|
Témaindító hozzászólás
|
2010.06.05. 00:17 - |
Ez az utca arról kapta a nevét, hogy sohasem süt oda a nap, akárhogy is, mindig sötét van ott.... Kei egyik legjobb helye, ha meg akarsz halni.
|
[69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
- Mit... mit csinálsz? *meglepődik a dolgokon, túl gyorsan történik minden...* - Hova... viszel? *kérdi vékonyka hangján, mivel igen csak megijedt* - Mi a neved?
 |
*Tekintetét végigfuttatja a két őrön,akik folyamatosan hátrálnak.Sebhelyes tekintetét utána az öregre emeli.*Huu.*feleli,de akkor már az öreg is futásnak eredt.*Hülye szimuláns vénember.*mondja maga elé,majd mikor elég távol kerültek tőlük,az apró kandúr megragadja Naga pólóját,amit egy határozott mozdulattal a fejére ránt,a pórázzal pedig körbetekeri.Amint befejezte a mutatványt,felkapta a vállára és leugrott vele a csatornába.*Ne ficánkolj gyerek,nem lesz semmi baj.
 |
~Vajon... mit akarhat velem ez a macskalény? *Naga elgondolkodik magában a dolgon, hiszen nem is ismeri ezt a kadúrt, félelmetesnek néz ki, de valahogy Naga mégsem fél... *
*Ahogy a vér a két őrre cseppen, azok hátrálni kezdenek, sőt... már nem is védik be az öreget, hanem folyamatosan tolatnak hátrafelé* - Barmok! Én adom nektek a pénzt, öljétek meg ezt a nyavajást! *adja kia parancsot, de a két őr egyszerre rohan el, a féfi pedig egyedül marad Nagával* - Ezz... *végül elengedi a pórázt* - Csinálj vele amit akarsz... *avval elrohan*
|
Bolond vénember.Macskalény vagyok.Mit tudnék kezdeni a pénzzel vagy az ékszerekkel?Ne rabold tovább az időmet.Ide a macskalénnyel és életben hagylak.*jelenti ki türelmetlenül,majd kérdőn a pengéjére pillant,amin előző áldozata vére éktelenkedik.Kicsit megrázza,melynek hatására az előtte lévő őröket összevérezi.*Upsz...
|
*Az öreg megcsikorgatja fogait* - Elment az eszed? Ez egy különleges darab... biztosan másban is meg tudunk egyezni, mit akarnál? Sok pénzt, vagy ékszereket? *próbál egyezkedni, mivel Naga az egyetlen pénforrása, neki köszönhet mindent, a testőröket nem hívja vissza, bár azok már remegnek*
|
Azt a szőrcsomót,akivel úgy bánsz,mint egy neveletlen pincsivel.*jelenti ki tömören és lényegretörően.Fegyvereit,fenyegetően maga elé kapja,mielőtt a másik két őr valami őrültséget követne el.*Hívd vissza őket,ha nem akarod,hogy így járjanak,mint ez a kettő itt.*Rúgja félre az egyiket.*Mit mondasz apóka?
|
*Amikor a két hátsó őr összeesik mögötte bepánikol, de persze a másik kettő már előtte is terem* - Mégis mit akarsz tőlem? *kétségbeesetté válnak a szavai, ahogy úgy érzi veszélybe került az élete*
|
*Látja,hogy ide a szavak nem elegendőek,legalábbis amikor neki kéne tárgyalnia.Tudja,hogy Errant simán megoldaná puszta meggyőzéssel,de számára az erőszak maradt.Annál jobb megoldás nem létezik,hisz bizonyítja,hogy bármire képes,hogy elérje amit akar.Elrugaszkodik a tetőről és a két hátső őr közé érkezik,akik abban a pillanatban össze is rogynak,hisz Damon nem habozott.Belemélyesztette két szai-pengéjét a hátsó két őr mellkasába.*Nem értettem tisztán a köteles részt.Most megismételnéd vénember?*az utolsó szót jól megnyomja.*
|
*Naga fülei lekonyulnak a szavakra, de Damon szavai épp akkor dörrennek fel,kérdőn tekint körbe, de megszólalni nem mer* - Már megint melyik utcagyerek játszadozik? Kotródj innen, ha nem akarsz kötelet a nyakadba... *avval tovább ráncigálja maga után Nagát, aki persze nem szegül ellent. a sokkoló után*
|
*Csendben hallgatja az embereket.Mikor meghallja a lánc csörrenését,kitisztul előtte a kép.Sejti,hogy egy ártatlan teremtmény van láncra verve.A sokkoló fénye bevilágítja a csatorna bizonyos részeit,de Damon attól még láthatatlan marad a külvilág számára.*~Épp kapóra jött a dolog.~*vigyorog maga elé a kandúr,majd halkan előre rohan.Pár csatornafedéllel odébb kimászik rejtekéből,majd elnyeli a kinti sötétség.Felmászik a tetőre,ahol pár szökellés után odaér a csapathoz.Nem mutatkozik,láthatatlanul vág az öregember szavába.*Anyukád nem tanított meg rá,hogy hogy kell bánni másokkal?
|
*Hamarosan feltűnt Naga és eredeti gazdája is, előttük és mögöttük is 2-2 testőr haladt... Naga kezei bilincsben voltak, s nyakörvére egy pórázt is csatlakoztattak, hogy ne tudjon elszökni, bár Naga még ekkor sem adta fel, vissza akart jutni Robekhez, még akkor is ha a kutyalénynek ő csak egy kis szórakozás... valamiért Naga kötődik hozzá, attól a naptól kezdve... Naga megrántja a fejét, s evvel együtt a pórázt is, ám ekkor az egyik őr sokkolóval csillapítja le* - Ejnye Naga... mindig is szófogadó voltál, ha nem változtatsz a stílusodon, kénytelen leszek megszabadulni tőled ugye tudod? *vigyorogja az öreg*
|
*Két napja már,hogy Azura visszatér a csapatához,de még nem volt túl aktív.Damon nem az a fajta,aki sokáig képes lenne a babérjain maradni,így nagyon megörült neki,mikor feladatot kapott.Az sem volt túl gyakori,hogy egyedül kelt útra.Errant,mindig vele tartott,remek párost alkottak,de bajtársa úgy döntött,hogy inkább Azura mellett marad,hogy átkösse és lekezelje a sebeket.Nehéz volt rávenni a nőstényt erre a procedúrára,de mikor sikerült a kandúrnak,semmi sem tudta eltántorítani a céljától.Tehát Damon most magára maradt,de nem mintha aggódna emiatt.Egyedül is képes volt megállni a helyét,bár módszerei ilyenkor nem nevezhetőek szolidnak és béketűrőnek.Ahogy fürgén és könnyedén haladt a csatornarendszerben,zajra lett figyelmes,mely kintről jött.Megtorpant.Szája gonosz vigyorra húzódott,mikor ráébredt,hogy emberek vannak kint.Csendben várt és hallgatózott.*
|
Kou fel sem figyel arra, hogy Adrian megszólal. Gondolataiban messze jár. Szeme elé szörnyű tettei kerülnek, majd ráeszmél, hogy fáj a válla. Nem is a válla, hanem a nyaka és a válla közti terület. Óriási harapásnyom van ott, feltépett hús, s a sebből még csorgó vér. Kezd múlni a düh érzéstelenítő és a döbbenet bénító hatása. Igyekszik úgy maradni, hogy Adrian ne lássa a sebét, nem akar még ezzel is gondot jelenteni neki. Arra már gondolni sem mer, hogy hogyan fogja őt összetákolni a férfi.
Kékcsillag felsóhajt.
- Nem érte meg. - szólal meg rekedten, elváltozott hangon, hiszen torkát kis híján összeroppantották. - Ott kellett volna hagynotok, hogy megöljön és ezzel vége legyen. - teszi hozzá őszintén.
 
/Folytatás a Kasai család házánál/ |
*Adrian az út további részén nem szólal meg, néha hátra pillant kékcsillagra, hogy minden rendben van e... s néha Koura, büszke rá nagyon, de most Ayase tette nagyon elszomorítja, nem számított egy ilyen csapásra, azok után ami történt... néha hátrafele pillant és megbizonyosodik arról, hogy nem követik* - Azt hiszem... fel kell szereltetnem majd egy riasztót vagy valami védelmet a házra...
 |
Alig fogja fel, hogy Adrian szólítja. Csak akkor tér vissza a jelenbe abból a szörnyű érzéshalmazból, amelybe belezuhant, mikor tudatosult benne, hogy Ayase elment, mikor a férfi azt mondja neki, nem akarja őt is elveszíteni. Nem lehet önző, vigyáznia kell az ő megmentőjére és barátjára. Úgy gondolja, a szőke félvér bizonyosan nem szeretheti őket, ha ilyen aljas módon itt bírta hagyni őket, úgyhogy megkeményítve a szívét felkel a földről és beszáll a kocsiba. Beköti magát, majd Adrian felé fordul, kezét kétszer végighúzza a vállán, aztán visszasüpped az ülésbe.
Kékcsillag csak csendben fekszik hátul, nem akarja most a jelenlétét megmutatni a másik kettőnek, elég nekik az, amit ma kaptak az élettől. Örömmel és szomorúsággal a szívében nézi a kocsi plafonját csupán.
|
*Adrian meg sem moccan, teljesen transzba esik, ebből az állapotból végül az érkezők zaja és Kou tombolása ébreszti fel... rájön, hogy nincs ideje siránkozni, gyorsan beszáll az autóba és indítja* - Kou... *biccent neki, hogy indulnak, aztán hátra tolat, megáll a fiú mellett és kitárja neki az ajtót* - Kou... gyere el kell tűnnünk innen... nem akarlak téged is elveszíteni, szóval kérlek szépen gyere! *mondja miközben a hangja ténylegesen is kétségbeesett, ha Kou nem indul meg akkor kiszáll érte és magával viszi, ha a fiú hagyja.*
|
Kékcsillag elcsügged, de csalódni nem csalódik Adrianban. Úgy véli, egy ember, aki minden körülmények közt az életet védi, természetes, hogy nem képes azt könnyedén kioltani. Persze volt gazdája megpróbálja kihasználni a pillanatot, ezért a fiú fúj és köp rá, mint egy igazi, most vad, macska. Ez megtorpantja a férfit, aki nem gondolta volna, hogy ha félholtra veri és a halálával dobálózik, lesz mersze ellenséges lenni hozzá. Ám a kék kandúr most már Adrianhoz tartozik és ez mély nyomot hagy a férfiben. Nem kecsegtetőt.
Kou agyába késleltetve jut el az információ, miszerint nincs meg Ayase. Rémülten, eszét vesztve tépi fel az autó ajtaját, mintha csak azt akarná bebizonyítani, hogy ott van a srác, csak kuporog az ülések közt. Figyeli, ahogy Kékcsillag elterül a hátsó ülésen, majd nem szentel neki több figyelmet, a csomagtartót is felnyitja, akkor is, ha az zárva volt. Az ereje elszabadul ebben az őrületben, de megszólalni nem tud. Csak néz körül, mintha meglelhetné a szőke fiút. Ekkor éri őket a következő roham, az utolsó. Az utcáról pár Kékcsillaghoz hasonló, vad macska kerül elő. Villogó szemekkel és karmokkal ugranak a kocsi köré, de amint felfogják, hogy a vesztükbe rohantak, már nem olyan bátrak. Kou azonnal, szinte reflexszerűen támad rájuk, azok meg alig bírnak kitérni előle. Akkor rebbennek szét, amikor a félvér az öklét egy fastag és tömör falba mélyeszti, majd azonnal kirántja onnan és dühvel telve feléjük fordul. Nem akarnak meghalni. Bármennyire is szörnyű az élet, mégis csak élet. Kou is a földre rogy, tekintete kiüresedik és csak végtelennek tűnően bámul maga elé.
|
*A fegyvert még tartja a férfi felé, bevillan neki egy régi kép a múltból, melyet elméje mélyére rejtett el... és valahogy megremeg a keze, megpróbálja elsütni a fegyvert, de mintha ezernyi kéz húzná vissza, s a fegyvert hírtelen már maga felé fordítja, nézi pár pillanatig, aztán felkapja a fejét* - Sajnálom.. nem megy... *mondja avval Kékcsillaggal a hátán, most már tényleg elhagyja az épületet, de figyeli közben Kout is, amint kiérnek az autóhoz, kinyitja az ajtót, és csak akkor tűnik fel neki, hogy ő bizony lezárva hagyta ott járművét.... * - Ayase.... hol van Ayase? *néz Koura döbbenten, s majdnem leejti a kékséget is, de szerencsére még van annyi esze, hogy a hátsó ülésbe csúsztassa be.* - Aya... Aya! *kiabálja, miközben egyre inkább elveszti az épp eszét... bár tudja, hogy most menniük kellene, mielőtt utolérik őket, még sem képes rá, és ami a legszörnyűbb számára, hogy nincs nyoma betörésnek, így valószínűsíti, hogy a fiú megszökött...* - Miért... tetted ezt? *néz maga elé döbbenten* - miért hagytál el újra? *a földre roskad mint egy darab fa, a könnyei is megindulnak, s nem képes gondolkodni, valami mélyen összetörik bene, talán már menekülni sem akar....
|
- Lődd le, vagy soha nem lesz vége. - szólal meg halkan Kékcsillag. A hangja erőtlen és rekedt, kizeng belőle a szomorúság. - Naivitás azt hinni, hogy ép ésszel tud gondolkodni és miután a birtokodban van egy felülmúlhatatlan félvér és én, nem próbál majd meg mindent megtenni, hogy megszerezzen minket. - magyarázza is meg a kérését. A beszéde egészen érthető, a nyelve néhol még megakad, de már nem olyan vészes, mint korábban.
A tulajdonos alul maradt. Most már pisztolyt is fogtak rá, így nem igazán maradt mentőötlete. A jelen pillanatra tekintve legalábbis nincs. Ezáltal nem vág rémült képet, csupán sérti, hogy most el kell engednie Adriant és Kékcsillagot innen.
A férfi hangja Kout felébreszti a félig rémálommá lett pillanatból, mely elnyúlt egy kicsikét. Ráébred, hogy már vége a harcnak. Hogy már nem kell durvának, veszélyesnek és őrültnek mutatnia magát ahhoz, hogy távol maradjanak tőle. Persze villogó szemekkel, kimutatott fogakkal, a fülét hátralapítva és farkával vadul csapkodva, végig a kupi tulajdonosát szemmel tartva hagyja el a helyiséget.
|
*Adrian csak ámul a kandúr erején, azt tudta hogy erős, de hogy ennyire, azt még talán álmaiban sem gondolta volna.... bár vegyes érzések kavarognak benne, mégsem tesz semmit ellene, viszont amikor meglövik a fiút, ő is fegyvert ránt, úgy tűnik nem voltak elég alaposak, egyenesen a férfire céloz, de nem húzza meg a ravaszt, inkább fogadott fia felé közelít* - Kou... minden rendben? *ejti ki szelíden a félvér nevét, s közelebb megy hozzá, ha a fiú megengedi neki akkor megpaskolja a fejét* - Menjünk innen, nincs itt már semmi dolgunk.... *közben a pisztolyt még mindig a férfire szegezi* - Ne próbáljon meg vissza tartani minket, mert nem fogok késlekedni ha meg kell húznom a ravaszt. *Ha el tudnak indulni kifelé akkor természetesen megindul, és figyel Koura is*
|
[69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
