|
Témaindító hozzászólás
|
2010.07.14. 22:26 - |
Ebben a villában él Lora, a nagymamája és Yaishinno, a macskalény. Általában nincsenek látogatóik és a hatalmas építmény csendbe burkolózik, de persze kivételek mindig vannak...
|
[74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
*Ebből Lora semmit sem érzékelt, átadta magát a zenének, az érzéseknek... a régi emlékeknek, talán sikerült átlépnie azon a ponton, hogy életét reménytelennek és folytathatatlannak vélte.*
 |
*Mikor visszatért nem ment be a lányhoz. Beült a konyhába hűtött limonádét szürcsölni. A szeme beesett volt, kék karikás, hajából mintja csomókat téptek volna ki, a feléig sem ért, mint legutóbb. Fél füllel hallgatta a lágy muzsikaszót, s magáűba mélyedve iszogatta a sárgászöldes löttyöt.*
 |
- Az leszek.... *nevette, fel sem fogva miket is mondott vagy hallott, miután a macska kilépett a szobájából, azonnal elaludt. Másnap mintha töröltek volna mindent, azt se tudta végül hogy sikerült elaludnia , feltápászkodott, majd körbe nézett, a szerkezetről rémleni kezdett neki valami, s mintha a macskalény azt mondta volna neki, hogy rejtse el... így is tett, majd kiment és lefürdött, megtürülközött, s felöltözött, a haját kezdte fésülni amikor egy egy emlékkép felrémlett neki és pipacsvörösre pirult, de aztán csak folytatta tovább a mindennapos tevékenységeit, kicsit fájt a szíve viszont, hogy a nőstény nem jelentkezik, mégsem tudott ez ellen semmit sem tenni, emlékei pedig egyre jobban kitisztultak.... az egyik nap elhatározta magában, hogy felmegy a padlásra, édesanyja régi dolgait mind ott őrizte, mint valami kincseket, nem volt sok dolog, ő is csak egy dolgot keresett... majd egy kisebb fadobozkában meg is találta a furulyát.... az emlékei már halványak voltak erről a hangszerről, vissza tette a dobozkába majd vissza ment a szobájába, magával vitte persze a kis hangszert melyen anyja olyan sokat játszott neki rég... egy kis idő után fújni kezdte, anyja sokat tanította rá, haláláig nagyon szerette is a furulyát, csak utána kezdte gyűlölni.... most mégis ugyanolyan szép dallamok csendültek fel mint akkor, réges régen, Lora szíve pedig megtöltődött jó érzésekkel, még a szemét is lehunyta, a világ megszűnt létezni körülötte.
 |
*A nőstény mintegy varázsütésre felpattan az ágyból* -jó legyél, kislány* búgja, sebtében megigazítja a haját és ruházatát, majd fut is kifelé. A küszöbön visszafordul* -a cuccot majd dugd el, mondjuk az ágy alá legalább, de szórakozhatsz, ahogy kedved telik *kacsint, az ajtó nyílik, majd csukódik. A macska pedig két hétig nem adja jelét létének.*
 |
*pirultan, aprón felnyög ahogy a macska óvatosan a fülébe harap, automatikusan elernyed a teste ettől az érzéstől, hátra hőköl, de végül sikeresen megkapaszkodik a nőstényben, aki belekergeti ebbe az őrült játékba, vágyai felszabadításába... s érzelmei kimutatásába, arcán végig csordogálnak a könnyei, de maga sem tudja miért sír, az őrült boldogságtól, az égető vágytól, vagy a szívét folytogató fájdalomtól* - De ha eldobsz azt sohasem bocsájtom meg neked... így is vállalod? *bolond fény csillan a lány szemeiben, valami ördögi, s mégis bájosan angyali* - Nekem is...
|
*Felnevet a válaszon. Csilingelő, kitanult műkacaja helyett ez valami ittas és bódult hahota. Hízeleg az egójának, s nem is szándékozik megkérdőjelezni a lányka szavait* -helyes válasz, hú, téged aztán kineveltek a jómodorra*mosolyog bőszen* -hogy kellessz e? *magához húzza szorosan* -csak te kellessz *suttogja a fülébe a forró titkot, bele is harap a fülecskébe, megcsókolja a lányt, hosszan, szinte szomorú-fájón.*
|
*Elfogadja, s mélyet szív, bátrabban és kecsesebben mint előtte, amikor vissza adja a macskalénynek, megcirógatja a nőstény arcát...* - Legszívesebben... hogy ki lennék? *elneveti magát* - Legszívesebben a szeretőd... *hajolt hozzá, hogy újabb csókot kérhessen a macskától* - Kellek neked? *kapaszkodik bele hevesen*
|
-Szívj még egy kicsit *kínálja a szert* -más világ van ott..elviselhetőbb.. ahol bárki lehetsz *suttogja szomjasan saját vágyai kielégülésére* -te.. te ki lennél, ha bárki lehetnél a világon? *kérdezi, közben egyre inkább feladja öntudatát, eltűntek a szoba határai, a tér, az idő, csak az a lány maradt ott, az ágyon fekve, kinek a bőre édesebben fénylik minden selyemnél, s kinek vörös ajkairől olyan ízes volt az élet..*
|
*Még így is teljesen belepirul a bókba, aztán csak bólint, amikor a macskalány kérdez tőle, amikor kicsit köelebb hajol, hogy megcsókolja, óvatosan egyik kezével belekarol, hogy így jelezze, nem bánja, sőt... akarja és kívánja, ajkait óvatosan szétnyitja*
|
-A legszebb gyémánt vagy a világon *búgja dorombolva* -finom...? mmm, neked meg.. finomak az ajkaid *suttogja, lesi a lányka tekintetét, helyeslését vagy riadalmát, s ha az nem ellenkezik, csókot lehel ajkaira*
|
- Nem lehetek gyémánt... *vet ellent, bár nevetve, s ténylegesen elterül a földön* - Nagyon finom illatod van, belengi az egész szobát... *mosolyog derűsen, már rég elfeledte hogyan kell mosolyogni, szóval a szer megteszi a hatását, de még hogy...* - Olyan puhák az ujjaid... *sóhajt fel jólesően amikor a nőstény a hajába túr*
|
*Kuncog a lányka fél mondatán. Nem érzékeli már a falakat, a szoba langymeleg sarkait, a bíbor függönyöket, mik behatárolták a teret. Most mind úszik, egybefolyó pacaként, s ez az érzés roppant felemeli Yait.* -te egy igazán különleges lány vagy.. olyan ragyogás vesz körül.. figyeltelek ma miközben énekeltem.. úgy csillogtál, akár egy gyémánt.. *susogja gyengéden, s beletúr a lány hajába*
|
- Miért mit hittél, hogy ennyi idő alatt... nem... *de elhallgat, még tudja annyira kontrolálni a testét, hogy ne mondja végig mondandóját...vagy csak elfelejti ebben az elmélyülésben* - Olyan igen... nagyon kellemes... *mosolyog folyamatosan, mint a vadalma* - Ilyet se mondtak még nekem...
|
-Az a jó *susogja, s hagyja, hogy egész lényét átjárja a semmihez sem hasonlítható, felemelő érzés* -nem is hittem, hogy így érzed *mosolyog gyengéden* -kellemes, ugye? *búgja, s a lányhoz simul, arcához érinti arcát* -te milyen.. gyönyörű vagy..
|
- O...oké... de már így is elég furcsán kezdem érezni magam... *azért még beleszív és lehunyja a szemeit, még mindig támasztja magát de már nem igazán érzi a testét.* - Nem gyűlölöm őket, szerintem csodálatosak, és te vagy a legcsodálatosabb...*nem tudja már nagyon tartani magát így elfekszik* - Miért vagyok más? Bár örülök, hogy így gondolod... heheh tényleg jó ez a valami... milyen könnyű...
|
-Ah..*szemeit lehunyja, hallgatja a lányt* -szívj még addg, míg vssza nem találsz *szól egyszerűen, a lány hátradől, s ő észrevétlenül közeledik hozzá* -jaj, ne tarts rasszistának..vagy te talán gyűlölöd a macskákat? *kérdi* -és egyébként..személy szerint te valami egéz más embertípusba tartozol, nem hasonlítasz senkihez sem, akit valaha is láttam.
|
- Nem is tudom, olyan furcsa, én nem csináltam még ilyet sohasem... *nézi a nőstényt, hogy mit csinál, s amikor az beleszív egy újabba, ő is ezt teszi* - Valóban? Vissza lehet találni oda? *mondja kissé vontatottan, és megtámaszkodik a saját kezeivel hátra dőlve* - Hogy lehet, hogy te mint macskalény, nem gyűlölsz engem? Hiszen én egy ember vagyok..
|
-Finom, ugye? *kérdi lelkesen* -oh hát.. *kezd magyarázni* -az emberek és macskák, tudod, folyton stresszelnek, rohannak, idegeskednek, kapkodnak.. ez visszavissz a paradicsomi éterbe, a nyugalomba, a boldogságba. Ez az alapállapot, ahonnét kikergettek, és lettünk ilyen nyikorgó robotok. De ez még segít hazatalálni *ahogy befejezi a mondatot, máris szomjazva kap a pipa felé, szív egy nagyot belőle, izmai kezdenek elernyedi, ő maga lelassul, farkincájával eddig ütemes dobolás helyett összefüggéstelenül kopogtat az ágyon*
|
- Rendben... *aztán szinte lemásolva a nőstény mozdulatait, beleszív, de köhögni kezd tőle, így távozik a füst is, már nem tudja kifújni* - Hogy érted azt, hogy ahogy kell? *rázza meg a fejét*
|
*Derüsen szemléli, ahogy a lány elenged. Bólint, s előbb ő szippant a szerből. Jólesőn felsóhajt utána, füstfelhőt ereszt a levegőbe, egy pillanatig kábán néz maga elé, majd Lora elé nyomja a pipát* -a hatása.. nos, úgy fogod érezni magad, ahogy kell *mondja további magyarázás nélkül*
|
[74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
