|
Témaindító hozzászólás
|
2010.04.03. 00:09 - |
Maonoru és Apukája él benne. (Esetleg halott anyukájának a szelleme.) Ez egy elég nagy és régi ház, még annak idején örökölték a dédszülőktől, akik ugyan ebben a faluban élték életüket. Mao nagyon szeret a padlásra mászkálni itt, mert fura zajok szűrődnek onnan. |
[74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
- Remek tegyétek őket a zsákokba.... kötözzétek meg őket egy se maradjon ki...
- Egy férfi még van az emeleten, lehozom... *mondta az egyik kandúr és megindult a csomagért*
- Rendben... köszi... *mondta Shiki elégedetten*
- Ez a hang... Shiki...? *nézett a csukjás macskára, aki erre a kérdésre meglepődött, s szembe fordította magával a fiút*
- Clyde? Mi a...? Hogy kerülsz ide?
- Jaj Shiki annyira örülök! *és megölelte volna a macskát, de össze voltak már kötözve a kezei és a lábai is, térdén ágaskodva nyomta csak oda fejét, de SHiki morogva azonnal ellökte magától, Clyde a földön landolt* - Shiki... *nyöszörögte*
- Te is csak egy ember vagy... *avval bekötözte a fiú száját is, elővette a zsákokat, majd minden embert egy egybe beletuszmékolt a könyebb cipelhetőség és álca miatt, majd a kutyalényhez lépdelt* - Ne aggódj nem esik bántódásod... jobban fogunk bánni veled mint evvel a csőcselékkel... *legugol hozzá* - Viszont... te egy kutyalény vagy és az ellenségünk ősidők óta, nagyn sajnálom, de nem tehetek kivételt... *mindta majd az egyik macska elkapta hátulról a kutyalényt, s Shiki beköttötte aszáját is, s ő is zsákba került* - Induljunk... *adta ki a parancsot*
 
/Folyt.köv.: Ru város > Telephely/
|
*Bömbölése zokogással párosult, teste rángott a félelemtől, arcát a kezébe temette volna, ha nincs megkötözve, így viszont csak ki-be görnyedt, erős, hullámos haja szanaszét borzolódott, az elmorzsolódott könnyektől a sminkje teljesen tönkrement, pedig az képezte a kutya arcának legnagyobb kitevőjét.. Mao nehézkesen megkaparintott rúzsa is kárba ment ajkain, ruhája szakadozni kezdett a fickándozásban, a harisnyáján egymással futottak versenyt a szálak, farka felborzolódott, s ezzel az összhatással egy útszéli boszorkány benyomását keltette..* -miért csináljátok? *nyüszögte keservesen*- semmi közöm macskalényekhez.. és és.. én is ugyanolyan "háziállat" vagyok mint ti..*nyávogta vékonyka, de harsány hangon* - az elnyomottak közt nem kéne, hogy elhúzás legyen..
|
*A lány hangos sikítozása csak akkor maradt abba, mikor a macska megragadta s megkötözte. De ekkor már annyira megrémült, hogy ájultan roskadt össze. Az utolsó pillanatban még Clyde-ra nézett. Várt tőle valamiféle bíztatást. Hogy tekintete legalább azt mondja: "Minden rendben lesz..." De felesleges volt, mert abban a pillanatban eszméletét elvesztette, s minden sötétbe borult körülötte. *
|
Igen uram.*válaszolt a pap kérdésre,majd folytatta,hogy lefoglalja még egy rövid időre őket.*Szellemek?Én inkább a lélekvándorlásban hiszek.Köszönöm,hogy megadta a kért információkat...*mikor Shiki belépett mellette az ajtón ő is támadásba lendült.Mivel csak a lány maradt szabadon felé vette az irányt.Csuklyáját levette,s egy kötelet húzott elő ruhája alól.*Ne nehezítsd meg a dolgomat.*kérte,s rávetette magát a lányra.Ha sikerült összekötözte a végtagjait és indulásra készen várt.*
|
*A kutya ide-oda forgatja fejét. Hallja az apró neszeket, de nem tulajdonít nekik nagy figyelmet, még nyugtalan lesz. Mikor a macska megjelenik, nagyot sivalkodik, rúgkapál, visít, kiabál, mindent művel, s azt a mindent egyszerre.* - Libi, menekülj! *sikítja ahogy a torkából kifér, össze-vissza vergődik, rémeletét látva csoda, hogy nem kapott szívinfarktust..*
|
- Te figyelj.. Gyanús nekem ez a fazon.. *Súgta oda Clydnak, s hátrébb lépett az ajtótól. Kíváncsian kereste az illető arcát.. de hiába. A következő pillanatban már Clyde köddé vált, s a lány rémülten nézte hol van. Hírtelen kicsit sokan lettek a konyhában, s most a Mao rettegve, húzódott be egy sarokba, az egyik szekrény mögé. * - Apaaa!!* Tört ki a lányból egy sikítás, s könnyei is potyogni kezdtek a "rablók" láttán. *
|
- Ohh.. *lépett oda Clyde is* - Egy pap? *nézett rá nagy szemekkel, majd válaszolt Mao helyett* - Jelenleg hárman lakunk itt, van nálunk egy vendég kugtyalény is és egy szellem... vagy kicsit több... *felnevetett*
*Shikiék kint hallgatóztak, s miközben körbe néztek észrevették, hogy van aháznak hátsó bejárata, az egyik macskát Shiki elküldte körbe nézni, a másikat maga mellé intette, szerencsésen sikerült bekebelezni a lány apját, megkötözte majd ott hagyta, s lejebb araszolt a lépcsőn, de a konyhában csak a kutyalényt látta, hírtelen a kutyaára ugrott és megpróbálta megkötözni, ekkkor a másik macska is berontott és segített, Shiki Clydera vetette magát, s a lányt meghagyta társának, nem vette még észre hogy ki is az a fiú akit éppen meg akar köztözni*
|
Rendben,bízd csak rám.Remek színészi képességekkel vagyok megáldva.*húzza ki büszkén magát,majd megáll az ajtóban.Miután csöngetett még egyet hátrapillantott,majd türelmesen várt.Ahogy ajtót nyitottak neki igyekezett jó szerzetes formát ölteni.Arcát eltakarta a csuklyája.Ahogy kitárult az ajtó kisandított a ruhája alól,de azért vigyázott,hogy arcát ne lehessen látni.*Üdvözletem.Én egy küldetésen lévő szerzetes volnék,akire azt a feladatot bízták,hogy tartsak népszámlálást.Megosztaná velem,hogy hányan élnek egy háztartásban?Ha lehetne fajokra bontva.*érdeklődött elváltoztatott hangon,ezáltal talán kis bizalmat keltve az itt lakókban.*
|
*A kutya csalódik, igazán elbeszélgetett volna még a fiúcskával, így viszont egy ötödik személy -Libintiával együtt, természetesen- megzavarja ezt a nyugalmat. Fordít lábai helyzetén, s várja beszélgetőpartnerei visszaérkeztét. Különös érzése támad, fülei élénken hegyeződnek az ajtó felé, pedig még nem látja az idegent. Valamiért ellenséges neki..ahogy minden macska, mégha tudat alatt is..*
|
*Mao összerezzen a csengetésre. De a hírtelen rémületét leplezi egy kedves mosollyal, s miközben ha nekiindul a fiú, leállítja. Mégis ő a házigazda. * - Máris nyitom..vagy mi... * Mondta kissé megemelve a hangját, s indult az ajtóhoz. Vagyis az ajtó maradványaihoz. * - Szép napot.. ehheh.. mit parancsol? * Lépett az idegen elé hatalmas mosollyal, közben kínosan nevetgélve, s alrébb rugdallva egy két fadarabot, mintha semmise történt volna szegény ajtóval. *
|
- Heh nem jobb ötletem van... *mondta majd gyorsan elmondta a tervét*- Te ki adod magad egy szerzetesnek, pont jól fog jönni a ruha, megkéred őket, hogy engedjenek be... mert népszámlálásra kértek fel... emgkérded mennyien vannak a házban és hogy lakik e velük macskalény vagy egyéb más... aztán ha megvannak az infomrációk... és ugyebár ezt mi is halljuk azon nyomban cselekszünk... *mondta komolyan* - Amúgy hehh énis várom már... de mindig az édességet kell utoljára hagyni... az adja e legtöbb élvezetet... *mondja komolyan míg lassan a házhoz érnek, Clyde már nem tud felelni a kutyának hiszen csengetnek, s kérdőn néz mindenkire hogy ki nyisson ajtót, ha senki sem indul meg, akkor ő megy*
|
Mesélj gyermekem,mi rosszat tettél és bánd meg bűneidet.Kicsit több komolyságot kérek.A fenét,minél több a komolytalanság annál jobb a hangulat.*mélázott ezen a szálon egy darabig,közben Shiki mellett haladt.*Alig várom,hogy eljussunk Kei városba is,ahol az a sok gazdag sznob él.Csak én vagyok olyan perverz,hogy ez a helyzet gyönyörködtető és izgató számomra?Ne aggódj,nem akarom rád vetni magam,azért mégiscsak háborúba megyünk vagy valami hasonló.*ekkor kezdett kirajzolódni egy ház alakja.*Hogy akarod csinálni?Bekopogunk,mint a pizzafutár és átadsz,mint a hozzá járó ajándékot?
|
-Shiki.. ? Mesélj még róla.. olyan ismerős név.. tudod, én sok illetőt ismerek.. bár a legtöbb közülük ember, és elég sötét van, mikor látom őket.. meg aztán..*fecseg kedvesen, azt képzeli ezzel valamicskét segít a gyerekeknek* - persze javarészt attól függ, hány éves ez a te barátod? *farka vége felkunkorodik, majd visszahajlik. Füle néha megmozdul Mao felé, amint az tüsténkedik* - orvos leszel? *csillan fel a szeme lelkesen* -nagyszerű.. tudod, van egy elég gusztustalan bőrbetegség a hátsómon, megnézed? *ajánlkozik, s már kel is föl a székből megmutatni magát a doktor úr előtt* - egyébként Libi nincs olyan jó viszonyban a macskalényekkel, de szerintem ha egy kicsit győzködöm, bele fog menni *kacsint a fiúra* - nem lesz gond, ha itt talál? *kérdi kicsit sem aggódva Mao megjegyzését hallván, azután az üres szék felé fordul, nézte egy kicsit, s ismét a fiúhoz duruzsolt* - Libi nem szereti az idegen helyeket.. de azt mondja, érez valamit, csak otthon jobban menne.. nincs kedved eljönni hozzánk?
|
- Nagyjából minden nap történik velem valami... * Mondta tényként kezelve a dolgot, s közbe kavargatta tovább a lábost, arcán széles mosollyal. Időnként el-el kalandozott.. Néha fülelt a két vendég közötti párbeszédre, de most inkább belemerült gondolataiba, s ismét édesanyja jutott eszébe. De egyhamar ez az álomkép szerte is foszlott. Egy ajtó csattanása zavarta meg ezt a kis jelentetet. A hátsó ajtón valaki bejött. Valami féle beszéd zaja is hallatszódott, de túl távolról jött ahoz, hogy ki lehessen venni. Léptek hangos zöreje, s most valaki fel ment az emeletre. Mao arca most teljesen megszelidült. Szomorú volt, még is gyengéden mosolygott, majd hátrafordult Clyde-hoz. * - Apu hazaért...* Jelentette ki halkan, s mélyet sóhajtott, majd ismét serénykedni kezdett a tűzhely körül, hogy elterelje lehangolt gondolatait. *
|
- Ohh remélem azért rendben leszel... nem kéne pihenned egy kicsit? Lehet, hogy túl sok voltam mára neked... *mondja a lény felé* - Amióta itt vagyok csak balesetek történnek... *Clyde lehet, hogy rosszul teszi de egyáltalán nem fél a kutyalénytól, csillogás járja át a tekintetét* - A barátom neve Shiki..... és egy macskalény... amikor a szüleim meghaltak, minden agyonukat elkobozták tőlem mivel adósságaink voltak, engem pedig Mao apukája fogadott be.... Shikit is elvették, pedig ő... ő egy nagyon jó barátom volt... *motyogja s csak figyeli, jegyzi a kutya szavait mintha csak szent szavak lennének azok*- Igen nekem is úgy tűnik, hogy hamar lesérül, dehát ez nem az ő hibája.... én orvos szeretnék lenni és jó, hogy így most segíthetek... *dalolta, mint egy kismadár, s engedte magát karon ragadni, pár percig gondolkodott, majd a kutyalénnyel szemben a földön foglalt helyet* - Nos? Te és Libintia tudtok segíteni? *érdeklődött*
|
*Ravaszan hunyorgó szemekkel gondolkodik a fiú kérésén, de válasz helyett ő is a lány irányába baktat. Jelentőségteljesen méri végig Mao sérülését, akár egy hozzáértő szakorvos.* -ahogy gondoltam* jegyzi meg magának, s bár nem invitálták, önként lehuppan az egyik konyhaszékbe, az asztallapra könyököl, úgy támasztja fejét.* - szóval..*fordul vissza Clydehoz* - mondd el a részleteket, még a végén tudok segíteni *mosolyogja foghegyről, rá-rápillantva Maora * -amikor egy lény átjön, történhetnek megmagyarázhatatlan balesetek..*nyögi elhaló hangon, sehová sem nézve, mint aki elfeledkezik teljes önvalójáról.. majd pislog párat, keresztbe rakja karcsú, hosszú lábait, s a fiúra mosolyog* - vigyázhatnál a rokonodra.. egy perc alatt lesérül ha magára hagyod..de ne állj olyan messze *fogja meg a srác karját, ha az engedi, s maga mellé vonja* -ülj le.. de.. ne oda*bök fejével a tőle jobbra eső üresen csillogó székre* -ott Libintia ül..
|
*Clyde jelenléte azonnal megnyugtatta Mao-t, s majdnem hogy a nyakába ugrott, mikor a fiú előtte termett. * - V-v-valami volt itt. * Nyöszörögte a lány, s szeme rémülten keresett, hátha lát valami idegent aki éppen az imént szökhetett meg. * - Semmi bajom... Ez csak a szokásos. * Mondja már kicsit nyugottabban, s az ujjait mutatja felé, melyeknek a tetején ott díszeleg egy-egy sebtapasz. * - Sajnálom hogy halálra rémisztettelek.. Biztos csak képzelődtem.. Csinálom is tovább. * Nevetgélt kínosan a fekete hajú lány, s már indult is vissza a pulthoz, hogy folytassa azt, amit elkezdett. * - Jöhetne már apa. * Sóhajtott mélyen, s szemei az ablaküveget fürkészték. *
|
- Te már láttál kutyaszellemeket? Kérlek segíts találni egyet, meg kell találnom egy nagyon fontos barátomat, és csak egy kutyaszellem segíthet.... kérlek kérlek! *nyüzgi körbe a fiatal nőstényt s közben észre sem veszi hogy mennyire közel megy hozzá, a kérdés viszont meglepi, válaszolni szeretne de a lány felsikít* - Azt hiszem tényleg elkel egy orvos ebben a házban... *rohan ki a konyha felé* - Jól vagy? Mi történt? Már megint vérzel.. mutasd a sebed bekötözöm... *kérte*
|
-Bizony, ez egy fontos rúzs *helyesel a fiúnak dölyfösen bólogatva* - És én épp ebbe az idilli jelenetbe sétáltam bele? Oh, ezer bocs *nyögi színpadiasan hajlongva* - köszi, lányka *vigyorgott Mao felé, amint az a konyhába indult* - milyen kedves lett hirtelen..*jegyzi meg még utána sandítva, majd mikor már eltűnt, bizalmasan Clydhoz közelít* - szerintem.. a kutyaszellemek szépek..*mondja eltűnődő hangon, mutató ujját ajkára biggyeszti* - biztos nagyon tetszenek az embereknek.. nem is tudom.. neked tetszem? *kérdi hirtelen, de a válasz elhangzása előtt Mao sikítása törte meg a csendet. A nőstény persze nem igyekezett túlzottan, mégis csak Clydé a rokoni elsőbbég.*
|
- Ahh rendben.. én is.. sajnálom...* Sóhajtott mélyen, majd szomorúan még is kissé rosszindulatúan nézett végig a kutyán. Majd gyengéden elmosolyodott mikor tekintete Clyde-ra tévedt. * - Megyek, összedobok valamit a "vendég" számára... * Nyomta meg gúnyosan a Vendég szót és kicsit morcosan méregetve a lény arcát, elindult le a lépcsőn, közben azon gondolkodva, jó ötlet volt-e egyedül hagyni unokatestvérét azzal a fura teremtménnyel. A konyhába érve erősen gondolkodott miféle élelmet ehetnek az olyasmi teremtmények, ezért csak arra jutott, hogy egy kis hókiflit csak nem utasít vissza. Hamar neki is kezdett a sütésnek, közben próbált hallgatózni, miről beszélgethetnek a jövevények. A nagy koncentrálás közepette ismételten megvágta az ujját,( mint mindig...) * - Na már megint... * Dünnyögött a vérző ujjára bámulva, s ismételten elfogta a szédülés. Ide oda hanyatlott, s nem győzött a pultba kapaszkodni. De hirtelen olyan érzése volt mintha valaki megfogta volna a hátát. * - Kö-köszönöm Cl...* Majd mikor hátra nézett látta hogy senki sincs ott s azonnal fülsüketítő sikítás tört ki belőle.*
|
[74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
