|
Témaindító hozzászólás
|
2019.01.11. 18:09 - |
Több generáció él itt, mindenki kényelmesen elfér a hatalmas épületben, hisz különálló lakrészeik vannak. |
[211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
| Mosolyogva követtem, s kérdéseire elkezdett farkincám ide oda csóválni.
-Nagyon sajnálom! Máris megcsinálom a..a tálcát itt hagyjam Önnek? Máris megcsinálom és szedek is gyönyörű virágokat hisz jó benyomást szeretnék kelteni..sajnálom nem fordul elő csupán..az utóbbi napokban máshol járt sajnos az agyam ami nagyon felelőtlenség..-mondtam őszintén, s lesütöttem szemeim.
Simon közben megérkezett és máris a szobához ért. Halkan kopogtatott majd be lépett a terembe.
-Tiszteletem MR. Wendell az édes anyja küldött hogy haza vigyem önt. Míg nem fel épül én fogom önt védelmezni mint testőr. Életem árán is védeni fogom önt. -mondta kissé meghajolva majd vissza nézett rá. Furcsa volt számára hisz érezte az illatom mégsem voltam ott. Így gyanús volt máris neki Wen. |
- Legyen úgy - mondta a nő még szigorúan Simonnak. Aztán Sam tálcájára pillantott- persze, miért is ne?
Leemelt egy süteményt, elgondolkodva majszolgatta. Nem úgy tűnt, mint akinek sietős dolga van. Csak lepasszolta Simonnak a feladatot, ne kelljen neki törődnie Wennel.
- Szellőztess ki a fiam szobájában. Az ágyat megvetetted már? Új, tiszta ágyneműt húztál? - kérdezgette Samet. Lassan tipegett a nappaliban.
- Virágból is elkélne új. Simon, látod, rögtön hasznossá teszi magát... te meg ennyit nem tudsz megtenni - mondta bosszúsan. De azért jóízzel elfogyasztotta a süteményt.
- Wen menyasszonya is megérkezik hamarosan. Ilyen mocsoban várjuk? Mit képzelsz? - nézett rá kioktatólag.
|
| -Igenis asszonyom, ígérem épségben haza ér a fiatal úr. -mondta majd miután meghajolt távozott is azonnal. Én ábrándozva sóhajtottam és megtöröltem szemeimet. Mi az istent csináljaaakhh? Összeg fogom törni így Wen szívét de de nem tudom ilyen gyorsan Simont Simont leállítani. A limonádét miben alkohol volt megfogtam majd egy pár sütivel tálcára tettem. Jól tudok sütni szóval remélem ízleni fog neki. Oda vittem gazdámnak mosolyogva.
-Elkészültek inni és enni valók, szeretne most enni belőle? -kérdeztem miközben nyújtottam felé hogy ehessen belőle máris. Már csak langyos így nyugodtan tud enni belőle és az íze is elérte a tető pontot. |
A nő úgy csinált, mint aki semmit sem hallott.
- Nekem most nincs erre időm, így magára bízom az ügyet. Hivatkozzon rám. Én bíztam meg. Már megbeszéltem Wendell orvosával, hogy maga megy érte. El fogják engedni.
Kikísérte a kocsihoz. A kastély külön sofőri szolgálatokat ellátó macskát is tartott, ő vitte Simont a kórházig.
Wen félálomban feküdt a szobájában, mit sem tudva arról, hogy egy idegen macska jön érte. Reggelijéből megmaradt almáját szorongatta. Nem volt étvágya, csak küzdött a falatokkal. Minden gondolata Sam körül forgott.
 |
| -Igazán Köszönöm hölgyem. Megjegyzem kegyed mosolya igazán szép. -mondta csábítóan, s miután meghajolt vissza sietett hozzám a konyhába.
-Üdv kiscicám~-mondta mosolyogva miközben hozzám sétált. Fáradtan néztem szemeibe de azért elmosolyodtam.
-Tudod...gondolkoztam és eszembe jutott hogy mi lenne ha mindent előröl kezdenénk? Megtaláltam a gyűrűt hisz uhh eszembe jutott hogy vissza adtad de én kincs ként őriztem mint a szívem neked. -simított arcomra miközben közelebb lépett így teljesen hozzám simult. Szomorkás sóhajtottam hisz...ha most vele ezt előröl kezdem akkor mi lesz Wennel? Mi lesz mindazzal ami velünk történt?
-Még nem tudom Simon szeretlek még mindig de...nem könnyű nekem ezek után. De ígérem mikor minden rendbe jön..választ kapsz. Addig is érd be ennyivel. -mondtam majd pipiskedve hosszasan megcsókoltam. Nem volt olyan jó érzés mint Wennel hisz az ő ajkai puhák és..és lágy a csókunk teli érzelemmel de vele..más.
-Most dolgod van szóval..csak menj szépen. -igazítottam meg felsőjét és elfordítottam fejemet. Boldogan lépett hátrébb és nevetgélve nézett rám.
-Én leszek a világ legjobb férje édes ezt ne felejts! |
- Nagyon helyes - bólintott a nő - így van. Lábadozik. Súlyos sérülést szerzett. Azért is van szükség magára... hasznunkra lesz az ereje, nem engedhetjük meg, hogy még egyszer ilyen tragédia történjen. Tegyen meg mindent ennek elkerülése érdekében.! Legyen mindig mellette!
A macska kívánságára biccentett.
- Legyen. Annyi időnk még van.
Még mielőtt elindult volna, Simonra mosolyintott.
- Egyen, igyon, érezze otthon magát! Hiszen ez az új otthona.
Nem ment túl távol. Ahogy a kórházban is, itt is nagyon fülelt.
|
| -Igazan Köszönöm ~-válaszolt nyájasan, s figyelemmel követte a nő szavait és házát. Mikor a konyhába értek rám vigyorgott kajánul majd folytatta is útjukat.
-Ne aggódjon asszonyom hűséges vagyok a gazdáimhoz legyenek bármilyen korosztályban. Mint mondtam a fiatal úrt az életem árán is óvni fogom. Nem engedem hogy bármi baja essen. -mondta úgyszintén komolyan. Ha erről volt szó mindig fontosnak vette a dolgokat de mást nem igazán.
-Már ma haza kell kísérnem akkor MR. Went igaz? Ha nem gond még előtte pár szót váltanék Samuellel. -én addigra befejeztem az italt és ételt is, s már csak a pultnak dőlve gondolkoztam. |
A nő széles mosollyal fogadta Simont.
- Pakoljon le - mondta neki, s megmutatta neki a szobáját, majd körbevezette a házban.
Elmondta milyen feladatai lesznek.
- Először is haza kell kísérnie a ház ifjú urát - jelentette ki - ugye magára bízhatom? Ez tökéletes alkalom, hogy megismerjék egymást. Ő fogja ezentúl kiadni a feladatait, így ajánlatos volna jóban lennie vele. Így, hogy a férjem eltávozott, ő vált a család fejévé. Még ha oly fiatal is... viselkedjék vele azzal a tisztelettel, ami neki kijár.
Komolyan nézett a macska szemébe, és elvárta, hogy őt is ilyen komolyan vegyék.
|
| -N...nincs vagyis nem tudom. -össze zavarodva néztem arcát miben egy cseppnyi tudatlanság sem volt. Vajon kihallgatott minket???
-Igenis máris elkészítem. -mondtam majd a konyhába siettem kissé kipirult arccal. Elkezdtem csinálni, s eszembe jutott hogy milyen sokszor csináltam Simonnak finom kávét meg hasonlókat. Annyira hiányoznak azok a régi idők..ahogy kérte mindet finomra elkészítettem az övébe pedig tettem alkoholt. Simon már meg is érkezett, s kopogtatott a nagy ajtón miközben mosoly ült ki arcára. Végre elérte a célját és megtalált engem..de vajon mi is lesz ez után? |
- Szóval nincsen semmi? - kérdezte incsekedve. Sokat mondóan nézett a macskára, mint aki mindent tud. De ha nem mondott Sam semmit, nem faggatta tovább. Úgyis mindenre fény derül, gondolta.
És úgy legalább lesz oka megtorolni... hiszen ő kérdezte, Sam mégsem vallott.
Így nyugodtan üldögélt tovább, billegtette lábát ültében.
- Hozz italt a vendégnek. Limondádét készíts - mondta Samnek - az enyémbe tégy egy kis konyakot is. És hozz piskótát. Simon biztos éhes. Tegyünk jó benyomást - szólt felemelt fejjel. Alig várta már, hogy itt legyen a szép, izmos macska.
|
| Simon másnap már pakolta is a dolgait, s várta a megfelelő időt hogy elinduljon. Igyekeztem minden figyelmem a takarításra szentelni így nem kattogott agyam folyamatosan a férfi körül.
Össze zavarodva néztem a nőre, s nem tudtam mire gondol éppen. Ujjaim kezdtem piszkálni, s tekintetét kerültem.
- Ha szabad kérdeznem...mire gondol? Őszinte leszek csupán nem értem. -mondtam megremegő hangon. Biztos Simonra gondol...de de istenemhh nem akarom elmondani mi volt köztünk. |
Eljött a másnap. A nő előbb Simonnal szeretett volna találkozni, az ő támogatásával majd elhozza a fiát. És utána jöhet Agatha. Így képzelte. Ennek megfelelően kiöltözött, jó benyomást akart tenni. Végigsétált a csillogó-villogó kastélyon, tényleg megnézte, hogy Sam alapos munkát végzett-e. S délelőtt várta a kandúrt.
Előtte viszont még Samhez lépett.
- Nos, cica - szólította meg - jól tudod, mi fog most következni. Jobb lesz, ha te mondod el, amit tudnom kell. Mert ha később kiderül valami, annak súlyosabbak lesznek a következményei. Tehát elő vele! Van valami, amiről tudnom kéne?
Az előszobába ült le, keresztbe vetette lábát, s leste Samet, milyen választ ad.
|
| -Rendben máris megyek! Szia Simon...-vetettem rá egy utolsó pillantást, s adtam arcára egy apró puszit. Sietősen memtem vissza, s otthojln szorgosan figyeltem őt mit kell tennem. Hát akkor azt hiszem estig nem is lesz megállás.
-Igenis! Minden úgy lesz ahogy mondta az egyetlen cics amit talál csak én leszek itt. -mondtam kuncogva majd újra komoly lett arckifejezésem. Amint magamra hagyott agyam kikapcsolt, s neki álltam a ház minden egyes zegzugát jó alaposan kitakarítani. |
A nő végre megelégelte, és a páros közé lépett.
- Nos, ideje mennün. Akkor várom holnap! Lesz még idejük beszélni úgyis.
S azzal maga mellé intette Samet, szigorú pillantást vetett rá.
Hazamentek. A nő kiadta Samnek a napi teendőt, takarítás, mosás, főzés, különös gonddal, hiszen többen is jönnek a napokban: hatér majd Wen, jön az új szolga, és Wen menyasszonya is látogatását teszi.
- Csillogjon villogjon a ház! - szólt erélyesen az asszony - he egyetlen porcicát is látok, annak súlyos következményei lesznek. Este jövök, és leellenőrzöm - ígérte. Azzal magára hagyta Samet a gondolataival.
|
| Hajam hátra simítottam majd szembe fordultam vele szomorúan.
-Tényleg jól bánnak veled Sammy? Szeretnélek újra biztonságban tudni mint régen..sajnálom ami történt veled..melletted kellett volna maradnom hisz még mindig a jegyesem vagy nem igaz? Még ha nem is hordod a gyűrűt. -simított mancsomra majd szemeimbe nézett.
-Nem tudom hogy bízzak e benned...nem csak a fertőzésünk miatt hagytál el ezt te is tudod. Mindig hajt a véred és azt kapsz meg amit akarsz. Miért is állnál meg mellettem? Nos..igen jól bánnak velem azt hiszem, de nem akarok panaszkodni hisz lehetne rosszabb is. A gyűrű még meg van de nem akartam hordani azután hogy elhagytál. Megfutamodtál mégis nézz rám, nézz rám mi lett belőlem! Szinte korcsnak érzem magam ezzel a bundávalhh, nem ebbe a macskába szerettél bele akkor Simon. Biztos hogy vissza jössz az életembe? -kérdeztem komolyan, s még egy ideig beszélgettünk mindenről. Nem akartam nagyon várattatni szóval igyekeztem mindent rövidre fogni és vissza menni hozzá. Kíváncsi vagyok mi lesz velünk a jövőben..még mindig érzem iránta amit régen de a láng inkább Wen-ért ég. |
- Hogyne. Beszéljenek csak. Hisz régen látták egymást, biztos van mit megtárgyalniuk.
Diszkréten arrébb vonult, de azért nem túl messze. Fültelt, a nyakát nyújtogatta. Hogy ne legyen feltűnő, vett közben a büfében egy kávét, azt kavargatta. Közben a két macska minden mozdulatát leste. Alig várta, hogy beszámoljon ezekről Wennek. Reszketett belül az örömtől... hogy össze fogja törni ez Wen szívét. Végre abbahagyja majd az ostoba játékait. Hisz ott volt neki Agatha.
A műanyag kanálka idegesen kocogott a pohárban. A nő türelmetlenül ácsorgott, az óráját nézegette. Nem akarta hogy túl intim beszélgetésbe csapjon ez át most a macskáknál, így látványosan unatkozott.
|
| - Hmmfh biztos vagyok benne hogy így lesz. -kicsit közelebb lépett hozzám így össze simultunk, s teli erőből markolt fenekembe úgy hogy az örvendező nő ne lássa. Mennyire kedveli...pedig ha jobban ismerné kétlem hogy ilyen könnyedén beszélne vele. Nagyot nyeltem, s megremegve kifújtam a levegőt. Kezet rázott vele majd le pillantott rám.
-Ha nem gond asszonyom csupán egy pillanatra beszélhetnék vele? Eléggé sok mindent kell még megbeszélnem vele. Igyekszem rövidre fogni ha engedi. -mosolygott csábítón és hajába bele simított. Na mégis észre vette hogy kéne beszélnünk hurráá. Így vigyorogni sem láttam még ezt a nőt az igen! Mint a tejbe tök. |
- Nagyon helyes! - csapta össze két kezét a nő - akkor készüljön. Holnap várom.
Megadta a pontos címet, és megbeszélték, hány óra lenne a megfelelő.
- Értem... milyen kicsi a világ, hogy így összekerültek ismét. Remélem jó hatással vannak egymásra.
A nő máris többet beszélt vele, mint Sammel egész idő alatt. Látható volt, hogy elbájolták őt a kandúr izmai.
- Hát akkor örvendtem - nyújtotta még egyszer kezét.
Ajkai diadalmas mosolyra húzódtak.
|
| -Amikor csak Önnek jó, csupán egy sebet kellett össze varrni rajtam így már ha gondolja ma is elkészülhetek. Ha megkérdezi ezt a kis cicát tudni fogja előző gazdám bátorsággal és minden erőmmel védtem. Együtt szolgáltunk így egyszerre is vesztettünk el tulajdonosunk. Ne aggódjon vigyázok a fiatal úrra nem esik baja ha rajtam múlik. -újfent rám nézett de én csak duzzogva majd a nő tekintete miatt szomorúan néztem a földet. Ő ugrott elém..nem akartam hogy megsérüljön. De persze könnyű úgy ítélkezni hogy nem tudja mi történt az elejétől fogva. És ez a hülye legalább beszélhetne rólam rendesen nem pedig "kis cica" ! Azt hiszi nincs mit megbeszélnünk. |
A nő örvendezve fogadta az ajánlkozást.
- Nagyszerű. Mikor tudna kezdeni? - kérdezte egyenesen - kellene valaki, aki vigyáz a fiamra. Valaki... aki erős.
Lesújtó pillantást vetett Samre, mintha ő tehetett volna mindenről.
- Egy felelősségteljes macskára van szükségem. Mit gondol, alkalmas erre a feladatra? - kérdezte komolyan, a macska szemébe nézve. - amennyiben igen... pakolja össze a holmiját és költözzön hozzánk. A fiam hamarosan kijön a kórházból. Kell a támogatása.
A szeme sarkából Samet figyelte.
- Önnek is kényelmes lesz talán... így, hogy ráadásul még egy ismerős arc is lesz a házban, ahogy ön fogalmazott.
|
[211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
