|
Témaindító hozzászólás
|
2010.03.11. 23:06 - |
Nem nagy ház, de a benne lakó emberek igen kedvesek és szerényen élnek, főleg Rolcas balesete óta. A ház két részre van osztva, de egy ajtó egybeköti őket. Roll a kisebb felén lakik, ott csak az ő szobája van és egy régi padlás.
|
[449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
*Rolcas valóban kezdi elveszíteni az önuralmát, s bár a négy kutyalény sikeresen vissza fogja, végül Okuo szavai állítják meg* - Mégis... miről beszélsz? *bár tudja, hogy a félvér nem látja, így nem is "hallja" amit mond, Fog megperdül, s szemeit Tokuéba vájja, bár nem félelemkeltő a két vörös szempár, közben ügyet sem vet Shenre, mint ha ott sem lenne, röviden meghajtja fejét Toku előtt, majd tátog neki valamit, amit valószínűleg csak Toku tud kivenni a szája mozgásából* "-Megígérted..." *avval mint aki ott sem lett volna, még a sebesülései ellenére is hamar Rolcas mellett terem, s bár azt körbe fogja a négy kutyalény, felé nyújtja mancsát, ami valószínűleg nem tetszik a négyesnek, de Rolcas megragadja a kölyökkutya karját, s most mindketten kéz a kézben nézik Shent, kezében a pisztollyal, amit Tokura szegez, talán a kutyák közben Fangot is közre fogják, de mindketten bíznak a félvérben.*
  |
Kétfelől kapja az áldást. Rolcas és Okuo is kiosztja, de a férfi nem törődik velük. Valahol szánja őket, amelynek a magja maga az irigység, hogy még két nyomorék is megtalálja a boldogságot, ráadásul egymásban, ő pedig hiába rendelkezik mindennel, mégsem az, mégsem találta meg.
A kutyalény megcsóválja a fejét, jelezve, nem ért egyet a fiúval, de nem adja ki magát, nem árulja el, hogy ő úgy véli, az egyetlen lény, akihez hűséges lett volna, egy pillanatra sem fogadta őt el, tehát igenis neki van igaza. Ám ha ezt kimondaná, Shen megharagudna, és őt is megbüntetné. Talán már így sem kerülheti el, úgyhogy bölcsen hallgat.
Okuo most nyert. Nem számít, meghal-e és úgy látja, az életét a tehetetlen Rolcas és a sérült kis Fog is feláldozná miatta. - Fog - szól nagyon csendesen a kölyökhöz - semmi baj. Nagyon ügyes voltál, hálás vagyok neked - folytatja. - Vigyázz magadra és Rolcasra. Ne engedd, hogy több bajotok essen. Ez most nagyon fontos, Fog - mondja komolyan a kutyafiúcskának. - Nem kell harcolnod értem tovább, mert minden rendbe fog jönni. Állj félre, ne hagyd, hogy Rolcast bántsák azok négyen. Nagyon kérlek - kérleli nagyon szépen a kutyát. Markus közben nagy szemeket mereszt, Shen pedig dühösen Fang szívére szegezi a fegyverét, hogy lelője egy rossz mozdulat miatt. - Megsérültél és nagyon vérzel, Rolcas pedig nem erős túlságosan. Ne engedd, hogy kivívja magának a négy kutyalény haragját és te se támadj rájuk, ők csak azt teszik, ami a dolguk. Csak közrefogják Rolcast, de nem akarják bántani, ha nem muszáj. Bíznotok kell bennem. Hidd el, hogy még pár perc és vége lesz a cirkusznak. Láttam valamit, amit más nem - árulja el a kölyöknek. - Nyugtasd meg Rolcast - kéri nagyon szépen.
  |
- Tisztában vagyok ezekkel az őrült szabályokkal, de számomra semmit sem jelentenek... Tokunak megvan az élethez való joga... te pedig egy szánalmas kis senki vagy nélküle, még nálam is szánalmasabb... Toku sohasem lehet a tiéd, sosem volt a te tulajdonod... ha méltó lennél rá, akkor nem akarna elszökni tőled... akkor nem nálam keresett volna menedéket... én nem mondok le róla... nem érdekel, mit teszel velem, sohasem fogom őt magára hagyni... ha kell érte, vagy vele halok... *Megcsóválja a fejét, avval a kutyalénynek intézi szavait* - Markus... hát nem te voltál, aki elárult minket? Kicsit át kellene gondolnod, ki is volt az, aki a hűségét félredobva és mások érzéseit feledve, végül eldobta magától a lehetőségeit... *utal itt arra, hogy Rolcas bizony behívta Markust a házába, bizony nem bánt vele másképp mint Foggal vagy Okuoval... ő volt az aki nem bírva saját magával végül Tokunak rontott, s így kiérdemelte, hogy ők is szembe forduljanak vele*
*Fang hallat maga után egy kis nyekkenést, aztán a földre esik, sajnos még nem elég erős Markushoz képest, de akárhogy is szivárog sebéből a vér, újra négy lábra ereszkedik és vicsorog, amint előkerül a fegyver és az Okuora szegeződik, őrült gyorsasággal veti elé magát és szembe néz a puska csövével illetve Shennel, morogva és vicsorogva tekint rá tudja, hogy ha bármi mást tenne, csak mégjobban bajba sodorja imádott gazdáját.*
- Fog... Toku... *közben Rolcas is megpróbál szabadulni, reménytelenül küzd a négy kutyalény ellen, végül elhatározza, hogy vagy így vagy úgy, de segíteni fog a barátainak, így megharapja az egyik kutya karját, jó erősen belemélyeszti fogait, bár nem bíztos benne, hogy bármit is elér vele, ha mégis akkor megpróbál kibújni a szorításból és neki esni Shennek, már teljesen mindegy számára, hogy mit tesz, ha Toku a tét, hát mindent feláldoz, ha kell.
*Az emberek nyüzsögnek, egyre többen gyűlnek oda, bár segíteni egyik sem segít, riporterek is érkeznek a helyszínre, hiszen sok fültanúja volt a kis párbeszédnek, melyben Shen elárulta, hogy bizony az állítás, hogy nem ő áldatott meg tehettséggel, hanem csalással szerezte magának a hírnevet, bebizonyosodott... *
|
Okuo nem hallja Rolcast, de látja a rémületét az arcán és ez még erősebben ösztönzi, hogy kitaláljon valamit. Nem keverheti bajba a fiút. Őt nem. Magát bármikor és bármennyire, ő mindent bevállal érte, de a srácot nem érheti baj. Miatta meg végképp nem. Rámordul Markusra, de a kutyalény nem engedi őt el.
Shen csak ridegen Rolcasra pillant. Minden szavával ront saját helyzetén és ez látható is a férfi arckifejezésén, ahogy egyre sötétebbé válik. - Úgy látszik, te nem vagy tisztában bizonyos törvényekkel, Jaseino Rolcas. A félvér macskalénynek számít, míg nincs felszabadítva, márpedig azt nyilván tudod, hogy eszemben sincs Okuot szabaddá tenni. Inkább megölöm - teszi hozzá komolyan. - Ő a tulajdonom. Az enyém - folytatja nyugodtan. - Azt teszek vele, amit akarok. Ha úgy tartja kedvem, játékszernek használom, ha úgy, elverem. Jogom van ahhoz, hogy kihasználjam, bármilyen módon, bármikor és bármilyen mértékben. Kit érdekel, hogy ez a szerencsétlen tett naggyá? Már elég magasan ülök ahhoz, hogy ha egyetlen képet vagy könyvet sem adok el ezután, is életem végéig megélek a jogdíjakból - árulja el gúnnyal a hangjában. - Ó, persze, még van mit kisajtolni Okuoból, például kifejezetten kíváncsi lennék az arcára, amikor némi pénzért kölcsön adom valakinek és végignézem, mit művel vele, vagy amikor téged kínozlak meg, de ha el akarod kerülni ezeket, szépen nyugton maradsz, elfelejted őt és éled tovább a kis életedet. Nem áltatlak olyasmivel, hogy ennek a koszos korcsnak jó élete lesz, mert azt már a születésekor borítékolta a sors, hogy szenvedni fog haláláig, de legalább te kimaradhatsz belőle és a kis családod is - teszi hozzá gondosan, minden szót szépen megformálva.
- Egy rohadék vagy, Shen! - sziszegi Okuo és elszántan szabadulni igyekszik Markus erős markai fogságából, persze sikertelenül.
A kutyalény rávicsorog és mordul is Rolcasra, mikor a képébe vágja a szavait. - Hűséges csak ahhoz lehetsz, aki elfogadja azt, kölyök, úgyhogy vegyél vissza az arcodból! - Ezzel mindent elmondott Rolcasnak, még azt is, hogy megvolt rá a lehetőség, hogy Markus Okuonak tartozzon hűséggel és mellettük lépjen fel ebben a harcban, ne ellenük. Elbukták, nem kellett ő sem Okuonak, sem Rolcasnak, hát most bosszút áll a fájdalomért, amit neki okoztak.
A négy kutyalény, akik közrefogják Rolcast, a szabadulási kísérletére mind megragadják, így egy helyben tartva őt.
- Annak ellenére, hogy a legtöbbet te ártottad nekem, nem bántalak - közli vele Shen. - De csak addig nem, míg hajlandóságot mutatsz eltakarodni Okuo életéből és nem kívánod a saját halálod azzal, hogy bármi hülyeséggel próbálkozol - teszi hozzá sötéten.
Megjelenik Fang, belemar Markusba, aki már találkozott vele, mire a kutyalény odakap és visszamar a kölyöknek.
- Neee! - kiáltja Okuo is. Már nem fontos, hogy Shen lerántotta a leplet az érzéseiről, hogy fél Markustól és az sem, hogy a környék emberei tátott szájjal bámulnak, előveszi a vadabb énjét. Köpve-fújva, mint egy igazi vadmacska, belerúg Markusba. A kutyalény éppenséggel meg sem érzi, ezért a macskasrác is taktikát vált. - Te pedig belém, Shen. Kár is tagadnod, csak az a probléma, hogy tulajdonképpen az unokaöcséd vagyok - mondja morogva és még mindig ficánkolva. - És a hűséges vérebed a riválisod, még jobban is szeret, mint te, mert neki legalább vannak érzései, van szíve - folytatja ingerelve ezzel mindkettőjüket. - Jól tudom, hogy minden szavad hazugság, mert ismerlek. Sosem szállnál le Rolcasról, mert dühítene, hogy felnyitotta a szemem, hogy mindig azon gondolkodnék, hogy szökhetnék el vele úgy, hogy sose találhass meg minket utána. Igazam van? Már nem a pénzről, a hírnévről, vagy bármi másról szól ez az egész játszma, hanem arról, hogy birtokolhass. De sosem fog menni, még akkor sem, ha megölsz, megfőzöl és megeszel. Soha! - mordul a férfire. - Undorító, mocskos szemétláda vagy. Olyan, aki sosem ér fel hozzám se, nemhogy Rolcashoz. Elvetted a nevem is, ahogy sok minden mást is, amit magaménak tudtam, de vannak dolgok, amik sosem lesznek a tiéd, bármit is teszel értük. Most feláldozod a neved és igen, ebben a gennyes, fertőzött világban jogod van megtenni velem bármit, de mindezzel magadat méltatod. Bassz meg nyilvánosan, és te leszel az, akire mindenki emlékezni fog. Engem elfelejtenek, mert senki vagyok, csak egy közönséges macskalény, egy szerencsétlen nyomorék, egy átlagos áldozat, de rólad cikkezni fognak, a világhálón is vörös szalagcím fogja jelezni, mekkora mocsadék vagy! Tégy tönkre egy tizenéves gyereket, mert megkedvelt egy senkit és az egész világ téged fog gyűlölni és szánni! Mi lesz, Shen, most mit teszel?
A válasz pedig egy hatalmas pofon képében érkezik meg, majd egy előhúzott, kibiztosított és Okuora szegeződő pisztolyban. - Nincs tovább szükségem rád, de ezekről az előbb általad elmondott dolgokról nem kívánom, hogy mások is tudjanak - teszi hozzá a szavakat is.
|
*Rolcas megijed, ahogy a félvér zavartság jeleit mutatja, aztán megérti az okát is, nemsokára látja, ahogy Markus leteperi, s őt is körbe állják* - Toku! *kiállt utána, de akkor kilép a külnös férfi az autóból, ahogy Rolcas végig néz rajta megborzong, de nyíl egyenesen néz így is a szemeibe* - Ereszd el! Nem bánhatsz így avval a személlyel akinek a hírneved köszönheted! Nélküle te semmit sem érsz! *rivall a férfire, de közben a tekintete a kutyalényre terelődik* - Te áruló... dögölj meg Markus! *ilyet ritkán hallani Rolcas szájából, megindul, hogy segítsen barátjának, de valószínűleg a kutyalények akik körbe fogják, sikeresen legyűrik*
*Eközben Fog furcsa hangokat hall, érzi, hogy gazdája bajban van, így megpróbálja kinyitni az ajtót, ahogy a többiektől látta, olyan akár egy kisállat, aki keresi a kiutat, de egyszerűen nem találja, végül sikerül kinyitnia az ajtót a kilincs lenyomásával, de ettől a fiatal gense hátra lendül és elfekszik a földön, néz maga elé pár pillanatig majd felpattan és rohanni kezd arra amerre a hangokat hallja, nemsokára oda is ér, vicsorogva ugrik a nála sokkal erősebb kutyalényre, aki az ő gazdáját bántalmazza, bár fogaival élesen belemar, nem biztos az, hogy Markus ezt egyáltalán megérzi*
- Fog... Fog tűnj onnan! *kiállt rá, de az meg sem hallja, Fang olyan mint egy hűséges kiskutya, (na jó tényleg kutyalény, de ebbe kéretik nem belekötni xD) aki még az életét is képes lenne feláldozni azért a személyért akit szeret, Rolcas viszont úgy érzi semmiben sem tud a barátai segítségére lenni és ez zavarja, nagyon is zavarja, viszont azon meglepődik, hogy Fog milyen gyors lett, sokkal gyorsabb, mint eddig, talán azért mert megerősödött, vagy mindig is lyen volt, csak a sebei megakadályozták a mozgában? Rolcas nem tudja, de most nincs is ideje evvel törődni, a kérdés meglepi amit a férfi Tokunak szán, s elvörösödve lehajtja a fejét... közben néhány járókelő, oda csődül hozzájuk, tanakodva nézik a dulakodókat, de egyikük sem tesz semmit, csupán érdeklődve tekintenek az ingyen cirkuszra*
|
/*fetreng a röhögéstől, kidőlt* Oké, ott a pont! XD Ezt nagyon benéztem, basszus! X"D Nem baj, mai röhögőgörcs is megvolt. XD Ötletnek nem utolsó amúgy, ami eszedbe jutott. =D /
A félvér is elmosolyodik, jelezve Rolcasnak, hogy igazat mondott, valóban nem fogja magát hagyni. Ebben nem. Sok minden másban meghajlik, de ha a fiúról van szó, össze kell őt apró darabokra törni, meg kell őt ölni. Okuo úgy gondolja, hogy ez nem lesz egyszerű, ám amikor megérzi Rolcas otthonának közelében Markus szagát, megáll és mintha fülelne, megrebegteti macskafüleit. Szimatol, szemei keresik a kutyalényt, tartása idegességet tükröz és mikor nem arra figyel, ahol a hím rejtőzik, a nyakába kapja őt. Macskamód fújva-köpve néz Markus szemeibe, immár a járdára terítve. Látja azokat a fogakat, amiktől úgy fél, és örül, hogy a morgást, amelyet a kutya hallat, nem hallja.
Közben több kutyalény is körbeállja Rolcast, egy sötétített ablakú kocsiból pedig egy magas, szőke, fekete szemű férfi száll ki, s fölényes, undorodó és ingerült pillantásokkal közelít. Ouko már a cipőből, amit meglát, felismeri Shent.
- Nem teheted ezt! - kiáltja kétségbeesetten és hiába retteg Markus erejétől, harapásától és szorításától, mindent elkövet, hogy lelökje magáról a kutyalényt. - Ha bántod Rolcast, sosem alkotok többet! - fenyegetőzik.
- Emeld fel - parancsolja hidegen a férfi. Vet egy gyűlölködő pillantást a fiúra, majd kegyetlenséggel a szemeiben néz a félvérre, akit Marus látszólag könnyedén tart a magasban. - Te csak egy macskalény jogaival bírsz, Okuo - közli ridegenen kezdésnek. - Elkényeztettelek. Olyasmiket engedtem neked, amelyek miatt más macskák a talpam is megnyalták volna. Mozi, színház, szabad járás Keiben, némi költőpénz... és azt is eltűrtem, hogy időnként hisztizz, vagy épp kiabálj velem, erre ez a hála. - Rámutat Rolcasra. - Megszöksz tőlem egy tizenhat éves fiú miatt. Mondd, mit ad ő neked!
- Amit te még csak megérteni sem bírsz - vág vissza fújva a szavakat. Fél, ha most szabadulni próbálna, a négy kutyalény, amely körbeállja Rolcast, bántja őt. Már nem magáért aggódik, hanem a srácért.
- Ah. Szóval beleszerettél? - kérdez rá nyíltan, gúnnyal.
|
*Bólint* - Úgy sem hagyod magad... *mosolyogja el magát* - Bolond vagy, de én is... azt hiszem tökéletes párost alkotunk... *avval a félvér oldalán elindul hazafelé, s bár fél attól a ténytől, hogy vissza kell mennie, Toku elég bátorságot ad neki félelmei legyőzésére*
/Jelenleg is ott vannak, és még én füvezek mi? :D Amúgy hirtelenjében az az ötlet ugrott be, h a doki aki először fogadta Rolcast mi lenne ha értesítené Toku barátunk eredeti gazdáját, s mire vissza mennénk lenne meglepi? :P/ |
Azonban Okuo sem tágít, ráfog a fiú jobb vállára és komolyan a szemébe néz. - Én is elmondom, ha kell, ezerszer, hogy nekem nem ár, hogy megtegyek érted valamit, akkor sem, ha azt másnak kell megadnom. A kereteimet te szabod, de a képeket én festem, rendben? - próbál még mindig egyezkedni, aztán húzza is Rolcast abba az ölelésbe, de enged, amint a fiú visszavonulna. Nem csak az utca miatt, bár az is bajforrás, hanem mert a srác akar visszavonulni. Biccent, hogy menjenek és indul is, ha lehet.
/Gondolom, folytatás Rolcas otthonában. =) / |
*Rolcas hallgatja a macskalényt, közben pedig egyre jobban belepirul a dolgokba... megcsóválja a fejét amikor Toku megint arról kezd beszélni, hogy használja őt* - Ezt már elmondtam párszor... *suttogja halkan, de persze mivel a kandúr így is le tudja olvasni a száját, teljesen mindegy, hogy milyen hangszínben mondja* - Rendben.. menjünk haza, kapjuk össze ami kell, aztán jöjjünk vissza... igazad van, már túl messzire jutottunk ahhoz, hogy feladjuk... hogy feladjam.. köszönöm... *öleli meg pár pillanatra a macskát,mivel még mindig az utcán vannak* - Akkor menjünk...
|
A kandúron hirtelen eluralkodik a vágy attól, amit Rolcas mond neki és ahogy rá néz, ezért egyik kezét az arcára simítja és szeretné megcsókolni, de egy mellettük elhaladó ember az eszébe juttatja, hogy itt ilyesmit semmiképp sem tehet. - Máshol sem járnánk másképp. - osztja meg véleményét csendesen barátjával. - Ez az Eto tuti, hogy nem normális, de ha beéri egy képpel, akkor nincs okunk megfutamodni. Messzire jutottunk ahhoz képest, hogy mivel indultunk el. - érvel, majd gyorsan odalépked újra Rolcashoz és újra az arcához nyúl. - Ő egy orvos... - próbál érvelni, de érzi, hogy ez pont olyan, mint mikor neki kellett megmutatnia a problémáját Adriannak. Az is nagyon nehéz volt, pedig egy múlandó dolog. - Ha elvesznek, akkor is visszatérek hozzád, ígérem. - suttogja őszintén a fiú szemébe nézve. - A tiéd vagyok. Mindenem a tied. Nekem csak te számítasz. - vallja meg tétovázás nélkül. - Használj fel, ha erre van szükség, mert ebben a világban én csak eszköz maradok akkor is, ha számodra sokkal többet jelentek. Csinálj pénzt a tehetségemből, adj kölcsön másoknak, ha ezekkel megvásárolhatjuk azt, amire szükséged van. Ha nem szabadítanak fel, márpedig Shen soha nem fogja megtenni, csak egy tehetséges senki maradok, nem védhetlek meg, nem tehetek érted semmit, úgyhogy ne gondolkodj rajta, hogy ha valamit kér ez az Eto tőlem, hogy megadjuk-e neki. Amíg tőlem kér és olyat, amit adhatok, én nem gondolkodom rajta, de ha téged próbál meg behálózni, a következő képem a vérével fogom megfesteni, rendben?
|
- De... nekem többet érsz mint akármennyi pénz, vagy bármi a földön... kérlek szépen többé ne légy meggondolatlan... *néz egyenesen Toku szemeibe* - Ez az alak furcsa, most mit csináljunk? Jöjjünk vissza, vagy inkább kerüljük el ezt a helyet? Már nem tudom... *elengedi a félvért és megigazítja magán a felsőjét* - Én nem merem ezt másoknak megmutatni... miért akarja mindenki azt bámulni amim nincs? Sohasem voltam jó abban, hogy hogyan kezeljek másokat, vagy saját magam, én nem akarom, hogy rajtad kívül más lásson engem... *fakad ki a végére* - Félek, mi lesz ha vissza térünk... ha elvesznek téged tőlem abba én belehalnék... nem bízom ebben a férfiben...
|
Fejben már tervezni is kezdi, mit fest, de Rolcas megfeddi őt. Óvatosan átfogja a fiút és bocsánatkérően néz rá. Mondja azt, amit gondol, hogy az ő élete nem számít, eldobja, ha ezzel segíthet rajta? Barátja csak kiborulna tőle, úgyhogy magához öleli, amikor a mellkasába fúrja a fejét. - Sajnálom, hogy aggódnod kellett. Láttam, hogy annak az embernek csak a pénz beszél, másból pedig nem tudunk pénzt csinálni, mint a tehetségemből, ezért árultam el, ki vagyok. Egy névtelen művész nem ér semmit Keiben, de az, amelyik már eljutott a csúcsokig, igen. Nishiyama én vagyok, nem Shen. Ő nem tud sem rajzolni, sem írni. - Ahogy beszél, a hangjából kiérződik az, hogy az évek alatt elnyomásban tartott Okuo most fellázadt, büszke arra, amit tud és nem akarja többé más neve alá rejteni. - Én viszont dolgozom bárkinek bármit, ha ezzel megvásárolhatom azt, amire szükséged van. Persze felelőtlen voltam, mert arra gondoltam, hogy rövid távon akarnak majd belőlem hasznot húzni, de az első rémület után gondosan kitaláltam, hogyan tántorítom el ettől azt az orvost. Shen nagy összeget adna értem, de a munkáimért még nagyobb ütné a markát. Szerinted egy pénzéhes ember van annyira bolond, hogy kieressze a kezéből az aranytojást tojó tyúkot? - kérdezi csendesen. - Tudom, hogy mit tettem, tudom, hogy nem jó ötlet, amit kitaláltam, tudom, hogy... - elcsuklik a hangja - ... de semmi más nem jutott eszembe. - ismeri el megadva magát.
|
- Rád bízom a dolgot... *int még Rolcasék felé aztán bezárja az ajtót mögöttük, s mintha mi sem történt volna letelepszik a fotelba, s magához veszi a mobilját, nem kapott üzenetet így hátra dől, s vár, pihen*
- Toku... nem kellett volna ilyen messzire menned... *mondja neki amikor sietősen már kifelé tart az épületből* - Azt hittem, hogy meg fog állni a szívem... tudod te, hogy mennyire aggódtam? *kapaszkodik belé amikor már kiérnek* - Nem akarlak elveszíteni, érted? Kérlek ne tégy többé ilyen meggondolatlan dolgot...*fúrja fejét a félvért felsőjébe*
|
Nem bízik ebben a férfiben, a másikban azonban végképp nem. Mielőtt szem elől veszíthetné végleg az utóbbit, küld neki egy gyilkos kis pillantást, majd Etora szegezi a tekintetét. Furának találja, igen, határozottan furának. Még a kandúr is elvörösödik, amikor a romantikus szó elhangzik. Rögtön elhúzódik Rolcastól, nem akarja őt kellemetlen helyzetbe hozni a rajongásával és a féltésével, már így eléggé éles körülöttük a helyzet. Szeretné belőle kimenteni, de tehetetlennek érzi magát. Elfordulna, ha nem akarná jobban tudni, miről folyik a szó. Azt kívánja, bár hallaná, ettől azonban nem fog halló füllel rendelkezni. Másfelől fül nélkül is érti Etot, egy pillanatra vér szökik az arcába és nekimenne szavakkal a férfinek, hogy jobb belátásra terelje, hogy felszólítsa, a munkájával törődjön, Rolcas az övé, hozzá tartozik, ám tudja, hogy nem teheti meg. Viszont amikor neki intézi a szavait, a kandúr fejet hajt. - Van konkrét kívánsága, vagy bármiről festhetek? - kérdezi engedelmesen.
|
*Rolcas nagyon meglepődik, nem nagyon hisz ebben a "Semmi baj sem lesz"-ben, de megpróbál.... követi a vörös férfit, valahonnan ismerős neki ez a név... mintha hírből hallotta volna már ezt a nevet még régen* - Nos fáradjatok beljebb... *nyit ki egy ajtót, Rolcas félénken de belép* - Na mi az meglepődtetek? Én egy olyan orvos vagyok aki csak ezekkel foglalkozik, feltettem rá az életem... fura mi? Ja igen szólítsatok csak Etonak, mindenki így hív... mutasd magad... *néz Rolcasra aki azonnal elvörösödik*- Na mi lesz vedd le a felsőd... orvos vagyok és látnom kell a problémát...
- Igen, csak... tényleg nincs pénzem rá... és...nem szeretném, ha Toku belekeveredne...
- Milyen romantikus... na vedd csak le a felsőd oké? Nem mondtam, hogy megoldjuk?
- Igaz, de... ha megvan a kar én már megoldom...
- Szóval szégyenlős vagy mi? Vagy... csak rejtegetni próbálod ahiányosságaidat?
- Én... én csak...
-Rendben, a kar amit eddig használtál az megvan igaz? Elhoztad?
- Nem hoztam el de meg van még...
- Milyen kár, még várhatok avval a vetkőzéssel... *nevet* - hmm akkor hozd el nekem megjavítom, ez a specialitásom, oda vagyok a mű karokért... az előbbi orvos miatt meg ne aggódjatok, nem fog beszélni... azért barátocskám... *néz most Tokura* - Elvárom, hogy ezért valóban meglepj engem egy festménnyel... távozhattok, várlak vissza benneteket...
- De miért segít nekünk?
- Mert ehhez van kedvem... *tudja le ennyivel és kitessékeli őket*
|
Bizony Okuo nem hallotta meg Rolcast, annyira meredten az orvosra figyel. Meg sem lepődik azon, amit mond, inkább csak rábólint. Ha egyszer megszökött Shentől, bármit kap is, bármennyire is megpróbálja majd bezárni, megteszi újra. Egy újabb férfi lép a szobába, s ő kezdi elveszíteni azt a bátorságot, amit magára vett, de nem is kell tovább erőlködnie, bizonygatnia, ez az Eto nevű fazon végre hajlandó segíteni, úgyhogy a félvér gondolkodás nélkül tereli utána Rolcast. - Semmi baj sem lesz, ne aggódj. - suttogja barátja fülébe. Kicsit sem biztos benne, de most az a legfontosabb, hogy Rolcas megfelelő ellátást kapjon.
|
- Toku eleget mondtál hagyd abba! *de már nem tudja visszafogni valószínűleg a félvér nem is hallotta, hogy mit mondott... az orvos viszont mereven nézi a félvért és meg sem moccan*
- Akkor talán jobban járnék ha el sem engednélek titeket igaz? Biztosan nagy jutalmat kapnék ha visszavinném neki az elcsatangolt is kedvencét... *nevet, Rolcas már majdnem elsírja magát*
- De nem fogod megtenni igaz? *lép be egy vöröshajú srác, vörös szemekkel, közelebb megy a papírhoz amire Okuo firkantott*- Tehettséges egy félvér vagy... ha igaz amit mondtál, bár ezek után nem nagyon kételkedhetem... gyertek velem... majd én megoldom a probléátokat...
- Na de Eto... ez azért már...
- Mi? *néz komolyan farkasszemet az orvossal* - Nem láttál semmit igaz? *gúnyos vigyor suhan végig az arcán, majd távozik, s tartja az ajtót Rolcaséknak, a fiú dermedve áll, s pislog Toku felé, valószínűleg ha a félvér nem mozdítja el egy kicsit akkor magától nem is fog megmoccanni.*
|
Okuo azonban halálosan komoly képet vág és eszében sincs mozdulni. - Semmi baj. - mondja Rolcasnak, majd kirántja magát a fogásából és az orvos asztalánál terem, felkapja az ott talált tollat és rávési aláírását egy papírra. - Nézzen utána, ki Okuo! - kéri az orvost felé nyújtva az aláírását. - A születési nevem Nishiyama, amit Takaguchi Shen a képességemben rejlő lehetőségek miatt elvett tőlem! Én vagyok a művész, én nem hallok semmit, hogy alkotni tudjak, nem ő! - érvel lélekszakadva a riadtságtól és az elszántságtól. - Kérem, higgyen nekem! Ön szerint az elmúlt időszakban miért nem jelent meg egyetlen kép vagy regény sem? Mert a művész ön előtt áll és azért könyörög, hogy tegye a dolgát és lássa el Rolcast!
|
*A férfi előbb nevetni kezd* - Na ne viccelődjön velem egy félvér... még ha annak a művésznek a macskája is voltál, a kép amit te rajzolnál semmit sem érne.. ez pedig már lassan megvesztegetés... kifelé mindkettő vagy különben nem állok jót magamért... *mondja morogva, Rolcas erre csak sóhajt, és megfogja Okou kezét*
- Hagyd... menjünk megpróbáljuk egy másik klinikán... *mosolyog a félvérre, majd megindul a kijárat felé, nem szeretné ha miatta Toku megint bajba keveredne ráadásul elárulta ennek a férfinek az igazat, ki tudja mit fog tenni evvel az információval... ezért Rolcas minél előbb szeretne lelépni*
|
A félvér elgondolkodik azon a dolgon, hogy Rolcas bízik benne, tőle várja a biztonságot, holott magát sem képes igazából megvédeni. Nem csak a macskalény mivolta a probléma, hogy ha tehetné, sem üthetne vissza, hanem a süketsége és az erőtlensége. Nem harcra született, nem neki kéne védelmeznie valakit, hanem rá kellene vigyázni. Azonban az élet sosem ilyen egyszerű, úgyhogy Okuonak is ki kell találnia, hogyan lehet Rolcas segítségére és védelmére.
Ahogy megmozdul mellette a fiú, Okuo odakapja a pillantását. Csak akkor érti meg, mi van, mikor biccent neki, így szó nélkül, nyugodt léptekkel, de nyugtalan pillantásokkal követi. Érzi aztán, hogy vesztésre állnak, így előre lép és mélyen meghajol.
- Nishiyama-Takaguchi Shen macskalénye voltam, ismerem a művész minden gondolatát, kézmozdulatát, a neve pedig Kei város egyik legnagyobb értékmérője. - árulja el, majd felegyenesedik, hogy lássa az orvos arcát. - Ha óhajtja, az egész kórházat végigmázolom, a gyerekeknek kedves mintákat festek a falra, ha viszont pénzbeli fizetséget óhajt, olyan képet festek önnek, amely többszörösen fedezni fogja Rolcas kezelésének az árát. Kérjen tőlem bármit, én készséggel megadom önnek, csak segítsen a gazdámon! - kéri nagy tisztelettel.
|
[449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
