|
Témaindító hozzászólás
|
2010.05.29. 23:50 - |
Itt él Valen és May... a doki általában nincs otthon, hanem dolgozik, addig huga vigyáz a házra, persze már csak akkor ha hazaért! :)
|
[60-41] [40-21] [20-1]
- Rendben... örülök, hogy így van... hiszek neked és kérlek ne haragudj rám, de valamiért egész nap csak ez járt a fejemben egyszerűen nem tudtam kiverni onnan... ezért meg kellett kérdeznem, nem volt más megoldás... a hugomra se haragudj kérlek, fiatal még és éretlen, de nem rossz lány, csupán még nem találta mag a neki rnedeltetett személyt... aludhatnék ma este melletted? Olyan jó lenne... szeretném érezni az illatodat, biztosn szebbek lennének túle az álaim... *mosolygott aférfire és végig simított az arcán*
|
* Kicsit mélyen érintette Maxet a doki kérdése, de nem akarta elveszíteni.* - Figyelj doki. Ez az egész amit láttál, teljesen semleges dolog volt, a húgod a kis éretlen leányzó, aki még azt sem tudja milyen igazán szeretni valakit, beosont hozzám..* Kicsit közelebb húzódott a férfihoz. Mély levegőt vett, és folytatta mondókáját.* - Ahogy hozzám ért, nem tagadom a testem reagált az érintésére, de ez természetes, de abban biztos vagyok, hogy a szívembe sosem fog más kerülni csak is te. A bátyám meg egy olyan helyet foglal el a szívemben akit szintén nem pótolhat más, de ti ketten akkor is ott fogtok maradni, ha már meghalok, mert majd a túlvilágról foglak titeket figyelni, és vigyázni rátok...Nem akarom, hogy azt hidd, hogy képes lennék téged becsapni, és fájdalmat okozni neked, előbb vágom le a saját kezem, sőt még talán a fejem is...*Mondta ezt már kicsit mosolyogva.*
|
*Amint meglátja MAx szemeiben felcsillani a félelmet, oda megy hozzá, megcirógatja aza rcát majd leül az ágyra, s belekezd* - Igazából semmi baj sincs, csak szeretném tudni, hogy mit érzel a hugom a bátyád vagy egyéb személyek iránt... s ki vagyok én neked? Mit jelentek? Akárhányszor szeretnék szeretkezni veled, te elutasítasz és nem értem az okát... elmondhatod nyugodtan, nem leszek mérges vagy ilyesmi... de szeretném tudni, hogy hányadán állunk a dolgoknak... reménykedhetem-e még, hogy te mindig itt leszel nekem?
|
*Max kicsit megijed, mert ahogy a doki kiejtette a szavakat félelemre bíztatta őt. De nem tehetett mást mint csendben marad, és hallgat.*
-Természetesen bármit kérdezhetsz tőlem, nyitott könyv vagyok előtted, de ezt te is tudod.* Ült le az ágyra, és mint egy jó kisfiú türelmesen várta szerelme kérdéseit*
|
*Valen meglepetten, s ijedten pattant el az ajtóból, mint akit darázs csíp, de aztán a gyors "szívinfarktus" után, vissza lépdelt MAx elé* - Természetesen téged, másképp nem álldogálnék a szobád előtt nem? Nem tudtam, hogy ébren vagy, azon gondolkodtam nem e ébresztelek fel ha bemegyek... *magyarázta, s lassan belépdelt* - Szeretnék veled beszélni valami nagyon komolyról... és szeretném ha őszintén válaszolnál nekem minden kérésemre*
|
* Max csak feküdt csukott szemmel az ágyon, mikor egy belső érzés kényszerítette, hogy felkeljen, és megnézze mi, vagy ki van kint. Odavénszorgott, az ajtóhoz, és a fülével hallgatózott, egy kicsit. Olyan érzése volt, mint mikor elsőnek meglátta a dokit. Egy ből tudta mi ez. Szinte kirántotta az ajtót, és a doki ott ált előtte.
-Doki! Mit keresel itt csak nem engem keresel?*Próbált valami poént csempészni a szavaiba...*-Nem jösz be?* Invitálta a férfit, és a kezét megfogva húzta be a szobába...*
|
*Valen nem akarta zargatni Maxet... bár lezuhanyzott és átöltözött, utána csak az ajtóban állt... várt és keserves arckifejezéssel bámult maga elé, szeretett volna bekopogni, de egyszerűen képtelen volt rá, minden porcikijában rmeegett, nem mert Max szemeibe nézni nem merte elmondani neki az érzéseit*
|
*Max nagyon mérges volt magára, amiért igaza volt a lánynak. Legszívesebben a doki után ment volna, ha ezt az egészsége engedi. De mivel ágynak dölt kénytelen volt fekve kivárni amíg haza ér. Kicsit el is szundított, mikor zajra lett figyelmes kintről. De nem volt kedve kimászni bár ki is legyen oda kint.*
|
*Valen beletemetkezett a munkájába, nem igazán ért rá gondolkodni, de amikor mégis Maxre gondolt, keserű lett a szája íze, csalódott volt... de nem is Maxben csalódott hanem saját magában... valami eddig sem stimmelt, mindnekivel lefeküdt Max csak vele nem akart... kezdte úgy érezni hogy a srác csak szórakozik vele, akár egy plüssbabával* - Micsoda hülye vagyok... *motyogta magának s elhatározta, hogy legközelebb ha beszélnek elmondja neki hogy mi bántja*
|
*Max vissza battyog a szobájába,de nem valami boldogan. Abban a pillanatban ahogy ledől az ágyára megjelenik a lány az ajtóban.
-Na mesélj mit mondott a bátyám, elhitte hogy nem feküdtünk le egymással?* a lány felnevetett.*
-Ez nem vicces kislány két ember érzéseivel játszol remélem tudod..*A férfi mélyen csalódott a lányban ez olyan fájdalmasan érintette, hogy újjabb fájdalmai adódtak,de igyekezett nem kimutatni.*
- Ugyanmár ne aggódj annyit.*közelebb ment a férfihoz.*- Amúgymeg csak megsúgom, hogy az érintésemre nem csillant volna fel a szemed, ha közömbös vagyok irántad....*A lány kezével megsimította a férfi arcát, és egy puszit lehelt rá...* - Pihenj majd még benézek....*Evvel elhagyta a szobát...*
|
- Hiszek neked... *paskolja meg a fiú fejét * - De nekm most tényleg dolgoznom kell menni... *magához húzza és megcsókolja* - Vigyázz magadra... nem maradok sokáig! *mosolyog és eltűnik a fiú szeme elől, magában csak marcangolást folytat, nem akarta felzaklatni Maxet inkább elnyomta az érzéseit evvel kapcsolatban, de igazából negy fájdalmat érzett a mellkasában... hallott a aszavakat... Max sem volt éppen ártatlan bárányka ebben az egészben*
|
- Figyelj!*Fogta meg a férfi karját.* - Nem történt semmi olyan tehát felesleges ez a duzzogás. A húgod reggelit hozott nekem, és mivel én beteg vagyok nem tudtam hírtelen magamra kapni ruhát, és mire észbe kaptam már a keze a testemen volt, de ha nem hiszel nekem kérdezd meg tőle ki az aki kikezdett a másikkal.*Max kívételesen úgy érezte, hogy ez a kis hiba végleg elválszthatja tőle.* - Ha átgondoltad, a dolgot, és időd engedi beszélgess el a húgoddal, és rá fogsz jönni, hogy ebben most nem én voltam a hibás.* Evvel elengedte a férfit, ha még mindíg menni akart*
|
- Dolgoznom kell... *hadarta, majd miután minden rajta volt, menekülni kezdett, menekülni az egész helyzet elől, el a hétköznapok gondjaiba... nem hitt még mindig a szemének, de mivel Max utána ment, tudta hoy mindne igaz volt amit látott.... vajon meddig mentek el már eddig is? Nem tudta de nem is akarta, előkotorta szemüvegét* - Megyek.. érezzétek jól magatokat... *ment ha Max engedte*
|
- Na a fenébe ez aztán most csodálatos, most aztán magyarázkodhatok, muszály volt ezt csinálnod?* vágta a lánynak a kérdést, közben magára kapott valamit, hogy a férfi után rohanhasson.*
-Már megbocsáss, de te sem ellenkeztél, és nem hiszem, hogy ebből amit látott bármit is félre lehessen rételmezni.* A lány dűhös lett, és mérgében felborította az ágyon lévő tálcát, majd minden cucc a takarón landolt.* - A francba a férfiak mind ekkora idióták.* Szólta el magát, és ezzel kirohant a szobából..*
-Persze mind, de a nők sem jobbak.*Válaszolt vissza neki, de ezt már a lány nem halhatta. Felvett egy papucsot, és átviharzott a doki szobályába. Óvatosan nyitott ajtót, mivel kicsit bűnösnek érezte magát, ezért próbált minél finomabb lenni. Látta hogy a férfi öltözködik..* - Hová mész?*kérdezte meglepetten.*
|
*Valen meghallotta testvére átviharását Maxhez... kinyitotta szemeit, de még eléggé kómás állapotban volt, kicsit még fordolódott, de aztán szép lassan sikerült tiszta tudatot kölcsönöznie magának... felkelt és ő is benyitott a szobába, amit látott, sokkolta, hát még a szavak amik elhangoztak... pár pillanatig dermedten állt az ajtóban, aztán dühösen bevágta maga mögött az ajtót és öltözni kezdett*
|
*May korán reggel, első dolga volt, hogy reggelit készítsen a vendégnek, és ezt saját maga vigye be a szobájába. Gondolkozott, hogy mit is csináljon gyorsan, de végül a tojás rántottánál maradt, gyorsan össze dobta, és a férfi szobája felé vette az irányt. Kopogás nélkül benyitott, mivel gondolta ez az ő háza is így minek kopogjon, meg nem is volt erről híres.
- Szép jó reggel szőke herceg.*Evvel a mondattal ébresztette a férfit. Max még kómásan, és alig látva tért magához, csak annyit vett észre, hogy egy árny halad felé, de megtörölgette a szemét, és lassan lassan kirajzolódott a kép.* - Óh a fenébe, ne haragudj nem vagyok felöltözve...* Max kissé kényelmetelül érezte magát.*-Semmi baj meghoztam a reggelidet, engedelmeddel csináltam neked finomságot.* A tálcát a férfi ölébe tette, és mikor meglátta a férfi vonzó mellkhasát rögtön ráizgult.* -Uh ne haragudj de iszonyat jó tested van gyúrsz?* Nem hagyta szóhoz jutni a férfit nem bírt magával mint álltalában, végig simított a férfi mellkhasán....- Nem nem gyúrok, mindig is ilyen volt a felsőtestem...*Válaszolta, de látszott rajta, hogy nem ellenkezett neki a dolog.*-Hát ha a felsőtested ilyen milyen lehet a többi?* És már az egyik kezével a takarót kezdte lehúzni a férfiról...*- Hátt hiddel semmi baj a többi testrészemmel sem....
|
- Jólvan... aludj csak.... *beletúrt a puha tincsekbe, végig simított az arcon... majd megcsókolta Maxet* - Szép álmokat! *mosolygott felé, majd lassan elhagyta a szobát, hagyva Maxet pihenni.
|
- Tudom, hogy szeretsz, és azt is tudom, hogy nem akarsz elveszíteni, de élnünk kell úgy ahogy az megadatott, szóval vedd könnyedén a dolgokat, mert ha te elgyengülsz, akkor énis, és akkor végem még idő előtt..és ha most nem haragszol lefekszem kicsit és szundítok, elgyengültem...pihennem kell..*Adott egy csókot a férfi szájára, majd megvárta míg ő is viszonozza, kidölt az ágyon...*
|
*Valenban egy pillanatra megáll az ütő, érzi a dolgok súlyosságát... tudja hogy nem zárhatja el mindentől a fiút, de ha szex közben halna meg... olyna mintha ő ölné meg, evvel a teherrel a szívében kéne akkor tovább élnie ezek után? torkát a sírás szorongtja, nem érti miért ilyen a fiú, nem érti őt... de tudja, hogy ez a vallomás hatalmas Maxtől... óvatosan hozzá kúszik, végig simít a srác arcán* - Nem akarok a gyilkosod lenni.... de tudnod kell, hogy jobban szeretlek, mint bárki mást ezen a földön... legyen ahogy akarod... csak... annyira fájna... ha ez tényleg megtörténne*
|
- Miiii??? Mondcsak miről beszélsz? *Hírtelen olyan mérges lett, mint még soha.* - Csak azért, mert elájultam, te azt mondod többé ne szeretkezzek veled? Ne érezhessem a tested magamon többé? Nehogy azt hidd, hogy erről lemondok, mindez miatt!* A méreg ami benne tombolt, megtette hatását, elkezdett homályosan látni, és sötétedett elötte a világ, megszorította a férfi kezét...a szorítás egy idő után gyengült..majd visszatért az eredeti állapotába.* - Figyelj doki, tudom jól, hogy haldoklom, és a napjaim meg vannak számlálva, de a világ összes kincséért sem mondanék le arról az érzésről amit veled átélek. Ha ez van megírva, hogy szex közben halok meg, akkor ez lesz, de csak azért, mert te meg akarsz óvni mindentől, én még meg fogok halni, mert az állapotomon javítani nem lehet, és ezt te is nagyon jól tudod. *Próbált felülni az ágyon, ahogy azt az állapota épp engedte, és megfogta a férfi vállát, hogy éreztesse, komoly vallomásra számíthat.* - Szeretlek...és elhiheted nekem, hogy te vagy az az ember akiért az életemet adnám bármelyik pillanatban...ha te nem lennél akkor a bátyám vinne a sírba. * Mosolyt erőltetett magára.* - Az élet veled szép számomra, és ez így van rendjén.* Dölt vissza az ágyra* - Úgyhogy ez van, és ezt el kell fogadnod neked is....
|
[60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
