|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.17. 15:30 - |
A legalantasabb emberi nép itt húzza meg magát, van aki ide születik, de olyan is van aki ide kerül, ezek az emberek később valószínúleg bűnözésből élnek majd meg.
|
[35-16] [15-1]
De ismeritek egymást és már Sithist is.*mosolyodik el a félvér,majd a testvérpár után bemászik a tetőn.Nem egy luxuslakosztály,de arra jó,hogy meghúzzák magukat az éjszakára.Egy pár takaró,és ágyféleség van feltornyozva az egyik sarokban,míg a másikban egy rozoga asztal,melyhez nincsenek székek.Sithis odamegy az előbb említett tárgyhoz,majd felveszi róla a nyuszit,amit odanyújt Eronnak.*Nyúszi*fogja rövidre a dolgot,mely számára annyit tesz,hogy megehetik.Kérdőn tekint a testvérpárra,hisz számára nem világos,hogy mire készülnek.*Láttam embereket.Sok él azokban a nagy házakban.*céloz a Keiben élőkre*Egyszer ott kötöttem ki,de ott nincs nyúszi.
|
Eron nem teljesen ért azt, amit Sithis mond, de megértően bólint párat, majd követi. Yuijiro csak némán megy bátyja után, remélve, hogy ez az új félvér nem fogja bántani őket, vagy bajba sodorni. Mindketten sietősre veszik a figurát, mikor a jégmacska erre kéri őket.
- Értem. - szólal meg az idősebb. - Mi sem ismerünk senkit. - mondja neki nagyvonalú megértéssel a hangjában. Szinte ugyanúgy mozog, mint Sithis, bár ő gyakran hátranéz Yuira, aki néha elég ügyetlenül jár-kel. - Köszönjük, s ő megy előre.
- Egymás barátai vagyunk. - válaszol félénken Yuijiro. Ezután Eron után megy.
- Egy rémséges helyen találkoztunk, amelynek feketepiac a neve. - válaszol az idősebb. - A telepen? Így már mindent értek. - mondja jelentőségteljesen. - Szerveznünk kéne egy hordát.
- Miért?
- Mert ez így nem élet. Kellene egy ember, aki a pártfogásába vesz minket.
- Olyan nem lesz.
- Köszönöm, a pozitív megerősítést. - szól rá megrovóan öccsére.
 
|
Szép nagy hely.Kényelmesen elfértek majdan odabent.Ehető dolgok is vannak.Szerintem a hosszúfülü is ehető.*mosolyodik el,majd megindul a tetőn.*Gyorsan jönni utánam.*adja ki az utasítást és már megy is előre.*Barátok?Nekem nincsen a barátok.*jelenti ki és igyekszik nem kelteni látszatát a bánatának efelől.*Nem ismerek senkit...*mondja félénken,aztán elgondolkodik a dolgon.*de vannak akiket gyakran látok.*meséli büszkén és átugrik egy kisebb lyukat a tetőn,megkerül egy rozoga kéményt aztán megtorpan.*Itt van.*húzza ki büszkén magát,s már neki is lát félretolni két meglazított cserepet.*Oda be.*engedi előre őket.*Nektek vanni barátotok?Hogy honnan?*megvakarja fejét,míg születési helyén gondolkozik,s miután felegyenesedett a szeméttelep irányába mutat.*
|
Eron felsóhajt, majd jelentőségteljesen az öccsére pillant. Kicsit elgondolkodik, aztán bólint Sithisnek. - Elhiszem. - mondja neki. - MI is jók vagyunk. - teszi hozzá. - Mindig máshol alszunk. Megnéznénk azt a helyet. - fogadja el az idegen ajánlatát. Yui kérdőn pillant rá, de egy bíztató pillantással megnyugtatja a fiatal kandúrt. - Ismersz valakit? Vannak barátaid? - érdeklődik. - Honnan kerültél ide?
|
*Szomorú tekintettel mered maga elé,mikor megtudja,hogy szökevénynek számít.Nincs teljesen tisztában a szavak jelentésével,de Eron hangjából arra következtet,hogy nem jelent jót,amit az emberek tesznek.Figyelmesen hallgatja a tömérdek információt,mely bombázza és a maga tudatlan módján próbálja összerakni a dolgokat.*De én sohasenem bántottam senkitsenem.Sithis jó.*mentegetőzik a kandúr*És hol fogtok aludni?Én tudok egy helyet.*érdeklődik izgatottan,hisz bízik benne,hogy kedvük lesz megszállni nála.*
|
- Igen, az emberek szemében bizonyára. - mondja komolyan Eron. - Vigyázz magadra, a szökötteket, ha elkapják, megölik. Nincs kegyelem, ez a törvény. - figyelmezteti bajtársiasságból a másikat. - Mi mindig máshol alszunk, hogy ne találjanak meg minket. Egyébként mi a fekete piacról szöktünk meg. - meséli az idősebb. - Nap? - kérdezi a nagy sárga valamire. - Nem jelent rosszat, azt jelenti, félig ember, félig macskalény. Te is az vagy, és én is. - világosítja fel. Közben Yui csak nézi a két félvért, nem szólal meg. - Van egy különleges képességünk és van egy gyengeségünk is. Az emberek számára rosszak vagyunk, mert bizonyítjuk, hogy macskalénnyel háltak, ami hiába elfogadott náluk, nem nézik jó szemmel. Ráadásul a különleges képességeink miatt félnek tőlünk. Általában a félvéreket elpusztítják.
|
*Nem tűnik fel neki,hogy a fivérek nem tudják,hogy a nevelőanyja haláláról beszélt,így nem is törődik azzal tovább.Számára a részvétem rész kicsit homályos,de betudja valami fura szokásnak.*Akkor én is szökött vagyok?*kapja fel meglepődve a fejét.*Régen ott éltem.*mutat a szeméttelep felé.*Nekem nincsen senkimsenem,de nem messze szoktam aludni.*céloz arra,hogy tud egy jó helyet.*Igen,azért.De nem tehetek róla.Mindig ilyen.Mikor fent van az a nagy sárga valami...hogy is hívják?*vakarja meg a fejét.*Jah a nap,mikor süt akkor nem ennyire hideg.Félvér?Az valami rosszat jelent.Mindig azt mondják,hogy takarodj az utamból te félvér korcs vagy fattyú.*idézi szó szerint.*Te nem tűnsz furának.*tekint Eronra*
|
A fiúk nem teljesen értik, mit mond nekik a félvér, de empatikusan úgy tesznek, mintha megértenék. - Részvétem. - mondja az idősebb, majd a fiatalabb is.
- A szököttek olyan rétege a társadalomnak, amely valahonnan elszökött. A törvényben benne van, hogy ha egy macskalény megszökik valahonnan, halált érdemel. - magyarázza Eron. - Velünk is rosszul bántak, azért szöktünk meg.
- Félreérted őt. Azt mondja, azért bántak vele rosszul, mert ilyen nagyon hideg a keze. - mondja Yui. - Nem baj. Eron is furcsa dolgokat tud. Meg minden félvér.
- Tudod, mi az, hogy félvér? - kérdezi Sithist.
|
*Egyik füle az égbe mered,fejét félre dönti és úgy hallgatja a megmentőit.*Jessy volt velem.Igazi husky volt,de egy nap olyan mélyen szunyókált,hogy hiába szólni neki,nem hallani meg.Azóta eltűnt és nem jött vissza.*meséli,majd mind a két füle az égbe mered,ahogy mesélnek neki.*Szököttek?*kérdez vissza a kandúr.*Az mi?Sokak rosszul bántak Sithis-szel.Nem kedvelnek,mert ilyen vagyok.De én nem bántok senkit.Az emberek nem szeretik a hideget,pedig láttam,hogy nagy melegben jeget ittak.*hangja csalódott volt,mint egy kisgyereké.*
|
- Furán beszélsz. - jegyzi meg nem bántón Eron.
- S-semmi baj. Örülök, hogy túléltük. - mondja felrévedve a kezéről a fiatalabb fiú. Most jobban megnézi az idegent. Kíváncsivá teszi, ahogy Eront is. Barátságosak mindketten, de egyfajta bizalmatlanság mind a hármójukban bennevan.
- Jelenleg itt élünk. Váltogatjuk az élőhelyeink, mert szököttek vagyunk, s ha elkapnak, bizonyosan megölnek minket. Mi történt veled és miért félsz tőlünk? - kérdezi komolyan. - Nem azért segítettünk, hogy utána bántsunk. De ha dolgod van, sok szerencsét az élethez.
|
*Bűnbánó szemekkel mered a kandúrra,aki értetlenül néz rá.Egy pillanatig nem szól semmit,de Eron kérdésére csak bólint egyet.*Sithis vagyok.*mutatkozik be a másik kandúrnak is.*Köszönni,hogy jönni segíteni.Én szörnyen sajnálni kezedet.*csapja hátra a füleit mentegetőzve.*Régóta ilyen vagyok.Amióta élek.*folytatja,majd tesz egy pár oldalazó lépést.Kellemetlenül érzi magát,így reménykedik,hogy egy adott pillanatban eltűnhet a fivérek szeme elől.*Miért vagytok itt?Még nem látni benneteket itt.
|
~ Fogd már meg a kezem! ~ kérleli magában Yuijiro az idegent. Ropog alatta a tető és ha Sithis nem siet, még a végén vele együtt lezuhan ő is. Azt pedig nem szeretné. Végre felé nyútja a kezét a félvér, így kinyúl érte és elkapja. Megriad, milyen hideg, de aztán tolni kezdi hátrafele magát. - Megvan! Húzz! - kéri bátyját, aki erre minden erejét összeszedve kezdi húzni kettejüket. Sikerül felrángatnia az új arcot, ám öccsét azonnal magához húzza, mert a tető még most sem biztonságos. Yui a kezét nézi. Lefagytak az ujjai, mintha jeget markolt volna. Értetlen felnéz a kandúrra. - Miért vagy ilyen hideg? Mintha egy fagyasztóból másztál volna elő.
- Félvér, mint én. Nyilván ezzel lehet kapcsolatban. Vagy nincs igazam? - kérdezi Eron. Nem tűnik támadónak, bár barátságosnak sem. Olyan a kettő között. - Eron vagyok. - mutatkozik be neki.
|
*Hol a mélybe,hol pedig a kandúrra pillant.Mivel nem tud mást ezért lassan Yui felé nyújtja jéghideg kezét,közben lábával is próbál magán és a férfin is segíteni.Mikor megroppant a tető,zavartan körülpillantott.*Mennetek kéne.Le fogunk esni.Be fogjuk verni magunkat és kék-zöldek leszünk.*motyogja maga elé,mint valami gyerek,majd miután megfogta a félvér kezét igyekezett felhúzni magát.Amint kijutott a tetőre rögtön elengedte,hisz megrettent a következményektől.Párszor már megérintették jeges bőrét,azoktól viszont nem kapott jó visszajelzéseket.*
|
Meglepi, hogy látja a félvért és az ilyen félénk vele. Kicsit vadabbnak gondolta, amilyen ügyesen szökellt és a külsejéből ítélve. De Yui megint csak arra emlékezteti magát, hogy nem szabad a külső alapján ítélni. De vajon szabad-e az első benyomás után? Hátrapillant a bátyjára, majd újra lenyúl Sithishez. - Fogd meg a kezem, segítek kijönni onnan. - mondja. - Tudom, hogy veszélyes, ezért siess. - kéri, s mintha csak jelet adott volna, a tetőszerkezet megropog.
- Yui, a hármunk súlyát nem bírja el ez a vacak! - szól rá Eron.
- Jó-jó, mindjárt! - mondja sietősen a bátyjának. - Na gyere.
|
*Lábával igyekszik megkapaszkodni,de az mindig lecsúszik a gerendáról,így a földet nézi,hogyha már esni kell,hova lenne célszerű,de hirtelen felkapja a fejét,mikor hangokat hall.Először azt hiszi,hogy megtalálta a csőcselék,de mikor a nemrég látott kandúr az,valamelyest megkönnyebbül.*Sithis vagyok.*mondja kicsit megszeppenve,ártatlanul pillantva rá.* Nem szabadna itt lenni.Veszély van és én is az lenni.*mondja furán.*
|
Yui azonnal felugrik, amikor a macska alatt beszakad a tető. Összenéz bátyjával, aki már látva azt, hogy a fiatal kandúr nem akar tétlenül ülni, már teszi is el a kajáját. Yuijiro udaugrál a romos tetőhöz, majd amennyire lehet, közel merészkedik.
- Yuijiro vagyok. Úgy láttam, szükséged van segítségre. - mondja félénken a félvérnek, majd kinyújtja felé a kezét. Eron mögötte terem, s a biztonság kedvéért átkulcsolja a kéményt és megfogja öccse lábait, hogy ha beszakad a tető, Yui ne vesszen oda.
|
*Halkan surran az éjszakában,fel sem figyelve a másik kettőre,akik kiszúrták őt.Mivel másik irányból közelít a szokott helyre,számára ismeretlen ez a terület.Errefelé elég rossz minőségű a tető.Amint kikerült pár rést egy újabb és nagyobbal futott össze.Két lépést tett hátra,majd miután kellő lendületet vett átugrotta a hatalmas lyukat a tetőn,de amint talpa talajt ért,be is szakadt alatta.Mancsaival megkapaszkodott egy szúrágta gerendán.Válla fölött a földre sandított,ahol romos tárgyak hevertek.*
|
Eron kiszúrta a kékes kandúrt, amely hirtelen előtünt. Nem tudta, hogy barát vagy ellenség abban a pillanatban, de mivel az nem foglalkozott velük, miután leverték a bandát, a srác is próbált továbblendülni gondolatban, ám meglátja most, ahogy a tetőkön közlekedik. Yuijiro követi bátyja pillantását, így ő is észleli a másik félvért.
- Láttam odalent is. - mondja szemével követve a férfit.
- Mit gondolsz? - kérdezi félénken a fiatalabb.
- Még nem tudom.
|
*Hazafelé igyekszik a napi kaland után.Fülei az égbe merednek,tekintete ide-odacikázik.Nem akar feltűnést kelteni,így ha valami gyanúsat észlel eltűnik a semmiben,bár ilyenkor nem nagyon járnak kint emberek.A mai nap mégis kivétel volt.Meglepődött,mikor egy csapat ember valami fölött gyülekezett.Meglapult egy nagyobb konténer mögött,s onnan figyelt.Meglepően tapasztalta,ahogy a csőcselék bánnik eme két kandúrral.Kilép a konténer mögül,hogy segítségükre siessen,de sikeresen megoldották maguk a bajt,így jobbnak látta,ha eltűnik mielőtt őt veszik célba.Belép egy távolabbi sikátorba,majd felkúszik az ereszen és hamarosan kiköt a tetőn.Osonva halad a tetőkön,egészen addig míg el nem éri a szokásosat,ahol nap,mint nap meghúzza magát.*
|
A két kandúr az est közepén bújik csak elő rejtekéből. Eron megy elől, úgy oson, mint egy árny az ember után. Mögötte ügyetlenebb mozdulatokkal, de ugyanúgy osonva Yuijiro halad. Éhesek, s Eron tudja, hogyan és hol jusson élelemhez. Meg is szerzik, ám mikor egy csapat bűnöző üldözőbe veszi őket, menekülniük kell. Végigrohannak egy szűk utcán, amelyet eltorlaszolnak a felborogatott konténerek és mögöttük egy kibelezett, oldalra fordított autó. Eron ügyesen veszi az akadályt, felugrik az egyik konténerre, majd átlendül a kocsira, amely ennek következtében a kerekére, pontosabban annak egykori helyére huppan fémes, recsegő robajjal. Ezzel szemben Yui elsőre megretten, így egy férfi elkapja a karját és visszarántja.
- Er! - még ennyit tud kiáltani, aztán az erős kezek berántják a tömeg közepébe, ahol alaposan megtépik. Eronnak gyorsan kell cselekednie, hogy megmenthesse a komoly bajtól. Egy csővel támad a csőcselékekre, üt-vág, amit csak ér. Yuinak így sikerül megszabadulnia, majd nekiugrik az egyik kukának, amitől lendül máris vissza, s olyan köríves rúgással rúg le egy pasast, hogy még Eron is megirigyli az ügyességét. Ezután újra megszeppen a fiatalabb és kézen fogva egymást átverekszik maguk az akadályon és eltűnnek a bűnhorda közeléből.
- Használd bátran a tudásod! - korholja egy romos ház tetején ülve az idősebb. - Azért adtam őket, hogy meg tudd védeni magad velük.
- Jó. - suttogja Yui, aztán előkeresi a kabátjából az ételt és enni kezd. Mivel Eron látja, hogy felesleges többet mondania öccsének, ő is enni kezd inkább.
|
[35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
