Témaindító hozzászólás
|
2010.04.15. 23:51 - |

Egy óriási, elhagyatott ház, egy szörnyen elhagyatott macskalénnyel, aki már szinte alig él, régi gazdája egy napon eltűnt és azóta nem tért vissza hozzá, azóta Dimitri azt sem tudja, hogy hogyan élje túl a napokat. |
[18-1]
Én is teljesen kész vagyok.*mondja fáradtan,rátéve egyik kezét a kormányra,míg másikkal elfordítja a kulcsot és gázt ad.Út közben nem szól egy szót sem,de időnként beletekint különös szemeivel a visszapillantóba,hogy szemügyre vegye a hátul ülő párost.Amint bekanyarodik a birtokra,kiszáll.Büszkén végigtekint a kocsin,mely a szívéhez nőtt az évek alatt,aztán megtöri a csendet.*Egyenlőre nincs feladat a számotokra,úgyhogy menj.*morran a macskalényre,míg ő elmegy gazdájáért,hisz fontos feladatott kapott tőle.*
 |
- Kész vagyok... és... nem... *jelenti, s követi a kutyalényt, Chi közben halkan nyávog, amint kiérnek még vissza tekint* - Ég veled.. én szerettelek... *súgja halkan a szélnek, majd már vissza sem néz többé, szótlan marad a haza vezető úton is*
  |
Ajánlom is.Hm...borotvált macska.Heheh.*elmélkedik félhangosan,majd hátrakapja fejét,mikor Dimitri elrohant.*A fene vigyen el téged.Azt akarod,hogy visszazárjalak abba a szarba vagy hajlandó vagy végre itthagyni ezt a helyet?*szól oda hangosan a kutyalény,hogy a kandúr meghallja a másik szobából.Amint visszatér egy gonosz félmosoly jelenik meg képén.*Csak nem a kedvenc örömfokozódért tértél vissza?*gonoszkodik,majd kilép az ajtón.*
 |
*Dimitri persze nagyon lelkes, hogy megtalálták a cicát, óvatosan becsúsztatja a felsőjébe, de persze közben tartja is* - Nem lesz macskaszőr... vigyázni fogok.. *ígéri, aztán hátra néz mielőtt kilépnének*- Robek kérlek várj egy kicsit... *avval elindul a szoba felé, ahonnan elhozta őt a kutya... körbe kémlel a szobában... elszorul a torka, de aztán egy szekrényhez sétál, kivesz belőle valamit, amit a zsebébe csúsztat, majd vissza rohan* - Bocsi... vissza kellett még mennem valamiért, ami az enyém... *avval követi Robeket egy szó nélkül*
  |
*Amint Chi elugrik onnan Robek kezébe kapja machetáját,nehogy a kis cica nekiugorjon.Nem hiányzik számára,hogy kikaparják a szemét.Amint meghallja Dimitri hangját,szemforgatva morog az orra alatt.*Oh,hogy örülök én neki.*mondja irónikusan,majd hangos léptekkel felcaplat a lépcsőkon.Összeszűkült szemekkel meredt a macskára,majd legyintett és megindult a kocsi felé.*Egy árva szőrszál se legyen a kocsiban,különben kopaszra fogom borotválni azt a dögöt.*morogta.*
 |
*Chi persze már sokszor volt üldözött vad, így amint Robek megpróbálja elkapni, ő elillan, nagyon gyorsan, s az ismerős hang felé veszi az irányt, kicsi termetéhez képest hamar felugrándozik a lépcsőn és kiköt Dimitri karjaiban* - Chi... nagyon aggódtam érted... *magához öleli*- De úgy tűnik minden rendben van... a mostani gazdám megengedte, hogy oda vigyelek... *Chi fülei hátra lapulnak* - Nem kell félned, igazán remek ember... nem kell tartanod tőle... *megsimogatja a fejét, a kis macska dorombol neki* - Robek... megvan Chi! *kiállt le neki*
  |
Ne félts engem.Nem ma kezdtem a szakmát.Tudok vigyázni magamra.Kérdés,hogy a nyávogó tejfölzabáló tud-e,mert ha rámvetné magát kettécsapom.*azzal megpaskolja derekán lévő fegyverét.Amint Dimitri elhallgatott,felfigyelt az apró nyávógásra és ha tudta odament hozzá,hogy aztán a grabancánál fogfa felemelje.*
 |
- Minden pillanatban azt teszem... amióta csak beléptünk ide... *szólt halkan, majd nyel egyet, Robek után sikeresen lejebb megy egy lépcsőfokot, de onnan már nem tágít, tekintetévl figyeli a kutyalényt* - Robek... légy óvatos... *figyelmezteti, majd a fülei össze vissza kezdenek járni, hátha meghallja Chi-t... nem telik bele sok időbe, mire a nőstény aprót nyávog, egy régi zongora mellől*
 |
Nyámnyila,anyám asszony katonája.Szembe kell nézni a félelmeinkkel,de maradj csak ha akarsz.Azért össze ne vizeld magad,mert nem szállsz be úgy a kocsiba.*morogja a hím,majd lemegy egyedül a pincébe.Körültekint,s egyenlőre tekintete megakad a kínzósarkon.Füttyent egy kisebben,elismerés szempontjából,majd kézbe is vesz egy kínzóeszközt.Perceknek tűnt,míg elfoglalta ott magát,pedig csak pár másodperccel kötötte le magát.Ekkor észbekapott,s érzékszerveire hagyatkozva igyekezett felkutatni Chi-t a macskát.*
 |
- Robek... én... nem szeretnék lemenni, megvárhatlak itt fent? *kérdezte nagyon komolyan* - Igérem nem moccanok innen... *Ha Robek lemegy láthatja, hogy Dimitri miért nem akart lemenni, a kamra jobb szélén kínzóeszközök helyezkedtek el némelyik valódi kínzáshoz készült, s némelyik a nemi vágy fokozására, ezekből minden egyes darabbal volt már része Dimitrinek is megismerkednie... ha Robek nem engedte hogy fent maradjon akkor szorosan a falnak simul és figyel, egy vékonyka hangon nyávogást lehet hallani, Dimitri nagyon fülel akár fent maradt akár nem* - Chi...
 |
*Felfigyelt Dimitri hanglejtésének a megváltozására,s erre csak a meglebbenő füle utalt.Minden szó nélkül a kiszemelt ajtó felé kapta tekintetét,közben folyamatosan hallgatózott és szimatolt.Mivel nem érzett semmi különöset,ezért odalépett az ajtóhoz és teljes erőből feltépte azt.Az ajtó hatalmas puffanással zuhant a földre.*Upsz.*majd egy vállrándítás után elindult lefelé a pincébe vezető lépcsőn.*
 |
- Re... rendben... *mondja csak csendsen, majd amikor Robek belép ő követi, körbe kémlel az ismerős házban, kirázza a hideg... szorosan Robek mellett marad, bár nem a parancsára, hanem mert láthatóan fél ettől a helytől... ahogy a képsorok lejátszódnak a fejében összeszorítja fogait és próbál nem sírni, kezei is ökölbe szorulnak* - A kamra... biztosan ott lesz Chi... mindig onnan... jött fel... *makogta, s közben egy ajtóra mutatott ami levezetett a helyre, amit Dimitri megnevezett*
 |
*Nem szól egy szót sem.Megáll a kapu előtt,s miután leállította a motort,kiszáll a kocsiból.Beleszimatol a levegőbe.Egyenlőre nem érez semmi nem odaillőt.Becsukja a kocsi ajtaját,s miután Dimitri csatlakozott hozzá megindul befelé.Egyik keze machetáján pihen a biztonság kedvéért.*Maradj a közelemben,különben én váglak ketté.*morrantja oda a biztonság kedvéért.*
 |
*A fehér hajú kandúr nem tudott védekezni, olyan gyenge és tehetetlen volt, mint talán még soha, a szája is teljesen kiszáradt, így csak hörögni tudott, ami persze nem lehetett kellemes Robek füleinek sem, hát még Dimitrinek... így csak hagyta hogy cipeljék, már úgy is teljesen mindegy volt neki.*
 |
*Határozott léptekkel belép az ajtón,elégedett hörgéssel nyugtázza ügyességét.Odalépked a ketrec elé,majd legugol a macska elé.*Kicsikét szorult helyzeted van,nemde?*kérdezi különös tekintetét le se véve zsákmányáról,majd egy határozott csapással levágja a lakatot,mely eddig az ajtón pihent.Belép a macskához,ahol szemügyre tudja venni a láncokat,a szabadság utolsó gátlásait.Miután megszabadította azoktól is a kandúrt,kilépett onnan és körülpillantott.Megakadt a szeme az asztalon lévő terítőn.Széles vigyor támadt képén.Egy határozott mozdulattal lerántotta,a rajta lévő dolgok pedig az asztalon maradtak.*Hehe,mindig ki akartam próbálni.*jelentette ki,majd a macskára terítette,s miután betakarta,felkapta,hogy aztán büszkén megmutathassa gazdájának.*
 |
*A macska fülei persze megrezzenek, ahogy a kutya átrendezi a házat, de már nincs ereje reagálni rá, megpróbál felülni, feltornázni magát, s takarni a testét, ez nem igazán sikerül, mert feje hátra hanyatlik, így az egész test rándul vele, így csak annyit ér el, hogy nem a hátán, hanem a hasán fekszik, csak homályosan látja a közeledő alakot, bár úgy érzi, neki már úgyis minden mindegy, így csak lehunyja szemeit, mint aki éppen egy délutáni sziesztázást tervez*
|
*Salazar feladatot bízott rá a mai napon,így elszabadulhatott mellőle,bár szeretett a férfi közelében lenni.Most mégis el kellett mennie mellőle,hisz más feladatott kapott.El kellett mennie egy ügyfélhez és elhozni a kért listát.Épp visszafelé tartott,mikor egy különös szag csapta meg az orrát.Remek szaglása révén követni kezdte,meg sem állva az elhagyott házig.Megtorpant a kőleopárd előtt.Mélyen a szemébe nézett,majd beleszippantott a levegőbe,jó mélyen.Különös volt számára ez a nagy csönd,de az agya ráállt a szag forrásának kiderítésére,így kénytelen volt bemenni.Hű machetája segítségével átvágta a rozsdás láncot,mely csörögve a földre hullott,így kitárta a nyikorgó kaput és mint aki épp nem magánlaksértést követ el,nyugisan besétált.A szag egyre erősödött.Az előtte lévő ajtó se állíthatta meg.Egy határozott mozdulattal berúgta az.Megállt az előszoba közepén és körbenézett.Üres volt.Semmi nesz,semmi mozgolódás.Valami nem stimmelt,de nem a félős fajtából szalajsztották,így követte a célt.Felsétált a lépcsőn,ahogy rengeteg másik ajtóval találkozott.Egyesével elkezdte berugdosni őket.*Ecc,pecc.*kezdett bele,minden egyes rúgás után.Amint elért a kandúr ajtajához,mely kitárult belépett és egy elégedett mosollyal nyugtázta,hogy megtalálta a zsákmányát.*
 |

Egy óriási, elhagyatott ház, egy szörnyen elhagyatott macskalénnyel, aki már szinte alig él, régi gazdája egy napon eltűnt és azóta nem tért vissza hozzá, azóta Dimitri azt sem tudja, hogy hogyan élje túl a napokat. |
[18-1]
|