|
Témaindító hozzászólás
[99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
- Sajnálom... szétszórt vagyok mostanság... *vallja be* - Azért vagyok itt mert... keresek pár macskalényt, ezért jövök ide szinte minden nap, hátha nyomukra akadok itt a piacon... bár erre igen kevés lehetőség van... *sóhajt* - Még egyszer nagyon köszönöm a segítséged... ha végül... mégis szükséged lenne segítségre, Keiben keresd a Blake család házát... *ül be végül már a "kitisztított" autóba, majd beindítja* - Te is vigyázz magadra! *avval elhajt*
/Folyt.köv.: kei város > Blake család háza/ |
Ugyan,szóra sem érdemes.*majd végignéz az autón.*Nem lesz probléma az indulással. Az ablakot törték be és úgy látom elvitték a magnódat.Máshoz nem nyúltak.*foglalja össze röviden az elemzést.*A gazdám?Ki tudja?*ránt vállat.Rég nincs már gazdája,nem is keres magának.*A te szemszögedből lomokat.Az enyémből értékes alkatrészeket,melyek még használhatóak.Miért kéne meghálálnod?Ha hálálkodni szeretnél,hálálkodj úgy,hogy vigyázol magadra és óvatos leszel.Ez a környék nem a te fajtádnak való.*mondja ridegen,szinte gépiesen.*
 |
*Egy pillanatra elcsügged, hogy nem tud neki segíteni a kutyalény, de aztán mégis felvidul arca, ahogy azt mondja, segít neki* - Nagyon köszönöm! *ujjong szinte, majd követi a Breunort* - Hát igen.... remélem elindul... nem értek túlságosan az autókhoz... *vallja be* - Remélem... nem vagyok túl tolakodó, de a gazdád... merre van? *érdeklődik* - És miket gyűjtögetsz? *kérdezősködik tovább* - Nem muszáj válaszolnod... ha nem akarsz... *teszi még hozzá óvatosan* - Hogy tudnám meghálálni a segítséged?
|
*A szemétkupac előtt gugol.Mikor a lány odalépdel hozzá először csak a füle botját rebegteti meg,majd mikor elég közel ért hozzá,ráadásul hozzá is szólt,akkor felpillantott rá.*Örvendek.Breunor vagyok.Nos,csak ez a kesztyűm van.*emeli fel kezeit,melyeket vastag kesztyű takar,nehogy felsértse magát.*Tehát,tudok segíteni.*jelenti ki,majd felkel és odalépdel az autóhoz.*Csunyán megrongálták.*azzal kinyitja az ajtót és kitakarítja,már amennyire lehetséges ilyen körülmények között.*
|
*Látja, hogy gyűjtöget a kutyalény, és úgy gondolja, talán segíthetne neki, hiszen mégiscsak hím, vagy egyszerűen csak tud kérni tőle egy kesztyűt amivel kivadászhatja az ülésre szóródott szilánkokat... közelebb lépdel hozzá, de a szeméttel meggyűlik a baja és sokáig tart mire közel kerül a kutyalényhez* - Elnézést... *szól hozzá először bátortalanul* - Én Jin Blake vagyok... *mutakozik be* - Sajnos nemrég feltörték az autómat... *mutat a gépjármű felé* - esetleg... ki tudnál segíteni egy kesztyűvel vagy ilyesmi? Csak mert a szilánkok elborítják az ülést és sajnos nincs nálam semmi amivel megoldhatnám... *vörösödik el, nagyon bénának érzi most magát, de mégis kit kérhetne meg?*
|
*Belemélyült a szemét átkutatásába.Amint talál valami hasznosat kis táskájába elrejti és folytatja tevékenységét.Nem is törődik a közelben álló emberrel.Annak ellenére,hogy a környéken bolyong Breunor igencsak ad a külsőségekre.Egyszerű,de mégis rendezett öltözéke arról árulkodik,hogy nem a barbár ru városi népből való,mégha ideje nagy részét itt is tölti.Látszik rajta,hogy nem kell tőle félni.*
|
*A feketepiacon most még roszabb viszonyok uralkodnak mint régen, de tény hogy kevesebb lett a kereskedő, a gazdátlan vagy lázadozó macskalényeket már leginkább megölik, nehogy megint felkelés legyen belőle... Jin mindenhol körbenéz de nem talál ismerős arcokat, csalódottan lépdel vissza a kocsijához, de hirtelen észre veszi, hogy betörték az ablakot, oda szalad és körbe kémlel... valószínűleg csak pénzt kerestek, de azt nem tartja az autóban, magánál sem sokat, viszont a cd lejátszót elvitték, nem érti vajon miért nem jelzett a riasztó, mire felnyitja az ajtót, s észbe kap, nem is riasztott be, kiment a fejéból, hiszen lassan évek óta csak eltűnt társai keresése jár az agyában. Elszorul a szíve is ha rájuk gondol... végig simít a feltört autón, majd próbálja kisöpörni a szilánkokat de csak azt éri el, hogy felsebzi a kezét, amikor megtörténik felszisszen és szájához kapja az ujját, de végül nem nyálazza meg ki tudja milyen kórokozók nyüzsöghetnek rajta ru város látogatása után... keres egy zsebkendőt és rászorítja, ekkor tűnik fel neki a kutyalény, aki nem messze tőle bóklászik*
|
*Sokmindent történt a világgal az utóbbi időben,de Breunor mintha akkor is a saját is világát élte volna.Tény,hogy hasznát vették a gépeknek,amiket fabrikált,ennek ellenére nem foglalkozott különösebben azzal,hogy mi történik.Mindig is megszállott volt,s minden bizonnyal az is marad.A háború végével magára maradt.Előtte legalább a bolt tulajdonosa foglalkozott vele,de miután tönkrement a háború folyamán elhagyta az országot és máshol keresett megélhetést magának.Mivel a kutyalényt nem tudta volna megfelelően eltartani,vagy kiszolgálni igényeit,hagyta,hogy saját maga boldoguljon.Szabadidejében a háborús törmelékek között keres és magához vesz minden apró dolgot.Nem zavar senkit,főleg,hogy kis keresgélős cselekedetével,lassan,de biztosan megszabadítja a várost a romoktól.Itt még látszanak a múlt sötét nyomai.Ezzel a hellyel senki sem törődik,senki sem figyel.Ez a hely még mindig az isten háta mögötti kis pöcegödör,ahol a csempészek ténykednek.Breunor épp a szokásos kutakodását végzi a piactelepen,kizárva a külvilágot közben halkan dörmög magában*
|
*Jin minden nap megfordult a feketepiacon, bár gyűlölt itt lenni, de a remény még élt benne, hogy a régi macskalények közül talán megtalál egyet, Trinről már lemondott, elszökött és többé nem látta hiába volt kedves a macskával, de a többiek harc közben tűntek el és nem akarta őket itt viszont látni, de mindenre fel kellett készülnie, így hát rendíthetetlen kijárt erre a bűzös helyre egyedül, míg Füles és Meiya Ru városon kívül mindenhol máshol kereste az eltűnteket.*
|
* Áll a pult előtt.Türelmetlenül nézi a tömeget, és közben azon gondolkozik, miért nem vesz nála senki semmit...Mondjuk sok fiatal macskalénye van.De aranyosak.Egyet egy öreg pedofil már el is vitt közülük.Antonio tudja, hogy milyen emberek élnek itt.Ezért hozott ilyen helyes macskalényeket... * |
*Egy macska surran a tömegben, csukja van a fején, s egy lepel takarja az arcát, mint valami bűnöző lenne, fejét lefelé tartja, hogy ne ismerhesse fel senki, egy két macska álruhában kódorog nem messze tőle, sapkában, rendes nadrágban, senkinek sem tűnik fel, hogy macskalények... a pódium mögé lopakodik a bebugyolált kandúr, a két férfit aki éppen ott vigyáz az aktuális "árura" lecsendesíti egy időre, jelez a többieknek, s még két kandúr jelenik meg, elveszik a kulcsokat, a két őrtől, addig Shiki gyorsan megkötözi őket, a sok macska nem érti mi történik csak találgatnak a rácsok mögött, de nemsokára kattan a ketrec ajtaja, s mindegyiküket kisegítik onnan, mindenki megszabadul súlyos láncaitól, a két férfire vasláncok kerülnek majd betessékelik őket a felszabadítottak helyére* - Figyelem... körültekintően kell az üggyel bánnunk... *a két segítő jelent Shikinek, hogy a macskák negyvenen vannak... de sok a beteg és fáradt macska öket külön szedik a tömegtől, az egészségesektől, így csak huszonöten maradnak, a három felszabadítóval együtt* - Ti itt maradtok... *mondja azoknak akik jelen pillanatban harcképtelenek* - és ti pedig figyeltek rájuk... *mondja az egészséges macskáknak* - Rendben... macskalények figyelem... *áll fel egy doboz tetejére a szónoklathoz és lehajtja csukjáját* - Ru város telepén a macskák már szabadok... csak rátok várnak... még ma neki indulunk to város teljes felszámolásának... de figyelem! Nem lesz vérontás, azt nem tűröm el senkitől sem... nem gyilkolni akarunk, hanem csak jogokat, szabad akaratot... a telepen a macskákkal már mindent elrendezünk mire oda értek.... egy óra alatt oda kell érnetek és.... az embereknek nincs kegyelem! *emelte fel a kezét, mire a tömeg egyöntetüleg visszhangozta szavait* - Fel kell szabadítanunk mindenkit...ha ide tévedne bárki akkor le tudjátok gyűrni, de nem sok embernek fog feltűnni a dolog mivel csak három óra múlva kezdődnek az árverések... szóval mindenki maradjon a helyén... vigyázzunk egymásra... *mondta majd lejött a dobozról, s kiszúrt egy macskát a tömegből, szimpatizált vele ezért oda ment hozzá* - Rád bízom a csapat vezetését de legyetek óvatosak, senki se lássa meg mire készülünk, ha kell ötösével induljatok, vagy kevesebb csoportokban, szétszórva hogy ne legyen feltűnő... ha oda érsz kopogsz hármat az ajtón... tudni fogjuk, hogy megérkeztetek... *mondja avval ő maga megindul*
/Folyt.köv.: telephely/ |
* Csak nagyokat nyelt és pislogott. Ő tisztítsa meg? Egy ilyen semmirekellő, aki miatt ez történt ezzel a szegény ártatlan fiúval? Hogy tehetné meg?! De ha Unze kéri, szent parancs. érte bármit megtenne. * - Rendben. *bólintott, majd megfogta a kezét, de mosolyogni nem tudott. Csak kézen fogta szerelmét, és olyan közel ment hozzá, amennyire csak lehetett. Így, kéz a kézben sétáltak hazáig, szótlanul.*
/Folyt.köv.: Blaise család háza/ |
- Maho... *a fiúhoz simult, mintha csak összeillesztendő darabok lennének ők ketten... egymáshoz tartoztak és ezt érezte Unze is* - Nem kell törlesztened semmit sem nekem... de szeretném ha mindig mellettem maradnál és vigyáznál rám... tudod... olyan magányos voltam nélküled... bármit megadtam volna azért, hogy visszakapjalak és ha ez volt az ára, akkor... Maho... jó lenne ha megtisztítanál a mocsoktól ami rajtam van... menjünk haza együtt... *nyújtotta felé kezét és nehezen ment neki, de a kandúrra mosolygott* - Legyünk boldogok Maho...
|
* Fájó szívvel nézte a remegő szerelmét, ahogy ott gubbasztott a padon. Oda bújt mellé, ölelte és pusziulgatta, az ölébe húzta, mint egy kicsgyermeket az anyja. * - Hogy mondhatsz ilyet? Te vagy a legfontosabb a számomra és sohasem tudom majd meghálálni neked, amit értem tettél. Bocsáss meg ezért, kérlek. De egy valamit tehetek, még ha kevéske is, számomra sokat jelent. Szeretlek és egész életemben szeretni foglak. Ezzel törlesztem az adósságom. Persze csak ha megfelel. Ha nem, akkor elmegyek. Csak egy szavadba kerül. Hiszen az én hibámból történt minden. Ha nem csókollak meg, nem történt volna mindez. Sajnálom Unze... bocsáss meg nekem.. bocsáss meg kérlek! * zokogott a kandúr, majd lecsúsztatta öléből a fiút és arréb lépkedett, hogy elrejtse könnyeit. *
|
*Nem törődött a kandúr kitöréseivel,csak megjegyezte a dolgokat,hogy később elő tudja venni és a képébe vághassa.*Milyen igaz,a mi munkák a legjobb.Akkor majd holnap*nyújtott kezet a fiúnak,majd mikor távoztak ők is hazamentek.*
*Csöndben hallgatja a társalgást,közben a földet bámulja.Meglepő számára,hogy újra van gazdája és nem kell küzdenie a betevőkért.Amint megálltak az autó előtt észreveszi az őt bámuló Juliant.Félrefordította fejét és egyik fülét hátracsapta,majd beszállt a kocsiba és távozott Leo-val.*
 
/Folyt.köv.: Kei város > Gygax kúria/
|
*Julius csak kivillantotta a fogait ismét, s a férfi felé fújt, de válaszra már nem méltatta őt, Julian ismételten csak szótlanul ballagott, néha néha hátra sandítva a kutyalény felé, sohasem látott még kutyalényt*
- Azt hiszem hazamegyünk, de mi holnap a melóban úgyis találkozunk... szóval... uhh már alig várom, szeretem ezt a melót... *vigyorog, amikor kiértek elköszön a férfitől, majd a saját autójába ülteti a kutyalényt, s elindul vele hazafelé*
  
/Folyt.köv.: Kei város > Percival Caerleon háza/ |
Élvezd ki ezt a viselkedést,míg lehet.Ha hazaértünk megtanulod,hogy ki az úr a háznál.Nem lesz ekkora szád,mint most.Vegyél példát a testvéredről,kis szájhős.*majd rántott egyet Julius láncát.*Csak,hogy legyen okod vadállatnak tartani.Még szerencséd,hogy nyugodt típus vagyok*húzódik mosolyra a szája,majd Leora figyel.*Nem,elég nekem most ez a kettő.Az a fekete kitesz kettőt,amilyen nagyképű...Ne kérj elnézést,örülök,hogy végre összejött az üzlet.És ahogy látom,elég inteligens.Van kedved most átjönni,vagy majd csak a hétvégi partira?
Nem tudom,hogy milyen macskalények között élni,mert eddig nem volt rá alkalmam uram,de ígérem,nem okozok csalódást.*biccenti meg a fejét az eb.*
|
- A nevem Julian... *szólalt meg a fehér hajú* - ő pedig Julius... *fogta meg testvére vállát, de a férfi elrántotta mellőle a feketét*
- Az ilyenek mint te... mindig azok... látod? *hümmögöt majd elindult előre, orrát felfelé tartotta mintha nagyobb úr lenne a férfinél*
- Igen... úgy tűnik nagyon jó vásárt csináltam....jólvan jó kutya... *paskolta meg a kutyalény fejét* - Remélem jól kijössz a macskalényekkel is, mivel nekem csak macskáim vannak otthon... remélem nem gond... *magyarázta s lesütött róla, hogy boldog* - Amúgy te nem akartál volna licitálni rá? Csak magamra gondoltam amikor belendültem, bocsi... *sóhajtott*
|
Tristan vagyok és az az én katanám,amit remekül tudok használni uram.*válaszolt illedelmesen.Tudta,hogy gazdag ember a gazdája,de megtanulta előző gazdájánál a jómodort,így alkalmazta is.Igyekezett jó képet festeni magáról,ha már együtt kell élni,azt töltsék kellemesen.*
És nektek?*célzott a nevükre,majd Tristanra pillantott.*Tényleg szép példány,és ahogy hallom tanult jómodort.Nem úgy,mint egyesek.*célzott Juliusra,aki ismét jártatta a száját.*Vadállat?Miből gondolod,hogy az vagyok?*érdeklődött,majd magához rántotta a kötekedőt.*A gazdád vagyok és azt fogod tenni,amit mondok.*hangja még mindig halk volt,ráadásul lassan beszélt,hogy jól felfogja mind a két macskalény.*Most pedig előttem fogtok menni.Jobb,ha szemmel tartalak,mielőtt próbálkozol valamivel.*s jelzésképp sétapálcájával rácsapott a fekete hajú tarkójára.*
|
- Mi a neved? *kérdezte a kutyalényt, s csodálta sohasem látott még ilyen szép, életerős példányt* - Ez a te katanád? *érdeklődött tovább*- Tudod használni? *majd a férfire pillantott aki várta* - Igen végre itt van és fele áron kaptam meg, mintha egy boltban vettem volna... hát nem gyönyörű darab? *nevetett* - Felőlem is indulhatunk... *tette hozzá majd el is indult maga mögött vonszolva a kutyalényt*
*Amikor megindultak, Julian elengedte Juliust* - Én nem leszek ismét szolga, hallod te behemót vadállat, ne hidd azt, hogy mert ember vagy és mert gazdag, még irányítani fogsz... engem nem törsz be! *Julian mélyet sóhajtott, ő csak ballagott a férfi után lemondóan*
|
[99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
