|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.13. 23:45 - |
Ebbe a villába, csak a Misushiko család tagjai léphetnek be, meg persze aki arra téved (pl. betörő) , vagy akit oda hívnak...
|
[334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
Takahe megcsóválja a fejét, aztán bepakol a kocsi csomagtartójába. Felnéz a házra, pont az ablakra, ahonnan az anyja bámulja őket. - A jószándékod veszélybe sodor. - közli szinte fagyosan. Tudja, hogy most már nem lesz nyugtuk. Nemuye és Ino beül hátra, aztán a srác intése nyomán Vörös és Yamako is. - Könnyebb, ha Füles ül középre, a kandúrok pedig az ölükbe veszik a nőstényeket. - jegyzi meg mintegy mellékesen. - Nem kell aggódni, jó vicc. Te még nem ismered a Misushiko-gyűlöletet és a család bosszúját, meg az eszközeit. - jegyzi meg az orra alatt. - Irtott már ki a családom hozzá hasonlóan neves családot. Meyroza, nem tudom, mond-e valamit. Ma már alig van belőlük valaki, inkább fiatalok, akik bújdosnak. - magyarázza pakolás közben, majd ő is beül.
/Folytatás a Blake család házánál/ |
- Tudom, de gondoltam kellhet egy kis segítség... *mutat egy autóra* - Szálljatok be... a csomagokat nyugodtan tegyétek csak be a csomagtartóba... *mondja avval fel is nyitja* - Amúgy Takahe nagylány vagyok már rendben? Nem kell aggódnod... különben is, a Blake család neve is eléggé felkapott és híres, ha anyukád nem akarja, hogy a nevén szégyenfolt essék, nem fog ártani nekem és a családomnak... ja igen a nevem Jin... *mutatkozik be a többieknek*- Örülök, hogy találkoztunk... főleg veled Lui... Takahe sokat mesélt rólad, tényleg nagyon aranyos vagy, főleg így közelről.... *nevet fel, s természetesen Lui teljesen elpirul*
- Köszönöm... *mondja kissé meglepetten* - Én is örülök! *mosolyog*
*ezek után ha mindenki betette a csomagokat, beülnek az autóba* - Ja és engem nem kell magázni, ha megfordult volna valakinek a fejében! *mosolyog, és ha mindenki beszállt akkor megindulnak, s hamarosan már a Blake család háza előtt kötnek ki*
 
/Folyt.köv.: Balke család háza/ |
És nem csak Jin, Vörös és Yamako is felfegyverezve várják. Takahe jól meglepődik. - Úgy volt, hogy én megyek. - morogja Jinnek, azzal már fordítja is magának háttal és tolja ki a kapun. - Húzzunk el, kicsit bepöcögtettem itthon.
- Az mit jelent? - kérdezi Yamako.
- Mondjuk úgy, ha anyámban csak egy cseppel kevesebb tartás lenne, nem a három tojásfejt küldené utánam, hanem személyesen kezeskedne a bűneim megbánása érdekében.
- Szóval már találkoztál velük. A hármas körülbelül olyan veszélyes, mint Zuki.
- Tévedsz, Vörös. Zuki sokkal veszélyesebb, egy törvényen kívüli és hipergyors félvér, aki immár a saját akaratából cselekszik, nem kötik béklyók és kényszer. - mondja a kandúrnak, miközben még mindig Jint és Luit irányítja. - Ha nem tévedek, nagyobb löketett kapott, mint valaha. Most bosszút állhat és nem lesz rest megragadni az alkalmat.
- Nem félsz, hogy ez a bosszú téged is elér? - szólal meg Ino, mintha mellékes lenne a kérdése.
- Nem. Azt hiszem, egy oldalon állunk. Mindketten szabadok akarunk lenni, s ha összedolgozunk, megadhatjuk egymásnak ezt. - válaszol magabiztosan. Az arcán már megvörösödött kellően az anyja kéznyoma, de most fesztelen a lányra néz. - Nem tudom, mi a fenét keresel itt, direkt rejtegettelek anyám elől, mert még a végén képes és a családod ellen megy. - korholja. - Jin, ő a csapat. Fülesem, vagyis Lui. - bök a szőkére. - Nemuye. - csak biccent a nőstény. - Néma, úgyhogy egy füzetbe írja, ha mondani akar valamit. Ő itt Ino. A kandúrok pedig Vörös és Yamako.
- Mit tervezel? - vonja máris kérdőre Vörös.
- Előbb érjünk el a biztonsághoz, aztán kitervelünk mindent.
- Nem hiszem el, hogy te nem egy eltitkolt ikertestvér vagy, aki Takahe szerepébe bújt. - morogja a vörösfülű macskaférfi.
|
*Lui lelapítja a füleit* ~ Én... nem is tudom megvédeni őt.... sokkal inkább véd meg ő engem... sajnálom Zuki... vajon jó személyre bíztad a "csaldodat"? *ahogy gondolkdik már csak azt veszi észre, hogy Takahe vonszolja őt maga mellett, a szavak valahogy nem jutnak el Lui tudatáig, már csak azon kapta magát, hogy rohanni kellene kifelé a házból, felkap ő is pár holmit, hogy segítsen, aztán megtámadja az ajtót... amikor kilép elcsodálkozik, mert Jin ott várja őket a kapuban* - Takahe itt abarátnőd is...! *mondja félhangosan*
|
Marsha végtelenül dühös, Takahe meg lehangolt képet vág, amikor Lui megtagadja a parancsát.
- Milyen engedelmességről és hűségről beszélt és ki?! - csattan fel, s egy jól irányzott ütéssel kiüti az egyik kandúr szemfogát. A másik kettő visszaretten. - Vond vissza őket, anya, különben kinyírom őket! Tudod, hogy azt tanulták életük folyamán, hogy én is szent vagyok a számukra és ha bántanak, meghalnak.
- Nem, ezek nem tanultak ilyesmit. Ez a három kandúr Kodaka tanítványa és azt tanulták, hogy meg kell védeniük engem, s a nevünket.
- Nem kell az átkozott neved! - mordul a srác. - Kodaka egyébként kétlem, hogy a saját neveltfiára specializálta volna a bérenceidet. - vágja az anyja szeme közé. Késként hatolnak a szavak Marsha szívébe, ő rontana a fiúra, de a két macskalény visszafogja. Nemuye és Ino most jelennek meg az ajtóban. - Indulunk. - jelenti ki Takahe, azzal odalép Luihoz és magához karolja a szabad kezével, mivel baljában már ott a becsatolatlan, megpakolt utazótáska. - Jobb lesz, ha újragondolsz dolgokat. Nekem fontosabbak a barátaim, mint a nevem őrizgetése. Ez az őskori baromság gúnyt űz belőlünk. Egyébként rohadtul nem mocskolom be azzal, amit tenni készülök. Inkább bújj el a szeretőddel a házban, az cikibb, nem?
- Semmit sem tudsz erről. Szégyen, ahogy viselkedsz.
- Az a szégyen, hogy most jöttem csak rá, hogy fogalmad sincs a szeretetről. - morogja, mint egy kutya, amely támadásra kész, miközben araszol Luival együtt az ajtó felé. A szőkét odalöki a két lánynak, Ino már tudja, mit akar tőlük, így átkarolja és húzza kifelé, a csomagok egy részét pedig Nemuyéra sózza. - Jó, nem érdekel. Haggy engem békén. Én egy toi kuckóval megelégszem, nekem nem kell a kei önzés és baromarckodás. A fiatalok legtöbbje a halálba kívánja a hülyeségeiteket a becsülettel kapcsolatban. Nem azért, mert régi, hanem mert túljátszátok. Favorizáljátok, holott baromság az egész, mindenki csak arcoskodik a származásával, aki meg nem, azt kinézik. Hát ennyi.
- Ne merd kitenni a lábad a házból! És a macskalények is itt maradnak!
- Ha valamelyik bérenced egyetlen lépéssel is követni mer, Zuki tűnteti el a nyomaikat. - fenyegeti fesztelen az anyját. Marsha nem tudja, hogy ez üres szócsata, azt képzeli, a két srác békét kötött és most romba döntik mindazt, amiért éveken át küzdött. Takahe viszont tudja, hogy amíg Zuki él, nagy fegyver van a kezében. És hamarosan még nagyobb lesz. - Ezek a macskalények mostantól az én tulajdonom képezik. Névszerint Ino és Nemuye. Lui egyébként is az enyém.
- Mire készülsz?
- Semmi közöd hozzá. - azzal becsukja az ajtót, bent tartva ezzel az anyját és a három kandúrt. - Irány az ajtó! - parancsolja, de ő leteszi az utazótáskát és behúzza a cipzárját.
|
*Lui ide oda kapkodja tekintetét* - Kérem ne... Takahe... *motyog magában, majd csak azt veszi észre, hogy a három macskalény beront a szobába* - Takahe...! *üvölti amikor a macska és Takahe "összeborulnak", majd nekilendül és letaszítja a macskalényt a fiúról* - Takahe ... *fejet hajt* - Sajnálom em követhetem ezt a parancsot! Mégis milyen macskalény lennék ha magamat akarnám menteni? Bízd rám ezeket... menj ahhoz a lányhoz.... elbírok velük, nem azért tanított Zuki, hogy elmeneküljek... *kivillantja fogait a három macskára* ~ Meg kell védenem azokat akik fontosak nekem...
|
Nemuye nem hisz Luinak. Szeretne, de nem teheti. Félti őt is, magát és a csapatot is, Zukit is. Még nem hagyta el a Misushiko birtokot, mióta idekerült. Most arra készül, hogy hűséges legyen Takahéhoz, akiről csak rosszat hallott, de igazán nem ismeri a hirtelen természetű fiút. Arra készül Inoval együtt, hogy belevágjon valamibe, ami olyan képlékeny, mint egy hirtelen ihlettől vezérelt regény készülése. Az a vállsimítás... most, Inoval kettesben a szobában, megérinti, ahol Lui hozzáért. Elpirulva, füleit lesomva mosolyog a dolgon. Fontos volt ez a számára.
Takahe egy gyors mosolyt küld Luinak. - Nekem is. - mondja játékosan kacsintva. Az anyja azonban ront a helyzeten.
- Nem úszod meg ilyen könnyen, fiatalúr. - közli élesen Marsha.
- Tudod, anya... - abbahagyja a pakolást és szembe fordul a nővel. Tüzes a tekintete, elszánta magát, de ahogy ökölbe szorulnak a kezei, látható, hogy rém ideges. - Kicsit felborultak a dolgok. Többé már nem vagyunk család. Apa meghalt, te pedig szabadon engedted azt a macskalényt, amelyik megölte és most már a szeretőd részesíted előnyben.
- Nem tűröm ezt a modort!
- Hallgass végig. Most lelépek. Rajtad múlik, hogy Misushiko maradok-e. Nekem tisztességes anyám volt, gyengéd és úri nő. Most árnyéka vagy annak, akit tiszteltem. - közli magabiztosan. Az anyja pofon vágja, de újra kihúzza magát. - Így is jó.
- Mi?! Hogy mersz...?!
- Szívtelen vagy. Azért akarsz visszatartani, mert félted a neved. Tagadj meg, ha a neved fontosabb nálam, már nem érdekel. Nem kell a kocsi, nem kell semmi tőled. Van egy számlám, arra tedd rá, ami a jussom és Isten áldjon.
- Misushiko Takahe, nagyon sürgősen vegyél vissza, vagy...! - bevörösödik Marsha arca a dühtől.
- Nem ütöttem apámra. Engem Kodaka nevelt, jóra tanított és arra, hogy van fontosabb dolog a büszkeségnél. Nem adom fel a büszkeségem, de nem részesítem előnyben az érzéseimnél.
- Hol van Zuki? - kérdezi keményen. Már könnyek gyűlnek a szemében és kész elverni nagykorú gyermekét, de keze nem lendül, nem képes lealacsonyodni ilyen mélyre.
- Nem tudom. Szabadon engedtem.
- Te felszabadítottad azt a lényt?! - csattan fel, s újabb pofon csattan Takahe arcán. Egy komoly ütés, nem csak figyelmeztetés. Olyan, amelytől a srác az ágyra szédül. - Oszford! Mario! Teza! - kiabálja önkívületben. Három Zukihoz hasonló kandúr jelenik meg szavaira.
- Füles! - szólítja Takahe. - Fuss! Menj el a barátnőmhöz! - utasítja, s amikor az egyik a szőke kandúrra vetné magát, harcba száll vele.
|
*Lui reakciói nem éppen a leggyorsabbak, de hátrébb ugrik amikor Vörös neki ront, Takahe viszont leállítja, ez meglepi a kis szőkét... majd a néme nőstényre néz és rá mosolyog* - Ne aggódj... nem lesz semmi baj... *simít végig a vállán nyugtatásként... eztuán elküldi őket Takahe pakolni, nem tudja mit kellene pakolnia, a ruhán kívül ami rajta van nincs semmije, így inkább Takahe mellé szegődik, amikor Takahe kiválaszt egy parfümöt, elmosolyodik*- Az a kedvencem... annak van a legfinomabb illata... *mondja egyszerűen, aztán betoppan Takahe anyja és a fülei lelapulnak, kicsit elhúzódik az ablak felé, hogy ne őt találja el a bomba ha robban... kivéve ha majd szükség lesz rá...*
|
Vöröst dühíti, hogy Lui ilyen könnyen formál véleményt és osztja is meg vele. Odaugrik, hogy megüsse, de Takahe gyorsabban terem ott még mobillal a kezében is. Nem tesz többet, csak gyorsan kinyújtja szabad balját egyszerűen ellökve ezzel a felbőszült kandúrt. Olyan pillantást váltanak egymással, mint két esküdt ellenség, de Takahe már gondolkodik is tovább, mivel Jin megengedte, hogy odamenjenek. Nemuye lógatni kezdi az orrát. Szerette azt a kandúrt, de olyan elutasítónak, ridegnek és távolinak tűnt, hogy végül erőnek erejével kezdett kiszeretni belőle. Most már látja, hogy a félvér tényleg szívből szereti őt, hiszen rábízta a szőke hercegére. Nemuyénak fogalma sincs arról, hogy Zuki szerelmes belé és csak azért tartotta távol magától, hogy megóvja. Azt sem tudja, hogy Zukinak csak az számít, hogy ő, Nemuye boldog legyen, s ezt Luitól várja. Luira maradt a feladat, hogy boldoggá tegye a néma nőstényt. És Lui annyira erős, lelkes és optimista... annyira, amennyire Zuki sosem volt az. Elpirul és keserű mosoly jelenik meg a lány arcán.
- Ino, Füles, Nemuye. Szedjétek össze azt, amit magatokkal akartok hozni. - adja ki határozottan Takahe, s odaugrik a szekrényéhez. Kivesz egy utazótáskát és ruhákat kezd pakolni bele. Mindenfélét. Inget, pólót, ingpólót, különböző stílusú, fazonú és formájú nadrágokat, sportcipőt, tornacipőt, papucsot, alsóneműt, zoknit, pulcsit. Majd beleteszi a kedvenc parfümjét, a fésűjét, a kedvenc tisztálkodási szereit. Mobiltöltőt, laptopot a táskájba és az összes felszerelését is abba. Percekig készülődik. Vörös és Yamako otthagyják a szobát, Ino csak egy pár ruhát hoz zacskóba nyomva. Nemuye ezzel ellentétben a kedvenc párnáját tette csak el.
- Jaj, kisanyám, és mit fogsz felvenni?! Ne légy már butus! - szól rá Ino, aztán kézen fogja a néma lányt és visszaviszi a szobájukba.
- Megtudhatnám, mi ez a sürgésforgás, Takahe? - lép be merev arccal Marsha.
- Szükségem van pár macskalényre. A barátnőmnél alszom. - mondja fel sem nézve a pakolásból a srác. A levegő megtelik rejtett indulatokkal, s ha Lui ott van, úgy érezheti magát, mintha egy csatatérre került volna, ahol a két fél már felsorakoztatta a hadait, már csak a támadás szavára várnak, pattanásig feszültek az idegszálak.
|
- Szóval csak gyáva vagy... értem... *Jin persze kérdezgetne pár dolgot, de úgy gondolja ráér evvel később is, természetesen megengedi a fiúnak, hogy menjen és hogy hozza a macskalényeket is* - Ne aggódj Zukival minden rendben lesz és rám bízott téged, szóval ne aggódj, mindneképpen vigyázni fogok rád..! *mosolyog a nőstényre* - Mikor indulunk Takahe? *érdeklődik*
|
Vörös még mindig ellenáll. Yamako csak nézi Luit. A két nőstény csodállja, főleg Nemuye, akinek tényleg nagyon tetszik a szöszi srác.
- Tudod, Lui, ha nem tudnám, hogy a lázadás le lesz törve és meg lesz torolva, biztosan csatlakoznék. - vallja be érzéketlen hangon a vörösfülű kandúr.
- Szar érzés csalódni. - jegyzi meg keserűen Takahe. - Akkor ti maradtok. - közli ridegen a barátokkal, majd előkeresi a telefonját, hogy felhívhassa Jint.
Nemuye ráírja a füzetkére: "Nem voltál bántó, nincs mit sajnálnod. Én csak aggódom, láttam Zukit megzuhanni dolgoktól, s ő elég erős.".
Takahe beszélni kezd, ha a lány felvette a telefont: - Szia, Jin. Gyors leszek. Fellázadtak a macskalények, döntöttem, s már tudom, hogyan rakjam rendbe az életem. Ha már minden kötél szakad, nem érdemes a csomókat magunkon őrizgetnünk, nem igaz? Átugérnék, hogy megbeszéljük a részleteket és védelmezzük egymást. Füles nagyon elszánt, két nőstény is jön, talán Trin kijön velük. Zukival egyelőre jól alakulnak a dolgok, ha sikerül, amit kigondoltam, megkapja a szabadságát és ez az én életem minőségére sem fog menni. - magyarázza sietősen a lánynak.
- Felszabadítod Zukit? - kérdezi döbbenten Vörös, majd visszaigazolásért Luira néz. - Mi történt vele? Olyan dolgokat mond, tesz és szervez, amely távol áll tőle. Csak nem megbuggyant?
- Szerintem végre kezdi megérteni. - mondja Yamako.
- Mit?
- Hogy mi fontos és mi nem az. - válaszol barátjának.
|
- TI nem ismeritek Takahet... lehet hogy én még fiatal vagyok és nem hisztek nekem... az is igaz, hogy még nem régóta vagyok itt.. hogy nem ismerem azt a fiút akiről ti beszéltek, de azt tudom, hogy, hogy most nem hazudik! Én is ott voltam amikor Zuki elmondott mindent... Zuki meg akar védeni benneteket, de ha nem készülünk fel, nem leszünk elég erősek, vagy okosak ehhez a harchoz... vagy ti inkább csatlakoztok a felkelőkhöz? Mindegy... azt a semmit amim mégis van, meg fogom védeni! *nem veszi le tekintetét a két kandúrról, meg sem moccan amikor Vörös rákiállt, nem fél tőle, Takahe indulatos szavain meglepődik, lelapítja füleit* - Takahe... sajnálom... de... ha ez így is van most nem kellene elpocsékolni az energiáidat... mindenkinek vannak hibái, neked is, nekem is, az anyukádnak is... és nem utolsó sorban mindenkinek vannak titkai is... *néz ezutána füzetbe, megmosolyogja a dolgot, majd ő is elpirul, kicsit érzi már hogy messzire ment* - Sajnálom... nem akartam bántó lenni...
|
Vörös dühösen csap a farkával, amikor Lui felszólal. Bizalmatlan pillantást vet Takahéra, majd odalép az apró kandúrhoz. - Mindigis hittél ebben az emberben, holott neked sem volt olyan csuda nagy jó dolgod mellette.
- Nem igaz, Nemuye mesélte, hogy még mesét is olvasott neki. - vet ellent nyugodtan Ino. Nemuye szörnyen elpirul, elbújik a füzete mögé, hogy ne lássák őt.
- Felvágták a nyelved, kölyök! - csattan fel Vörös. Most is rettentően indulatossá válik, de Yamako a vállára teszi a kezét.
- Igazad van. - mondja ki egyszerűen. - Kemény, szabályozott és alacsonyrendű életünk itt biztonságot, életet és élhető körülményeket jelentett. Takahe méltó lehet az apja hírére, ugyanolyan agresszív, tüzes, érdektelen, kegyetlen és gonosz tud lenni. - mondja, s szeme sarkából figyeli az érintettet, megtorolja-e szavait, de amaz nem mozdul. Megrándul a srác szája szeglete, de csak szomorkás sóhajt reagál a kék kandúr szavaira. - Te könnyen adsz fel valamit, amit igazán sosem birtokoltál. Mióta itt vagy, neked csak Takahéval kellett foglalkoznod, cserébe a szobájába aludtál és elviselted őt, amikor itthon volt. Neked a biztonság megértem, ha őt jelenti, legyen bármilyen. De nekünk ő semmit sem adott, velük szinte semmi jót sem tett, ellenben miatta sokat kaptunk a fejünkre.
- Mit akarsz ezzel? - kérdezi Ino. - Ha Zuki nincs itt, márpedig nincs, akkor lényegében mindegy, hol vagyunk, elvesztünk. Sosem volt az a barátságos lény velünk sem, de Kodaka után ő volt a második, aki védett minket.
- Mióta Takage meghalt, minden más lett. - folytatja Yamako. - Az asszony alattomos és a doktorral hál.
- Miiihh?! - gurul dühbe azonnal Takahe. - Az a mocskos patkány!
- A doki mindigis imádta az anyád, de az tartotta magát. Látszólag, Takahe. Amikor az apád nem volt itthon, vagy kiütötte magát, anyád a szeretőjéhez ment vigaszért. - mondja gúnyos elégedettséggel Vörös.
- Nem!
- De. - erősít rá Ino, de csendesen és bántó szándék nélkül.
Nemuye odanyújtja Luinak a füzetét. "Nagyon bátor vagy. A legfiatalabb létedre mindent magadra veszel, de vigyázz, mert a súly ha túl nagy, összenyom." Közben szörnyen elpirul, s elfordítja fejét, hogy ne látszódjék olyan nagyon.
|
- Értem... *mondja egyszerűen, és csak követi Takahet mintha az árnyéka lenne, néha dühösen néz Vörösre, persze tudja, hogy nem bízik Takaheban, sohasem tette.... de mégis aggasztja a dolog, ha még össze is áll a csapat, ilyen bizaématlankodások nem tesznek majd jót neki* - Takahe nem hazudik! *néz dacosan a két kandúrra* - Szerintem nem ő hanem ti féltitek a hátsótokat! Féltek, hogy vége lehet a kemény de mégis kényelmes, változatlan, szürke kis életeteknek! Ti csak beszélni tudtok, nagy a szátok, de cseledkedni nem mertek igaz? Ha csak az ellenséget keresitek, akkor nem is kelletek, majd én megvédem Takahet és mindenkit... mindenki mást... szégyellném magamat a helyetekben! *mondja dühösen, Luitól nem várt hangon*
|
- Nem fogok. - mondja kurtán. - Nem bízom benne. - suttogja oda a fiúnak. Magabiztos, szinte döngő léptekkel megy be a nappaliba, majd megáll a közepén. - Nemuye, Vörös, Yamako, Ino! - kiabálja el magát, mint egy oroszlán, amely a nőstényeit hívja. A szólítottak meg is jelennek hamar, s anyja is. - Majd felkereslek. - mondja neki, mire a nő megtorpan. Nem érti, mi ez a viselkedés a fiától. - Gyertek. - int mindüknek, s a szobájába megy.
- Miért? - méltatlankodik Vörös.
- Nem szoktál minket csak így szólítani, főleg nem viszel koszos macskákat a szobádba. - fűzi hozzá a kék macska. Takahe nem törődik velük, az utolsó után becsukja az ajtót és feléjük fordul. - Új fejezet kezdődik ebben a házban. Átveszem az irányítást és kihajítok mindenkit, aki nem ért velem egyet. - közli ridegen.
- Megyek csomagolni. - jelenti ki a szemtelen Vörös, de Takahe megállítja és visszalöki.
- Kuss! - szól rá. - Végighallgattok. - közli, de olyan erővel, hogy még a vöröshajú kandúr is megtorpan. - Nem értek egyet egyik ősömmel sem, így nem viszem tovább a családi hagyományokat. A távollétemben volt időm és lehetőségem végiggondolni a dolgokat.
- Egy kis szippantás után? - élcelődik Vörös.
- Nem. - de nem veszi fel a kesztyűt. - Azért vagytok itt, mert Zuki oldalán álltok. Ellenállást szervez a fellázadt macskalények ellen, csakhogy aki nem követi a kegyetlen módszereiket, azonnal bekaszlizzák. Nem óhajtok zárkában megrohadni és gondolom, magatoknak sem akarjátok ezt.
- A pofám leszakad, te ki a franc vagy?! - ugrik oda Vörös.
- Van egy lány, akit meg akarok védeni, úgyhogy nem itt gyülekezünk. Visszamegyünk a Blake villába, ha Jin beleegyezik. Velem jöttök? - néz végig szigorúan a csapaton. Nemuye felír valamit a füzetkéjébe. - Ne aggódj miatta, úgy ismeri a városokat, mint a tenyerét. - válaszol neki szelíden. - Tudja, hol talál csatlósokra, szerintem Kodakát is felkeresi.
- Ez azt jelenti, láthatjuk őt? - szólal meg Yamako.
- Nem tudom. Most csak az biztos, hogy fel kell készülnünk. Mivel nem büszkélkedhetek sok baráttal, csak azokat tudom értesíteni, akiket a csapatomban látnék.
- Vegyük ezt megtiszteltetésnek? - gúnyolódik Vörös, de már nem olyan harcias. Ő és Yamako néha Luira pillantanak, hogy lássák, igazat beszél-e a srác.
- Annak veszed, aminek akarod. Maradhattok anyámnál, figyelmeztethetitek a többieket, a ti dolgotok. Ha velem tartatotok, védjük egymást.
- Átlátok rajtad. Félted a segged. Túl sok rosszat csináltál és most már az anyádban sem bízhatsz, te kis... - durr. Takahe szájon vágja a vörös macskát.
- Ostoba. Luin kívül itt egyikőtök sem tud semmit a harcról. Ino és Nemuye nőstény, te és Yamako csak tanultatok botozni, de az igazi fenevad mindig is Zuki volt. Még anyám is tart tőle. Nem kérdezett valamelyikőtöket róla véletlen? Hátba akarja szúrni.
- És te miért védenéd őt? - kérdezi most Ino, egy feledtébb magas, nyurga nőstény kissé nagy fejjel, hosszú ujjakkal, rajtuk hegyes karmokkal, sárga kígyószemmel.
- Megegyeztünk. Nem vagyok hülye, mindenképp szabad lesz, maximum átvágja a torkom érte. Unom már, hogy nem hozhatok szégyent a nevemre, a kurva kötelezéttseim, amik csak kötelek. Szabadságharc ez a részemről is és az ő részéről is. Talán, ha nyerünk, mindketten élhetjük azt az életet, amit akarunk legbelül.
Nemuye feltartja a táblát: "Jó lenne. Akarom.", s odaáll mellé. Újra ír, aztán a fiúnak mutatja, majd Luinak. "Értek a főzéshez egy kicsit, a konyhai eszközöket fel tudom használni fegyvernek. Zuki tanított némi önvédelemre, de ha nem muszáj, én nem harcolnék és szeretném, ha ti sem tennétek." Takahe a vállára teszi a kezét, majd biccent. Ino vonakodva, de jobbját nyújtja a srácnak.
- Ha átversz, teszek róla, hogy kínhalálod legyen abban a zárkában. - mondja, mikor Takahe megfogja a kezét. A két kandúr még nem döntött, Yamako hajlik az egyezségre, Vörös gyanús jeleket keres.
|
- Lehet... de jelen pillanatban ez nem változtat a véleményemen... *mondja komolyan és lassan ahogy a házhoz érnek elhalkul* - Beszélni fogsz anyukáddal? *töri meg mégis a csendet*
|
A kandúr csak biccent, majd eltűnik a látóhatárról, amikor Lui a Blake-ek villájához rohan. Nincs több mondanivalója a fiúcskának, pihennie kell, s van még dolga is, így hát hirtelen magára hagyja. Jobb is, hogy nem mutatkozik sokat az utcán, hiszen neki nem szabad.
|
- Köszi Zuki és ne aggódj.... vigyázni fogok rá! *bólint neki majd szaladva indul tovább a ház felé, a kapuban viszont megtorpan.... úgy gondolja nem akarja megzavarni Takahet... biztosan mérges lenne ha csak úgy beállítana így megáll és vár, htha felbukkan, hátha már nem kell sokáig várnia Takahera... de abban biztos hogy amint kijön az ajtón, ő méltóképp fogja üdvözölni*
/Folyt.köv.: Blake család háza/ |
Rábólint a számító kis dögre, egyebet nem mond. Hallgatásba burkolózik, ami lehetőséget ad neki gondolkodni. Szeme sarkából sandít a fiúcskára. Nem tudja, mit mondhatna neki, így rámutat a távolban már látszódó Blake rezidenciára. - Oda tartasz. - jelenti ki, ezzel eltereli és egyben lezárja a témát. - Lui... - szólítja meg a kölyköt, de nem néz most rá, csak mereven előre. - Vigyázz Nemuyéra, ha én nem fogok tudni. Velem nem kell törődnöd, de ha már ennyire pátyolgatni akarsz valakit, akkor ő megérdemli, rászorul és valószínűleg a távozásom után szüksége is lesz rá. És ne merd megbántani. - teszi hozzá szinte fenyegetően komolyan.
|
- Számitó kis dög? *néz féloldalvást a macskára majd elmosolyodik* - Nem tudom miért fontos... csak tudom hogy az... olyan mint egy küldetés... és én nem fogom elbukni! *hangoztatja* - De ha mégis... nem olyan nem lesz... ugye nem lesz Zuki? *néz fel ártatlan kutyapofival a kandúrra*
|
[334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
