|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.12. 22:52 - |
Az erdő egy olyan része amit nem lepnek be a fák, igazán nyugodt hely, egy kis kiránduláshoz éppen megfelelő.
|
[31-12] [11-1]
* Kicsit rosszul esett Maho -nak, hogy Rapunze elengedte a kezét, de tudta, hogy attól mert ők szeretik egymást, még nem lehetnek együtt és senki nem fogadja el őket, sőt, ha lebuknak, talán még Rapunzé -nek is baja eshet, mert a kandúr tudta, hogy akkor őt azonnal kivégeznék, de azt nem akarta, hogy szerelmének is baja essen, így csak biccentett egyet, majd kicsit lemaradva, a régi jó sétálási módban, elől Unze, mögötte pár lépéssel a macska, haladtak tovább, mí haza nem értek.*
/folyt. köv. Kei város > Blaise család háza/ |
*Rapunze elmosolyodik, majd lassan felkapkoda ruháit, ezek után kézen fogva haladnak az erdő végéig... amikor kiérnek a fiú elengedi a macska kezét* - Bocsi de itt már... muszáj... *mondja neki óvatosan... a haja egy kicist zilált, a teste még nem töltődött fel teljesen, de boldogabb mint valaha*
|
- Én köszönöm, hogy az első lehettem számodra, és remélem örülsz, mert nekem is te voltál az első. * mosolygott félénken* - De azt hiszem... lassan mennünk kellene, mert... * majd körbe nézett * - kezd sötétedni, és így, tök meztelenül elég hideg is van. * mosolygott, majd egy csók kíséretében feltápászkodott. Felsegítette szerelmét is a földről, majd egy gyorsabb zsebkendővel való tisztálkodás után felöltöztek és lassacskán útnak indultak. Ahogy így lépkedtek, Maho megfogta Rapunze kezét és így, kéz a kézben mentek tovább, amíg csak Unze engedte. *
|
- Sajnálom... *és ismét teljes pír lepte arcát*- Én csak... *de nem tudott rendes mondatot kinyögni...így csak biccentett egyet* - Csak...olyan hihetetlen hogy te is szeretsz én csak köszönöm hogy az érzéseim... nem hiábavalóak, köszönöm hogy így gondolod....*próbálta magyarázni bénázva*
|
* Nem akart, de mégis kitört belőle a nevetés. Igyekezett abbahagyni, de csak néhány nagyobb levegővétel után sikerült. * - Köszönöm? Ez milyen válasz? És.. egyáltalán mire érted? Arra, hogy szeretsz? Fura vagy kölyök... - mosolygott, majd egy puszit nyomott a srác arcára, ami kezdte visszanyerni az eredeti színét. *
|
*Rapunze teljesen elérzékenyült ettl az egyetlen szótól, a macska után kapott és átölelte, sokáig nem is engedte el... csak jó szorosan szorította magához mintha zuhanna és nem lenne mibe másba megkapaszkodnia... a fiú most evvel mutatta ki ragaszkodását a kandúr iránt, feltétel nélküli szeretetét, szerelmét... aztán könnyedén elengedte, de csak lassan.... ahogy a macska szemeibe nézett képtelen volt nem felismerni ezt a tiszta érzést* - Köszönöm.... *suttogta*
|
18*
* Rapunze halkan, szinte alig hallhatóan közölte a tényeket, de mire a kandúr felelhetett volna már csak azt érezte, hogy az alatta fekvő test megfeszül, majd egy kéjes kiáltás szökök ki a gazdájából. Nem kellett két pillantás és ő is követte szerelmét az élvezetek csúcsára. Remegve borult Unze mellkasára, s közben hevesen ziháltak, majd pár pillanat múlva kicsusszant belőle és mellé terült el. Hangosan vert a szív, szinte már dobként szóltak. Rápillantott a kipirult arcú szépségre maga mellett, majd lágy csókért felkönyökölt. * - Szeretlek. * suttogta utána.
|
18+
*Rapunze rábízta testét a kandúrra, először meglepettség, majd izgaottság, vágy és félelem halmaza fogta el... mintha csak ezek az érzések fel aakrták volna falni... majd a fájdalom markolt testébe, s már nem tudta idejében szájára tapasztani kezét, a kiálltás hangját magával vitte a szél... a könnyek záporában mégis elmúlt a félelem, az érzés hamarosan megszokottá vált és a fájdalmat felváltotta valami különösen jó érzés... az egyesülés hatalma... a két test összefonódása..... annyira gyönyörű volt ez a tánc, hogy a szíve hevesen dobogott a mellkasában... azt hitte ki fog szakadni... mintha nem lett volna így is elég hogy szinte ketté szakítják ott alul... elgondolkodott hogy vajon a nők is ugyanezt érzik e amikor elvesztik szüzességüket... de ez csak egy röpke gondolat volt, hamarosan már nem tudott gondolkodni mintha az eszét is elvette volna Maho nem csak a testét... * - El... fogok... menni... *nyökögte és markolászta a pokrócot, fogával ajkaiba harapott, de a hang akkor is kiszűrődött*
|
18+
- Rendben.. ígérem, hogy vigyázok rád.. *suttogta halkan, majd csókba vonta szerelmét. A fiú két lábát felpakolta saját vállaira, majd benyálazva ujját végighúzta annak fenékvonalán. Először egy ujjal kezdett neki a tágításnak, de így is lelkiismeret furdalása volt, amiért fájdalmat okozott szerelmének. Pár perc után jött a második, majd végül a harmadik ujja. Mikor már elég tágasnak vélte, ujjai helyére férfiasságát csusztatta. Az első lökés esetlen és egyben fájdalmas is volt, persze azonnal megállt, amikor az alatta fekvő fiú fájdalomtól eltorzult arccal, könnyes szemekkel felkiáltott. * - Sajnálom... *suttogta könnyes szemekke, majd egy csókcsatára hívva próbálta meg enyhíteni a fájdalmat. Aztán lassan mozogni kezdett benne, csak óvatosan, minden egyes rezzenésére oda figyelve. Először elég ijedt és szenvedő arcot vágott, de egy idő után, amikor már egészen gyors volt az iram, kezdett javulni az ábrázata, és kéjesen nyögdécselt a kandúr alatt.*
|
- Én... nem akarom hogy ez csak egy álom legyen.. igenis akarom... csak... akkor az olyan természetes.... akkor mindig tudom mit kellene tennem de.... ez annyira más, annyira... szeretném ha te vezetnél Maho... én nem tudom mit kellene tenni... *vallja be őszintén* - De kérlek légy óvatos... nekem ez az első... ilyen... alkalom... *mondja tagoltan, kimérve a szavakat*
|
*Maho csak elmosolyodott szégyenlős kedvese láttán, majd egy csókkal bíztatta s válaszolt. * - Unze... tudod, hogy ez engem egyáltalán nem zavar.. és különben sem vagy lányos.. csak törékeny... akit én megvédhetek... akire vigyázhatok... * suttogta, majd újabb csókot nyomott Rapunze szájára. * - Gondold azt, hogy ez is csak egy álom... és majd én irányítalak. Ha nem akarod... nem muszáj... időnk, mint a tenger.. *mosolyodott el Maho, majd végig simított az alatta fekvő fiú gyönyörű hosszú hajfonatán. * - Ha mégis, akkor hagyd, hogy szeresselek...
|
*Amint lekerült a nadrág és az alsó Rapunze nagyon kényelmetlenül érezte magát, mintha a teste szégyen lenne, kezével férfiasságára kapott, teljesen elvörösödött, jó pár percig váratta a kandúrt, s lassan kezét elvette onnan, behunyta szemeit s nem is fogyelt*- Én... akarom, csak annyira kínos, annyira... furcsa érzés.... én.... én is álmodtam már ilyesmiről, de ez a valóság.... félek, a testem nem elég jó neked.... gyenge és erőtlen... lányos.... gyűlölöm... *suttogta*
|
* Összerezzent a fiú halk, mégis tisztán érthető szavára. Most már nem értett semmit, nem tudta, ha tényleg így érez, akkor mióta, ha nem, akkor miért mondja? Vagy csak egy fellángolás? Lehet, de most nem érdekelte. Csak érezni akarta szerelmét, még ha csak álom is, vagy csak egy színjáték. Akarta őt, mindentől jobban kívánta. * - Én is szeretlek. * súgta egy csókba, majd keze a fiú nadrágjába csusszant, kényeztetni akarta, ahogy csak tudta. Érezte hoyg a fiú megfeszül, de nem tolta el és nem is monott semmit, csak szenvedéllyel átitatva felnyögött. Ez boldogsággal öntötte el Maho szívét, hiszen most már biztos volt benne, hogy Rapunze élvezi, amit tesz. Miután kellő képpen felizgatta, nem bírt magával. Túl szűknek érezte ágyéka környékén saját nadrágját, így könnyített magán és a fiún is. De aztán megtorpant, majd az alatta fekvő fiú szemébe nézett.* - Biztosan akarod? Itt és most? *Tette fel a kérdéseket s addig felhagyott a kényeztetéssel.*
|
*A reakció most sem lett más, a fiú ismét felnyögött és ismét a szájára kapta kezét... beleborzongott minden egyes érintésbe, s hírtelen azon kapta magát, hogy ez lehetetlen.... ezt biztosna csak álmodja mint minden éjjel... de... ez mégsem... nem lehet álom, hsizen érzi a kandúr testét a sajátján, érzi ahogy összefornak ajkaik... érez mindnet és képtelen betelni evvel az érzéseel, még többet és többet akar.... lassan felnyitotta szemeit, látni akarta a kandúrt... ugyanakkor evvel könnyek csordultak ki a szeméből, de mosoly is fakadt az arcán, ebből talán kitalálható volt, hogy Rapunze örömében fakadt sírva... tényleg olyna volt mint egy lány... * - Sz.... *elharapta aszót de újra próbálkozott* - Szeretlek... *suttogta alig hallhatóan, majd ismét lehunyta szemeit, hogy jobban érezze Mahot*
|
*Maho megijedt, ahogy felnyögött alatta a fiú s utána azonnal eltakarta a száját. Azt hitte meggondolta magát, s most majd undorodva lelöki magáról, de ekkor halka, alig hallhatóan elsuttogta a folytatásra bíztató szavakat. Ekkor egy hatalmas szikla gördült le a szívéről, s mosolyt csalt az arcára. De folytatta, ismét megcsókolta, bátrabban, mint az előbb, de ugyan olyan szenvedéllyel. Most már szabd utat kapott, mégsem tévedt először csak Repunze pólója alá. Beleborzongott, ahgy megérinthette a fiú meztelen, vágytól fűtött testét. Csókolni akarta ott is, mindenhol, ahol keze már járt. Óvatosan lehúzta az alatta fekvő fiú pólóját, majd ösztönösen végig nézett rajta. Már sokszor látta, hisz gyerek koruk óta együtt élenek, most mégis más volt. Sokkal erotikusabb, mint amikor csak reggelente elcsámpázik előtte Unze egy szál boxerban, póló nélkül. Most minden más. *
. |
*A fiú meglepődött azon ahogy eldöntötték, megszorította az anyagot maga alatt, teste teljesen megbaonázódott, férfiassága nagyobbodni kezdett.... aki nem lát át a szöveten annak is teljesen nyilvánvaló volt az egész helyzet.... ez nagyon zavarta Unzet... ahogy Maho végigsiklott a testén felnyögött, majd száját gyorsan eltakarta kezével, ráfogott mintha bűnt követett volna el, de ekkor a macska leállt.... ő pedig túlságosan gyáva volt ahhoz hogy felnyissa a szemeit... így csak várt... de semmi sem történt.... levette kezét a szájáról és halkan, elcsukló hangon mondta ki a szavakat* - Kérlek ne hagyd abba! *már majdnem elsírta magát*
|
* Nem tudta miért, de hatalmas vágyat érzett az iránt, hogy itt helyben a magáévá tegye. De aztán gyorsan elvetette az ötlete, hiszen csak egy csóknak indult. Mégis amellett döntött, hogy próbálkozni lehet, így lassan és óvatosan hanyat döntötte Unzé-t a pléden, s fölé hajolva csókolta még mindig. Szájuk egyetlen pillanatra sem vált el a másikétól. Egyik kezén támaszkodott, míg a másik felfedező útra indult Rapunze felsőtestén. Aztán véletlenül a nadrágja derekához ért a keze. Ijedten szakadt ki a csókból és nézett barátja szemeibe, nem tudta mit akar, szabad -e tovább mennie, vagy adott azért egy határ. *
|
*A fiú azonnal felnyitotta szemeit amikor a kandúr szája az övéhez ért... majd szépen lassan visszacsukta azokat.... sírni lett volna kedve annyira boldog volt, de tudta hogy evvel csak negatívumként tűntetné fel Mahot... pedig már mennyire vágyott ezekre a dolgokra... Mahora... a testére a csókjára..... ajkait szétnyitotta kicsit, de még mindig remegett mindene, a szíve pedig lüktetett*
|
* Látta, hogy Rapunze rmeg, sőt még érezte is, amikor barátja arcát kezeibe vette s lassan megcsókolta, de csak óvatosan és félve, mint aki felkészült rá, hogy bármelyik pillanatban ellökhetik. De nem lökte el őt Unze. Maho is remegett, szíve már a fülében lüktetett és úgy érezte, menten szétrobban a boldogságtól. Óvatosan megnyalta Rapunze alsó ajkát, bebocsájtást kérrve ezzel. *
|
*Rapunze már szinte hallotta a visszautasítást de ekkor.... fejét hírtelen kapta vissza a kandúrra, tekintetük összeért* - K....komolyan? *felcsillantak a szemei de arcán még mindig pír ült..... hírtelen becsukta a szemeit, s közelebb hajolt Mahohoz* - Akkor csókolj meg... *motyogta halkan, miközben teljes testében remegett*
|
[31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
