|
Témaindító hozzászólás
|
2010.03.23. 16:12 - |
Julianna, két öccse és az apja él itt. Családias a légkör, kellemes a hangulat. Barátságos maga a ház is, a vendégek általban nem akarnak elmenni, olyan jól érzik magukat. Adrian lakásától nincs messze. |
[75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
- Én boldog vagyok így, nem akarnék vissza menni.... én igazán, nagyon boldog vagyok veletek! *mondja fellelkesülve a végére* - Hogy érted ezt pontosan? *kérdezi a lánytól, de közben ismét hallja Kout és megrémül, szinte megugrik* - Megint hallottam Kout... *nyöszörgi* - Siessünk... kérlek.... *kérleli a lányt, mert kezd nagyon aggódni a félvér miatt.*
(Nem tudom hogyan szeretnéd, de ha gondolod akkor írj majd Kasaiékhoz ezután :)) |
- Ne bánkódj. Mindig a jelenben kell élni, Blind. A múlt elmúlt, visszamenni oda nem lehet. Létre tudjuk hozni a múlt beállt emlékképeinek az utánzatát, de sosem érezhetjük ugyanazt, mint akkor. - meséli őszintén a kis nősténynek. - Ezt azért tudom, mert én mindent megpróbáltam ennek érdekében. - teszi hozzá kicsit szégyenkezve.
 |
- Kö...köszönöm... *teljesen elvörösödik* - Ümm ez igaz... *bólint* -ismerem... éppen ezért *de a lány hírtelen magához öleli, ez annyira meglepi, hogy nem csak abbahagyja mondandóját, de még el is felejti, hogy mit akart kihozni belőle* - Sajnos nem ismerhettem, pedig biztosan nagy szíve lehetett, ha a családja ennyire szerette, a fiúk is szokszor beszélnek róla...
|
Elkuncogja magát a kérdésen. - Aranyos és szép lány vagy, ne aggódj. - bíztatja. - Egyébként szerintem nem a külső a fontos, a belső értékeidet meg azért ismered, ugye? - kérdezi játékosan. Eszébe jut még valami, de Blint megelőzi őt a beszéddel. Kicsit elszégyelli magát, mert ő még mindig nevetségesnek érzi az Adriannal való kapcsolatát, de a nőstény szavai bearanyozzák a pillanatot. Örömében szorosan magához karolja. - Köszönöm. - suttogja meghatottan. - Anya halála után igyekeztem átvenni azt a mentalitást, amivel rendelkezett. Lehet, hogy ezt érzed. Édesanyánk csodálatos nő volt, ő az én példaképem. Kiegyensúlyozott, talpraesett, békés, nagylelkű, jószívű és odaadó volt. - meséli lelkendezve.
|
- Valóban úgy gondolod? Tetszhetek neki? Sohasem láttam magamat... igaz mást sem, de nem tudom elképzelni, mit tartanak mások szépnek... amúgy.. igazából te egyáltalán nem is vagy nevetséges Juli.... inkább... valami nagyon.... nem is tudom, nem tudom elmondani mire gondlok, de biztonságban érzem magam, ha te velem vagy, és szerintem ezt a többiek is így gondolják.... a szeretet amivel körbe ölelsz minket, azt hiszem mindennél többet ér!
|
- Tudom, hogy nevetséges vagyok a közelében, meg egyébként is, de... ettől még nem tudok másképp viselkedni és érezni. - vallja be keserédes mosollyal. - Lehetséges. Tudod... én igazából elég keveset tudok Adrianról. De kérdezni nem merem, hiszen ha nem veszi az adást tőlem, amire biztosan megvan az oka, akkor... én nem akarok belemászni az életébe. - magyarázkodik. - Kou viszont nagyon látványosan kedvel téged és zavarban van a közeledben. Szerintem nagyon tetszel neki. - tereli vissza ügyesen a témát a nőstényhez.
|
- Igen elég viccesen szoktál viselkedni a közelében, de igazán őszinték az érzéseid, Adrian lehet, hogy direkt nem nem is akar észre venni... szerintem nem azért mert nem tetszel neki vagy ilyesmi, de amíg ott laktam hallottam, hogy volt egy barátnője, mégsem ment a kapcsolatuk pedig mindkettejüknek ugyanaz volt az álmok, mégis amint a barátság szerelembe fordult, minden tönkrement közöttük, lehet hogy most téged barátként kezel és nem akar úgy járni, mint Dianaval... meg végülis az alkalmazottja is vagy... bár tudom ez sovány vigasz na haragudj...
|
- Ne érezd magad kellemetlenül. Minél jobban gondolkodsz azon, mit mondj neki, hogy légy jó hozzá, annál cikibben viselkedsz. Csak figyelj meg engem. - mondja és elvörösödik. - Elég régóta szerelmes vagyok Adrianba, amiért az öcséim nagyon sokat piszkálnak, főleg azért, mert lerí rólam és Adrian még sem tesz semmit, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, nem nyit felém. Ő elzárkózik tőlem, nem reagál semmire és nem is jelez nekem semmit, mintha hidegen hagynám. Mintha... nem is tudom... valószínűleg nem vagyok az esete vagy... nem talál vonzónak... vagy van valakije. - találgat kínosan. - Nem tudom jó tanácsot adni, nem vagyok túl jó a kapcsolatépítésben a másik nemmel. - ismeri be végül.
|
- Köszönöm... *mondja a fiúnak még mielőtt elindulnak* - Valószínűleg igazad van, de akkor sem tudom, hogy mit mondhatnék neki ha találkozunk... és ő elég félénk fiú nem tudom mit szeretne, nem mondd semmit, talán azt akarja, hogy én mondjak neki valamit? Nem is tudom... majd azért megpróbálok beszélni vele...
|
Taku hozza meg a botot, Juli nem akar elmozdulni barátnője mellől. Ezután elindulnak. A fiú öccsét meg megkeresni. Ott talál rá, ahol a sünit találták. Szabadon engedi a kis szúrós labdacsot és figyeli, ahogy lassan megérzi a szabadság illatát és szaladni kezd.
A lány meglepődik a hallottakon, de meg is örül neki. - Megértem, hogy zavarban vagy és kellemetlenül érzed magad Kou mellett, én is hasonlóan vagyok Adrian mellett. - kezdi megértően. - Csak Adrian... nem válaszol a... jelzéseimre. - teszi hozzá kínoskodva. - Ne aggódj, nem lesz gond. Amúgy is jobb, ha minél előbb átbeszélitek ezt a dolgot, nem? - kérdezi barátságosan és megsimogatja a macskalány hátát.
|
- Igen... *aztán kissé meglepetten és zavartan megy a lány mellett* - Jójó... tu...tudok menni egyedül is... csak kellene a botom....*mondja zavartan, ha megkapja és hallótávolságon kívül kerülnek a fiúktól, halkan megszólal* - Egy kicsit... fura érzésem van Kou közelében... mert...mert a múltkor... meg... megölelt... *préseli ki az utolsó szavakat* - Azóta nem is találkoztunk, ő csak úgy elrohant... *belecsimpaszkodik a lányba* - Egy kicsit félek oda menni... ez miatt...
|
Mokkun úgy válaszol a nősténynek, hogy bátran belesimogat a hajába, majd zavarba jön és kuncogni kezd. Azt már nem mondja ki, hogy nem tudja, selymesnek érzi-e, vagy bársonyosnak, de kellemes és ez a fontos, mert Blind a fura félvér fiút említi és érzi, hogy a puhaság-téma lefutott. Visszalép, a sünit kicsit csalódottan leengedi, majd hátrálni kezd. Még jó, hogy a vak lány nem látja az arcát, úgy elszomorodik hirtelen. Bátyja teljesen meg is lepődik a dolgon, de nem szól, inkább furcsálva Blind szavait Julira néz.
- Olyan messziről hallottad? - kérdezi a lány végül. Meglepett ő is, s kapcsolnia kellene, de csak lassan ocsúdik fel. Tanácstalanul testvéreire pillant, de Taku vállat von, a kisfiú meg már távolabb jár, s inkább nem szólítja meg, látva bánatos arcát. - Hát akkor... menjünk át Adrian rendelőjéhez és derítsük ki, mit hallottál. - javasolja. - Jaj, Blind... - szólal meg aggódón és most már nem bírja tovább, szinte felkapja a nőstényt, úgy öleli magához. - Bár tudnám, hogy segítsek neked!
|
- Akár... bár nem hiszem, hogy olyan selymes lesz, mint a tiéd... *nevet* - Kou nincs itt... *ismétli* - de hallottam... messze van, de akkor is hallom... oda kellene mennünk... Juli szükség lehet ránk... *néz a lány felé riadtan* - Félelmetes volt a hangja... *teszi még hozzá kicsit késleltetetten, aztán inkább hátrébb lép* - De lehet, hogy csak rád lesz szükség... jobb lenne ha én itt maradnék...
|
A két fiú és Juli sem tudja, de mindannyian érzik, hogy valami megváltozott Blindben. Mokkun határozottan biztos benne, hogy Kou áll a dolog hátterében, hiszen látta, mennyire egyértelmű a kapcsolat kettejük közt, ráadásul a félvér távozása után lett Blind halgatagabb és visszavonulósabb. Taku nem sejt semmit, csupán szeretné vidámnak látni a kis nőstényt, mert kedveli. Juli pedig csendben figyeli és várja, hogy mikor nyílik meg neki barátnője. Így tekint a félvérre, mint egy barátnőre. És az is. Mokkun még tartja is a fejét Blindnek, hogy megsimogathassa, mikor látja, hogy keresi. Nem lepődik meg a tapogatózáson, izgalom tölti el tőle, mert számára Blind látástalan és láthatatlan világa fantasztikus. Ő el sem tudja képzelni, hogyan lehet vakon élni, ezért őszintén csodálja a nőstényt.
- És én mit simogassak, a te hajad? - kérdez vissza játékosan a kisfiú. Nővére kuncogni kezd, bátyja azonban próbálja visszafojtani a röhögését. Aztán mind meglepődnek a név hallatán.
- Kou nincs itt. - mondja neki Juli, miután körülnézett. - Mi a baj, Blind? Olyan szomorú lett az arcod. Történt valami? - kérdezi meg most már aggodalomtól terhes hangon.
|
- Milyen furcsa kis élőlény... *mosolyog a lány, ahogy a két gyerkőc megmutatja neki a sünit, és bár nem mondta el egyiküknek sem a nemrég történteket, talán egy kicsit észrevetehő, hogy nyomassza valami amikor épp csak magában ücsörög... mégis mindent elfelejt ha a két fiú játszik vele, s felszabadultan képes viselkedni velük is és Juliannával, elneveti magát ahogy a nyuszi téma felvetül és megkeresi a fiút, hogy megsimogathassa a fejét* - A te hajad is puha, majd simogatom azt nyuszi gyanánt... *jól érzi magát ezek közt az emberek között, mindig csak megalázták és végre igazi családra lelt, boldogabb már nem is lehetne, legalábbis így érzi, mégis elkomorodik ahogy fülelni kezd* - Kou...? *mondja nagyon halkan*
|
A Kishida családnál állandó a vidámság. A gyerekek szeretik néha piszkálni egymást, amelybe a két fiú lelkesen bevonja Blindet is, bár vele jobban vigyáznak, mint nővérükkel. Ha csínyt követnek el a nőstény ellen, igyekeznek meglepőt és nem ijesztőt kitalálni, nem akarják folyton riogatni, meg azt, hogy rossz élmények érjék. Este például sündisznót fognak Blindnek.
- Ezt simogasd meg, Blind! - kiabálja már messziről Taku és két markában cipeli oda a vak lánynak az állatot. - De csak óvatosan. - teszi hozzá figyelmeztetően.
- Segítek. - ajánlja vigyorral a hangjában az idősebb fiú, s óvatosan megfogva Blind egyik kezét nagyon lassan a tüskés állatra teszi a kezét. - Süni. - árulja el.
- Barna, tele van tüskével, de a hasa nem, az nagyon puha bőrű, csak védi.
- Ha kisimogattátok magatokat és a sünit visszaengedtétek a természetbe, akkor ne felejtsetek el kezet mosni. - kéri Juli őket, majd odamegy ő is a társasághoz. - Kíváncsi leszek, mit hoztok legközelebb.
- Úúúúúúú! - csillan fel a kisebbik fiú szeme is a gondolatra. - Tartsunk nyuszit és akkor Blind meg tudja simogatni a puha bundáját!
- Persze, aztán ti simogatjátok, mi meg Julival takarítjuk, mi? - szól be neki Mokkun. Nővére kuncogva nevet rajtuk.
|
*Miután Kou elment, Blind bedőlt az ágyba és gondolkodott a törtnteken, haragudott Koura, de meg is lepte a dolog, most nem tudta eldönteni mit is érez pontosan... végül abban maradt magával, hogy igenis haragszik Koura amiért nem értékelte az ő nagy kincsét... morogva bújt be a takaró alá és elaludt, eldöntötte magában, hogy most Kout kerülni fogja egy ideig.... de nem tudta még, hogy ez meddig fog tartani, a félvér már most kezdett hiányozni a lánykának*
|
Látta, hogy mennyire zavarba hozta Blindet, s ez még rosszabb is volt szerinte, mintha ellökte volna. Vagyis... nem biztos benne, de most mindenképpen le kell innen lépnie. Meggondolatlanul viselkedett. Ezért korholja is magát rendesen. - Neked is szép álmokat. Aludj jól. - kívánja őszintén a nősténynek. - Szia. - köszön el, azzal magára hagyja Blindet.
/Kou folytatás Kasai házban./ |
*Blind nagyon várja a reakcióját a fiúnak... de a várt hatás elmarad legalábbis szerinte.. lelapítja füleit amikor Kou nem szól semmit, de aztán hírtelen a félvér magához húzza Blind pedig teljesen kipirul* Ümm re... rendben... *nyökögi ki* - Szép... szép álmokat... *mosolyog miután sikerül felül uralkodnia meglepettségén*- Vigyázz magadra... *int neki apró kezecskéjével*
|
- Nem tudom... lehet. - hagyja ennyiben Kou, mert nem tudja elképzelni, hogy nem lehet felismerni egy ennyire nyilvánvaló manipulátort. - Ezaz. Több mindent látsz, mintha csak a szemedre hagyatkoznál, mint mindenki. Ezt próbáltam elmagyarázni. - teszi hozzá zavartan. Gyorsan leül az ágyra, majd becsukja a szemeit. - Becsuktam! - jelenti most már nagyon izgatottan. - Nem csalok. - ígéri meg. Elképzeli a kék eget. - Kellenek rá felhők? - kérdezi. Annyira izgatott, hogy mindent pontosan tudni akar és talán kicsit kapkod is. Fülei csak úgy rebegnek, a farka meg ide-oda kering. Amint a kezébe kerül a vattapamacs, azt érzi, hogy ez nem felhő. Csak azért, mert ő máshogy képzeli el a felhőt, hidegnek, nyirkosnak, nem megfoghatónak. De azért tapicskolja, hátha megérti, amit a nőstény mutatni akar neki. Leteszi, aztán csukott szemmel kinyúl Blindért és magához karolja. - Ez jobb. - csúszik ki a száján. Egy pillanatra gyerekesen hozzábújik, majd észbe kap, s zavarba jön. Azonnal elengedi, kicsit még el is tolja magától a lányt. - Bocsánat. - mondja zavartan. Feláll az ágyról és menekülőre fogja. - Most jobb lesz, ha megyek. Késő van. De holnap találkozunk! - teszi hozzá gyorsan.
|
[75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
