki, hanem türelmesen tanította tovább.
Amikor megszólalt, Julius csak bólintott.
- Rendben - avval úgy tett, ahogy a kutya kérte, de mélyet sóhajtott, ahogy elhagyta a termet.
A különösesen magas és erős kiállású hímen, Percy szeme is megakadt. - Nocsak, még nem találkoztunk, örülök a megismerkedésnek. - mérte végig - Nos megértem Franklint... jó ideje már, hogy a szolgálatodban állt, ő sem lesz fiatal. Hol találtál rá erre a robosztus kutyára? - érdeklődött miközben Gaxal együtt elindult az étkezőbe. - Mindig meg tudsz lepni öreg barátom. - mosolygott Gaxra, majd bólintott még egyet arra, hogy Gax is elsimerte barátságukat.
|
| *Leo lassan két hete már, hogy teljesen átvette a komornyiki feladatokat a nyugdíjazott elődjétől. A házban rend és fegyelem uralkodott keze alatt. Julius is új feladatkört kapott. Gax úgy vélte, ha a macska is dolgozik, talán elterelődik a gondolata az önmarcangolásról, ezért inasnak, később pedig lakájnak léptette elő. Leo és Julius épp az étkezőben készítették elő az asztalt a reggelihez. A kutyalény egy üres kávéscsészét tett az asztalra, majd előhúzta zsebóráját.*
Itt a reggeli ideje, az urak pedig még nem jelentek meg.*állapítja meg, majd Juliusra tekint.* Szólok a gazdánknak. Addig az ételliftből tedd a tálaló asztalra a reggelit kérlek.*azzal el is viharzott a kandúr mellett. Nem telt sok időbe és a hatalmas hím megjelent Gax előtt.*
Elnézést Uram.*kezdett bele egy kis meghajlás után*
*Gax már messziről kiszúrta a kutyát. Nem volt nehéz, valóban hatalmas teremtés volt, ennek ellenére volt benne valamiféle kecsesség is. Léptei könnyedek voltak.* Mi a baj Leopold*kérdezett vissza*
Nincs baj Uram. Tudatni kívántam, hogy a reggeli elkészült.
Köszönöm Leopold.*majd Percyre néz* Találkoztál már Leopolddal? Ő az új komornyikom. Franklin nyugdíjba vonult. *meséli, majd felkel a padról.* Gyere, reggelizzünk.*azzal megindult a kutyalény után, ha Percy is követte. Út közben folytatta a férfivel a beszélgetést.* A Te barátságod is sokat jelent nekem. *ismeri be.* |
- Azt hiszem iagazd lehet. - nevet fel Percy és gondolatai Hermészen kalandoznak - A legjobb dolog ő az életemben, no persze meg a barátságunk. - szögezi le miközben ő is végzett a szivarral. - Nem probléma egyébként, te is mindig mellettem álltál a bajban... ezt nem fogom elfelejteni. Számíthatsz rám. Viszont azt is nagyon jól tudom, hogy erős és határozott vagy és nem fogsz örökre megragadni. Csupán adok neked egy kis löketet. - mosolygott. - Valóban az volt. - tette még hozzá.
|
| Tényleg megszállott vagy.*céloz Hermészre mosolyogva.*Ne félts engem. Túléltem a háborút, a hajóutat, ahol majdnem vízbefulladtam, begyógyultak a zúzódásaim, felébredtem a kómából. Egy elmebaj csak nem okoz komoly gondot.*nevet a dolgon,majd egy távolabbi pávára pillant.*Köszönöm, de Neked is van életed. Nem atyáskodhatsz felettem állandóan. Minden rendben lesz.*szögezte le a dolgot, majd mikor a férfi a magánéletéről kérdezett rápillantott.*Nem.Jelenleg annak örülök, hogy lyuk van a seggemen és szelel.Az igazat megvallva jelenleg nem vágyom más társaságára. Nem hiányzik a külvilág. Ráérek lassan visszarázódni a mindennapokba.*magyarázta, majd beleszívott egy utolsót a szivarba, s mivel a végére ért elnyomta.*Köszönöm. Ez valóban csodás volt. |
- Talán lenne... de ha elképzelem a helyzetet, nos nem érdekelne senki más csak Hermész... az pedig eléggé unalmas lenne a többi félnek. - magyarázta Percy, miközben a szivírja szép lassan fogyadozott. - Az élet néha meglepő fordulatokat hoz... hallottam már egyébként ilyen álmokról.. csak nehogy beleroppanj. Próbáld meg elfogadni, hogy ez az igazi jelen... különben nehéz lesz továbblépned. - tanácsolta. - Viszont ha bármi kellene csak szólj és segítek, tényleg bármi... mondj el mindent ami csak nyomaszt. - majd felelt a másik kérdésre is. - Próbűltál azta szexelni bárkivel? Talán ez segítene a feldolgozásban.
|
Hidd el, biztos nem hiányolnád.*jelentette ki,majd megmosolyogta Percy kijelentését.* Miért? Hermésszel nincs már lehetőséged jó orgiákat csapni?*kérdezte kicsit gonoszul.* Valóban, a jót nem cseréljük rosszra, de...a változatosság az élet showja. Mr.Salazart megkéred, biztos ad még egy macskalényt kölcsön és csaphattok egy hármas mulatságot.*adott ötletet, majd ő is beleszívott a szivarba és kifújta a füstöt.* Kicsit nehéz visszarázódni a mindennapi életbe.Annyi minden történt. Sokszor elbizonytalanodom, hogy valóban megtörtént vagy csak az álmom része volt.*ismeri be a férfi,majd Percyre pillant.*Löket? Milyen löketre gondolsz?
 |
| Egy ilyen vad álom után, lehet én se hiányolnám az életemből. Bár őszintén... egy kicsit sajnálom már a régi jó orgiákat. - szívott a szivarba jó mélyen, majd lassan fújta ki. - Bár már én se csinálnám mással csak Hermésszel... valószínűleg nem vágná a fejemhez a dolgot, de... más már egyáltalán nem tud feltüzelni csak ő. - vallotta be. - A jót nem cseréljük rosszra. - állapította meg. - Valóban abszurd az egész... olyan mintha egy másik jelent éltél volna meg, nagyon érdekes. Persze gondolom neked inkább elborzasztó, de akkor is... úgy érzem nem tudsz átlendülni rajta pedig kellene egy löket... azt hiszem... ami kirángat ebből a helyzetből. |
| *Hallgatta Percyt, közben beleszívott a szivarba* Egyedül a whiskyt hiányolom a dohány mellől.*mosolyogta meg a dolgot*
Neked is pont egy hermafrodita pornósztárba kellett belezúgnod.*rázta meg mosolyogva a fejét.*
Elhatároztam, hogy megölöm. Aztán találkoztam Perhonennel a félvérrel és megígértette velem, hogy nem teszem meg. Őrület az egész. Juliant nővé változtatta, ráadásul törölte az emlékeit. Nem tudtam mit kezdeni vele, ezért bebörtönöztem. *meséli halkan*
Minél többet agyalok rajta, annál inkább igazat kell adnom Neked. Abszurdnak tűnik az egész. *ismeri be,majd kérdőn tekint barátjára.*
Velem? Nem tudom. Nem érzek kéztetést arra, hogy megállapodjak. Az igazat megvallva jelenleg testiségre sem vágyok. *ismeri be* Ez már a vég, igaz? |
Percy kissé aggodalmas fejet vágott, ahogy barátja köhögni kezdett, de nyugtalansága alábbhagyott, ahogy az dícsérte a kaputt árut. - Hát igen, tudtam én, hogy még elszívhatjuk együtt. Igazán szívesen. Kissé belepirult abba, ahogy Gax megemlítette mennyire is belezúgott Hermészbe. - Ilyen ez... elvarázsolt és még mindig a hatása alatt vagyok. De tudod nem bánom, azt akarom, hogy jó élete legyen mellettem... már amennyire ez ilyen körülmények közt lehetséges. - vallotta be, nem akart hazudni Gaxnak az érzéseiről. Csak hallgatta őt, elképzelhetetlennek tartotta az elképzelést Juliusról. - Ez a macska tényleg szeret téged, szerintem... ha megtette volna már megölte volna magát vagy ilyesmi... nem bírt volna el a bűntudattal, így is eléggé kivolt szegény. Talán most nem annyira mutatja, de mikor Julian eltűnt nagyon kiakadt... azt hiszem már csak te maradtál neki. - szívta a szivart s egy percig csak némán nézett maga elé. - Egyébként miért mit tettél volna volna vele? Elég kíváncsivá tettél. - unszolta - S veled mi lesz? Talán ideje lenne új életet kezdeni, kiszemelni egy nőt... boldogan élni... tudod ilyesmik.
|
| Örülök, hogy történt pozitívum is. *jelentette ki, majd mikor Percy átnyújtotta a szivart elmosolyodott. Elvette tőle s az orrához emelte, hogy mélyet beleszippantson. Tetszett amit érez* Ez valóban jó anyag drága barátom. Köszönöm szépen. *azzal rá is gyújtott. Az első slukk után köhögni kezdett, majd amint elmúlt rá kellett ébrednie, hogy visszább kell adni a mohóságából.*
Úgy látom a szervezetem elszokott tőle. Nem baj, majd visszaszokik.*azzal beleszívott mégegyet, de koránt sem volt heves.* Jól belezúgtál abba a macskába. Nem csodálom, hogy Patrick nem akar megvállni tőle. Az is meglepő, hogy ebbe belement. Ő is öregszik, egyre szentimentálisabb. *mosolyogja,majd Percyre tekint.*
Julius minden tőle telhetőt megtesz a ház körül. Szerintem még mindig bűntudata van.*itt beleszív a szivarjába* Nem olyan a viszonyunk, mint régen. Mintha eltűnt volna a neveletlen, nagyképű macska és szolgalelkű lett. Mondjuk, jobb is így talán. Nem akarok küzdeni. *elmélkedik hangosan, majd visszábbvesz az amúgy sem hangos beszédének hangerejéből.* Csak azért nem firtatom a dolgot, mert Te azt mondtad, hogy nem történt meg. Ha nem álltál volna ki mellette...nos, más lenne a helyzet. *ismeri be* Hogy mi történt valójában, azt vélhetőleg sosem fogom teljes mértékben megtudni...de már nem is érdekel. Ideje továbblépni. |
- Mindketten jól vannak szerencsére. Hermésszel... nos történt egy és más... miután kómába estél, azért történt egy két jó dolog is... egy hétre megkaptam Hermészt, mint nyereményt. Nem mondtam el neki, hogy ki vagyok... nem mertem, de rájött. Bolond egy macska - ült le Gaxhoz és a zsebében keregélt. - Végül megegyeztem a gazdájával, hogy amikor nincs munkában, velem lehet, valójában még mindig kaiakaszt, hogy másokkal is le kell feküdnie... de az, hogy hozzám jár haza némiképp kárpótol. - mosolygott és előhúzta a szivart. - Nos barátom, úgy érzem itt az ideje, hogy pontot tegyünk a végére ennek a kis kalandodnak. - nyújtotta át neki és az eszközöket is mellékelte hozzá. - Szívd jó mélyre, hogy egészen átjárjon. Mondd... Juliussal azóta mi a helyzet? Jól megvagytok? Kicsit aggódtam, hogy a tévképzetek miatt másképp állsz majd hozzá, megnyugodtál? - érdeklődött. - Vagy talán még mindig úgy érzed megtörtént?
|
| Sajnálom.*zárta le ennyivel Julian távozását* Mi a helyzet Tristannal és Hermésszel? *érdeklődött. Úgy érzi sok dologból kimaradt az elmúlt időszakban, ezért fel kell vennie a fonalat.*
Reméljük nem fog megismétlődni a lázadás. Sok veszteség volt minden oldalon.*idézi fel a dolgot, majd Percyre tekintett.* Nem akarlak feltartani, de elzavarni sem. Ha szeretnél maradni, csak nyugodtan.
*Már 2 hét telt el azóta, hogy Gax felébredt a kómából. Még nem nyerte vissza régi énjét, de már jött ment a házban. Julian jól teljesített, mindenben segített neki a ház körül. A személyzet is újra munkába állt. Csodás napsütéses reggel volt, Gax kiült a kertbe és a békésen sétáló páváit figyelte.* |
Julius végre egy picit fellélegzett. - Rendben, de azért itt leszek, ha kellenék.. - hagyta rá Gaxra, majd amikor a testvéréről beszélt, mélyet sóhajtott.
- Párszor kimentünk keresni... de sajnos nem találtuk. - tette hozzá Percy - Aznap épp esett az eső... elnyomta a szagokat. Úgy gondoltuk direkt választotta ezt az alkalmat.
- Később is megpróbáltuk - folytatta Julius - Nem akadtunk a nyomára, valószínűleg, ha akart volna... vissza jött volna, úgy éreztem abba kell hagynunk a keresést, nem akarta, hogy megtaláljuk.
- Ohh öreg barátom... lángol ez a föld annyi biztos. Biztosra veszem, hogy számíthatunk még támadásokra a későbbiekben... nem hiszem, hogy az emberek ki tudnák írtani az összes lázadót.
- Behoztak egy új fajta chipet.... - sóhajtott a kandúr. - Ez már nem csak meggátolja a macsklalényeket, ha támadni akarnának az emberekre, hanem... mérget szivárogtat a testükbe és megöli őket. Úgy hallottam be fogják vezetni.
- Örülhetsz Julius, hogy nem írtották ki a fajtád utolsó irmagját is... amekkora port kavart ez az egész... volt egy ilyen változat is. - nézett a barátjára. - Nos... nem is tudom, talán a legjobb az lenne ha magatokra hagynálak beneteket. Valószínűleg lenne mit megbeszélnetek. Vagy maradjak még?
|
| Köszönöm, de nem kell árgus szemekkel figyelnetek. Nem fogok több hülyeséget csinálni. Elmondásotok alapján majdnem meghaltam. Egy ekkora hülyeség egy életre elég. Azt hiszem hálásnak kell lennem, hogy még élek. *azzal Juliusra tekintett, aki a tesójáról beszélt.*
Nem haragszom. Részvétem a veszteségek miatt.*mondta őszintén.* Nem kéne megkeresni Juliant? Ki tudja mi történhet vele? A lázadás óta komolyabban veszik, ha "kóbor" macskát látnak. Tudom, hogy Julian nem az, de egyedül kint lenni...*elmélkedett hangosan* |
- Rendben, holnap főzök neked valami finomat. - ígérte, s közben egyre csak a férfit figyelte. Ahogy kimondta, hogy hisz neki, hirtelen megkönyebbült. Nem tudta, mennyire fogja ez a tévképzet befolyásolni Gax véleményét vele kapcsolatban. Félt, hogy esetleg majd félni fog tőle. - Azért... mostantól rajtad tartom a szemem.
- Mintha vissza tért volna beléd az élet Julius... - paskolta meg a hátát Percy. - Így is kell ennek lennie.
- Arra kérlek... Julianra se haragudj.. a kölyke születése közben kompikációk léptek fel.. Maxin és a baba is belehalt... nem tudta feldolgozni... de érzem, hogy valahol még életben van, azt hiszem az ikrek ezt érzik, habár biztosra nem tudhatom.
|
[510-491] [490-471] [470-451] [450-431] [430-411] [410-391] [390-371] [370-351] [350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
