|
Témaindító hozzászólás
|
2010.02.22. 15:57 - |
A Blake család egy meglehetősen nagy házban él, a szülői pár általában nincs itthon, de szolgáik sincsenek, Jin nagyon jól érzi magát itt, mert azt csinálhat amit csak akar.
|
[279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
*Jin természetesen amint megláta megérkezni az autót, kimegy, s köszön a sofőrnek* - Köszönöm, természetesen indulhatunk.. *mondja nyugodt hangon, majd várja, hogy megérkezzenek*
 |
*Nem kell sokat várni, a kért autó a megfelelő időben előállt. A sofőr kiszállt a kocsiból, majd nyitott ajtóval várta Jin-t.Amint megérkezett besegítette a járműbe, majd becsukta mögötte az ajtót.*
-Üdvözlöm kedves hölgy.Én leszek mára a sofőrje.Azt az utasítást kaptam, hogy vigyem el önt vacsorázni.Indulhatunk?*kérdezte,majd mikor megkapta az engedélyt elhajtott és meg sem állt Nat birtokáig.* |
*Jin persze nagyon felturbózza magát estére, természetesen emészti belülről a dolog.... de azért ki is öltözik, nem húz feltűnő ruhát inkább szolidabbat, haját kiengedve hagyja, de egy kicsit felfogatja hátul, egy táskát vesz magához, s várja hogy jöjjenek érte*
|
*Beül a család háza előtt parkoló autójába, mely már egy jó ideje ott áll. A sofőr megkönnyebbült, hogy főnöke visszatért.*
-Minden rendben ment uram?
-Igen. Este vissza kell térned ide és elhoznod hozzám a leányzót.Nálunk fog vacsorázni.
-Értem.*azzal kikanyarodnak és elhajtanak a Dutroux birtok felé.*
 |
- Máris oda költözzem? *pillog rá, de ha helyeslő választ kap akkor sóhajt és kimegy szüleihez, akik úgy látszik lassacskán megnyugodtak ahogy Jin belement a férfi ajánlatába, Theo még nem volt otthon, de Jin összepakolta a ruháit, s közben mindent megosztott macskalényeivel* - Ha nem akartok velem jönni... nem muszáj...
- Ugyan Jin... veled tartunk... *ondja Lui, de Meiya is bólogat a dologra*
- Köszönöm... egy kicsit félek ettől... vajon így Takahe nyomára akadhatunk? *kérdi, s hangja megremeg*
- Légy bizakodó Jin... *próbálja megerősíteni Jint Lui*
- Rendben... *mondja végül, s elküldi a macskákat is összepakolni, magának is lassan össze készít mindent, amire úgy véli szüksége lehet*
  |
Úgy vélem kezdetnek ennyi elég lesz.*kel fel a fotelból, majd csókot nyom Jin kezére.* Estére ideküldök egy autót, mely elviszi a birtokomra.Addigis minden jót kívánok és gondolja át a dolgokat.*biccent a férfi,majd kilép az ajtón.Elköszön Jin szüleitől is és távozik.*
|
- Akkor... csináljuk az állházasságot... *mondja komolysággal a hangjában, úgy váli csak nem lehet olyan rossz ember Nathair, ha befogadott két macskalényt, és vigyáz rájuk, ő persze még teljesen máshogy látja, mint ahogy valójában van* - Még ebben a hónapban... *ízlelgeti a szavakat* - Rendben van... *mondja végül, elszántság tükröződik az arcán hiszen azt hiszi, hogy így valóban megtalálhaja Takahet, nem is sejti, hogy csapdába sétál*
|
Természetesen. Még ebben a hónapban és azért mentem bele, mert kisfiú korom óta ismerem a szüleit. Mármint édesapám nagyszerű barátja volt a szüleinek. Nos igen a macskalények...van két macskalényem. Hogy mi célból? Máshol nem lehetnének. Kivetné a társadalom. Nincs konkrét cél, amiért nálam vannak. Így alakult, és ha már ez van akkor miért ne?
|
- Értem... *mondja végül* - Nos... az elején... meghívott egy vacsorára, azt elfogadom, szeretném önt egy kicsit jobban megismerni mielőtt véglegesítjük a dolgot... mikorra tervezték a szüleim ezt az egészet? *érdeklődik* - S maga miért ment bele ilyen könnyedén? *folytatja a kérdésáradatot* - a macskalényekről végül nem mondott semmit... *emlékezteti*
|
A szülei és a világ előtt úgy teszünk, mintha házasok lennénk, ellenben semmi több. A házasság sem kényszer. Az édesapja azt szeretné, ha megállapodna. Mint mondottam a szülei aggódnak. Édesapja úgy véli, hogy már ő sem lesz fiatalabb és szeretné elegyengetni a sorát. Azt szeretné, ha úgymond normális életet élne. Férj, gyerek miegymás.*válaszolja, bár korántsem fedi a valóságot.*
|
- Rendben... *egyezik bele végül, miközben mélyet sóhajt* - S mit jelent az ön számára az áll házasság? *érdeklődik, szemei komolyságot sugároznak* - Önnek van macska, vagy kutyalénye? *érdeklődik* - S ha van miért? Ha nincs, miért? *teszi fel kérdéseit* - Mit tud arról, hogy a szüleim... miért akarnak ilyen hirtelen ha költözni?
|
Oly hihetetlen? Nekem is vannak barátaim. Nem furcsább, mint az, hogy kend egy csapat macskával lakik együtt. Ha valóban nem kell a kisöcsire egész nap figyelem akkor igen. Elfér, a macskákkal együtt.*jelenti ki könnyedén. Érzi, hogy sikerült felkeltenie a lány kíváncsiságát. Biztos benne, hogy innen már nyert ügye van.* Nos?*kérdez vissza a férfi.*
|
- A barátja? *néz rá értetlenkedve, majd mélyet sóhajt, tudja jól, hogy eltűnt Takahe, de nem biztos abban, hogy a lázadás miatt, sokkalta jobban fél attól, hogy az anyja tűntette ela fiút, akkor pedig kevesebb esélye van újra látni, mintha a macskák zárták volna be* - Ha elfogadom... teljesíti a kérésem? Theo és a macskalényeim... velem maradhatnak? *kérdi komolyan, s közben csak a célra koncentrál... évek óta keresi Takahet, talán most megtalálhatja... talán ez a férfi valóban tud segíteni neki*
|
*Kérdőn emeli fel egyik szemöldökét. Úgy véli sikerült ráterelnie a megfelelő útra a leányzót.*Igen?*mosolyog sejtelmesen.*Nos, Takahe régi barátom, de nyoma veszett a lázadásban.*tudja le ennyivel a dolgot, majd ujjbegyeit összeérinti.* Nos, nekem mindegy, hogy hogy oldja meg. Tettem egy ajánlatot, melyet nem kell elfogadnia, ellenben célszerű, ha a nyomára akar bukkanni az elveszett fiúnak. Feltétel.*ízlelgeti ezt a szót.*
|
- Nem is tudhatják meg! A két család évekkel ezelőtt össze veszett egymással.... ha kiderülne, hogy keresem őt.... bajban lennék... így kérem tartsa et titokban a szüleim előtt... ön miért keresi Takahet? Meglepő... mi köze van neki önhöz? *kérdzi minden kertelés nélkül* - Tehát a közös cél érdekében... menjek önhöz? *néz kérdőn a férfire* - Az öcsém nélkül egy tapottat sem teszek... nem olyan gyerek akire felügyelni kell... de ha én megyek ő is jön, ez a feltételem... de persze ez nem azt jelenti, hogy máris bele egyeztem...
|
Még nem teljesen.*jelenti ki,míg állja a farkasszemet.*Vannak nyomok,melyek idővel elvezethetnek hozzá.Ez fájt.Nekem nincs gyűjteményem.*morran fel a kijelentésre.*Pedig egyszerű.A szülei nem tudják,hogy még mindig Takahe-t keresi.Ha ideköltöznek nem lesz esélye megtalálni,hisz egész nap önt fogják figyelni.Én is meg szeretném találni őt,de ahhoz össze kell fognunk és mi lehet jobb ürügy a közös munkánál,mint egy ál házasság?Fogadott öcséddel?Nem tudok rá felügyelni.
|
- Tudja, hogy hol van Takahe? *csattan fel azonnal, s közelebb is lép a férfihez, farkasszemet néz vele, ha a férfi állja* - Mégis ki az ördög maga? Miféle ürügy lenne a házasság és miért akar engem ennyire megkaparintani? Kellek a gyűjteményébe? *fordul el tőle duzzogva* - És mi lenne a fogadott öcsémmel? *kérdez rá mormogva* - Miért akar az apám és az enyám hirtelen haza költözni és miért hoztak egy fontos döntést helyettem? *kérdi még mindig elfordulva*
|
Persze, hogy megengedte, hisz egyedül volt itthon. Szemmel tudták tartani, de most, hogy a több időt tölt majd itthon...*világít rá a lényegre.* Én tudok segíteni, hogy megtalálhassa a keresett személyt.*mosolyog sokat sejtetőn.* Nos? Mit mond? Ugyan a házasság csak ürügy...
|
- Honnan... *néz egyenesen a férfi szemeibe* - Az apám megengedte a macskalényeket.... biztos nem dobná ki őket... *de a hangjában bizonytalanság hallatszik* - Én... akkor sem leszek az ön felesége! *ripakodik végül a férfire* - Azt is tudja... mit keresek Ruban? *kérdi miközben nagyot nyel, reméli, hogy csak látta őt arra a férfi*
|
Ez nem fenyegetés. Csak megjegyeztem, hogy ön felettébb ragaszkodik a macskalényekhez. Nem örülnének a szülei, ha megtudnák, hogy a kicsiny leányuk Ru város utcáit járja...Azzal is tisztában vagyok, hogyha az apja ideköltözik a macskáknak menniük el. Nos, hozzám jöhetnek...Lesz helyük bőven. Persze, ha nem óhajtja magukra hagyni őket, nálam meg tudja húzni magát.
|
[279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
