|
Témaindító hozzászólás
|
2010.02.08. 22:30 - |
Itt lakik Theo és bátyja, csak ők lakják ezt a házat és többnyire csak a kisfiú van otthon.
|
[116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
- Theo... Theo kelj fel el kell mennünk, hallod? Theo...
- Tiberius... még nincs is reggel...
- Nincs időnk, öltözz kérlek...
- De hová megyünk?
- Az mindegy, csak innen el... gyerünk... itt vannak a ruháid, siess, már mindent összepakoltam amire szükségünk lehet. *Theo persze szót fogad és felöltözik, de nem tudja mi lelte testvérét* - Ide fog jönni... téged is magának akar, de én ezt nem engedem... *magához öllei a srácot, de a fiúcska semmit sem ért az egészből* - Nincs időm elmagyarázni, elég ha annyit tudsz, hogy veszélyben vagyunk... mindketten... ezért most menekülnünk kell egy olyan helyre ahol nem találnak ránk... rendben Theo? Ne kérdezgess, csak tedd amit mondok...
- Oké....
- Nagyon jó gyerek vagy... *simogatja meg a fiúcska fejét, majd ölébe veszi és megindul vele az autóig, de nem jut sokáig, egy fekete autó már ott áll a sajátjuk mögött, hogy Tiberius és The véletlen se tudjanak megszökni, leteszi a fiúcskát* - Ide figyelj... most el kell szaladnod, olyan gyorsan és olyan messzire amennyire csak bírsz...
- Én nem akarok egyedül menni! *bújik testvéréhez*
- A sarkadban leszek, de bármit is hallasz ne nézz hátra, csak szaladj és keress biztonságos helyet... menjünk... itt halkan és lassan, ha kiérünk az útra már futhatunk.. *avval a "kertek alatt" lopakodva indultak meg mindketten a kihalt utca felé, arra viszont Tiberius sem számított, hogy már ott is csapda vá rájuk* - A francba... *préselte ki fogai közt, bár már többen is bekerítették őket.
  |
A két macska még egy ideig morog egymással, majd Zuki hősiesen a karjaiba veszi Kodakát és elindul vele sietős léptekkel.
 
|
*Amikor Theo megpillantja a félvért, megkönyebbül, s mélyet sóhajt, majd ahogy Kodaka int neki, ő is vissza integet és behúzódik a szobájába, becsukja az ablakot is, s bemászik az ágyába, egy kicsit még elmerül gondolataiban, majd az álomvilág magához vonzza*
|
Kodaka nem hagyja magát, a kölyök számára az első. Szigorúan néz rá, hogy végre teljesítse, amire kérte. Mosolyogva nyújtja az arcát a puszihoz, s egy gyorsat ő is lehel a szőke fürtökbe. Megköszöni hangtalanul a dobozt, majd felnéz és türelmetlenül várja, hogy Theo megjelenjen az ablakban. Amint ez megtörténik, befut Zuki, s a nőstény első mozdulata az, hogy jól fejbe vágja a dobozzal. - Hasznát vettem. - jelenti ki mérgesen. - Hogy képzelted, hogy itt hagysz szó nélkül?! - ripakodik rá a félvérre suttogva, aki a fogát szívva, összegörnyedve, a fejét fogva kínlódik. - Azt hittem, vissza sem jössz!
- Nőstények... - morog a kandúr. - Agresszív állat vagy, Kodaka. - jelenti be neki, de már kapná is a következőt, ha nem ugrana odébb. - Nekem is van dolgom, nem érek rá egész este a búcsúzkodásotok végét várni. - morog elégedetlenül. - Vörös és Takahe nehezen férnek meg egy helyen, Luit összenyomja a felelősség, amit esztelenül a vállára vesz, emellett figyelnem kell a lázadás mozgását is. Nehogy azt képzeld, hogy van öt percem is szabadjára. Menjünk már!
- Szívtelen fráter. - morogja neki Kodaka, majd felpillant Theora és int neki.
|
- Neked sem kellene a fájdalmaid ellenére emelgetned... *mondja de aztán sóhajt* - Rendben, viszsa megyek, de ennek akkor vedd hasznát... *mutat a dobozka felé, s átöleli a nőstény nyakát* - Azt mondtad vigyázol magadra, ezek után hogyan engedhetnélek el csak úgy... adnom kell egy gyógypuszit... *aztán mosolyogva ad egy puszit a macskalény arcára* - Remélem Zuki hamarosan visszatér... az ablakból még figyelni fogom.. amint érted jön elmegyek aludni... *Aztán amint leteszik, még int egyet Kodakának, szépen óvatosan vissza lépdel, hangtalanul, a bátyjánmál megy a tévé így semmit sem sejt... s nemsokára Theo ismét kint lóg az ablakban figyelve a nőstényt*
|
- Istenem! - riad fel a nőstény, amikor Theo eltűnik az ablakból. Reméli, hgoy nem jön ki, s amikor meglátja, azonnal elé rohan és felkapja. Bokája persze fáj, de már kevésbé annyira, mint az előbb, mert a gyerek iránt érzett szeretet-szerelem, aggódás elsöpri. - Theo, ne csinálj ilyen butaságokat! - szól rá suttogva. - Kicsim, meg fogsz fázni. Nem szeretném, ugyhogy menj vissza. Késő van és már aludnod kellene. Érzem, hogy fürödtél, még alig száradt meg a bőröd. Mars vissza az ágyba! - utasítja anyáskodón a fiúcskát, de dől a szavaiból a szeretet. - Nem lesz bajom, ne aggódj. Gyorsabban meggyógyulok, mint te egy betegségből. - tér vissza a témájára. - Jól van, ügyes vagy. Most nagyon kérlek, menj vissza a szobádba és feküdj le. Holnap iskola és a bátyád is rájöhet, hogy nem vagy ott. - aggodalmaskodik.
|
*Theo megijed attól amit hall, abbahagyja buborékfújást, majd gyorsan bemegy az ablakból, keresgélni kezd, talál is, s halkan megindul le a lépcsőn, elhalad Tiberius szobája előtt, majd halkan kinyitja az ajtót és mezitlábasan kirohan* - Akkor amíg nem jön vissza Zuki, addig itt maradok veled... *nyújtja felé az elsősegélyes dobozt* - Nem tudom, hogy ebből mit kell használni... de ha komoly a sérülésed, inkább a doktorhoz kellene, hogy vigyelek... ejnye mindig megsérülsz jobban kellene vigyáznod magadra... *mondja neki és próbál felnőttes hanghordozással beszélni* - Beszéltem a bátyámmal... azt mondta hogy rendben van, ha nem lesz drága a macskalény akit kiválasztok... *mosolyog*
|
- Zuki eltűnt. - válaszolja. - Mire leértem, már nem volt itt. Fogalmam sincs, hogy itthagyott, vagy csak dolga akadt. - vallja be, s a hangján érződik, hogy nyugtalan. - Meg. Rosszul érkeztem és azt hiszem, megrepedt egy csont a jobb lábamban. - válaszol. - Már gyógyítgatom, de így nem lesz túl sok hasznom. - mondja csüggedten. - Tudtál beszélni a bátyáddal? - kérdezi.
|
- Kodaka? *hallja meg az ismerős hangot* - Te még itt vagy? Mi történt? *értetlenkedik* - Ümm csak buborékokat fújok... *jobban kihajol az ablakból, nem lát sokat de a kiálltás megtezsi a hatását* - Megsérültél? *érdeklődik*
|
Egy másik sün kúszik a nőstényhez, aki véletlen nekidől. Megszúrja és ijedtében egy sikkantással kísérve felugrik. Ezzel fájdalmat okoz a bokájának, amely most már szépen be is dagadt. Felnéz aztán a házra ismét és meglátja a buborékokat. - Theo... - suttogja, s a padlás ablaka alá áll. - Theo! - suttogja. - Mit csinálsz?
|
*Ahogy végeznek mindennel és Theo a szobájába megy, felfut a padlásra, s kinéz az ablakon, de nem veszi észre kodakát.... eszébe jut valami berohan érte, keverget valamit egy kis műanyagban majd megfújja és buborékok szállnak szerte szét*
|
Kodaka még mindig lapul és fájlalja a bokáját. Kezd fázni és el is álmosodik. Már aggódása is jócskán megnövekedett és azon gondolkodik, hogy visszamegy Theohoz, de nem tud. Ilyen lábbal nem tud felugrani az ablakhoz. - Zuki. - szólítja ismét a félvért, de hallgatás a válasz. Sün mászik el mellette, aztán az utca éjjeli élete megelevenedik lassan.
|
*Eközben Tiberius és Theo kettesben megfürdenek, bár nem hallatszik ki nevetés, sem pedig észveszejtő pancsolás, mégis kettesben töltik el az estét, kissé fagyosabb a hangulat mint szokott és ezt a nagyobbik testvér észre is veszi, de nem szól érte*
|
Kodaka még mindig a sötétben kuporog. Fülel, nézelődik, közben próbálja rendbe tenni a bokáját. Most már tudja, hogy a csont megrepedt, s őrületesen fáj is. - Zuki. - suttogja, de a félvér még mindig nem tűnik fel. ~ Remélem, visszatérsz, mert ha nem, én még kitalálom, mit csinálok veled. ~ beszél neki gondolatban.
|
- Én is téged Kodaka... *suttogja, de épp csak vissza ül az asztalhoz és megjelenik Tiberius*
- Theo...
- Mi... mi az? *kérdia fiúcska, mire a bátyja oda megy hozzá, felveszi és leülteti az ágyra*
- Tudom, hogy nem vagyok a legjobb bátty a világon.... de sajnos nem tehetem meg amit kérsz, nem hagyhatom ot az állásom, az lehetetlen.... de te még túl kicsi vagy ahhoz, hogy megértsd, miért is...
- Én megérteném, de mondd el...
- Nem lehet Theo...
- De én... nem akarok egyedül lenni...
- Tudom...de... sajnálom.... nem megoldható amit szeretnél, hidd el én lennék alegboldogabb, ha meg tudnám adni neked amit kérsz...
- Én... akkor... szeretnék egy macsaklényt....
- Mi? Ezerszer megbeszéltük már Theo, hogy nem lehet...
- Miért nem?
- Nincs pénzünk rá... és nem tusnád kezelni, tudod a macskalények nem valami gépek, ők is olyan személyek mint te vagy én, nem játékok amiket félre lehet tenni miután meguntuk őket...
- Tudom... nem is akarok ilyesmit... én csak... jó lenne ha lenne valaki aki mindig várna rám, aki átölelne és megnyugtatna, ha rossz napom van, aki főzne nekem mire haza érek... és szeretne...
- Theo... késő vna már... inkább menjünk fürödjünk együtt, alszunk rá egyet és holnap megint átbeszéljük a dolgokat...
- Tiberius...
- Monnd csak...
- Mit tennél ha én nem lennék?
- Ne butáskodj Theo, ez...
- Miért ne lehetne, hogy valaki betör hozzánk és elrabol? Még riasztónk sincs... ha nem vagy itt, hogy megments ki fog vigyázni rám?
- Rendben... *adja meg magát az ezüst hajú férfi* - De nem azonnal fogjuk megvásárolni... és nem rögtön... és nem a legdrágábbat rendben?
- Ümm *bólint* - Köszönöm bátyó! *öleli át*
- Theo meg fogsz folytani...
- Mehetünk fürdeni! *nevetett a szőke srác, s már vetkőzve indult a kád felé*
~ Majd elfelejti... holnapra elfelejti... ezt a bolondságot...
|
Kodaka tudja, hogy ez a sok kincs valójában értéktelen kacat, őt nem is a szép kövek, a régi fényképek, a formás csigaházak, színes üvegdarabok, s a többi érték nyűgözi le, hanem Theo szeretete és rajongása, amivel még azokra is jut figyelme. Mosolyog, aztán elkuncogja magát. - Ne aggódj, nem beszélek róla még Zukinak sem, s majd ha visszatérünk, együtt védjük a kalózoktól. Játszunk majd kalózosat, az ágy lesz a hajó és... - de elhallgat a lépések miatt. Gyors puszit nyom Theo fejére. - Szeretlek. - suttogja, azzal az ablakhoz rohan és kiugrik rajta. Lent nagyot puffan, rosszul érkezett és reccsent egyet a bokája, de fogát szívva eliszkol a sötétbe, nehogy Tiberius észrevegye. - Zuki... - suttogja, de nem érkezik válasz. Riadtan néz körül. A félvérnek kiváló a hallása és a látása, s ha a közelben lenne, már mellette állna. Ám nincs itt. A nőstény tanácstalanul néz körbe-körbe, de csak Theo szobájából kiszüremlő fényen állapodik meg a tekintete.
|
*A fiúcska elmosolyodik, majd szalad is és előkotor egy kis dobozkát* - Nézd... ezek az én kincseim... *felnyitja, s mindenféle apróbb dolgot találhat benne Kodaka... egy két régebb fényképet, pár forintot, csigaházakat, szépen fénylő köveket, egy két színes üvegdarabot, apróbb plüssöket,egy kisautót... mindenfélét amit egy gyermek kincsként kezelhet* - Rajtad kívül csak Prue tud erről, szóval ne szólj senkinek róla... *mosolyog* - Tetszenek? Ezek nagyon értékes kincsek ám... *mosolyog tovább, de lépések hangját hallja meg* - Ez Tiberius lesz, jobb ha mész Kodaka... *csukja le gyorsan a dobozt és az ágya alá csúsztatja be*
|
Kodaka halkan felnevet a kérdés hallatán. Szerelmesen szereti ezt a szőke gyereket. Boldoggá teszi minden aprósággal és képtelen ellenállni a szeretetéhségének. Odalép újra hozzá, s megöleli. - Persze. Hiszen az a maci egy hős, nem igaz? - kérdezi. - Vigyáz rád, ahogy rám is vigyázott. - kacsint rá játékosan. - Jól van, bízom benned. - dicséri a fejét simogatva. Nehéz számára is ez a búcsú, nem akarja itt hagyni Theot, de nem akarja magával sem vinni. Azt jobban nem. - Ha megosztod, én megőrzöm a titkod. És természetesen nagyon érdekel. - teszi hozzá majdnem vigyorogva, annyira nagyon izgatott mosoly ül az arcára.
|
- Rendben! Mindent meg fogok tenni! *mosolyog* - Hé Kodaka, aludhatok addig avval a macival aki eddig veled aludt? Biztosan olyan finom illata lett mint amilyena tiéd... *mosolyog* - Meg fogom győzni, ne aggódj, sohasem akartam még ennyire semmit... *bújik még a nőstényhez egy kicsit, s lassan elereszti* - Megjegyeztem ezeket! Majd jól fogok érvelni! *mosolyog a nőstényre* - Hé Kodaka... nekem is vannak titkaim... akarsz tudni egyet?
|
Megsimogatja a fiú fejét. - Most már tudod a titkom. - mondja neki csendesen. - Nem kell ennyire komolyan venned a búcsúnkat, engem nem tudnak legyőzni. - biztosítja a fiút. Magához szorítja új gyerekét, míg az ki nem bújik az ágy alól. Ő is lassan előkerül. Megtörli szemeit, majd rámosolyog. - Persze. - válaszol boldogan. - Addig te fűzd meg a bátyád, hogy vegyen neked egy macskalényt. - kéri kacsintra. - Főz, mos, takarít, vigyáz rád, megírja veled a leckéd, kikérdez és sosem leszel egyedül. - sorolja sietősen az érveit.
|
[116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
