|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.13. 21:12 - |
A rét az erdő szélén található, gyönyörű hely volt valamikor, már csak egy két szál virág sirajta az egykor virágokban pompázó tájat.
|
[36-17] [16-1]
 Ijedten ám boldogan felpattan és hátrébb lép.Farkát megcsóválja és Zowie nevét kiáltja.
|
- Mintha nemrég még róla áradoztál volna nem igaz? Na mindegy... ha vemhes leszel már nem fogsz kelleni neki, micsoda szégyen, avval lefogja a nőstényt, de mielőtt bármit is tehetne, hírtelen a semmiből előugrik egy hím és Somie lependerül a nőstényről... Zowie épp az utolsó pillanatban érkezett...* - Zowie...? Hát hogy vagy tesó ezer éve nem lttalak... *nevetgél*
- Hord el magad Somie vagy megbánod...!
- Jaj csak egy kicsit játszadoztam... igazán... őőő... *felkel*
- Ne is lássalak...! *vicsorogja*
|
-Ohh...te ki is lennél?!Nem fogok tőled megijedni.
Mondja nyugodt hangon,angyali borostyánzöld szemeivel Somie-ra néz.
- Bocsi, de Zowie nem a szerelmem.
Mondta kissé zavart vigyorral. |
*Somie csak fekszik, aztán lazán lépdelni kezd a nőstény után, hírtelen megrugaszkodik és ráveti magát, elkapja a nőstény torkát fogacskáival, majd leszorítja őt a földre és fölé magasodik* - Milyen kár... szép életünk lehetett volna... de te persze... elrontottad... nem hagyom, hogy Zowieé lgyél elsőként...
|
-Értem.
Mondja Amber, majd egy másik szag üti meg orrát, ami kintről jön. Hisz ez a kutya nem is jól megszokott Zowie, Zowie most közeledik, de még messze jár. De eddig nem tűnt fel. Valami van itt...Kiugrik a barlangból és vicsorítani kezd.
- Tudom, hogy Te nem Zowie vagy! Ki vagy?!
Morogja oda Somienak.
|
- Hát... meglepetésnek szántam... *mondja gyorsan kihúzva magát a dolgok alól*- Kellemes itt mert hűvös van.... még nyáron is.... és húzódik nem messze innen egy kis patak, a vadászok elől is jól véd ráadásul élelem is van itt bőven...
|
- Hűű! Tényleg? Ügyes vagy!
Mosolyog lágyan Somie-ra, és figyelmesen szétnéz. Lefekszik egy helyre.
- Ezt eddig, hogyhogy nem mutattad meg?
Kérdi bizonytalanul.
|
- Ugye? Én magam csináltam... egy kissé talán szűkös, de szerintem nem olyan rossz... általában itt húzom meg magam az emberek elől... de akár lakható is.... *elérkeznek egy nagyobb részhez ahol már kényelemes odut biztosít a földréteg... mintha egy föld alatti "palotába" cseppentek volna*
|
A nőstény bemegy először, és leül, fejét kissé behúzva, hisz nem fér el eléggé.
Somie-ra szegezi tekintetét, lágyan mosolyog.
- Nem rossz kis rejtekhely.
|
*Somie végignyalint száján nyelvével* - Na gyere... *vezeti el a nőstényt kissé távolabbi helyre, nagy bokrok határolják, szinte láthatatlan lehet egy ember számára.. a bokrok takarásában pedig van egy apróbb barlang, de ki vannak ásva a járatok mintha csak egy rókajárat lenne* - Ez az én titkos helyem... *int fejével hogy a nőstény bemehet előre*
|
- Hát... lehet... nemtudom.
Vigyorodik el bájosan, és cicaszemekkel néz Somie-ra.
- Hát jó, gyerünk.
Mondja , és játékosan megcsóválja farkát. Kíváncsian , oldalra billentett fejjel nézi "Zowiet".
|
- Hát itt a tavasz tudod... kicsit más a bundám... de... zöldnek? Mikor voltam én zöld? *kérdi nagy szemeket meresztve, s szépen leül a nőstény elé, kissé megvakarja füle tövét majd viszonozza az orrnyalást* - Viszont tényleg mennünk kellene, a közelben vannak a vadászok... de gyere van egy nagyon jó kis titkos helyem... elviszlek oda...
|
- Hmm hát jó.
Mosolyodik el , és megnyalja Somie(Zowienek hiszi még mindig) orrát. Szeretetteljesen tekint a hímre, és figyelmesen nézi annak pofiját. Maj összehúzze szemöldökét, és mondja.
- De fura, eddig észre sem vettem azt a vöröses szőrnyalábot a fejeden.Meg eddig zöldnek ismertelek meg. De lehet eddig nem figyeltem elég jól, de most hogy szerelmes lettem...
Mondja egészen belepirulva.
|
*Somieban tudatosul a helyzet... a nőstény ismeri a testvérét s mivel nagyon hasonlóak, összetévesztette őket, a hím persze nem mondta el az igazságot, szépen lassan közelebb lépdelt a nőstényhez* - Én próbálkoztam, de a közelben vadászok portyáznak éreztem a szagukat... jobb lenne távolabb húzódni, nehogy észre vegyenek minket... *vágja ki magát*
|
- Ó... helló Zowie. Nem hoztál táplálékot? Azt mondtad, hogy azért mész, csak azért .
Mosolyog a hímre feláll, és megnyalja annak pofiját, hozzádörgölőzik majd odaül mellé, és csendben figyeli a hímet.
|
*Zowie nem érkezik vissza, mivel út közben gondja akadt és most eszméletlenül fekszik valahol egy mély szakadékban.. viszont egy másik hím érkezik a területre, nagyon hasonlít Zowiera... szinte megtévesztő a hasonlóság ha valaki nem figyel oda, ő Zowie testvére, lassan lopakodik a nőstény felé, majd amint odaér kedvesen köszön neki* - Szia...
|
* A szuka bólint, nyom egy puszit a kan pofijára, aztán ő is kijön a vízből. Lerázza bundáját, majd lfekszik, és sütkérezik a napon. Félhosszú bundája lassacskán kezd száradni, akármilyen forrón süt is a nap. A félvér még nem jött vissza... *
|
*Zowie érti, hogy mit akar a nőstény, de amíg a saját érzelmei is kelepcébe csalják, nem tud mit mondani Ambernek* = Én... megyek és szerzek valami ennivalót.. te csak várj meg itt addig... most már kezd jó idő lenni, egy két nyúl biztos elődugta már a fejét... *iramodik meg, közben lerázza bundájáról a vizet is*
|
= Zowie... mindennek szívből kell jönnie ez a lényeg. Sose hazudj ... = * Mondja kedvesen majd közelebb megy, és " átöleli " Zowiet.*
|
*Zowie biccent, persze igazából szereti Ambert, de sosem mondták, sosem tanították neki, hogy ez az érzés a szerelem lenne... éppen ezért semmit sem mer mondani biztosra a szukának* - Én... nem igazán tudom elmondani hogy mit is érzek pontosan, de azt tudom, hogy az életem áldoznám érted... sajnos semmiben sem vagyok igazán jó... sajnálom...
|
[36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
