|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.17. 15:26 - |
Ez volt az első ház amit az emberek felépítettek ezen a földön... sosem rombolták le, ez amolyan jelképe lett Ru városának bár már semmi tekintélye sincs...
|
[51-32] [31-12] [11-1]
*Felröhög a másik megjegyzésén. Újabb és újabb bagót fogyaszt, míg amaz tevékenykedik.* - múltkor bezzeg a hústoronnyal volt bajod *zsémbel füstfelhőt eregetve. Morogva indul ketrec után, Azuna halkan nyüsszentget, alig kap levegőt, félig kómásan hunyorog a semmibe. A pasas egy ócska, rozsdás ketreccel jelenik meg társa mellett* -na mi van, haverkodtok?*röhögi* -nem látod az ennivaló pofikáján? ilyen csak gazdag lehet.. illetve ajánlom, hogy az legyél ranyom, különben nem érsz túl sokat.. és akkor.. kampec *vigyorog*
 |
- Igazán segíthetnél te is... * Zsörtölődik az orra alatt a sötét alak, majd kivágja a kocsi ajtaját, s elindul a csomagtartóhoz. * - Mit fogtál te? Mókust? *Emelgeti a könnyed zsákot, s felhajítja a jármű tetejére. Szájára kaján vigyor húzódik, majd izmait megfeszítve lép a hátsó üléshez nyíló ajtóhoz.
Rana kábán fekszik, szemei nyitva vannak, sokkosan megremeg minden neszre. * - Azuna..* Rebegi el halkan a lány nevét, majd egy idegen erős kar kirántja a kocsiból, s ismét a mocsokban, és a sárban köt ki. * - Lódulj már te szajha!* Ránt nagyokat a lányon, közben egy pillanatra sem sajnálja meg , olyan kegyetlenül bánik vele, ahogy minden áldozatával. A zsákot a hátára vette, s Ranát majd hogy a földön húzva vonszolta be egy nyirkos pincébe. * - Hozz egy ketrecet!* Ordít ki társának, majd morgolódva hajítja a sarokba a zsákot, s bilincseli Ranát egy rozsdás csőhöz. * - Ébredj!* Kever le egy hatalmasat a lánynak, aki ettől csak könnyes, de még ugyaolyan üres tekintettel bámul a férfira. * - Mi is a neved?* Veti oda hetykén, majd letesz a lány elé egy széket. Kényelmesen elhelyeszkedik rajta, majd ő is rágyújt egy szál cigire, s az összes füstöt Rana képébe fújja. * - Gazdag vagy?* Vigyorog rá, majd óvatosan morzsolgatni kezdi a cigarettáját. *
|
*A férfi a kormány elé veti magát, melőtt elindulnának, ráérősen kotorászik egy doboz cigerattáért a zsebében. Pár perc múlva már jóízűen pöfékeli tele a járművet.* -nincs is jobb mint a hajnali város.. ami csak az én kezemben van!* sóhajtja elégedetten miközben a kivilágítatlan utakat rójja, időnként szeme sarkából társára sandítva. A terepjáró egyhangúan zötykölődik sokáig, Azuna megnyikkani sem mer, félig eszméletlenül szuszog a szorosra kötött zsákban, fulladozva kapkodja a levegőt, torka egyre szárazabb, szemét csípi az előző áldozatok szagmaradéka.. mikor már a legrosszabbak végső megoldásáért fohászkodik, a kocsi csikorogva lassít majd megáll.* - intézt te őket * rázza le magáról a két kölyök terhét a pacák, s újabb dohányra gyújt kiszállva az autóból. Nekidől az oldalának, s bámulja szúrós szemeivel, ahogy cinkostársa tevékenykedik.*
|
*Rana próbál küzdeni az idegen ellen, de az a hajánál fogva rángatja barla-jobbra. A lány nagyokat sikolt, próbál kapálózni, hadonászik, karmol, de mind hiába. Az gyilkos leteríti, majd a zsebéből erőkerül egy vastag kötél. A barnahajú lány tehetetlenül fekszik a mocsokba, meg-meg vonagló testével igyekszik védeni magát. * - Milyen kis heves.. És milyen formás...* Nyalja meg a száját a gyilkos, majd torka szakattából felnevet, hogy csak vízhangzik az erdő, majd megragadja Rana piszokkal borított arcát, és közel húzza a sajátjához. * - Remélem gazdag vagy kisszivem, vagy neked véged...* Vihogott a képébe, majd egy csókott nyomott a vörös ajkakra. Undorodva próbálta eltaszítani magától. De a következmény egy hatalmas fejbe vágás lett, amitől eszméletlenül omlott a földre. *- Na gyerünk szépségem...* Villantotta elő fehér fogait az idegen, s a vállára vette az ájult Ranát.
- Hát ez kész... Nekem mindig igazam van, látod? Micsoda fogásom van.. * Hahotázott nagyokat, összetalálkozva társával. * - Na induljunk, remélem szép váltságdíjat adnak érte... Nincs kedvem egy újabb gödröt ásni a kert végébe.. * Lépett oda a telepjáróhoz ő is, majd behajította a hátsó ülésre a lányt. *
|
-Nem hiszek a gazdában..*komorodik el a kislány. Meglepően felnőttesen, s kiábrándítóan hangzik ez a csepp kis szájából. Állja a férfi szúrós tekintetét, mi röntgenként fürkészi kacsként lógó borzas szemöldöke alól, de e mondat után lesütötte a szemét. *
- Hidd el, jó gazdád leszek *vigyorogja a férfi, határozott mozdulattal megmarkolja Azuna kezét, s az egyből bele is tántorodik az elébe helyezett zsákba. A férfi önelégülten vállára kapja az összecsomózott szájú zsákot, s visszabaktat oda, ahonnét jött.* - Na mi van, fogtál valamit? * vetette oda a Ranát elcsípő gyilkoshoz, mint régi cimborához* - lehet, hogy még sem olyan idióta minden ötleted, tényleg járkálnak hajnalok hajnalán fiatal libák tök egyedül! Micsoda barmok! *ismeri el* - Vadászgatsz még, vagy mehetünk? *kérdi, ő maga folytatja az útját a terepjárójuk felé, a zsákot bevágja a csomagtartóba.*
|
*Az eső ismét záporozni kezdett. Csendesen hullt alá a lilás fellegekkel tarkított, narancsszínű égbolton. A nap egyre csak próbált felfelé kúszni a mennyboltozaton. A barna szépség meg-meg imbolyogva igyekezett előre. Szeme üres volt és elfehéredett. Mintha csaka teste próbálna küzdeni, s a lelke már régen jobblétre szenderült. Halk susogásokkal ismételte elmenekült angyalkája nevét. Egy erdősebb részre keveredett, s most majd' minden lépésénél nagyot zuhant, bele a sárba. Heves mozgást kezdett hallani a közeli bokrokból. De nem zavartatta magát. Egy pillanatra sem rémült meg, ugyanúgy botladozott előre mint eddig. * - Lám, lám... Micsoda ízletes falat keveredett erre az Isten háta mögötti helyre? * Lépett elő a bokorból, egy magas, szakadtos ruhájú fiatal férfi, kezében fényesen csillámló tőrrel. * - Mit akar? * Vetette oda Rana, fetápászkodva a sártengerből. Végigmérte az ilyesztő kinézetű idegent, majd szeme az arcára tévedt. Az ismeretlen bal szeme alatt egy fekete könnycsepp virított. rana azonnal felismerte ezt az ábrázatot. * - Szintén a városból? * Kérdezte halványan elmosolyodva. * - Csak nem a sorozatgyilkoshoz van szerencsém? * Vágott rögtön közbe, mielőtt még a sötét személy válaszolhatott volna. A gyilkos kicsit megtántorodott, majd dühödten mérte végig a nőt, aki így felismerte. * -Úgyvan...* Jelentette ki, kedvesen mosolyogva, majd rárontott a lányra. *
|
*Összeszorított szemei alól két könnycsepp morzsolódott ki, a szitáló eső összemosódott vele, s homályos látása mögül csak egy haloványan fénylő alakot vett ki. Azt is már csak akkor, mikor teljes erejéből nekiütközött. * -Bocsánat, nem akartam, sajnálom..*hebegi sietve a lány, füle a mérhetetlen szégyenben lelapul. Megtörli orrát, felpillant. *
-Nem való ez a hely ilyen kislányoknak mint te *szólal meg öblös, komor hangján az idegen, a naív kutya nem sejt semmit, még csak ellenkezést sem vált ki belőle a fazon mélyencsengő hangsúlya* -hol a gazdád?
-Nekem.. nincs.. *ismeri be szemlesütve a lány* -de ne tessék elmondani *teszi gyorsan hozzá könyörögve, s reménykedve fürkészi a méteres emberke szürke szemét* -tudom mi vár a kóborló állatokra..
-Gyere velem. Akkor lesz gazdád. *felelte, mint egyetlen esélyt a robusztus férfi, s bármit is mond a kutya, ő magával viszi.*
|
*Zavarodottan kúszik vissza négykézláb egy korhadt farönköz. Szemei vörösek a sírástól, s igyekszik összeszedni magád, de folyton csak zokogásban tör elő. Bizonytalanul kapaszkodik fel a nedves rönkön, s próbál lábra állni. *- Azuna..* Szipog nagyokat, s vicsorítva erőlködik, s küzd hogy a lány után mehessen, de hiába, hisz az már oly messze járhat, hogy lehetetlen lenne így megtalálnia. * - Ne menj el.. * Susogja rekettes hangon. A nap felkelni látszik, s most minden vörös színbe burkolózott. Vérzik a táj, akárcsak Rana lelke az érthetetetlen kín-szenvedésben ami alig pár pillanat alatt következett be. * - Azuna..* Leheli ismét a lány nevét reménykedve abban, hogy talán meghallja. Inogva emelkedett fel a földről, s mezítláb botladozva a sárban indult, fából fába kapaszkodva, amerre a kutya szaladhatott. *
|
*A kutya hamarosan ismét elbotlott két ballábába. Kínzó zavarban nyöszörgött, leszegte fejét, nem tudta, nincs már ki előtt szégyenkeznie. Senki nem jött utána. Ez egyszerre megnyugtatta, s kétségbe ejtette. Zihálva ugrott fel újra, látta a város homályból felébredő villanásait, betérni mégsem mert oda. Jó itt, távol mindentől.. egy elhagyott romos ház közelében, noha oda többé már nem térhet vissza, ezt jól tudja. Nyüszítve töprengett zavaros jövőjén, de még a jelen is oly összekuszálódott volt.. a nevét se tudná, ha kérdezik.*
|
*A könny patakokban omlik ki Rana szemeiből.Alig tud szólalni. Nem érti mi ütött a kutyába, s csak féltően próbálja magához vonni, s bíztató szavaival igyekszik lenyugtatni. * - Semmi baj... * Csitítgatja közben, majd mikor próbálna feltápászkodni, igyekszik segíteni neki. Zavarodott és értetlenkedve vizslatja Azuna arcát. Mikor pillantásuk találkozik, mosolyt erőltet arcára, persze lelke még mindig rémült. Nem tudja mi lesz a lány következő lépése. Mire számítson? Úgylátszik mintha a következő másodpercben holtan akarna összerogyni előtte. A lány szavaira lesújtva tesz hátra egy lépést. Elmosolyodik, letörli könnyeit, majd csüggedten bámul a semmibe. * - Hálát adok az égnek, hogy legalább pár órára volt egy barátom...* Susogta el-el csukló hangon. Pár pillanattal késöbb csak azt látta hogy az angyalkája köddé vállt. Zokogva rogyott vissza a földre.*
|
*Kínosan felpillant Ranára. Szemét vörösre sípték forró, sós könnyei. Tüdeje fáj a feltörő hisztériától, szagatottan kapkodja a levegőt, haja csatakokban omlik a vállára, szemében zavaros fények villognak. Szégyelli magát. De a szégyentől erősebb a fájdalom, mi most ilyen elemetáris erővel testet öltött rajta keresztül.* -sajnálom..*leheli keserűen, mikor már tud szólni valamit. Beszélnie is fáj nagyon. A kérdésekre enyhén megrázza a fejecskéjét. Próbálna feltápászkodni, törékeny karja meg-megremeg. * -lehet hogy.. *mozdulnak ajkai csiga lassúsággal. Tekintete följebb vándorol, belemélyed táncpartnere szemébe, majd gyorsan el is kapja onnét pillantását. Pír ül orcájára, szemöldökét összevonja, farka megbillen, lekonyuló füle most egészen fejéhez simul* -sohasem kellett volna találkoznunk..*egy villanásnyi időre szemét Ranáéba helyezi, azután mint a sebes gazella, felpattan, s fürgén, cikázó gyermeki fürgeséggel futásnak ered. Az első pár lépés után kibírhatlanul zihál, hátra nem pillant, mellkasát szorítja, s fájdalmasan nyeli az éji, harmatos levegőt.*
|
* Halkan dúdolva igyekszik felébreszteni már régen elaluld tánctudását. Lassan és kecsesen lépdel Azunát követve. Szíve hevesen ver, s nem bírja ki hogy néha-néha fel ne kacarintson a kutya, s saját örömére. Fiatal tizenévesként nevetgél örömében, s apróbb botladozásait halkan szóvá is teszi, de nem érdekli. Most ő is csak ennek a pillanatnak él. Életében először lehetett ilyen vidám, s most jól ki kell használni azt az aprócska boldog manót, akit foglyul ejtett. * - Ügyes vagy..* Jegyzi meg gyengéden elmosolyodva, majd ritmusosabbra veszi a dúdolást, s gyorsabban lépdel, igazodva az élettel teli lányhoz. Mikor a kutya elesik, először csak megszeppenve bámul, majd halk kacagásban tör ki, s ő is ledől a sárba. Csak viccnek veszi az egészet. Az előbbi jó hangulata még mindig átjárja a testét. Majd mikor az angyalka zokogásban tör ki, szíve teljesen össze facsarodik, s rémülten igyekszik kitörölgetni arcából a piszkot. * - Minden rendben?* Kérdi rémülten, majd magához öleli. Nem érti miért sír ennyire, s csak folyamatos kérdésekkel kezdi bombázni.* - Mi a baj? Fáj valamid? Nem tetszett? Mi a gond? Felelj kérlek...* Nyöszörgi végül Azuna fülébe, s lassacskán az ő szemébe is könny szökik. *
|
*Alacsony termete miatt lábujjhegyen rebeg, ugrándozik, pördül Rana ujjai közt tartva ujjait. * -dúdoljam? *kérdi esetlenül. Számára ez idegen nóta volt, ám a lány szájából oly ismerősen csengett..egy magába fogadó, ringató ölelés, mégis vad érzékek játéka. Ettől a gondolattól elpirul, s gyorsan lesüti szemét. Nincs is már ő, a lény, akit Azunának neveztek, csak a tánc van, ami rajta keresztül megnyilvánul. Úgy hajlik teste, úgy fordozódik gyenge ruhácskája, csuklik keze, mintha csak is ezért a pillanatért született volna minden sejtje meg, hogy itt és most átadja magát a zenének, a Rana ajkaiból préselt hűvös szellő dallamának. Hideg rázza az eksztázisban, s hevül a vére. Forog a világ, táncot járnak a fénynek, összemosódnak a felhők fonta csillagok, a kutya még lép egyet.. aztán hasra borul a sáros gyepen. Gyöngyházfényű haja most agyagszín földdel fedett, csatakokban bomlik, míg próbál feltápászkodni. Egyik karjára támaszkodik, felpillant, majd elendei magát, s újra a földre hanyatlik, kis teste összerándul a külső-benlő kíntól. Arcát könnyek mossák. Nem mer szólni, nem is tudna mit, szégyenében behúzza farkincáját, combjára csavarja erősen. Annyira fáj.. fáj és éget és megsebez újra és kapar, mar, mint még sohasem.. lázasan dörzsölgeti forró szemét, arcát tenyereibe rejti. Testét rázza a zokogás, de hangot egy pisszenésig sem ad ki. Reméli, hogy nem veszi ezt zokon tőle Rana, s nem ég le annyira előtte mint egy karácsonyfa.. mégis valami karistolja, hogy számot kéne adni minderről, csak még lélegzetet sem talál, nem hogy szavakat.. ~ nem akarom hogy újra.. újra az legyen ami már megtörtént.. hogy eltűnj, sose tudjam meg hová.. hogy megígérd, eljössz, s én várjalak.. várjalak egy életen át.. nem akarom! *gondolja görcsösen arcában tapasztva kicsi kezeit.*
|
*A dícséreten csak szelíden kacarászik egyet. * - Köszönöm..* Súgja a kutyának halkan, s a felszólításra kicsit szerényen, de ugyanolyan izgalommal tápászkodott fel. Lassan fonta bele az ujjait, táncpartnere hideg tenyerébe. Még egyet kínosan felkacarintott, s már kezdte is dúdolni a dalt, mire lassú, komótos léptekbe vonta bele a fehér tüneményt. * - Régen nem táncoltam...* Jelenti ki teljesen elvörösödött arccal, egy két botladozás után. Persze szíve repdesett, hiszen oly régen nem volt már ilyen boldog. * - Dúdold te is... * Búgja, s közelebb húzzva magához táncpartnerét. Mostmár ráhagyja a halk dallamot, s teljesen belemerül ebbe a hűvös, mégis érzéki emócióba. Pillái elnehezülnek, s érzi hogy a tesében felgyülemlett kavarodás, most tökéletes harmóniára lelt Azuna mellett. * - Köszönöm...* Lehelte könnyes tekintettel, s szorosabban ölelte magához.*
|
-Már nem *néz fel Ranára hálától izzó szemecskékkel. Követi a lány tekintetét, magába issza a természet üde ölelését, betakarózna puhaságával, összegömbölyödne éjszín palástja alatt, s aludna, mélyen, lomha langymeleg szuszogásban, ahogy a tavaszi napsugár olvasztgatja a hóvirágot fedő jégburkot.* -olyan szép hangod van * nézi vissza Ranára lelkesen, s izgatottan megcsóválja farkát. Őt nem elcsigázta, épp ellenkezőleg, felélénkítette, újjáteremtette a kis mondóka.* -táncoljunk! *kaffantja, s felugrik, mintha bolha csípte volna meg. Hosszú, vékonyka végtagjaival olyan, akár egy marionett-, vagy porcelánbábu. Kiviháncol, akár egy fuvallat, s csak vidám, szívből jövő nevetése hangzik fel a szűköd odúban olykor-olykor, a kutya már szaporán szedi kicsi talpait az esőáztatta füvön.*
|
*Végig simítja a kutya buksiját, majd ismét a vállára tér vissza a keze, s gyengéden dörzsölgetni kezdte. * - Fázol még?* Lehelte nyugodtan, s kedvességet sugározva. Ritka alkalom, s egészen hihetetlen, hogy Ranát ilyen anyáskodónak lehet látni. Ő maga sem ismer magára. * - Egyre szebbek a csillagok...* Jegyzi meg a már egészen kitisztult égboltra bámulva. * -....Tavaszi szélben alszik a rét, hold dédelgeti fák levelét. Méh is elrakta kis kosarát, sárga kabátot vesz fel a nád.... * Dúdolgatta meghitt környezetet teremtve, s érezni kezdte, hogy saját pillái is elnehezültek. *
|
- Jó, jó *makogja a lányka a finom leszidásra, mint aki egy főbűnt mondott. Rana szavaira apró keze remegni kezd. Furcsa érzéseket bontott ez ki benne, amik már ott voltak, régóta, gazdátlanul kóborolva a kutya lelke sivatagjában. Még nem próbálta megnevezni az érzést, de oly ismerős volt..innen ered, s ide tér vissza minden. Lehunyja szemét, átéli az anyatermészet magába ölelő teljességét. Mikor Rana ajka érinti, pillái felpattannak, óriás bogár szemei kérdő tudakolódzással mélyednek a másikéba. Gyermekien, amint az az egész világ csodáját tudni akarja mamájától, itt és most, s csakis tőle..*
|
- Igen.. elég messze van. * Sóhajtja eltűnődve a sötét tájon, s reménykeltett arcára ismét egy halovány mosoly ül ki. Már teljesen beleélte magát a dologba, s amit a fehér angyal most láthatott, az csak egy ketrecbezárt madárka volt, ki már alig várta, hogy elröppenhessen. Azuna szavaira összerezzen. * - Ne butáskodj... Ugyan miért dobnálak ki? * Nevetgélt kínosan, de persze belül összefacsarodott a szíve. * - Ne is mondj ilyeneket többet... Butaság az egész... * Simítja meg Azuna állát játékosan. Amikor a tünemény hozzádörgölőzik, hírtelen bizseregni kezd a gyomra, s szíve hevesen kalimpált melkhasában. Szelíden átkarolta a kutyát a vállánál, s enyhén magához ölelte. * - Majd én megmelengetlek..* Leheli a lány fülébe, s egy csókot nyom a homlokára*
|
~ Téged nem lehet nem kíbírni *gondolja magában, s szerényen elsomolyodik, mintha valami ferde dícséretet kapott volna, aminek csak ő tudja az értelmét. * - Remélem nem fogog megbánni *leheli Rana bizakodó szavaira. Ő is a külvilág felé emeli tekintetét, bólint, aztán rájön, a lány ezt úgy sem láthatta* - Messze van? *válaszol kérdéssel a kérdésre* - bármikor kidobhatsz.. ha megunsz.. *motyogja lesütve a szemét. Látszik rajta, beletörne, hogyha Rana ezt tenné vele. Viszont nem akar egy olyan társaság lenni Rana szemében, ami más, mint aminek ígérték. * -én is *helyesel halkan a lányak, közelebb ül hozzá, hogy bőrük finoman összesimuljon, s gyengéden, mint anyjához a kismacska, Ranához bújik.*
|
* Kedvesen mosolyog. Mintha már semmi se lenne kínos ezek után, nyúl Azuna finom selymes arcához, s kisimítja onnan az odatévedt fehér hajszálakat. * - Remélem kifogsz bírni... * Majd komolyan bámul az angyal szemeibe.* - Hidd el, örülök hogy ott leszel.. Bár még alig ismerlek, de lessz idő megismerni, az egyszer biztos.* jelenti ki vidáman, s széles mosoly húzodik arcán. * - Ha feljön a nap, mennyünk?* Fordult az eddig fontosságát veszített külvilág felé, majd sejtelmesen leste szeme sarkából a lány arcát. Mélyet szippantott a kissé dohos, s nyírkos levegőből. * - Fázom...* Jelntette ki, s hevesen kezdte dörzsölgetni csupasz vállait. *
|
[51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
