|
Témaindító hozzászólás
|
2011.12.05. 22:24 - |
Ritsu él itt fiával, Francissal. Túl nagy ház, szinte már palota két lény számára. |
[251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
- Nem színészkedem... de ezt én szúrtam el, kérlek hagyd hogy egy kicsit jóvá tegyem, nem akarlak meggyőzni arról hogy jó ember vagyok mert nem vagyok az, de... *egy pillanatra elhallgat* - szóval mi a terved?
 |
Szép,nagyon szép.*tapsol*Nem tudom mivel keresed a kenyered,de elmehetnél színésznek.Bár én nem dőltem be neki,ennek ellenére ha sokat gyakorolsz nagyon hiteles lehetsz,azoknak akik nem ismernek.Most pedig hagyj magamra.Nem kell egy ember segítsége,főleg nem a tiéd.*kap Ritsu felé*~Tényleg nem boldogulok egyedül...Hido,merre vagy ilyenkor.~*tekint maga elé kétségbeesetten*
 |
- Nem, de ez az én hibám, magamat már nem tudom rendbe hozni, de neked még segíthetek, elveszítettem egy fontos dolgot... nem... már nem akarom vissza kapni őt, mert jobb neki nélkülem, de tényleg szeretnék valami jót is tenni az életemben, nem vezekelni akarok, és semmi mást sem, addig játszottam a rosszfiút míg azzá nem váltam, és messzire mentem... különben meg az ételből én is ettem, ha mérgezett lenne megtettem volna? *legugolt Lorem mellé* - Egyedül nem boldogulsz....
|
Nincs semmi talán.Felejtsd el.Nem dőlök be.Miért akarsz ennyire megetetni?Mi van benne?Méreg?Altató?Azt várod,hogy ismét ne legyek magamnál,majd megdugsz és itthagysz a semmi közepén?*ekkor váratlanul átkarolta a férfi.Hirtelen harag gyúlt benne,elkapta kezét,majd két kézzel megpróbálta eltaszítani magától,de ahelyett,hogy Ritsu lépett volna odébb,ő esett vissza a földre.Esetlennek érezte magát,hátracsapott fülekkel meredt maga elé.*
|
- Persze tudom, de ezt talán még elfogadhatnád... *átfogott Lorem karja alatt, hogy megtámassza* - Nyugi, csak képzeld azt, hogy nem én vagyok, rendben? Hova... akarsz menni?
|
Meg ne sértődj emiatt,hogy nem fogadok el tőled semmit.Nem tudom,hogy feltűnt-e,de megvan rá az okom.*fújtat felé,majd lassan megindul előre.Amíg tud addig a fába kapaszkodik,majd mikor már olyan messzíre jutott,hogy a mancsaival nem éri el elengedte.Úgy dülöngélt,mint egy járni tanuló gyerek.Amilyen vékony és gyenge lett,úgy nézett ki,hogy egy gengébb szellő is legyőzné.*Mit tudsz te a fájdalmakról...höh,egyenlőre semmit,de idővel...*majd tett egy bizonytalan lépést előre.Büszke volt magára,hogy nem esett el,ennek ellenére folyton visszapillantott a fához,hisz hiányzott neki a támasz.*
|
- Na de most miért? Éhezzem én is? Te úgysem fogadsz el semmit sem tőlem, de ha kell ott van a kocsiban.. *feláll ő is* - Be kell látnod hogy nem tudsz most mit tenni... fogadd el az ajánlatom és megkímélem neked a felesleges fájdalmakat...
|
*Szótlanul figyeli a férfit,aki menni készül.Nem tudja,hogy most örüljön neki vagy legyen inkább ideges.Végülis most nem tehet ellene semmit,de haza sem térhet,hisz ki tudja mit tett vele,míg eszméletlen volt.Mikor azonban étellel tért vissza rávillantotta a fogait.*Rohadék.*lehelte maga elé,majd igyekezett felkelni a helyéről.Lassan és nagy nehézségek árán sikerrel járt,de egy pillanatra ismét térdre rogyott.Vett egy nagy levegőt és felhúzta magát a fa segítségével.Két kézzel kapaszkodva bár,de a saját lábain állt.*
|
- Oké... *feláll és a kocsihoz megy, kivesz pár dolgot majd vissza ül, és enni kezd. * - Nos mik a terveid?
|
Ne aggódj,nem fogok elpatkolni,míg nem teljesítettem a feladatom.*néz a férfira résnyire nyílt szemekkel.Lassan veszi a levegőt és jó nagyokat lélegzik.Abban egyet kell értenie Ritsuval,hogy nagyon legyengült,ülni is alig képes,de akkor sem adja fel.Nem hagyja magát ismét gyengének látszani.*
|
- Aha és ha meghalsz velem ki végez? Egyébként meg tudom, hogy hol van... nem hazudtam, arról igen h más is tudja, csak én tudom, a csippje... nem messze innen ad jeleket.... csak tetteted hogy nem ismered a helyet igaz? Bár a rejeketek nem itt van, hanem távolabb, már nem vagyunk messze nem igaz? Ha megöltél és vissza mész ne felejtsétek el kivenni a csippjét...
|
Helyes,mert nem is kapnál.Mindent tudok.Azért érdekellek,mert én vagyok a kulcs Hanifához és abban reménykedsz,hogyha kihozol a szabadba,majd rögtön elfutok te pedig követnél hazáig...Felejtsd el.Abból nem eszel.Inkább itt maradok és ha kell csendben várom a halált.
|
- Nem akarok tőled kegyelmet, nincs szükségem rá, csak érdekelsz... nem mindegy már? Távol hoztalak a várostól, mit gondolsz miért?
|
Ne tégy úgy,mintha érdekelne bármi.Te idézted elő mindezt.Nem fogom megkímélni a kis szaros életed,ha megpróbálsz kedves és figyelmes lenni.Engem nem versz át...átlátok rajtad.*morogja,majd karmaival belekapaszkodik a fa kérgébe,hogy feltápászkodjon.Hiába próbálta magát felhúzni,egyenlőre nem sikerült.Lehunyta a szemét és egy kicsit várt,hogy erőt gyűjtsön magán.*
|
- A helyzetem ettől se roszabb, sem pedig jobb nem lesz... de most le vagy gyengülve, ha nem fogadsz el tőlem semmit meg fogsz halni... és ezt te is jól tudod, túlságosan legyengültél...
|
Arra,hogy semmi nem kell tőled.Nem bízom se benned,sem pedig a mocskos fajtádban.Minden ember féreg.De téged megöllek és legalább eggyel kevesebb lesz.*mondja elszántsággal a hangjában.Érezhető,hogy komolyan gondolja amit mondott,annak ellenére is,hogy most talán képtelen lenne rá.*Te csak ne tapintgass sehova.Mint mondtam semmi közöd hozzá.
|
- Nem volt... méreg az ételben... vagy mire akarsz kilyukadni? *Csak nézi a nőstényt, hogy mégis mivé tette...* - Érzékeny pontra tapintottam?
|
*Meglepődik,hogy Ritsu felemelte és odébbvitte.*Eressz.*hadonászott.*A te méreggel szennyezett moslékodat persze,hogy nem eszem meg.*vágja a fejéhez kómásan.Fejét megtámasztja a fa törzsén,szemeit lehunyta,egészen addig,míg el nem hagyja a férfi száját testvére neve.*Semmi közöd hozzá.*morogja,gyilkos dühvel a szemében.*
 |
- ümm.... Hido? *sóhajtott* - Rendben, de félő, hogy megint csak elájulnál, a tested legyengült, mert nem voltál hajlandó enni... *felemelte és elvitte a fához, oda döntötte, majd leült vele szembe* - Ki az a Hido...?
|
*Lassan ismét kezdett magához térni,a hidegvíz meghozta a hatását.Mocorogni kezdett.*Hido...*lehelte halkan maga elé,majd mikor felismerte a férfiben Ritsu hangját felpattantak a szemei és kezével gyengéden felé legyintett.*Eressz el,te féreg.*préselte ki magából*
|
[251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
