|
Témaindító hozzászólás
|
2010.07.09. 23:34 - |
Ebben a kastélyban él Jeremy és Dastan, a kastélyt még Jeremy örökölte egy nagyon gazdag, sohasem látott rokonától, azt se tudta addig, hogy él, amíg közölték vele, hogy meghalt és több örökös hiányában minden rá száll.
|
[34-15] [14-1]
- Sajnálom... *hagyta hogy a kutyalény lenyugtassa a fel feltörő érzelemhullámot, kitörölte szemeit, majd mosolyt erőltetett az arcára* - Semmi bajom, csak megrohantak az emlékek... tényleg nincs semmi baj... *követte a kutyalényt* - Szép lesz... igen, amilyet abátyám megérdemel olyan lesz...
|
*Letörölte gyöngyödző homlokát,majd hátrapillantott.Nagy meglepetésére gazdáját sírni látta.Biztos alapokra helyezte a talicskát,hogy ne guruljon el,majd odalépett a fiúhoz és átölelte,amíg meg nem nyugszik.*Nyugalom.*szólt oda halkan*Bemegyünk és széppé varázsoljuk a helyet.Fogd fel úgy,hogy már egy jobb helyen van.*próbálta bátorítani,majd miután kicsit megnyugodott belépett a temetőbe a talicskával.*
|
- Valóban brutális lenne... hmm... de talán akkor én lennék az ágyad mellett és akkor sem lennék egyedül... különben meg.... azért sem kellene összetörnöd a testd, mert nélküled eltévednék ebben a hatalmas kastélyban... *ezek után már cak némán követte a kutyát viszont a temető bejáratánál megtorpant és akarva akaratlanul is kicsordultak a könnyei*
|
Igyekszem,hogy így is legyen.Brutális lenne,ha összetörném magam,olyannyira,hogy egy múmiára hasonlítsak.Ki lenne veled,ha egész nap ágyban kell feküdnöm?Kitámasztó?Majd megoldjuk a dolgot.Itt az ásó,a kanna vagy találunk valami követ.*mikor meghallotta a vezényszót,felkapta a talicskát és tolni kezdte.*Még szerencse,hogy nincs olyan messze.Beültetjük szépen és aztán jöhet a móka.*amint kiléptek a nagy kapun végigmentek egyenesen az úton,majd ahogy megpillantották a várost jobbra fordultak,hogy ne vágjanak át rajta.Elég furcsa látványt nyújtottak volna egy talicska virággal.Csak akkor pihent meg,mikor a temető kapujában álltak.*
|
- Persze neked semmiképp sem lehet bajod ilyesmiktől, heh erős vagy mint a szikla... amúgy valami kitámasztó nem kellene? A végén elgurul valamerre aztán majd loholhatunk utána... *mondja majd megnézi a tuját* - Remek! Tökéletes lesz! Szerintem elég lezs csak ő! *nagyon lelkes*- Na most hogy minden megvan, indulhatunk...
|
Nekem?Méghogy bajom?Csak megfejeltem egy keresztes pókot és legyőzött egy szekrény,mely végzett is volna velem,ha nem fújják le a meccset.Kemény sport a pankráció...Rendben,s míg a tujával foglalkozol addig felszerelem ezeket a kincseket.*tervezgetett,majd megállt egy formás kis tuja előtt.Ez hogy tetszik?Sötétzöld-sárga keverék.Bámulatos.Nem olyan nagy,de a tesóit elnézem középmagas lesz.Remek árnyékot fog adni...*elemezgette a kis teremtményt,majd elkezdte felszerelni hátulra a kerekeket.Nem telt sok időbe,s már fent is voltak.Biztatásként,belerúgott egy aprót a kerékbe.*Azt hiszem kész is.Ez majd úgy megy a lejtőn,mint a távirat...
|
- Azért ne törd össze magad... hallottam valami zajt... ugye nem esett bajod? *érdeklődik miközben lassan megtelik a talicska virágokkal* - Megyek veled, már úgyis végeztem, segítek keresni... *mondja és a kutya nyomába szegődik*
|
Szerzünk valami hozzád illő párt is.A lényeg az,hogy szegénynek állítsd be magad,mert akkor biztos nem a pénzedért szeret majd.Én legalábbis ezt tenném.Kerekeket?Rendben.Keresek,de addig menj csak előre és ott balra.Akkor biztos nem fogsz eltévedni.*kiált hátra,mikor már a sufninál járt megint.*Hm,kerekek.*füttyentett egyet.*Hol vagytok?Miért válaszolnának,hisz csak kerekek.Lehet,hogy azért kell kerekeket keresnem,mert hiányzik egy kerekem,de nem tűnt fel?Na mindegy...*motyogta maga elé,majd bebújt az asztal alá,de mivel nem talált máshol kezdett keresni.Közben sikeresen lefejelt egy pókhálót.*Pfhúj,hogy neked is fejmagasságba kell építkezned.Legközelebb,majd nem kötekszel.*dörzsöli le orráról a maradék hálót,aztán megpillantja az egyik szekrény tetején a kerekeket.Mivel a földről nem érte el,ezért nekifutásból felmászott rá.Megragadta őket,majd egyesével ledobálta,az utolsónál megcsúszott és vele együtt ért földet.*A fene,hogy nem macskának születtem.Hülye mákosok.*morgolódik,majd feltápászkodott a földről és zsörtölődve elindult Jeremyhez.Letette elé a kerekeket,majd leporolta magát.*Keresek tuját...
|
- Gyerekek? Először valami nő kellene nem gondolod? Egyedül nem tudom megoldani a dolgot *nevet* - Hmm majd én szedek virágokat, te inkább keress kerekeket... attól mert gazdag vagyok, még ki tudok szedni gyökerestül egy virágit... *mondja komolyan majd megindul, de aztán hírtelen hátra néz* - esetleg te kereshetnél tuját...
|
Távoli,ami nincs olyan messze.Ne aggódj,nem engedek be akárkit ide.Ha mégis balhézni kezd,azt seggbe harapom.*csattintja össze a fogait vigyorogva.*Nem leszünk rosszak.Jó ember vagy,aki nem szórja csak úgy a pénzét.Már egy ideje gazdag vagy és nem azzal kezdted,hogy elköltöd mindenféle hülyeségre,hanem úgy élsz,ahogy tetszik.Nah,meg idővel sok gyerkőcöd lesz.*vigyorog tovább,majd kiérnek a sufnihoz.Kinyitja az ajtaját,majd belép rajta.*Tiszta a levegő.*szól ki az ajtón,közben elkezdi feltúrni az épületet.Talált egy ásót és egy talicskát is.*Ennyi elég?Mond,mely virágok kellenek és kikapom neked.*támaszkodik büszkén az ásóra,aztán eszébe jut,hogy egy kanna is kell,így ismét beveti magát a szerszámok közé.Nem kell sok idő,mire ismét felbukkan egy zöld kannával.*Pattanj a talicskába,és eltollak a virágokig.
|
- Hát... nem is tudom ez még eléggé távolinak tűnik... de meglátjuk melyikünknek lesz igaza... *indul meg a kutyalény mellett, nem szerente megint eltévedni..* - Te vezetsz, azt hiszem nekem még szoknom kell.. amúgy ha valami rendes szomszéddal találkozol... majd jelentsd... bár ez a gazdag vonal nem éppen a rendességről híres... és most már mi is ide tartozunk hmm... hát reméljük a legjobbakat!
|
Valójában tényleg zárkózott vagy,de egyre jobban fejlődsz.Kezdesz megnyílni előttem,ami számomra jó.Idővel olyan leszel,mint én.Nah jó nem nőnek ilyen füleid,meg csóválható farkad,de akkorákat fogunk bulizni.Lehet,hogy valamelyik nap átlesek a szomszédhoz,de az majd a jövő zenéje.Megnyugtattál,hogy nem megyek az agyadra.Időnként nagyon úgy érzem,de ez most jól esett.Nem tudom,hogy miért van szófosásom,egyszerűen kényszert érzek a beszélésre.Nem is tudom,hogy hogy bírtam ki egyedül.*elgondolkozik egy pillanatra,majd felvidul és folytatja.*Ez a beszéd.*Jeremy vállára tette a kezét.*Nézzünk kerekeket.Talán a kertész házánál lévő sufniban találunk járművet.A lényeg,hogy ne törjön csont a többi nem számít.
|
- Igazából talán zárkózottnak tűnök, na jó az is vagyok másokkal, de nem zavar ha beszélsz, szeretem hallani mások gondolatait... igazából a testvérem halála után túlságosan is elzárkóztam a valóságtól, és észrevettem, hogy akik körülöttem élnek, csak hazudnak nekem, vagy épp szánakoznak, sajnálnak amiért ennyire nyomorultul végeztem... *sóhajt* - De te.... teljesen más vagy, bízok benned úgy ahogy a testvéremben... és... ez megnyugtat, az is ha beszélsz vagy ha csak elkalandozol hangosan... szóval csak ne aggódj... *mosolygott* - Inkább keressünk kerekeket... régen szórakoztam már... rám fér... *nevette*
|
Állati lesz.Ha hátra is szerelünk kerekeket akkor a lejtőn ketten is tudunk menni.*vigyorog a gondolaton.*Vizuális típus vagyok.Igyekszem jó ötleteket adni.Átöltözni?Nem hiszem.Ez a kis zöld kapucnis a kedvencem.Nem cserélném le,csak ha muszáj,és ha valamiér mégis odaadom az nagy szó.Enélkül nem lennék én,mert ez olyan ismertető,eredetiség-jelölő és ezáltal ki lehet venni a tömegből is.Bár mit keresnék tömegben?Az nem rám vall.Nah meg a gazdagok nem nagyon szoktak csapatba verődni,de ha mégis akkor nem ilyen kis kapucnis szépségben,mint az enyém.upsz,már megint elkalandoztam...Sajnálom,nem szándékos.Szólj rám,ha szófosásom van.Nem akarlak untatni.Te inkább olyan merengős típus vagy,szóval,ha csendben merengőzni akarsz és én megzavarom akkor csak jelezd és befogom.*hadarja*
|
- Lehetséges, de csak visszafelé... odafele a virágok lesznek benne, na meg akkor a tuja.... nagyon jó ötleteid vannak, nem hiába vagy a barátom! *nevetett és elindult, de aztán eltévedt* - Okés akkor majd... ha megjöttünk mutass meg mindent, kíváncsi vagyok, mennyi helyet fedeztél fel... *aztán csak hagyja magát vezetni* - Te nem öltözöl át? *kérdi*
|
*Örül,hogy sikerült barátját fellelkesíteni.Ritkán látja ennyire vidámnak,mint most.*Vigyünk törpe tuját és akkor télen se lesz csupasz.*gondolkodik el a dolgon,de aztán felkapja füleit a talicska hallatára.*Talicskát mondtál?*jelenik megy egy hatalmas vigyor a képén.*Huhu...szórakozunk majd a talicskával?Ha akarod tollak először.*ajánlkozik,majd kinéz az ablakon,míg Jeremy elmegy átöltözni.Nem tartott sokáig,hisz hamarosan segélykérő hangokra lesz figyelmes.Egy halovány mosollyal nyugtázza,hogy ismét eltévedt.Nem tétovázott sokat,rögtön elindult a segítségére.*Ne érezd megalázónak.*magyarázza,közben nekidől a falnak.*Majd erre is kell időt fordítani,hogy együtt körbejárjuk a kastélyt.Nekem ráment pár éjszaka,de nagyjából kiismertem a helyet.Nah gyere,elkísérlek a szobádhoz.*barátságosan átöleli,majd elindul Jeremy szobájához.*
|
- Nagyszerű ötlet! Ültessünk ki egy csomót! Hozok is valami talicska félét amibe addig betehetjük őket... mit szólsz? Akkor pompázna a sír, minden évben, főleg tavasszal... na jó télen azért nem... *lelkesedik fel az ötlettől* - Amúgy sohasem gondoltam azt hogy hűtlen lennél... már abban a pillanatban tudtam, hogy hűséges vagy, amikor velem maradtál... *mosolyogja majd elmegy átöltözni, munka ruhát vesz fel de kifele eltéved ismételten a kastélyban...* - Segítség... *nyöszörgi* - Sohasem fogom megszokni ezt a helyet... annyira megalázó, hogy ilyen béna vayok... *motyogja magának*
|
Még szép,hogy vigyázok rád.Milyen kedvenc lennék,ha nem vigyáznék a számomra legfontosabbra?Hűtlen kutya sose leszek.Ezek a szavak zene füleimnek.Szerintem a testvéred már azért is örül,hogy eszedbe jut és időnként megemlékezel róla.Ha gondolod berendezhetünk egy szobát szentélynek.Akkor tanácsolom,hogy nézzünk körül a hatalmas kertben.Ha jól láttam tele vannak virágokkal,melyek gyönyörűen pompáznak.Ha lány lennék shimán levehetnének velük a lábaimról.De még milyen értéke van.Mint mondtam már azért is van értéke,mert eszedbe jutott.Nah nyomás,s gyűjtsünk virágokat.Előre szólok,hogy nem értek hozzájuk,de ha gondolod egyet ki is ültethetünk,így valami mindig fog ott díszelegni.*tanácsolta*
|
- Örülök neki, hogy vigyázol ránk... nyugi nekem sincs kedvem átbillenni... nem terveztem megáltozni, csak úgy gondolom, jobb, ha élvezzük az életet, túl sok dolgot nyomtam el magamban... az évek során... a testvérem biztosan megbocsájt, ha nem vele hanem egy kicsit magammal foglalkozom... nos.. akkor induljunk... szedjünk virágot... sokkal jobb mintha boltban vennénk, nagyobb értéke van, nem így gondolod? *érdeklődött*
|
Én folyton lazulok,de azért résen vagyok.Ki tudja mire számíthatunk.Lehet,hogy az ellenség itt lapul a közelben és csak arra vár,hogy ne figyeljek.Olyanokkal akik Neked is a kedvedben tudnak járni.Élvezem a gazdag életet.Csak ne billenjünk át a sznob oldalra.Végén még franciásan kezdünk beszélni.Utálom a csigazabálókat.A csigákat is.Mármint alapjáraton nincs velük bajom,de megenni,nemá.Még megvédeni se tudja magát.Azok az átkozottak pedig kihasználják a csigák hátrányát.Nekünk legalább vadászni kell a kajára.Ők meg csak megállnak egy csiga fölött aki egy hét alatt halad fél centit.Jah,bocs kicsit elkalandoztam.Szóval akkor irány a temető.Vettem az adást.Mit hozzak?Hm?
|
[34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
