A plázában mindenféle üzlet megtalálható, ezek az üzletek általában dupla áron kínálják termékeiket, de az itt élőket ez nem nagyon érdekli, hiszen gazdagok.
Nem ért egyet Jinnel, szerinte a szerelem jön és mindent visz. Az pedig, hogy rajtuk múlik-e, nem tudja, csak úgy gondolja, hogy igen. Megindokolni nem tudja, talán csak azért gondolkodik a szerelemről így, mert szereti azt a látszatot és képzetet, hogy ő irányít, a kezében tartja a sorsát és ő szabja meg, mit lehet és mit nem, vagyis úr önmaga és a sorsa felett. - Úgy beszélsz, mintha elmúltál volna harminc, te vén tyúk. - közli kihívóan a lánnyal. - Bocs, hogy ezt mondom, de nem tűnsz olyan idősnek, hogy megmondd nekem, hogy van-e tojáshéj a fenekemen vagy sem. - válaszol vissza ugyanazzal a hangsúllyal. - Én is csak a saját tapasztalataimból beszélek! - ellenkezik hevesen. Folytatná még, de Jin elköszön tőle. Megnézi a villát magának. Nem vág lenyűgözött fejet, de azért tetszik neki a kéró. A vörös ördög kifejezés megérinti őt, sértődött fejet vág, de a szívének jól esik ez a becenév valamilyen érthetetlen ok miatt. Talán azért, mert úgy érzi, a lány őszintén adta. - Jó éjt. - búcsúzik. Ő nem becézi Jint, de visszanéz rá, amikor meghívja magához. Megcsillan a szeme. - Szívesen körülnézek. - mondja ki a választ pajkosan. Tudja, hogy ez nem olyan meghívás, mégis szívesen elviccelődne vele. Tetszik neki, hogy szívathatja a szűziességével a lányt.
- Már miért ne lenne? Ez az egész szerelmesdi úgysem rajtunk múlik...*von vállat a dolgon, nem érdeli tovább az ügy* - Ennek örülök.... mondja komolyan és határozottan, nincs kedve most belekeveredni semmiféle szerelmi ügybe, se humora se pedig kedve a dologhoz, egy jó barátságot viszont szívesen ápolgatna Takaheval* - Milyen sokat tapasztaltak vagyunk, bocsi hogy ezt mondom, de a fenekeden még ott a tojáshéj... s úgy beszélsz mintha oly nagy élettapasztalattal rendelkeznél... nem mondom hogy nekem vannak tapsztalataim... én csak a saját dolgaimról beszélek... *áll meg egy villa előtt*- Köszi a kiséretet, már itthon is vagyok... *jelenti* - Hát akkor... jóéjt neked vörös ördög... *int egyet kezével a fiú felé* - Ne haragudj de mennem kell, lehet hogy a macskalényem már felébredt, nem szeretném ha gondjai akadnának ismét a fürdővel... *pár pillanatig vár* - Nem akarsz bejönni? *kérdi hírtelen, de aztán valahogy meg is bánja, végül nem vonja vissza, kérdőn néz a fiúra*
- Olyan nincs, hogy képtelen vagy rá! - közli határozottan és hevesen. Komolyan beszél és komolyan is gondolja ezt a kijelentését. Még ő, Takahe is volt szerelmes, sőt... ha belegondol, még most is az, hiszen még mindig vegyes érzelmekkel gondol Suzumira. - Maradjunk abban. - ért egyet, de némi talán sértettséggel a hangjában. - Ha tudni akarod, valaki másnak udvarlok és hiába vagyok egy oroszlán, nem tartok háremet! - ecseteli gyerekesen kihangsúlyozva a mondatot. Felhúzza az orrát is. Persze ez jelentheti egyből azt, hogy megsértődött, vagy pedig azt, hogy igenis tetszik neki a lány, de rosszul viseli a visszautasítást, ezért úgy tűnteti fel, mintha neki nem kéne Jin. - Elég sarkosan látod a világot. Nem csak a hősszerelmes és a trófeagyűjtő pasi létezik. Van, akit a vágyai hajtják, s nem azért akar minden megkívánt nőt megkapni, hogy trófea legyen a számára, hanem magáért az élvezetért. Ez pedig nem hiszem, hogy bűn lenne. A lányok szerintem ugyanúgy szeretik a szexet, csak arra nevelték őket, hogy tartogassák magukat, legyenek szemérmesek, zárkózottak, félénkek. Azt hiszik, erény huszonöt évesen szűznek lenni, holott ott már gyanús a dolog. Baki van a fejében, csak akkor adja magát, ha elveszed, rögtön szül neked gyereket, meg minden. És igen kevés pasi vágyik arra, hogy egy nővel azonnal megkapja a családot is. A pasikban ugyanakkor ösztönösen ott van, hogy minél több nőt szerezzen meg. Hisz több csaj van, mint férfi! - kiált fel színpadiasan és széttájra a kezét.
- Figyelsz te rám? *kérdi a kérdés hallatán* - Épp azt ecsetelem hogy én olyasmire képtelen vagyok... *néz egyenesen Takahera* - Amúgy meg el ne kezdj rám hajtani... maradjunk az ismeretlen ismerősöknél... *mondja egyenesen mivel még csak most látta először ezt a vörös ördögöt* - Tudod nem gondolom azt hogy minden a szerelmen múlik, de nem fogok csak azért lefeküdni valakivel mert az úgy gondolja hogy neki így jó...vagy mert kéne neki mégegy trófea*
Hát igen, szép kis balesett volt. De hogy szerencsétlen... Így utólag Takahe már nem mondaná rá ezt egyértelműen. Kimozdult otthonról és hiába bánt akár szörnyen is ezzel a lánnyal, mégis beszélget vele. Talán hasonló hozzá, csak jobban takargatja, jobban leplezi és hordja az álarcát, mint most ő. Hallgatja Jint és elmosolyodik. - Nem baj. Legalábbis nem hiszem, hogy baj, hogy nem vagy egy bájos kirakati baba. A tüzes csajok érdekesebbek is. - jegyzi meg kacsintva. - Szerelem nélkül egyébként nem adod magad? Szerintem nem csak szerelem van. - teszi hozzá könnyedén a magyarázatot.
- Hát néha én sem figyelek... talán ezért volt ma az a szerencsétlen baleset... *mondja a magáét és elgondolkodik aválaszon, úgy dönt minden szépen letaglal* Hát ez attól függ hogy miben merül ki ez a fogalom... ha azt akarod tudni hogy jártam e már valakivel akkor igen, ha azt hogy több valaivel e akkor igen... hogy csókolóztam e velük? Naná... ha azt hogy közösültem e egyetlen egy buyuta pasival is akkor nem....mindegyik csak a családom pénzére hajtott, vagy éppen csak meg akarták mutatni, hogy ők a janik, ezt lehet látni egy pasinál, igazából csak próbálgattam velük, de azt hiszem ez a szerelem dolog nekem nem megy... nem tudok bájos és érzékeny, odaadó és pátyolgatós sem lenni...*
A lánynak fogalma sem lehet, miket élt ő meg, ezért nem kezdi el ecsetelni. Nem akar szegény szerencsétlennek tűnni, így is megaláz a számára, hogy nyilvánosan elbőgte magát, pláne, hogy még csak az igazi okát sem tudja. Kiborult, talán túl nagy rajta már a nyomás. - Az nem, de ha sír, az más. - vet ellen dacosan. Kicsit mosolyra görbül a szája ezen az eltemetni dolgon. Próbál felvidulni. - Nem szoktam nézelődni, céltudatosan haladok az utcán. - vallja be. - Volt már barátod? Csak azért mertül fel bennem a kérdés, mert elég negatívan nyilatkoztál a fiúkról.
- Szerintem is... ne vedd annyira alelkedre a dolgokat... *mondja neki kedvesebb hangsúllyal, mint eddig bármikor* - Szerintem nem gáz ha egy srác is kimutatja az érzéseit... nem kell mindig törni meg zúzni, bár bevallom néha én is szoktam... *kacsint rá* - Én is örülök hogy nem kell még eltemetni... *neveti* - Okés... nem lakom messze... körülbelül két saroknyira... nem láttad még a házunkat?
Felfogja, hogy Jin megvédi őt az emberek kíváncsiságától. Ez jól is esik neki és rombolja is a becsületét, a büszkeségén sebet ejt. Egy zsebkendőt vesz elő és gyorsan megtörli a szemeit, majd kiújja az orrát. Vörös az arca, mikor feláll. - Bocs. Nem tom, mi van velem. Menjünk innen. - hadarja. Amint kiérnek a levegőre, mélyet szippant belőle.- Kérdésedre válaszolva, igen, mindig dühöngök és őrjöngöm, nagy gáz, ha már az se megy. Mint a pálda is mutatja. - teszi hozzá kelletlenül. - Most már azt hiszem, megmaradok, úgyhogy ha még van kedved a társaságomhoz, elkísérnélek. - most szelídebb a hangja, mint korábban, mintha a sírással elveszítette volna a fölényességét és az agresszivitását.
*Jin tehetetlen nem tudja mit csináljon, végül csak elfordítja tekintetét Takaherról* - Mi a francot bámulnak? *rivall fel az oda csődült tömegre* - Ez itt nem az ingyencirkusz! Húzzanak innen! *üvölt tovább, míg mindenki el nem távolodik tőlük, de többet ő sem tud tenni hülyén érzi magát ebben a szituációban*
Sűrűn megrázza a fejét, de ahogy ezt teszi, észreveszi, hogy valami meleg folyadék kiáramlik az ujjai közül. Csak ront a helyzeten, hogy Jin azt mondja neki, össze kell szednie magát, hisz férfi. Megremeg a szája. Nem akar kiborulni, főleg nem egy lány előtt egy pláza közepén. Mindenki őket bámulja és ő most nem bírja megemelni a fényes pajzsot és kardot, amivel védelmezheti magát. Lélegzetvisszafojtva próbál úrrá lenni a fájdalmon, ami belülről elmészti, mióta meghalt az apja. Vagy régebb óta? Már maga sem tudja.
*A lány egy kicsit megijed* - Akarod hogy inkább én kísérjelek haza? *komolyan gondolja, a fiú nem fest túl jól* - Nem kell ezt ennyire komolyan venni... vagy mégis? *letérdel mellé* - Szedd össze magad, férfi vagy...
A kérdés szíven üti. Olyannyira, hogy megtorpan. Meg sem tud szólalni, csak hallgatja Jint, s úgy érzi, a lánynak tökéletesen igaza van, ám akaratán kívül szíven szúrta őt. Már nem tovább őrjöngeni és dühöngeni, kiszáll belőle az indulat és a felszínre jön az igazság, az összetört lelke. Kiesik a zacskó a kezéből, majd arcára teszi tenyereit és letérdel. Bámulja a földet, úgy érzi, menten hányni fog, úgy szédül. Büszkesége nem engedi bocsánatot kérni, holott érzi, hogy ezt kellene tennie. Helyette inkább az álarcát próbálja tartogatni, kevés sikerrel.
- Jólvan ez csak egy jó tanács volt... ne szívd ennyire mellre... mindig ilyen örjöngő típus vagy? *kérdez rá nyíltan* _örülj neki legalább nem fog hátba támadni... ha kedvel és ragaszkodik hozzád akkor valószínüleg hűséges is... *mondja magyarázatként* - Hopsz... hát ezért utálom én ezeket a kacifántos neveket.... *próbál erőltetni valami vigyorférét az arcára, cseppet ég dehát semmi gond* - A lényeg hogy tudom ki vagy... azaz tudom hogy hol élsz... bocsi ezekkel a nevekkel mindig megszenvedek... nem valami jó a memóriám ez ügyben... *vallja be* - Még jó hogy a sajátomat tudom, gondolom azért adtak a szüleim ilyen könnyűt, mert tudták hogy a gyerekük enyhén feledékeny típus lesz... *az egyik tincsét pödörni kezdi* - Ha úgy is sétálni akarsz, akkor már el is kísérhetsz... *ajánlja fel neki a dolgot* - az elég lovagias lenne... *viccelődik vele*
Takahe azonnal bosszús lesz. - Nem! Van háziorvosunk és van rajta kívül még pár macska, aki vigyázhatra rá! Én nem vagyok cseléd, sőt, ápoló sem! - mordul fel. - Kötődik az eléggé hozzám, le sem tudom vakarni magamról és napok óta nem tudtam elmenni a haverjaimhoz sem lógni miatta! - szinte ugatja a szavakat, annyira felbosszantja magát a dolgon. Kedveli Luit, mégis ráfogja, mintha valóban ő tehetne róla. Az igazság az, hogy a haverjai most tartják tőle a három lépés távolságot, mert meghalt az apja és Takahe amúgy is tud alakítani, nem kérnek a szeszélyeiből még ráadást is. - Mizukoshi? Keversz valamit, én Misushiko vagyok. - szólítja fel a lányt kissé csillapodva. - Menj csak, én még sétálok egy kicsit. - mondja, de kissé sértettnek tűnik, amiért lepasszolja őt Jin.
- Ohh ... sajnálom, részvétem az apukád miatt... *mondja komolyabban, és ő is végez lassan a fagyival* - Ha beteg a macskalényed akkr nem kéne otthon lenned vele? Mármint... tudod mivel gondolom még fiatal... kell kötődnie valakihez... én sokáig azt hittem, hogy a bébiszitterem az anyám... mert mindig ő vigyázott rám, jobban szerettem mint a saját anyámat... mert ő velem volt akkor is ha beteg voltam... ez fontos szempont ám... *aztán kapcsol* - A Mizukoshi villa... emlékszem rá... basszus... *csapja fejbe magát* - Áhh meg is bolondulnék annyi macskalény mellett... a mi villánk sincs messze innen... de jelen pillanatban csak Trin van benne... hmm tetszik ez a gondolat... én is valahogy hasonlóan érzek... *kicsit elképed a dologra amit takahe megoszt vele* - Nem mondod... hová fajul ez a világ... már a nők is kezdik... *elmosolyodik ahogy Takahe végül véleményt mond* - Én is valahogy így érzek, csak a férfiak kapcsán... hmmm de elment az idő... köszi a társaságot, de nekem lassan haza kell indulnom...
Megeszi a fagyija maradékát. - Az apám nemrég halt meg, anyámmal élek egy villában nem túl messze innen. Ja, meg vagy harminc macskalényünk van, meg egy háziorvosunk. Most hatalmas a felfordulás nálunk, Füles is megbetegedett, úgyhogy kész káosz otthon lenni. - magyarázza. Persze a titkokról mélyen hallgat, nem vetne rájuk jó fényt. - Apámnak volt egy elképzelése, milyen lányt kell feleségül vennem, én meg sose mondtam meg neki, hogy akkor házasodom csak meg, ha kiveszik az agyam a fejemből. - mondja, de a hangja megváltozik, rejtett indulat, düh és hidegség költözik belé, amitől mélyebb, érdesebb, keményebb és rezgősebb lesz. - Ismerek csajt, aki háremet tart. Tök jól megvan. Az meg, hogy tetszene-e a hárem... egy nőnél már csak kettő rosszabb. - mondja kicsit könnyedebben.
- Családmodell? Hetente ha egyszer hazadugják a fejüket fél órára... nem mintha zavarna... legalább külön életem van, nem függök a szüleimtől és te? Mi van a te szüleiddel? *kérdi miközben tovább nyalogatja a fagylaltot* - Hát nem tudom... ezen ügyben szerencsés vagyok, a szüleim nem kényszerítenek semmire és nem nagyon érdekli őket, hogy mit csinálok.... a gyerekválalás meg magánügyem... és a tiéd is... *hagyja rá a dolgot* - A hárem csak a pasiknak jó... nem csoda hogy tetszene neked....
Takahe jóízűen felnevet. - Ugyan! - s nevet tovább. Hamar lehiggad, de az a pár pillanat röhögés jól esik neki. - Jó családmodelled lehetett neked is. - jegyzi meg rafinált mosollyal. Persze a fiú is halad a fagyival, szinte ugyanakkor kezdi harapni a tölcsért, mint Jin. - És akkor még nem említettük az érdekházasságokat, vagy a kényszerházasságokat. - teszi hozzá tudálékosan. - A házasság egyébként szerintem is baromság, de a gyerekvállalásról azt gondolom, ha senki sem teszi meg, kihalnak az emberek. - folytatja. - Legjobban szerintem az az ember csinálja, akinek háreme van.
- Na nem... nekem sohasem lesz gyerekem... még csak az kéne... férjem sem aki majd ugráltat.... felesleges dolgok amitől az emberek úgy érzik ez majd elhozza nekik a boldogságot de nem így lesz... a szerelem elmúlik, a házasság lassan katasztrófa és csatatér lesz, a gyerek pedig csak kolonc amit magad után húzol... köszi nem kérek belőle... mindegyik csak baromság... ezek csak a hormonok... én egyszer olyat is hallottam hogy ez illat alapján megy... ha egy nőnek bejön egy pasi illata és a férfinek sincs semmi kifogása a nő illatával sem akkor kezdődhet a szerelem, jönnek a rózsaszín felhőcskék... persze tudat alatt van ez az illat mizéria azt hiszem.... *a lány lassan elnyalogatja a fagyit a tetejéről és a tölcsért kezdi ropogtatni*
AJÁNLOM AZ OLDALT
