Témaindító hozzászólás
|
2010.03.15. 20:46 - |

Ebben a villában egy félvér és egy acskalény tartózkodik általában, gazdájuk ritkán jár haza.
|
[172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
*Füle a neszezésre radarként kezd el mozgolódni. Lélegezni sem mer, úgy fülel minden egyes lépésre. Szíve heves tombolása alig engedi koncentrálni, nem tudja, barát-e, vagy ellenség, s sendkívül kiszolgáltatottá válik a beakadt lábával. Azután a nevét hallja. Szólítják. Nem hívogatón, csalogatón, hanem szimpla parancsként. Épp így képzeli a bűnösök utolsó perceit.. nem elítélő a vonzás, de nem is tárul fényhíd nekik a mennyekbe..Idegesen hunyorog a sötétbe, s hirtelen, mintha egy isteni suggallatot követne, végre felkiált* -itt vagyok..!* ekkor arcát már könnyek homályosítják, csendesen nyüszögve rázza testét a zokogás* -sajnálom.. bocsánat.. sajnálom..*susogja maga elé alig hallhatóan, de tisztán.*

|
A lány nem igazán tud mit kezdeni. Kint ült a lépcsőn, várva, hogy meglátja behajtani a gazdáját és lehetőleg Mianinak sincs semmi baja. Szinte pislogás nélkül figyelte a kaput, szinte szugerálva, hogy jöjjenek vissza.
 |
*A kirendelt rendőrök, kitartóan keresik a leírt macskalényt. Kibishii mindent alaposan figyelve a környezetére kereste a kocsijában ülve, a frissen "szerzett" macskáját. Mivel sikátorokba és egyéb helyekre kocsival nem tudott bemenni, jó fél óra kocsikázás után megállt valahol és zseblámpájával a kezében ment be egy sötét helyre.* - Miani. *szólította a macskát, úgy mintha otthon lenne és épp csak kérne valamit tőle, aztán várt, hátha kap valami választ.*
|
*A macska látja a beszűrődő, tompa fénypászmákat, de sosem feltételezné, hogy azok a rendőrautókból származak, amik ráadásul őt keresik.* -hideg van *vacogja magának* -túl éleem, mindent túl élek *dúdolja reszketve, tapogatózdva oson a fal mentén, néha elbotlik, igyekszik nem hanyattvágódni az ujjnyi vastag porban.* -Frui...*nyöszörgi, átkozza a percet, mikor el kellett hagynia a foltos macskát. Lába elakad valamiben, s hiába ráncigálja, csak mégjobban belegabalyodik. Végül csak sikerül egy hasraesést eredményeznie, kifulladva tápászodik fel, négykézláb dörzsöli fájó testrészeit, lába még mindig az árnyék fogságában rejlik.*

|
*Neki is feltűnt, hogy Miani még sehol, de mikor gazdája kijelenti, hogy még nem jött vissza, kicsit megbiccenti a fülét. Parancsot kap és azonnal megy is, de nem tudja, hogy hova lettek téve a zseblámpák, mivel nagyon régen volt már rájuk szükség. Mire megtalálja, már senki sincs otthon. Megáll a kapunál a lámpával a kezében és körbe pillant, de csak a szatyrokat találja. Nem lát jobb megoldást, így felveszi azokat és becipekedik. Semmit sem pakol még el, mivel a ház ura szereti átellenőrizni a vett dolgokat.*


|
A macska jó ideig nem szólal meg, így ő se tesz másképp. Végzi a dolgát ahogy eddig, majd mikor már órák teltek el az órára pillant.* - Még mindig nem ért vissza. *állapítja meg halkan, majd leteszi a kezében lévő dolgokat és Friura pillant.* - Hozz egy zseblámpát. *mondja ahogy elhalad mellette és elindul ki a házból. Tekintete most is komor és nyugodt, semmi sem tükröződik rajta. Ahogy kiér megpillantja a szatyrokat. Sóhajtva veszi elő a telefonját és hívja ide az egyik rendőr osztagot. Ő nem fogja bemocskolni a kezét, de valami történt, ha a macska nincs itt, de a csomagok igen. A hívás után pár perc telik csak el és megjönnek a rendőrök. Semmit sem elkapkodva adja le az adatokat Mianiról, majd küldi útra a rendőröket, akik megkezdik a nyomozást. Ő maga is beül a kocsijába és elkezd furikázni a városban.*

|
*Saina sebes léptekkel bekanyarodott egy háztömb mögé, üldözője még épp látta eltűnni farka végét az épület árnyékában.* ~ Miért kell neki az a virág..pont az a virág..? *gondolta keserűen a vörös macska, s kifulladva mászott átt a kerítésen, min a másik könnyedén átszökkent.* -Add vissza *kiáltott rá haragosan és egyben esdeklőn, a tolvaj persze füle botját sem mozídotta. Egy elhagyott gyártelepbe vezette Mianit, ki kezdett egyre mélyebb kétségbe esésbe zuhanni..arra nem is gondolhatott, hogy az egész hajsza nem éri meg; hogy eltévedését egy virág miatt megkockáztatni felejtős; csak elszántan loholt az idegen lépte nyomában.*~ Vajon hallottak? Vagy csak várnak, s én nem térek haza? ha hallottak, mire gondolhattak? mi jár most Frui fejében..? mit csinál épp..?*gondolatai lassan elhatalmasodtak felette, s szem elől veszett a kékhajú. Ekkor állt csak meg a farkasból lett bárány: fogalma sincs hol van, s merre a hazaút. Polcok, s gigantikus dobozok tornyosultak, szürke, vastag por ameddig a szem ellát.* ~Értem jönnek egy idő után..? hazatalálok, vagy sírom lesz e hely ? * a nap utolsó sugarai megvillantak a betört ablaküvegeken, majd végleg leáldoztak. Teljes árnyékba borult a helyiség. Miani rémülve hátrált, körülötte apró neszek, patkányok futkostak mindenfelé.*~Legalább a nárcisz megvolna..!*nyögte lemondóan a lány, s kezdett beletörődni, éjszakázni ebben a bűzös kis helyben kényszerül. Léptei tompa visszhangot vertek a komor falak közt, a pókhálóktól a hideg futkosott a hátán, de azért még baktatott előre, reménykedve valamiben, ami, érezte, sosem lesz megtalálható a számára..*
 
|
*Tesz pár kört a szobájában, majd kimegy és megkeresi a gazdáját. Mikor megtalálja kicsit zavartan áll meg és már el is felejti, hogy mit is akart mondani a ház urának. Csak áll és babrál az ujjaival, igyekezve összeszedni a gondolatait és megfogalmazni előző mondanivalóját.*

|
*A macska átveszi a papírt, és máris távozik a házból. Több közért is van a közelben, a hozzájuk legközelebb esőt választja ki. A boltban hamar kiválogatja ami kell, természetesen Fruinak is választott valamit, csak azért is. Két megrakodott szatyorral kezében rójja az utcákat, reményei szerint minden a gazda elképzelése szerint zajlott. Rá-rá pillant az apró kis cserepes virágra, mit viszonylag hosszas tanakodás után vett le a polcról Frui számára. Nem finom, hasznos vagy kényelmes, mégcsak nem is az ő saját pénzéből van (mivel nincs neki), de ajándék. S talán ha a lány majd rápillant egy szál mézsárga nárciszra, mint ez, bárhogy is vált életük útja, felidézi majd ezt az egy emléket... Az utca néptelen volt, Mianin kívül csak egy másik macska haladt a sápadt aszfalton. Különös mosoly ült az arcán, megállt Mianival szemben. A lány értetlenkedve nézett rá, a kék hajú mintha nevetett volna hunyorgó szemével.Egyetelen pillanat volt csak ez, mégis mindent eldöntő: az idegen egy heves mozdulattal fellökte Mianit, a szatyrok csörömpölve gurultak szét, az ismeretlen igyekezett minél többet felkapkodni belőlük. Ennyi idő azonban elég volt a másiknak is, égő bosszúval vetette rá magát támadójára, különös harcuk hangtalanul, és gyorsan véget ért, sikerült annyit elérni, hogy a kék hajú csatát vesztetten elfusson, kezében nem maradt más, csak az az egy virág. Miani sebtében összeszedte a széthullott tárgyakat, jól megfigyelte, merre kanyarodik a tolvaj. Mielőtt nyomába eredt volna, visszarohant a házukig, épp csak hogy letette a megviselt csomagokat, kiáltott valamit afelől, hogy hamarosan visszajön, most mennie kell, nem érdekelte, ha nem is hallják meg. Fűtötte a harag, amiért egy egyszerű kis tolvaj képes ellopni az összes közüli legbecsesebb tárgyat, a Fruinak szánt meglepetést..*
 
|
*Mivel nem siet sehova, nem mondhatni, hogy gyorsan haladna, Miani így hamar be tudta érni.* - Igaz is. *mondja normál hangon, de semmilyen érzést sem mutatva, s közben ellépdel a macska mellett.* - Majd szerzek neked egyett, de most elég lesz ha írok neked egy papírt... *mondja a kezében lévő iratok olvasása közben, s lassan a nappaliba ér. Ott megáll és a dohányzó asztalról elvesz egy kis papírost, amire felírja, hogy Miani elmehet a boltba, aláírja és dátumozza.* - Nesze. *nyújtja a lány felé továbbra se felnézve az iratokból.*

|
*Fülelni kezd, mikor kint a hangokat hallja, de nem ért belőle túl sokat. Mikor a másik macska vissza néz a szobába, fülét hegyezve hallgatja, majd zavartan rázza nemlegesen a fejét, közben hadonászva.* - Én nem kérek semmit! *jelenti ki, szinte azonnal. Majd mikor a lány távozik ő felkel az ágyáról és utána pillant kicsit érdeklődve.*

|
-Igen.. *futja végig szemével a sorokat* -és ha olyan fajta nincs, akkor jó más is, vagy egyáltalán semmilyet ne hozzak? *tudakolja míg átveszi a fizetőeszközt is* -köszönjük *hálálkodik meglepve az engedményen, egy pillanatig gondolkodik, majd bekukkant Fruihoz* -el kell mennem vásárolni, az úr azt mondta a visszajáróból vehetek még valamit, szóval, mit szeretnél? *érdeklődik kedvesen, s amint kielégítő választ kapott kámforrá vált gazdája után siet* -tudtommal dögcédula is szükséges, nem így van? *áll meg előtte várakozón*

|
- Remek, éppen téged kereslek. *mondja a férfi, szinte érinthetetlenül* - El kellene menni a boltba. Össze írtam, hogy mi nincs itthon, fogd. *nyomja a lány kezébe a lapot.* - Ha eddig az utcákat jártad, felteszem tudod hol a bolt. *teszi még hozzá hüvösen. * - Lehetőleg siess és mindből kizárólag azt a fajtát hozd, amit felírtam. * jelenti ki szigorún és azzal a pénzt is oda adja a lánynak.* -Ez jóval több mint amit költened kell, szóval most engedékeny leszek és megengedem, hogy hozz magadnak és Fruinak valamit. *hagyja jóvá a vásárlást, majd elindul a dolgozó szobája felé.*

|
*feltérdel az ágyon és úgy követi tekintetével a távozót, közben nagy szemekkel, értetlenül pislog. Nem igazán tudja felfogni az egészet, szóval csak néz az ajtót, ahogy az becsukódik és csukva is marad.*

|
*Hátraesik, derült égből villámcsapásként éri őt ez az egyszerű mozdulat..hátát dörzsölve térdel fel a földön, hátracsapja füleit, szégyenlősségből és egyszerre önérzetességből is..*-jól..ne haragudj rám..*fel se mer pillantani a lányra, igazából nem gondolta, hogy ezzel megijesztheti Fruit..lassan feltápászkodott, talán valami magyarázatra szorult az egész jelenet, de Mianak magától értetődő volt, úgyhogy csak az ajtóban állva szólt ismét* -ne hagyd, hogy mindenféle macskák háborgassák az álmod.. *néz vissza halovány mosollyal, csöndesen becsukja maga mögött az ajtót, majd gazdájával találja szemben magát* -mit óhajt, uram? *érdeklődik szolgálatkészen*

|
*Miközben a lányok akcióznak, ő lassan körbe járja a kázat, áttanulmányozva a dolgokat, felméreve a hiányosságokat, hogy Fruit, vagy Mianit elküldje a boltba. Egyik kezében egy papírlappal és annak támasztékul szolgáló felírótáblával, másikban egy tollal menetelt végig a házon.* - Azt hiszem minden megvan. *morogta az orra alatt, hirtelen megállva* -Kérdés melyik menjen. *gondolkozott el, közben a lányok szobái felé vette az útját* - Talán jó teszt lenne az újoncnak.*állapította meg, bár még mindig nem döntött efelől.*

|
- Te meg mit művelsz? *vinnyog fel döbbenten és azzal a lendülettel lerúgja magáról a másikat. Ez aféle reflex volt nála, így kicsit döbbenten nézte utána a plafont újult előre kapva, majd felült és az ágy mellé eső lányra pillantott.* - Jó... Jól vagy? *kérdezte megdermedve*

|
-Semmit, semmit*legyint gyorsan* -aludj csak szépen.. én álmodom.. *susogja gyöngéden, közelebb hajol kissé a lányhoz, olyan tűnődve figyeli arcvonásait, hajfürtjei omlását, a bőrén megcsillanó fényt, hogy egész életében emlékezhessen a pillanatra, táplálkozhasson belőle, mikor a csodát szomjúzza a világból.. szótlanul térdepel az ágyon, nem kívánja Fruit egy lélegzetvételével sem gátolni a pihenésben, mégis valami tudattalan erő kényszeríti, hogy míg csöndben van, óvatosan ujjai közé fogjon néhányat a lány tincsei közül, s szórakozottan, elbűvölve forgossa, ahogy egy különösen szép ékszert szokott az ember..*

|
*Tovább fekszik, csukott szemekkel, továbbra is igyekezve nem elaludni. Mikor Miani fölémagaslik, lassan kinyitja a szemét, majd döbben ten, de ugyan úgy álmosan néz a macskalényre.*-Te meg mit csinálsz itt? *kérdezi bágyadt hangon*

|
*Pár perc múlva aztán ráeszmélt, talán különös, hogy semmilyen reakciót nem váltottak ki szavai a lányból..gondolt egyet, csendesen benyitott hát újra, nesztelenül az ágyhoz osont, csodálta a benne heverő tüneményt, felkúszott mellé, fölé magasodott, szelíden mosolygott a félálomban forgolódó Fruira..*

|
[172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|