|
Témaindító hozzászólás
|
2020.03.30. 21:32 - |
Eto nem szereti az embereket, de annl inkbb szereti a kényelmet és a nyugalmat. Nagyon híres orvos, egyedül él otthonában, habár a takarítónő és a kertész gyakran járnak hozzá, hogy a házban mindig tisztaság legyen. |
[158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
| - Ha ettél majd vissza viszlek, hogy pihenj még egy kicsit, adj időt a testednek regenerálódni. - mondta miután végig hallgatta a cicát. Elé tett egy zsemlét, elfelezte és készített egy szendvicset. Mellé egy kis rántottát pakolt, nem tudta mi az amit jelenleg szívesen enne. - jó étvágyat! - tett magának is és enni kezdett. Közben sok mindenen elgondolkodott, sose hitte volna, hogy lesznek iyen nyugodt reggeleik. Azt hitte a cica gyűlölni fogja amiatt amit az éjszaka tett vele, de egészen másnak tűnt a dolog ma reggel. |
Belekapaszkodott Eto nyakába óvatosan és próbálta nem mutatni azt, hogy mennyire zavarban van jelen pillanatban a kis kandúrka valamiért. Nagy hatással volt rá az éjszaka, így most emiatt viselkedik így. Kicsit felszisszent, mikor gazdája leültette a székre.
- Au... - nyöszörögte kicsit eltorzult arccal, majd igyekezett nem túlságosan kimutatni azt, hogy fáj a feneke. Hamar megnyugodott a teste és jobban is érezte magát.
- Én... Csak azért nem, mert az túl rideg és nem szeretem, nem tudom, hogy miért. A te ágyad sokkal puhább volt és... Igazából egészen jól aludtam - pislogott picit félre, majd a hasa megkorrdult. Olyan zsibbadt volt az egész teste, hogy még a karjait is nehezen emelte fel a kis kandúr. |
| Eto talán egy kicsit meglepődött a fiún, eddig mindig olyan ellenálló volt vele szemben, de talán most tényleg megértette, hogy egyedül hozzá tartozik. Felemelte a macskát és az asztalhoz vitte. Letette Averyt az egyik székre amin egy puha párna volt, úgy tűnt Eto fel.volt készülve a macska esetleges fájdslmaira.- Jól aludtál? - érdeklődött. - tegnap azt mondtad nem szereted a sajátod, miért? |
Avery lába picit remegett, miközben az ajtónak támaszkodott és próbált nem a lábába nyilaló fájdalomra koncentrálni. A nyál is összefutott a szájában, mikor megérezte ezeket a különleges illatokat. Nagyon éhes volt már, csoda, hogy Eto nem hallotta meg, ahogy a fiatal kandúrka gyomra mekkorát is korgott.
Kicsit lecsapta a füleit, nem mert bemenni, de tudta, hogy Eto valószínűleg nem fogja bántani őt. Bár... visszagondolt arra, ami tegnap éjszaka történt és belesajdult a feneke.
- Igen, nem olyan régen ébredtem fel - pillogott még kicsit álmoskásan. Nyelt egyet, majd teljesen elpirult, mikor Eto felé nyújtotta a kezét, amit természetesen elfogadott. Valamiért az együttletére gondolt és arra, hogy vajon mikor fog megtörténni újra. A fiatal kandúr csak most kezdte felismerni ezt az érzést és valójában tetszett neki, de Etot nem fogja megkérni arra, hogy megint feküdjön le vele. Ahhoz Avery túl makacs volt, pedig most is ilyesmire gondolt. |
| A férfi halkan zenét hallgatott kint a konyhában amíg a reggelit készítette,így nem hallotta meg a cicus közeledtét. Az asztalon már ott volt az eddig előkészített étel. Mindenféle zöldség, felvágottak, frissen sült zsemle, gőzölgő tea... s Eto ekkor helyezte oda a kész tojásrántottát. Lekapcsolta a zenét és elindult a szobája felé, hogy felébressze a cicát, de út közben épp belé botlott. - ohh... hát felébredtél? Végülis épp időben, kész a reggeli. Oda viszlek ha akarod. - nyújtotta a karját felé. |
Halkan szuszogott a fiú egész éjszaka. Olyan mély alomba szenderült, hogy egész idő alatt a takaró alatt volt összekucorodva, hiszen kimerült. Nem is csoda, mivel az, amit Eto tett vele, nagyon kimerítette a testét és a lelkét is.
Nem ébredt fel korán arra se, mikor gazdája felkelt és lement a konyhába, semmire se reagált, csak kicsivel később, mikor megérezte azt, hogy kellemes illatok kúsztek fel a szobába. Kinyitotta a szemét, majd nyújtózott egyet, de belenyilalt a fenekébe a fájdalom.
- Aucs... - sziszegte, majd nagyon nehezen, de kikelt az ágyból, Körbe nézett, soha nem sejtette volna, hogy ide kerül, ebbe a szobába, ebbe az ágyba, ebbe a helyzetbe. Alig bírt állva maradni, de nagy nehezen sikerült elvánszorognie a lépcsőig. A lába nagyon fájt, de kibírta. Az ajtóhoz somfordált, remélte, hogy Eto nem veszi észre, de szerette volna megnézni, hogy mit csinál a férfi. |
| Eto elmosolyodott. - Talán igen... ki tudja... - helyezkedett el kényelmesen és közben ezernyi apró gondolat futott át a fején. Például elképzelte milyen lenne kikötözni a cicust újra, mézet önteni rá és lenyolagtni a teetéről, vagy kipróbálni a szájpecket és egyéb más nyalánkságokat. Úgy tűnt élvezte az eddigieket, még ha ellent is állt neki szavaival, a valódi gyönyört nem tudta eltűntetni az arcáról. Miután betakargatta a macskafiút ő maga is álomra szenderült.
Másnap reggel korán kelt és lement a konyhába reggelit készíteni, hisz a cica nem sok mindent evett az elmúlt napokban és pár dolgot le akart még vele tisztázni is. |
Avery még mindig nem értette ezt az egészet. Nem tudta, hogy mi miért történik, de azt tudta, hogy Eto mellett kell maradnia, hozzá tartozik és nem tehet ellene semmit. Nem mehet el, nem tehet semmi meggondolatlan dolgot, és nem bánthatja saját magát... Jól esett neki a cirógatás, amire még mindig halk doromboló hangot adott ki.
- Utána azért szidott volna le, mert nem takarítottam össze magam után és mindegy volt, hogy mit csinálok, így is, úgy is ide jutottam volna - motyogta és sejtette, hogy igaza lehet ebben most. Végighallgatta Etot és talán most igazán sajnálta a férfit, nem tudta, hogy milyen lehet elveszteni olyas valakit, ami kedves a számára, de most kezdte átérezni Eto fájdalmát.
Végül nem mondott semmit se, összegömbölyödött a takaró alatt Eto felé fordulva és elmotyogott ő is egy jó éjt.
- Jó éjt... - halkult el a hangja, majd lehunyta a szemét. A füle néha megrebbent, mikor hallotta Etot motoszkálni a sötétben az ágyban, de nem foglalkozott vele. Egy darabig éber volt, de utána elnyomta az álom. |
| Eto nem tűnt úgy, mint aki bántani akarná őt a továbbiakban, sőt valójában nem bántani akarta most sem, egyszerűen csak azt akarta, hogy hozzá tartozzon, az övé legyen és eszébe se jusson többé elszökni. Most csak nézte őt és cirógatta, még csak dühös sem lett a visszabeszélést hallva. - Tudod, ha el léptél volna onnan és ott hagyod, akkor ez nem történt volna meg. - a kérdésen elgondolkodott, vagyis igazán csak azon, hogy mit is válaszoljon.
- Nehéz dolog ez, azt hiszem kikészültem mostanában... becsöppentél az életembe és fenekestül felforgattad, eközben meghalt az egyetlen, aki fontos volt nekem valaha is ebben az életben... azt pedig, hogy hogyan is bánjak veled, még most sem tudom... kemény kézzel, vagy gyengéden? Fogalmam sincs melyikre hallgatsz jobban... - sóhajtott. - Ez az egész nagyon nehéz... - takarta be miután végzett. - Jó éjszakát! |
| Avery teljesen kimerült. Soha nem érzett még ekkora fáradtságot a testében és a lelkében egyszerre. Nehezen ugyan, de sikerült azért az oldalára fordulni. A feneke még mindig nagyon égett.
Lecsapta a fülét, mikor Eto vissza akarta vinni a szobájába. Abba a szobába, amit a cica nem szeretett. Nem érezte magát jól abban a szobában, így hát nem is akart visszamenni oda. Csak megingatta a fejét, majd lehunyta a a szemét, míg Eto kiment. Azt is szépen tűrte, hogy kimossa belőle azt, amit most az együtt lét során bejuttatott. Kicsit zavarban volt, de túl fáradt volt ahhoz, hogy tiltakozzon. Halkan nyöszörgött, ahogy Eto tisztogatta belülről.
- Tudom...de ezt úgy mondja, mintha az én hibám lett volna, hogy elvágta a kezemet a váza és még bele is léptem - sziszegte a kölyök, majd kicsit feljebb ült, mikor a kezére került a sor. Figyelmesen nézte, ahogy Eto a kezével bánik. Nagyon gyengéd volt és kedves, amit Avery nem tudott hova tenni.
- Miért teszi ezt? Miért segít ennyit mikor az előbb még... - makogta, hiszen teljesen össze volt zavarodva. Miért bánik vele ilyen rendesen, ha az előbb majdnem felfalta? |
Látta, ahogy a kandúrka próbálja össze szedni az erejét, s hogy mennyire nehezére esik. Azt hitte, hogy miután végeznek, újra felfújja amgát és mindenféle ostobaságot fog a fejéhez vágni, de nem tette, s a kérdés az ami leginkább meglepte Etot. Először nem válaszolt, csak lassan felült az ágyban. - Nem tudom... miért, jobb szeretnéd, ha vissza vinnélek a szobádba? - avval felkelt, s kiment, de hamarosan egy vízzel teli tállal tért vissza. - Megmoslak... ha benned marad az ondó, fájni fog a hasad tőle. - avval megemelte kicsit Avery lábát és tisztogatni kezdte, úgy gondolta, hogy mivel nem túl sok ereje maradt, nem fog tiltakozni ellene, habár nem volt biztos benne. Minden esetre nem akarta, hogy felesleges fájdalmakkal küszködjön. - Legközelebb vigyázz jobban magadra, nagyon felmérgesítettél.. jól tudod, hogy könnyedén haragos leszek... - simított bele a hajába. - Kicserélem a kezeiden is a kötést. - mondta miután végzett a lenti feladatokkal. |
Teljesen kimerült, olyan gyorsan történt minden, hogy szinte esélye se volt reagáltni a dolgokra. A feneke égett a fájdalomtól, forró volt belől Eto magjától, érezte, hogy elkezdett belőle kifolyni, ami furcsa érzés volt számára. Még mindig kapkodva próbált levegő után jutni, néha megakadt picit, olyankor kissé meg is ijedt, hogy nem kapott levegőt, de egyre jobban kezdett megnyugodni.
- Mmmh... - nyögte picit, amint a férfi kihúzódott belőle. Nehezen fogta fel, hogy mi is történt vele. Eto végül is most mit is tett vele? Megerőszakolta? Nem igazán tudta, hogy ez most mi volt, csak annyit tudott, hogy nem értette az érzést, ami most benne kavargott.
Ahogy eloldozta a kezeit, Avery képtelen volt elhúzni onnét, még mindig szinte kiterülve feküdt az ágyon, teste teljesen el volt gémberedve.
Eto ahogy a kezéhez ért, megnyugtatta, lehunyta a szemét, majd halkan dorombolni kezdett, miközben teste most már kezdett megnyugodni. Elfáradt, de újra kinyitotta a szemét.
- Miért engedi meg, hogy itt maradjak? - kérdezte a cica álmoskás tekintettel gazdáját, majd kicsit az oldalára fordult, Eto felé, a felső, ami rajta volt, a derekáig felcsúszott, nem zavarta, hogy ki van a feneke igazából. Eto most már mindenét birtokolja, ahogy mondta, nincs mit szégyellnie rajta. A kezén ejtett mély vágás viszont elkezdett lüktetni és észre se vette, de picit vézetni is kezdett. Felszakadhatott a frissen beforrt sebecske. |
Látta, hogy a cica egy idő után átadta magát neki és ez a kedvére való volt, cserébe ő megmutatta neki milyen a fájdalom és a gyönyör egyvelege. Ahogy szép lassan észhe tért, kihúzódott a cicából és mellé feküdt. Eloldozni még nem volt ereje, össze kellett szednie magát, de keze eközben is Avery hasán pihent, talán csak meg akarta nyugtatni ilyen módon, vagy csak úgy volt számára kényelmes... de valahogy jól esett neki a macskafiú közelsége, akkor is, ha csak magához láncolva kaphatta meg. Végül amikor már volt egy kis ereje, eleresztette Avery kezeit is. Féltő gondoskodással nézte őket, s a hegeket is, amik borították. - Most már érted, igaz? Nem menekülhetsz el előlem... most már minden értelemben, az enyém vagy. - búgta lágy hangon, miközben cirógatta a puha kezeket.- Ma éjjel velem alszol.
|
Avery hamar abbahagyta a kapálózást, bár nem önszántából. Amint Eto lefogta őt, már nem ellenkezett, igazából emlékezett arra, hogy ez egy büntetés számára és nincs joga ellenkezni. Egyáltalán nincs joga, szóval abbahagyta, nem szólt egy szót se. Helyette inkább minden egyes lökés után egy halk, majd egyre hangosodó nyögések és sikkantások hagyták el a száját. A feje zúgott, már nem tudott ellenkezni, apró teste teljesen leizzadt, zihált és reszketett egyszerre.
- Ah...Ah...ah... - nyöszörögte, miköztem tekintete ismét felakadt. Eto néha olyan pontot talált el, ami a kis kandúrkának hatalmas nagy élvezetet okozott. Egyre nagyobbakat nyögött, már nem tudott gondolkodni, így hát teljesen átadta magát Etonak, miközben gazdája egyre nagyobbakat lökött rajta úgy, hogy még az ágy is beleremegett. A keze megfeszült, csuklója picit belilult tőle, a gondosan betekert fásli pedig elkezdett lejönni aprócska tenyeréről, így ismét láthatóvá vált a vágás a tenyerén.
Amint Eto a kandúrkába élvezett, felsikkantott, majd elhomályosodott könnyes tekintettel nézett gazdájára. A kéjt tökéletesen le lehetett olvasni az arcáról. |
Eto próbált nem foglalkozni a macska kiálltásaival, habár az, hogy a lábával kapálózott eléggé kezdte kihozni a békeűrésből. Abbahagyta a kényeztetését és rátámazskodott a lábára, hogy ne kapálózzon. Gyorsított a tempón, teljesen elmélyült a fiúban, remegett a teste a vágytól, kövér izzadtságcseppek futtotak végig az arcán. Érezte, hogy hamarosan el fog élvezni, ezért kicsit lelassult és inkább nagyobb lendületet használt, mint gyorsaságot. Az egyik ilyen lökés után a cicusba élvezett, s pár pillanatig ezután meg sem moccant, testének szüksége volt a regenerálódásra, de nem esett Averyre, támaszkodott amennyire csak tudott, hisz nem akarta össze nyomni kiskedvencét.
|
Nem igazán tudta irányítani a testét, de amíg az eszét tudta és képes volt kontroll alatt tartani, addig a szája minduntalan ellenkezni fog Eto ellen és az ellen, amit épp tesz vele. A fájdalom viszont lassan kezdett a kölyök elmélyébe férkőzni, és már alig-alig volt az eszénél, pedig Eto alig csinált vele bármit is. Egyelőre még csak benne volt. Ellenben amit mozogni kezdett a kölyökben, a fiú halkan felsikkantott, nehezen szokta meg Eto férfiasságát, lecsapta a füleit, arca bíbor vörös volt, zihált zavarban volt, nem tudta, hogy mit tegyen. A kezét kezdte feszegetni és a csípőjét is feljebb emelte, nem igazán tetszett neki ez az egész. Ellenkezett, megpróbált a lábaival tiltakozni, hiszen a keze le volt kötve a feje fölé.
- Nem! - emelte fel a hangját, de ekkor megint kiszakadt belőle egy vágytól fűtött sikkantás.
- Nem akarom ezt... - lihegte és halk sóhajokat hallatott újra és újra, még tiltakozott gazdája ellen, nem akarta, hogy csak úgy bekebelezze az elméjét, ha már a testét szinte teljesen megkaparintotta. |
- Sssss..... - simított végig a kandúr arcán, ez a kifejezés a vágyról árulkodott, ellent vetett annak, ami elhagyta a száját. - Ma este nincs jogod ellenkezni, megmondtam Avery... s nem is foglak meghallgatni, ez a te bűntetésed és az én édes jutalmam. - simított végig a cica mellkasán, majd miközben mozogni kezdett a macskában, kényeztetni kezdte kezével a kandúrságát. - Nézd csak meg, hogy mennyire akarod ezt... a tested szinte követel engem magának, magába szív, mintha sosem akarna elereszteni... és te... most már az enyém vagy, örökre.... - búgta, s még inkább mozgatni kezdte kezét, édes hangokat akart kifacsarni Averyből. |
| A fiatal fiú feneke feszült, éreztem, ahogy Eto ujjai belülről simogatják. Mikor kicsit beljebb nyúlt, érezte a fájdalmat, ami szinte szét szakította odalent, de emellett érzett egs furcsa vágyat is. Ugyan ezt a fájdalmat akarta érezni az egész testén. Ez az érzés kicsit megrémítette Averyt, aminek hatására megfeszült, miközben Eto az ujjait vadul mozgatta a fenekében.
- Aaaauuuh, uh... Ez fáj... Eto... Eto... Ez fáj - nyifogta és megpróbálta elérni, hogy a férfi ujjai kihúzódjanak belőle, de szinte csak még inkább beljebb nyomódtak, amit a cica már alig bírt ki ép ésszel.
- Nem, nem... Én ezt nem élvezem - ellenkezett gazdájával, mikor az végre kihúzta ujjait a kandúrból. Viszont a teste és annak reakciói mástól árulkodtak. Igen is élvezte a fájdalmat. Amint a férfi behatolt a farkával is, Avery teste megrándult, nyelvét kidugta, szemeim felakadtak, nyála is picit kibuggyant az ajka mentén, kezeit pedig megrántotta, de az öv erősen tartotta. Végül pedig lihegni kezdett.
- Nem, én ezt nem akarom - motyogta, de a tudata kezdett elhomályosodni. |
Eto fejéből már kiűzetésre kerültek a gondolatok, a vágy hajtotta előre, a dühe... az elnyomott érzelmei. - Ügyes vagy. - dícsérte tovább. - Jól csinálod. - ujját mozgatni kezdte Avery hátsójában, ügyet sem vetve arra, hogy a kandúrka ellenkezik. - Mondtam, hogy fájni fog... de ez amolyan édes gyönyör nemde? Látom rajtad, hogy nem csak a fájdalmat érzed hanem a szenvedélyt is. - vigyorgott, amikor a cicafiú felsóhajtott, ez pedig csakis azt jelenthette számára, hogy nem kell bűntudatot éreznie semmiért, hisz a kandúr is jól érzi magát, sőt, ez méginkább beindította Etot. Ujjaival gyorsabban kezdett mozogni, de eközben igyekezett levenni magáról a pizsoma alsóját is, hogy dudorodó férfiasságán enyhíthessen. - Már... alig bírom vissza fogni magam. - Harapdált aprókat a macska mellbimbóin, majd kihúzta ujjait és kicsit közelebb helyezkedett a cicához. - Jól van, most próbálj meg ellazulni... én jövök. - avval még használt egy kis síkosítót, de hamarosan Averybe hatolt. Először nem mozgott, csak megvárta, hogy partnere megszokja az érzést. |
Avery füle megrebbent, mikor Eto a tulajdonának nevezte őt. Tudta, hogy igaza van, hiszen Avery macska volt, az ő fajtájának pedig gazdára van szüksége a túléléshez. Ezzel az emberek is tisztában voltak, azért van a sok törvény, miszerint egyedül, gazda nélkül macska nem mehet sehová. Kicsit megrémült Etotól, mikor az olyan tekintettel nézett rá, mint akit azonnal fel akar falni. Valószínűleg így is volt.
- De... - nyekeregte a fiú, majd azért egy hatalmasat nyelt és megemelte a csípőét.
- Fájni? - riadt meg, és fogalma sincs, hogy mi fog most Eto tenni vele. A csuklói megfeszültek, amint próbált úgy helyezkedni, ahogy gazdája kérte.
- Áh! Nee! Neh, ne... - nyüszögtem, miközben érezte, hogy a férfi két ujját a fiú fenekébe mélyeztette. A könnye is kicsordult a fájdalomtól. Reszketett a teste.
- Au...ez fáj - nyekeregte, majd Etora nézett kissé kipirult arccal. Hátra vetette a fejét, ahogy a férfi végigcsókolt a nyakán, majd a fájdalom kicsit enygülni kezdett és a fájdalom helyét étvette egy kellemesebb érzés, mire lehunyta a szemét és felsóhajtott. Érezte a ferfiban az erőszakosságot, de mégis gyengéd volt vele, amit kicsit nem tudta, hogy hová tegyen. |
[158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
