|
Témaindító hozzászólás
|
2019.01.28. 00:10 - |
A hatalmas épületkomplexumban él Armoni, nem messze családjától. |
[106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
- Dehát... midnenhol vannak barátaim... mindenhol... sose vagyok magányos Szivarka... - látszott a kutyán, hogy kissé össze rezzent. - De... de ha a gazda jó doog, akkor... akkor jó... majd meglátjuk... ha.. ha jó lesz hozzám én is az leszek oké? - élénkült fel egy kicsit, s megnyugodott, hogy Snow biztonságba van.
- Régen próbáltam... de mindig csak bántottak.. mindig midnneki bántott... aztán... jtött Snow.. ő volt az aki meghallgatott és megnyugtatott... azt mondta örökre barátok elszünk, a legjobbak... és azt is mondta, hogy többé nem kell máshoz beszélnem, úgyse hallják meg, az emberek nem hallják meg... a tárgyak figyelnek és válaszolnak, ahogy te is Szivarka... csak... furcsa eddig mindig az elmémben hallottam, de most... a fülem is hallja amit mondasz... - gondolkodott el. - Mit gondolsz... ez a gazda... ez az ember meghallaná amit mondok neki? Akkor.... akkor talán emgpróbálhatnám. - érdeklődött.
 |
- A gazda... azt jeleti, hogy ő vigyáz rád. Mert különben el vagy veszve. A nagyvilágban magányos lennél... de ott a gazdád, aki veled van, ezért baromi jó neked, hogy van. Légy hálás neki.
Arni türelmetlenül fújtatot.
- Ó, az isten szerelmére - morogta.
Anyja már kihalászta a labdát a kukából. Most rajta volt a sor, hogy felmutassa Naoki előtt.
- Jön ő is! A gazdád hozza - mondta, mivel a kutya még mindig nem tudott fogni. - egyébként, csak úgy kíváncsiságból kérdem - folytatta a szivar - élőlényekkel még nem próbáltál meg beszélgetni? Lehet izgalmasabbak volnának, mint a tárgyak.
 |
- Gazdám? - értetlenkedett - Mit jelent az, hogy gazda? S mire kell az nekem? - beszélt tovább a szivarhoz. - Hát mert.... egyszerűen csak Szivarka a neved... Nem vagy se Mr. se Mrs.. és se nem úr, s e nem hölgy, ebből gondolta, hogy még fiatal vagy. - Mert... mert azért mert tökéletesnek hiszik magukat, pedig kicsit sem azok... - de egy tapotttat sem mocant, akkor sem ha rángatták . - Snow... Snow nélkül nem megyek! - nézett a szivarra könyörgő szemekkel. - Nélküle enneivaló se kell, se szállás meg semmi se! - nyafogta, s már majnm elsírta magát.
|
- Ne foglalkozz ilyenekkel. Neked mostantól Arni a gazdád - felelte Szivarka. - Neki kell szót fogadni. Igen, fiatal vagyok még, honnan tudtad?
Arni az ajkába harapott. Nem hitte el, hogy tényleg el kell szállolnia ezt a kutyát.
- Miért tökéletlenek az emberek? - kérdezte Szivarka hangján, míg kissé megrántotta a pórázt, hogy a kutya jöjjön. - Most... most fel kell állni, és megyünk. Arni vezet téged. A házába. Ilyen nagyon jófej. Meg is etet. Éhes vagy, ugye? Akkor gyere, szépen, lassan.
Indult Szivarkával együtt, s figyelte a kutyát is, jön-e magától, rendben vele.
|
-Rendben... akkor nem bántom őket... - szonyolodott el kicist, ő igazából nem is vette figyelembe azt a sok macskát akik körü vették, mitnha nem is léteztek volna... nem érdekelte mit csinálnak, de irritálta, hogy a sok szem rá terelődött. - A gyönsor lassan tvozni készült, Naoki cska nézte a csillogó szépséget, mely szép lasan ott hagyta őt.
- Core... ki az a Core? - csapkodott farkincájával, már igazán szeretett volna szabadulni, de ekkor a férfi elé lépett, s Szivarka bemutatkozott, a kutyának csillogni kezdet a szeme. Szia Szivarka! - Te még gyerek avgy ugye? Ugye az vagy? Nagyon szép a neved. - dícsérte, és sűrűn bólogatott. Miután lekerült lábáról a kötés meg sem moccant. - Jó leszek , megígértemMrs. Gyöngysornak is Szivarka ne aggódj én mindig betartom a szavam! - mondta teljesen magabiztosan. nem vagyok olyan tökéletlen, mitn az emberek. - tette még hozzá.
|
- Nem esszük meg a macskákat - okította az asszony egy angyal türelmével - nem bántunk senkit. Ne tégy olyat mással, amit te sem szeretnél, hogy veled tegyenek.
- Te is látod, hogy dilis - mondta Arni - különben nem beszélnél úgy vele, mint egy félnótással.
- Magatokra hagylak benneteket - jelentette ki a nő, majd szigorúan nézett a fiára - ki fogom kérdezni Naokit, hogy érzi magát nálad, szóval jól viseld gondját - s a mutatóujjával fenyegetően bökött Arni felé - mindig mondtam, hogy gyakorold a könyörületességet, segíts másoknak, és végre, itt az alkalom, hogy ezt ne csak, mint elméletet tudd, hanem megvalósíthasd az életedben. Ez a kutya rászorul a támogatásodra. Kötelességed segíteni neki.
- Ez egy ostoba szabály - duzzogott Arni.
- Nem szabály. Ez erkölcs.
- Nem akarok olyan lenni, mint Core, aki mindenféle jöttment dögöt befogad. Hímek előnyben. Most is mikor voltam nála, anyám, ne tudd meg mi az a mocsok, amiben él. Ott tivornyázik nála egy sereg izmos bika...
- Ezt meg se hallottam - emelte fel szörnyűlködve a kezét a nő, s már indult is - mulassatok jól Naokival.
Így Arni kettesben maradt a kutyával a lézengő cselédek körében. A macskákból még mindig sok ott kíváncsiskodott.
- Hát akkor nézzük - sóhajtotta a férfi, s dohánytárcája után nyúlt. Kivett onnét egy szivart.
- én vagyok... én vagyok Szivarka. Szia Naoki! - próbálta mosolygóssá varázsolni a hangját. - most egy kicsit elengedünk, és megnézzük, hogy viselkedsz. Oké?
Csak a lábánál lévő csomót engedte el, a két keze még mindig meg volt kötve, nyakában a pórázzal.
- Hogyha jól viselkedsz, akkor egészen szabad lehetsz. De ahhoz nagyon jónak kell lenni. Nem harapni. Nem ütni-vágni, nem öldökölni. Mit gondolsz, menni fog?
|
A kutyalény még mindig nem teljesen értette, hogy mégis miről megy a bájcsevely, de végre emgkapta a bocsánatát és ez rendkívül boldoggá tette. Olyan boldoggá, hogy még el is mosolyodott. - Rendben, megbocsájtok. - mondta hetykén. - Én is bocsit kérek. Többé nem harapom meg a karod. - ígérte. - Jó leszek, jó leszek! - ígérte ezt is, sőt még a csilalgokat is leígérte volna az égről, ah végre szabadon engedik és pátyolgathatja Snowot a legjobb barátját.
- Macskák.. szeretem a macskákat, finom az ízük általában.. - fordította oldalra a fejét. - Vagy ezeket a macsákat most megenni tilos? - érdeklődött, de még mindig gyöngysorghoz beszélt.
- Kimehet majd néha azért... ugyi? Nem bírom a határokat... nagyon nagyon nem... kell a tér... - magyarázta. - De jó lesz.. azért jó lesz! Akkor most elengeditek Naokit ugyi?
|
- Milyen kis édes - olvadozott a nő.
- Hát ez tiszta kabaré - morogta Arni - ez egy rühes korcs! Hagyd már... hát a szeme sem áll jó. Tárgyakkal beszélget. Kettyós.
- Mindenkinek megvannak a maga kis furcsaságai - felelte félvállról a nő - nos, Arni? Hol az a bocsánat? Erre neveltelek?
Arni elpirult dühében. Szeretett volna belerúgni a kutyába, nem pedig hízelegni neki.
- Bocsánatot kérek - mondta tenyérbemászó hangon.
Anyjának, aki megszokta már ezt tőle, ez is elég volt.
- Szóval jó kiskutya leszel? Igazi különlegesség vagy, mert egy kutyuska sincs itt nálunk. jól kijössz másokkal? A macskákkal? Bár úgyis Arnival fogsz lakni...
- Erről szó se lehet - tiltakozott a férfi - ezt én nem vállalom.
Hevesen ellenkezett, pedig úgyis mindig az volt, amit az anyja akart. Tudta, hiába is a szóért. De ez most kifejezetten fájó kudarc volt neki.
- Arni befogad, és nem kell többé nélkülöznöd, éhezned... lesz hol laknod, jó lesz? - kérdezte az asszony a kutyát.
|
Már válaszolni akart, amikor Arni megelőzte, előkeresték neki Snowot, még inkább csóválni kezdte a farkát, hagyta magát megsimogatni is, sőt bele simult a nő tenyerébe. Mrs gyöngysornak jó ilalta volt, azt gondolta, talán lehetnének barátok is.
- Meg... Mrs... Gyöngysor... - a nő azt is gondolhatta, hogy csak elnevezte őt mivel nem tudta a nevét, s vaalhogy szólítani akarta. - De... ő sem fog hazudni akkor ugye? Mert... ő bízott benen és én is.. és ő meg... - lelapította a fülét. - Gonosz, nagyon gonosz tréfa! Kérjen ő bocsánatot, akkor én is... a harapásért. - legyezett farkával, s komolyan gondolta, hogy bocsánatkérést vár a fiútól, csk akkor mondja ő is. - Nem harapok mást... eskü... - nézett közben boci szemeivel Mrs. Gyöngysorra, ami úgy haott, mitnha csak emghajtotta volna fejét a nő előtt és megbánta volna a bűnét.
|
A nő ajkait összecsücsörítve nézte a kutyát, egészen közel hajolt. Előtörtek belőle az anyai érzések.
- Ó... Ki az a Snow? - kérdezte aggódva.
- A hülye labdája - zsémbelt Arni.
- Kerítsük elő! - mondta rögtön a nő, s a szemeteshez lépett, kotorászott egy kicsit, s kihalászta a labdát. - Tessék - nyújtotta át neki, bár a kutya összekötözött kezeivel nehezen foghatta meg. - Nem csalt a szimatod - helyeselt a nő.
- Adod alá a lovat - dörmögte Arni.
- Nagyon megrémülhettél - mondta az asszony, s óvatosan megsimogatta a kutya feje búbját. Aztán a fiához fordult - ijedt, azért beszél zavarosan.
- Zavart az elméje, azért beszél zavarosan - erősködött Arni.
- Tényleg megharaptad Arnit? - kérdezte a nő a kutyához hajolva, a fiára mutatott - fájt neki. Megígéred, hogy többet nem teszed? Nem merünk elengedni, amíg félünk tőled. És ha harapsz, akkor félünk.
Arni unatkozva álldogált. Szerette volna már letudni az ügyet, eltávolítani a kutyát.
Az anyja azonban szembefordult vele.
- Lehet, hogy kölcsönösen megrémisztettétek egymást, és veszélyesnek tűnt... dehát nézz rá...
- Egy átokfajzat!
- Dehogy. Gondoskodhatnál róla.
- Miről beszélsz, anyám? - sápadt el a férfi - mégis hogy jut ez az eszedbe?
- Gyakorolnál. Egyszer meg kell házasodnod és gyermekeid is lesznek. Soha nem volt egy szolgálód se. Nem tudod mit jelent a felelősség, gondoskodni valakiről...
- Elég felelősség van a vállamon - mondta haragosan Arni - az üzlet! És nem véletlen nem akartam szolgálót... ezek nekem...
- Nem érdekel. Vita lezárva - szólt a nő, ellentmondást nem tűrő hangon. - Azt akarom, hogy jó sora legyen Naokinak.
|
A kutyalény csak nézte a amcskákat, sokan voltak, túl sokan, kezdett szédülni már a jelenlétüktől lassan, de ekkor megjelent egy nő, úgy gondolta nagyon jó illata van, ekkor vette észre agyöngysort a nyakában, egyből megtetszett neki, hisz van egy barátja akit folyamatosan a nyakában hord, nem lehet rossz ember aki ilyen dolgot tesz.
Fülelt, hallotta az embereket, hallotta hogy Arni mit akar tenni vele... úgy gondolta nagyobb áruló, mint hitte. A nő viszont kedves dolgokat mondott. Mrs. gyöngysor is azt mondta, kedves asszony meg bízhat benne. Ahogy lekerült szájáról a szalag, vett pár mély levegőt, farkincáját megcsóválta, evvel is kifejezve, hogy mennyire örül a látogatásának. - Naoki... Naoki a nevem. - mosolygott rá. - Csak.. elveszett Snow... meg kell találnom őt, mert... mert ő nagyon félős egyedül. - végül válaszolt a nő kérdésére is. - Éhes voltam... és az orrom szerint innen jöttek a legfinomabb illatok... aztán nagyon megijedtem... és azt hittem barátok lettünk de ő egy áruló... - nézett a férfire dühösen.- Becsapta őt... aztán aztán gonoszkodott. . kicsit össze vissza beszélt de ő így élte meg a pillanatokat.
|
A macskasereglet lélegzetvisszafojtva nézte. Arni dermedten állt, figyeltek. De nem történt semmi, a kutya nem próbált kitörni. Kezdtek lecsillapodni a kedélyek. Arni akkor lehivatta az anyját, mert nélküle semmi fontos döntést nem volt hajlandó meghozni. És ez most épp fontosnak tűnt, gyilkosság is volt a dologban, nem akart rossz lépést tenni.
Anyja éppen olyan szőke volt, mint ő, bár hajába pár ősz hajszál is vegyült. Szeme alatt kis ráncok, nyakában gyöngysor, karcsú kezés kesztyű. Elegáns, finom megjelenésű asszony volt, bár rózsaszín rúzsát kissé túlzásba vitte. Letipegett a lépcsőn.
Arni előadta neki a helyzetet. A nő megvizsgálta a kutyát, nagyokat hümmögött. Hiába, hogy most nem tűnt veszélyesnek a kutya, az asszony megkérdőjelezés nélkül elfogadta amit a fia mondott, ha az úgy volt, hát akkor úgy volt.
- Átadjuk a hatóságoknak? Altassuk el? Lepuffantom szívesen - vetette fel Arni - meg is harapott a rühes dög. Orvoshoz kéne mennem vele. Szédülök...
Anyja leintette. Akkor Arni tovább folytatta a kivégzések módjainak felsorolását.
- Egyébként szerintem jót tenne neked egy háziállat - mondta az anyja, s kedvesen mosolygott hozzá. Arniban benn akadt a szó. - Tudom, hogy nehezen indult a viszonyotok... dehát magányos lehet. Kóbor. Biztos nehéz sorsa volt. Hálás lenne neked, ha befogadnád, ápolnád.
- Nem kell egy ilyen dög hálája! - csattant fel a fiú. - Ez egy bolond, egy zavarodott állat! Nem egy prémes kicsi nyuszika!
- Biztos ki lehet vele jönni - mondta a nő, s óvatos mozdulattal leszedte a kutya szájáról a ragasztót.
- Ne haragudj, kedves - szólította meg - hogy hívnak? Mi szél hozott ide hozzánk?
- Vigyázz vele, anyám, ne menj hozzá túl közel és ne hagyd, hogy megtévesszen - mormogta pár méterrel arrébb Arni.
|
A kutya fülei megrezzentek, majd minden elsötétült. - Na most akkor... - lelapultak a fülei. - senki se segít megkeresni a kincset Snow... - sóhajtott. és magához ölelte a labdát, pár percig csendben maradt, hallotta a kinti zajokat, közbe pedig egészen elálmosodott. - Az az új ember barátunk becsapott minket, de ne félj nincs semmi baj... majd megölünk mindenkit... - a sötétben kitapogatta valahogy a nyakkendőt. - téged is elhagyott nyakkendő úr... de ne félj majd én vigyázok rád. - kötötte a nyakába. - Látod látod...nem szabad megbízni az emberekben. - ásította, de egyáltalán nem próbált meg kitörni. Hamarosan mély álomba is zuhant, így már csak arra lett figyelmes, hogy kikapják onnan és megkötözik, épp ásítottt egyet kábulatában, mikor Arni be akarta ragazstani a száját így újra kellett próbálkoznia mivel a nyálas szalag nem tapadt. - Hé... -nézett körbe a macskákra, de aztán már nem tudott beszélni, jéghideg szemeit egyenesen Arnira szegezte, már önmagában is félelmet ekltőek voltak. Főleg emrt a kutya nem azért haragudott rá, amiért most így cspdába calta, hanem mert átverte nyakkendő urat. Valamint még egy fontos kérdés foglalkoztatta. ~ Hol van Snow?
|
Nyikkanni sem tudott, már a kukában is volt. Kezdett elege lenni nagyon ebből az egészből. Kiszakadt zacskók bűzölögtek mellette. Rettenve ugrott ki, nem akadályozhatta ebben senki. Azzal a mozdulattal le is csapta a kuka fedelét, és egész testével rá nehezedett. Tartotta úgy egy darabig. Sejtette, hogy egyedül nem fog ezzel megbírkózni, s mindenképp be kell avatni valakit, bármily megszégyenítő is ez.
Egy macskalény, akit a szülei tartotta, s épp a kerti munkákkal vesződött, elég közel volt hozzá, hogy megszólítsa. Odahívta magához, így együttes erővel szorították le ezután a tetőt, és gurították a szülői kastély bejáratához a kukát.
Arni nem bízta a véletlenre. Előkészített mindent, hogyha a kutya szöki próbál, azonnal leszereljék. Összehívta az összes macskát, felkészítve őket, hogy a kutyát el kell kapni, le kell fogni, ha mocorogna. Így vastag ragasztószalagokkal, pórázzal, szíjjal állták körbe a kukát, sokszoros túlerőben.
Arni nehéz szívvel nyitotta fel a fedőt. Rögtön a kutya keze után kapott, azt kellett ártalmatlanítani. Közben pár izmos macskalény oldalról tartotta, fogták a vállát, csuklóját, derekát. Ha Arni sikerrel jár, a szájára ragasztócsíkot tapasztott, majd a nyakába nyakörvet és pórázt biggyesztett.
|
A kutyalény úgy libbent utána akár egy balerina, követte a nyakkendőt. - Nem volt olyan rossz... de nem annyira szerettem, mint kint lenni! Mert itt kint minden sokkal de sokkal jobb! Úgy ám! -bizonygatta. - Valóban? Hogy hívják? Mesélsz róla még? - kíváncsia még mindig követte a nyakkendőt, füle ide oda járt. - Snow az első barátom a kinti világból... úgy találtam szegényt... ázott és fázott az esőben. Azóta nagyon jóban avgyunk, met ő se keleltt senkinek és nén sem! Megyek megyek! - szaladt utána.
- Tyűűű! Kincsvadászat! - nézte ahogy a nyakkendő beesik a kukába, így szemkontaktusba került Arnival, ebben a pillaanatba a kutya tekintete oly tiszta volt akár a fénylő égbolt, elvigyorodott. - Hé... nyakkendő úr itt hagytad a legjobb barátodat! - kiálltott utána majd egy gyors mozdulattal már a férfi mellett is termett, megmarkolta a karját, majd hipp-hopp mintha csak egy labdát emelt volna fel, bedobta a kukába Arnit, ezután pedig utána ugrott. - Buta nyakkendő úr, majdnem elfelejtette... - csóválta a fejét... -hmmm hova lett?
|
Ahogy a kutya beszélt, megfagyott benne a vér. Próbált láthatatlan lenni.
- Óh... vagy úgy.
Ennyit sikerült kipréselnie magából. A torkában dobogott a szíve, ahogy vezette kifelé a kutyát. Egy ideig el tudja csalni, de aztán mi lesz? Utána ugyanolyan zavarodott kutya lesz, akit jobb távol tartani az emberektől.
- A laborban... biztos nehéz lehetett. - a kérdésre hevesen bólogatott a nyakkendő - persze, a legjobb! A legjobb barátom az az ember. Olyan, mint neked... Snow. Pont olyan. Szóval ne bántsd semmiképp sem, légyszi! Te is jóban lehetnél vele, mert nagyon-nagyon aranyos ám... Mitől olyan különleges Snow? - kérdezgette, míg egyre haladt kifelé. - Gyere, mutatok valamit! Gyere, izgi lesz!
A nyakkendő tovább fickándozott a kutya orra előtt, egészen a kinti, ember méretű szemetesig.
- Ott van az alján a kincs. Még senkinek sem mutattam meg - nyitotta fel a kuka fedelét - gyere utánam! Ne maradj le! Hopp! - azzal a férfi behajította a nyakkendőt a szemetesbe.
|
A kutya csodálattal nézte a mozgó nyakkendőt. Egyszerűen képtelen volt levenni róla a szemét és itta midnen szavát, ahogy Arni alrébb vitte a tárgyat, követte, mintha csak húst mozgattak volna az orra előtt. - Ohh egy üzletben biztos jó lehet lakni Mr. nyakkendő úr... de unalmas lis... majd mi leszünka a barátaid ne félj... ohh én egy laborból jöttem, úgy ám... de azt mondták megbolodultam, meg akartak szőrni az alatatós szurival, de mindent megöltem... igen igen az utolsó darabig, igaz Snow? Aztán eljöttem ide a barátommal - hajolt le a labdáért és felvette. - Az az ember veled van? A barátod? Majdnemmegöltemőt is... előbb kellett volna megszólalnod... hmmmm hát vannak azért, ahova csak megyek sok barát fogad. De Snow a legkedvesebb abrátom és a legöülönlegesebb is...
|
A férfi hüledezve pislogott, de nem ért rá meglepődni, meg kellett őriznie a lélekjelenlétét. Hatalmas kő esett le a szívéről, ahogy a tőr végre nem fenyegette. De most tovább izzadt, mégis mit mesélhet magáról egy nyakkendő.
- Naoki... - rebegte a férfi, míg kissé billegtette a nyakkendőt - örvendek - hajolt meg tiszteltetteljesen a nyakkendő a kutya, és a labda irányába is.
A férfi vége elléphetett a faltól. Fellélegezve egyenesett ki, továbbra is a kutya előtt lógatva a kis textilt.
- Nos, én most kerültem ide. Akárcsak ti! És... előtte egy üzletben laktam. Hát te, Naoki? - kérdezte. Kínkeserves munkájába került kedvesnek lennie valakivel. De az élete drágább volt.
- Vannak más barátaid is? Sokan vannak? Én... nehezen jövök ki a többi nyakkendővel.
|
A kutya hirtelen elmosolyodott, még sose fordult elő, hogy valaki bele ment a játékába, vagy hogy egy tárgy más hangn beszéljen hozzá. Ledobta a tőrt, szinte azonnal. - örüök, hogy megismerhetlek nyakkendő úr, én Naoki vagyok... hűűű.... - ugrándozott örömében. - Mesélj valamit magadról nyakkendő úr... kíváncsi avgyok a történetedre... - fogta magához a labdát. - Ő itt Snow... a legeslegjobb barátom képzeld, biztosan összebarátkozhatnál vele is.
|
A férfi felmordulva rántotta el a kezét, bár nagyon jajongani nem mert. Valóban féltette a kis életét. Közben elképedve figyelte a kutyát. Ilyen bolondokról csak hírből hallott, és úgy sem tetszettek neki.
Jobban a falhoz szorult, de közben sebtében kibontotta a nyakkendőjét. Levette, meglengette a kutya előtt.
- Én... én nyakkendő úr vagyok és... és tedd le azt a tőrt - mormolta Ar megváltoztatott hangon. Teljesen leizzadt. A tébolyultak kiszámíthatatlanok, még ha erősebb is ennél az ebnél, nem tudhatja, mi a következő lépése. A kutya zavart tekintetéből próbált olvasni, sikertelenül.
|
[106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
