Okuo az udvaron dobja le magáról az ébredező macskát. Puffan a kis test, az őrök azonnal rohannak oda segíteni neki. Sőt, még Okuot is megpróbálják feltartóztatni, de annak egyetlen mordulása elég, hogy békén hagyják. Ledobja táskáját a szobája ajtajába, majd felkeresi Shent. - Minek küldtél már megint utánam valakit?! - vonja kérdőre dühösen a férfit, akit egy újságból riaszt fel. Az azonnal felugrik.
- Hol a Pokolban voltál?!
- Ihletet gyűjtöttem!
- Áá, szóval a fiú csak ihletadó, ugye?!
- Igen. - hazudja rezzenéstelen arccal. - Érdekelt a balesete, s hogy az hogyan hatott ki az életére.
- Ettől függetlenül nem volt jogod megruházni azt a macskát! Nem viselkedhetsz így! - és még folytatja a kiabálást, de Okuo egyszerűen elfordul tőle, hogy ne lássa őt kitörni. Belezeng a ház, a férfi mindig elfelejti, hogy már egyetalán nem hall a macska. Most maga felé rántja, de a sárga szemek lezárulnak, s ő olyan dühös lesz, hogy megüti. Okuo a padlóra zuhan és riadtan néz fel a férfire. - Elegem van a játszadozásodból, Okuo! Fiamként neveltelek...!
- Frászt! - tápászkodik fel. - Vér szerint a rokonod vagyok, de sosem tekintettél többnek egy mozgatható tárgynál, amiből hasznot húzhatsz! Ne gyere nekem a szokásos szöveggel, ha ennyire eleged van belőlem, vess véget ennek az egész komédiának! - ordít rá Shenre. Eldurran az agya, s visszaront az asztalhoz. Okuo mozdulatlanul figyeli, csak akkor retten meg, mikor előkerül az éles bicska, mégsem ugrik el. Ölje meg őt Shen, akkor legalább vége lesz mindennek. S a férfi nem habozik, kicsavarja a macska karját, háttal fordítja magának, majd a torkára szorítja a pengét. - Gondolkodsz? Elveszted a sikerszériád nélkülem. - sziszegi, de aztán megérzi a fájdalmat és a vér melegségét. Kikerekednek a szemei, valósággal megmerevedik az egész teste. Ellöki magától a férfi, s ő a földre esik.
- Takarodj! - löki meg lábával. Idő, mire Oku felfogja, hogy nem ölték meg, ugyanakkor szeméből patakzik a könny, nadrágjából csöpög valami folyadék. Nem marad ott tovább, a szobájába rohan, útközben kapja csak fel a táskáját, s azonnal egy kifeszített vászonhoz menekül. Véréből festi meg az ujjai segítségével az érzéseit, könnyeivel keni szét, majd térdre borul, letúrja magáról a pisis göncöket és a legvadabb alkotóemelet nyeri ki a testéből, amivel tökéletessé teszi a művét. Végül a padlóra borul és némán sírja magát álomba.
Másnap reggel úgy ébred, hogy az ágyában fekszik, a nyakát bekötötték, de bűzlik a múlt éjjeltől. Gondolkodás nélkül fürdeni megy, majd a konyhán ételt ragad magához, amit a szobájában óhajt elfogyasztani. Út közben azonban összefut Shennel. Pontosabban a férfi már a szobája ajtajában vár rá.
- Ha tudom, hogy ilyen nagyszerű művet fabrikálsz a saját véredből, előbb megteszem ezt.
- Nem adom neked a képet. - morog rá Okuo. Ezzel meglepi a férfit.
- Úgy látom, nem értettél meg.
- Nem félek sem tőled, sem a haláltól. - azzal faképnél hagyja Shent. Gyorsan megreggelizik, feltekeri a képet, majd amikor senki sem figyeli, kilopózik a házból és Rolcashoz megy.
/folyt. köv. Jaseino család háza/ |
AJÁNLOM AZ OLDALT
