|
Témaindító hozzászólás
|
2010.10.12. 13:07 - |
Ouray Star szállodaláncolatának egy tagja ez a szálloda. Nevét azért kapta, mert ennek a tetején él a gazdag férfi. Ez egy ötcsillagos szálloda a pénzes emberek krémjének. Ide nem juthat be akárki, csak Ray ismerettsége, hiszen nem zaklathatja senki a tulajdonost csak úgy. Wellnessközpont, medencék és csodálatos parkoló várja itt az embereket. |
[161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
*Tekintete követi a férfiét és ismét felméri ruházatát.*Öhm,sajnálom,hogy így járultam a színe elé.Elég koszos egy medence volt.*mentegetőzik,majd kérdőn tekint a kérdés hallatán.*Nos,első nap volt egy kis félreértésünk,de megbeszéltük a dolgokat,így büszkén kijelenthetem,hogy megtettük az első lépéseket ahhoz,hogy remek csapatot alkossunk,mint barátok.És Önnel minden rendben?Reggel kicsit feszült volt.
|
Újra Melchior felé fordítja fejét. Végignéz koszos ruházatán és testén, de nem tűnik úgy, hogy bármi zavarná a férfit. - Ennyi lenne mára. - válaszol csendesen. - Hogy jössz ki Evelinnel és Kobrával? - kérdezi aztán némi hallgatás után. Nem telik el hosszú idő, épp csak azon gondolkodott, hogyan tegye fel a kérdést. Bár még dúlnak a fejében a vad mondatfoszlányok, amit a Merezon-fiúval vágtak egymás fejéhez.
|
*Némán figyeli a hímet,egészen addig,míg neki nem esik a medencének.Követi az eb példáját,így gyorsan haladnak a munkával.Ez idő alatt nem töri meg a felszerelés nyújtotta apró zajt,ahogy a partvissal suvickolja a medence alját.Amint elkészül kimászik onnan és segít lefedni a medencét.Büszkén figyeli munkáját,homlokáról letörli az izzadtságot,majd a hang irányába kapja a fejét.Mivel épp Kobrával van elfoglalva,nem akar lábatlankodni ott,ezért összegyűjti a koszos felszereléseket és elpakolja őket.Miután Ray egyedül maradt odament hozzá.*Uram,szán nekem még mára feladatot?*érdeklődik,majd végignéz magán.Eléggé sikerült magát bemocskolnia a nagy munkában,de ez számára nem probléma.*
|
- Tudod, nekem időből jutott a legkevesebb. - mondja csendesen a félvérnek, azzal vadul nekiesik a medence kitakarításának. Dühvel és indulatosan mozog. Nem is törődik tovább Melchiorral, csak túl akar lenni a kínos perceken, a hülye szentbeszédeken, a barátkozós próbálkozásokon. Valóban gyorsan végeznek, a kutyalény állhatatosan és gyorsan tűnteti el a szennyeződéseket, aztán megmutatja, hogyan kell lefedni a medencét, s mit hova kell pakolni. Persze mindkettőben segít a kandúrfiúnak, nem hagyja pácban, pláne azok után, hogy Evelin csak úgy lelépett. Mégis sötétedni kezd, mire mindennel végeznek. Kobra kinyúlva néz fel az égre.
- Szép munka. - dicséri őket Ouray. - Lenne egy kis munkám a számodra, Fény. Amint tudsz... - de még ki sem mondja, a hím máris ott terem harcra készen. Átnyújt neki egy fényképet, egy papírlapocskát, amin címet talál. - Elmész ide és elhozod őt. Ne tégy kárt sem benne, sem pedig az emberekben. Rád bízom, hogyan csinálod, de ne hagyj egyértelmű nyomot. Nem lesz könnyű feladat.
- Nekem való! - mondja mohó örömmel. Szemeiben megcsillan az elégedettség és lelkesedés. Ray megbubolja érte, aztán útjára engedi. Ezután leül az egyik székre és hosszasan szemléli a látványt, a világításokat, a város fényeit és fénydomborzatát.
|
Ne így állj hozzá.Idővel biztos rájön,hogy nincs mitől tartania.Csak ne add fel.Légy kitartó,mint én.Ha kell adok kitartásból leckét,csak még magam se tudom,hogy hogy lehet ezt megtanítani.*dörzsöli meg füle tövét,majd a medencére pillant,melyet ki kell takarítaniuk.*Hamar megleszünk vele,nemde?*majd felkap egy partvist*Hogy kezdjük?*érdeklődik*
|
A kutyalény nem osztja meg a hitét Melchiorral. Nem hisz a barátságban. Ő úgy érzi, mindent megtett, hogy Evelin kedvelje és szeresse, elfogadja, mint lényt, mint hímet, a szeretőjét. De Evelinnel megesett kudarcai során arra jutott, csak egy kutyalénnyel tudna barátságot kötni, de azok elutasítóak vele a kora miatt. Minta tudnák, hogy gyorsabban haldoklik náluk. - Kitartani? Három éve vagyok kitartó. - válaszolja is meg saját kérdését. - Sosem nyerem el a bizalmát. - teszi hozzá. - Bele. - felel kurtán. - Lement a víz. - mutat a most már üres medencére. - Jöhet a takarítás. - s már vesz is eszközöket a kezébe. - Evelin! Kellene a segítséged, Cicuskám! - kiabál neki, de válasz nem érkezik. - Sértődős nő. - morog az orra alatt.
|
Értem.Nos,ha ez vígasztal,hiszek benne,hogyha kiismerjük egymást remek barátok lehetünk.Én nem vagyok ellene.*ecseteli,majd leteszi az asztalt a kellő helyre.*Nos,véleményem szerint,csak az iránt érzünk valamit,aki fontos számunkra,mégha egy kicsit is.Próbálj kitartani mellette,mutasd meg neki,hogy fontos számodra és lehet,hogy így idővel elnyered bizalmát.Örülök,hogy jóra fordult a helyzet.*céloz a lepacsizásra*Ezek szerint akkor beleillek a csapatba?*hangjában megkönnyebbültség hallható*
|
Kobra odamegy az asztalhoz és segít kicipelni. - Még most is macskalény. - válaszol. - Csak már emberként viselkedik és nincsenek meg a macskatartozékai. - válaszol. - Honnan veszem, hogy a macskalények gyűlölnek? Onnan, hogy ha ez a nő sem képes minden igyekezetem ellenére sem elfelejteni, mi vagyok, akkor soha semmilyen macskalény nem lesz rá képes. - jelenti ki magabiztosan. - Sajnálja, hogy meg fogok egyszer halni. Sajnál a termetem és a sorsom miatt. Elfogadja a közeledésem. De nem bízik bennem, nem adja igazán meg azt, amit kérek tőle. Éjjel mindketten visszavedlünk az alaptermészetünknek megfelelően, érzem a tekintetéből sütő megvetést, s én is szét bírnám tépni, ha igazán mélyen megsértene. - fejti ki kemény hangon. - Lepacsizom veled. Evelin még nem tudja, de Ouray Star már eldöntötte, hogy itt maradsz. Kellesz a gyűjteményébe. Egy kutyalény, amely hipergyorsan öregszik és feltette a maradék életét arra, hogy szolgálja, egy macskalény, amely emberré akart válni érte, s most egy félvér, amelynek nem bír eleget tenni azzal sem, hogy szépen becsomagolva adja meg neki azt, amire úgy vágyott. - osztja meg tárgyilagos hangon Melchiornak. - Persze nem veheted még így sem készpénznek, hogy öregen és boldogan halsz meg, de egy lépéssel közelebb kerültél hozzá. - teszi hozzá mosolyogva. Nem gúnyolódik, nem támadó, úgy akar tenni, ahogy mondta, lepacsizni a félvérrel. |
Nem érzem magam többnek.Átlagosnak tartom magam,bár időnként foglalkoznom kell azzal,hogy honnan jöttem és mi vagyok.Ha tehetném nem tennék így.*magyarázza,majd Kobrára pillant.*Alapjáraton barátságos típus vagyok,de időnként előfordul,hogy elvesztem a fejem.*majd mosolyogva visszapillant Evelinre*Akkor majd ne felejts el figyelmeztetni,hogy ne hívjam ki logikai feladatokban.Félek,hogy simán helyben hagyna.*majd lerak egy széket*Nem gondolom úgy,hogyha lepacsizom akkor megkímélsz,csak arra kérlek ne ítélj el azért ami vagyok...vagy legalábbis ne úgy,hogy halljam.Hidd el,nem áll szándékomban senkiben sem kárt tenni.Nem vagyok az a típus.Én csak védekezni szoktam.Miből gonolod,hogy gyűlölnek?Én speciel nem gyűlöllek.*majd meglepetten a nőre pillant.*Macskalény voltál?*hangjában semmi számottkérés nem volt,de inkább csöndben otthagyja a párost és megfogja az asztal egyik szélét,hogy majd ki tudják vinni.*
|
- Valóban a nőnek kell ajánlania a tegeződést. - mondja Evelin. - Férfinek udvariatlanság. De van köztünk itt egy rangbéli különbség is, Melchior. Te az én uram vendége vagy, vagyis felettem állsz. Elméletileg neked kellett volna felajánlanod, még annak ellenére is, hogy én nő vagyok, de sejtettem, hogy ezt nem tudod. Nem baj, a lényeg, hogy megegyeztünk.
- Milyen barátságos lettél. - jegyzi meg félvállról Kobra.
- Problémád van vele? - kérdez rá hűvösen a nő.
- Nem. - morog a kutyalény.
- Minarinak hívják a lányomat és még csak hét éves. Egészen ügyesen bánik a tűvel, de jobban szeret rajzolni és hajtogatni. Egészen jó origamis, és amin meglepődtem, hogy a logikai feladatokban is laposra veri a nála két-három évvel idősebbeket is. - mesél büszkén a lányáról.
- És mi van az apjával?
- Nem tudom. Elköltözött a család, akinél élt, s megszakadt a kapcsolatunk. - válaszol.
- Nem sajnálod, mi?
- Ha most fel akarsz bosszantani, nagyon kérlek, fékezd magad, mert megáztatom a bundád a jó kis hideg medencevízben. - kéri komolyan, némi fényegetéssel a hangjában, de szépen, illedelmesen a nő.
- Szeretem, ha mérges vagy. - incselkedik vele Kobra.
- Arra kértelek, ne hergelj. - rak kint le egy széket. Közben a kutyalény is kihord egyet, majd kíváncsian Melchiorra pillant és meglepődik a szavain.
- Én komolyan gondoltam. - jelenti be kiegyenesedve a kutyalény. - Ha a gazdám úgy kívánja, a túlvilágra küldelek, mert ez a dolgom, úgyhogy nincs lepacsizás.
- Csak szimplán fogadd el a bocsánatkérését! - szól rá nevetve Evelin. - Jó srác.
- Tedd hozzá, Cicuskám, hogy a te Mr. Starod nem fog mellé. - incselkedik megint a nővel.
- És valóban nem. - jelenik meg ott, majd ökölbe szorítja hosszú, vékony ujjait és rásóz egyet a parányi gense fejére. - A következő állomás már tényleg a medence lesz. Tudod, hogy elbírlak.
- Csak azért nem haraplak meg, mert ilyen kedves vagy hozzám. - vigyorog rá, miközben az ütés helyét dörzsölgeti. - Nem a fajtáddal van bajom. Felőlem ember is lehetsz, nálam két szabály van. Aki ezt a gyönyörűt, vagy a gazdámat a legcsekélyebb mértékben megkárosítja, az megy a süllyesztőbe. Egyébként nem bírom a macskalényeket, mert mind gyűlöl.
- Mi az, hogy mind gyűlöl? - kérdez rá Evelin.
- Te csak három éve vagy itt, Cicuskám, én kilenc.
- Neeem. Az első évben nem is láttalak.
- Szerinted én hány éves vagyok? - kérdezi tőle.
- Ez most hogy jön ide?
- Csak válaszolj.
- Hát... úgy negyvenre tippelek.
- Tizenhat vagyok.
- Hülyéskedsz.
- Nem. Neked nincs macskafüled és macskafarkad, én meg sokkal gyorsabban öregszem, mint a többi kutyalény. Három évesen néztem ki annyinak, amennyi most vagyok.
- Ez nem igaz, ugye? - kérdezi reménykedve Evelin.
- Olyan képet vágsz, mintha sajnálnál. Nem kell a sajnálatod, Cicuskám.
- Ez azt jelenti, hogy pár év múlva meghalsz, nem?
- De édes. Tudtam, hogy számíthatok rád. Na, gyere, te bűnbánó, hozzuk ki az asztalt, aztán vigyük be grillt, mert ránk esteledik! - int Melchiornak és megindul.
- Kobra! - szól utána kétségbeesetten Evelin.
- Én a fehér fény vagyok. A vonat amely száguld feléd és áthajt rajtad is. Emlékszel? - fordul vissza hozzá.
- Már megtörtént. Most válaszolj őszintén arra, amit kérdeztem.
- Hallani akarod, hogy már csak pár évet kell kibírnod mellettem?
- Így van? - kérdezi szomorúan.
- Nem tudom. Senki se tudja. Génhibás vagyok. Valamit elszúrtak a dokik. Lehet, hogy két évem van, lehet, hogy húsz. Nem mindegy? Most van otthonom, vagy mit ennem és van mit csinálnom. Más nem fontos. Ne vágj már olyan képet, mintha akasztani vinnének! - szól rá, de visszalépked Evelinhez. - Jaj, Cicuskám, azt hittem, sejted, hiszen három év alatt többet öregedtem, mint az itt megfordultak összesen. - azzal átkarolja a nő lábait és fejét a hasának hajtja. - Buta macska. - jelenti ki szeretetteljes hangon, ahogy eddig még Melchior nem hallhatta. Evelin azonban jól kupán nyomja érte és ellöki magától, majd elrohan. - Hülye macskapicsa! - morog, ez az ütés már komoly volt. |
Értem.*majd szemügyre veszi a kezébe nyomott tárgyat.*Bár ronggyal is nekiesnék,hisz rengeteg időm van.Persze,tegeződhetünk.Nincs ellenemre.Én is mondtam volna,de ha jól tudom,akkor a nőnek kell felajánlania így vártam a megfelelő pillanatot.És hogy hívják a lányod?Ő is szeret hímezni?*faggatja tovább,majd Kobrára pillant.Odalép a grillhez,de mikor kiderül,hogy előbb a székeket kell csak követi az ebet.*Öhm,figyelj.*kezd bele,szavait Kobrának intézve*Elnézést szeretnék kérni a tegnapi miatt.Nem gondoltam komolyan a dolgot,de tudod időnként elég kiborító,mikor a fajtád alapján ítélnek meg.Nem mondtál még semmit,de fejben már halálra vagy ítélve.*magyarázza hátracsapott fülekkel*
|
- Igen, rengeteg. - válaszol a nő. - A medencét más tisztítószerekkel és eszközökkel kell takarítani. Hetekig tartana egy kis ronggyal végigsikálni. Ezzel jobban jársz. - és a félvér kezébe nyom egy partvisfélét, amelynek hosszú szőre van. - Inkább tegeződjünk. - ajánlja fel. - Tudom, hogy vendég vagy, s nekem meg kellene adnom a tiszteletet, de... most igazán baráti a viszonyunk, amibe szerintem belefér a tegeződés. - osztja meg Melchiorral a gondolatait. - Tizenöt évesen én sem akartam gyereket. De a gazdám azt mondta, ha felelőtlen voltam, most megtanulom, milyen a felelősség. - mondja komolyan. - Erre még várni kell. - mondja a félvérnek.
- Kapd el a grill másik végét inkább, azt be tudjuk vinni! - szól oda neki a kis kutyalény, s ő már rajta készen áll.
- Ez jó ötlet. - jegyzi meg a nő. - Nem kéne előbb kihozni az asztalt? Megint dugó lesz, ha beviszitek a grillt. - intézi szavait Kobrához.
- Igaz. - azzal már indul is be az asztalért. A nő is megy, ő majd kihordja a székeket. |
Nem takarítottam még,de még medence közelében sem jártam,de kádat már takarítottam.Sok különbség van a két takarítás között?*kérdezi,majd kiveszi a lány kezéből a dolgokat,hogy ne kelljen annyit cipekednie.Mikor kiérnek csöndben leteszi a dolgokat és figyeli ahogy a kutyalény leereszti a vizet.*A lényeg,hogy szereti.Az a legjobb időszak,nem?*érdeklődik*Én nem szeretnék gyereket.Nem vagyok apai típus.*azzal felkapja a takarítószereket és odalépked a medence mellé.Csendben várja,hogy lefollyon a víz,hisz nincs kedve most is összebalhéznia,mikor nyugodt léleknek vallja magát.*
|
Mélyet sóhajt, aztán újra elneveti magát. - Takarítottál már medencét? - kérdezi barátságosan a félvért. - Na gyere. - int neki, aztán elkezdi összeszedni a takarításhoz szükséges eszközöket. Mire kiérnek, a parányi kutyalény már engedi le a vizet. - Az a pillanat életem egyik legboldogabbja. - vallja be Melchiornak. Lepakolja odakint a cuccokat.
- De jó kedved van! - kiált neki a kutyalény.
- Irigykedsz, mi? - kiabál neki vissza szemtelenül a nő. - Kérdeztél a lányomról. Hét éves. Mondhatni, egy baleset eredménye, de lehetne tévedésnek vagy óvatlanságnak is nevezni. - mondja csendesen. - Mindenesetre nagyon szeretem őt és örülök, hogy megszültem. - jelenti ki anyai hangon. |
*Még mindig nem tudja mire vélni a dolgot,hisz sose hitte volna,hogy Evelin képes a nevetésre.Tegnapi tapasztalatai szerint monoton robotként viselkedett,kivéve,mikor járőr módra kapcsolt és aktiválódott a gyilkos funkció.Teljesen ledöbben a hangos nevetésen,közben hatalmasakat pislog.Már az jár a fejében,hogy ráborítja a hűtőből kivett vizet,mire abbahagyta és mesélésbe kezdett.Nem mert közbeszólni,így némán hallgatta,a történeteket,mint gyerekmesét képzelte el.Mikor szóba hozta,hogy a nőt képességeihez mérten hárította belegondolt a tegnapi dologba,s egy brutális ketrecharcost képzelt a partira,melyet gyorsan elhesegetett*Szerintem nincs benne semmi rossz,hogy boldog volt.Nagyon magával ragadhatta a pillanat,ha még mindig ilyen pontosan emlékszik rá.Egyébként semmi gond,szeretem meghallgatni a másikat.Ha van kedve mesélhet még ilyen történeteket,míg kitisztítom a medencét.
|
Evelin könnye is kicsordul a nevetéstől, aztán hogy megnyugodjon, iszik egy pohár hűtött vizet. ~ Annyira szeretem ezt az ember! ~ gondolja izgatottan. - Persze. - mondja immár kissé visszaváltva a szokott stílusában. - Életemben kétszer láttam egy ilyen "befenyítést" Mr. Startól. - kezdi újra mosolyogva. - Az első ebben a lakban esett meg, egy úr hevesen ellenállt Mr. Star akaratának, ellenben a sajátját annál erőszakosabban próbálta kicsikarni az uramból. Elég bizarr látvány volt, de Mr. Star olyan ügyesen szerelte le az urat, hogy annak még attól is elment a kedve, hogy kitálalja a gazdám magánéletét. A második életem egyetlen partiján esett meg. - ragyog fel az arca, ahogy erről kezd beszélni. Hangja megtelik boldogsággal, jégkék szemei örömmel és hálával. - Csuda boldog voltam, hogy Mr. Star engem választott kísérőjének, csak ámultam a pompán, a ruhámon, amelyet azóta is nagy becsben őrzök, nem beszélve a rengeteg étektől, amely elképesztő módokon volt tálalva. A megjelenésem nagy port kavart a nők körében, pláne, amikor ráébredtek, hogy én ugyanaz vagyok, aki korábban nagy műgonddal kiszolgálta őket. Egyből körénk gyűltek és elkezdték ostromolni az uramat, hogy miért a cselédjével jött, de Mr. Star annyival rendezte el a helyzetet, hogy azt mondta, azért, mert nem akart választani közülük, nehogy egyiküket is megbántsa. Én viszont tudtam, hogy nem ezért, hanem azért, mert az ő idejük lejárt, új szeretőre vadászik és őt nem választhatta kísérőjének. - mesél büszkén, mellét kitolva a büszkeségtől. - Tudom, hogy ostoba dolog ennyire örülnöm ennek, de boldog voltam. Mr. Star táncolt velem és igazán kedves volt hozzám. Nem igazán ismerem az ő világát, hiszen én a nap huszonnégy óráját az otthonában töltöm. - magyarázza őszintén Melchiornak. - Viszont akadt a partin egy hölgy, aki odajött hozzám, míg Mr. Star a dolgára ment, s elkezdett velem affektálva, durván és támadóan beszélni. Képességeimhez híven hárítottam őt, ám ez nem volt elég, kiborult tőle és nyilvánosan megpróbált megszégyeníteni. Féltékenységi jelenete azonban kudarcba fulladt, amikor Mr. Star feltűnt a színen. Olyan volt, mint egy lovag, amely lepattan erős paripájáról, előhúzza kardját és egyetlen suhintással levágja a sárkány fejét. Csak pár szót szólt, de azok olyanok voltak valóban, mint egy éles penge, a nő megnémult, majd zokogva hagyta el az estélyt. Attól féltem, bajba sodortam az uramat, így bűnbánón bocsánatot kértem tőle, de ő megvédett engem, azt mondta a körénk gyűlteknek, hogy ha ő megjelenik valakivel egy ilyen eseményen, annak oka van, s senki se merje még egyszer megszólni a partnerét, mert azzal az ő haragját vívja ki. Olyan csodálatos és méltóságteljes volt... annyira... - áradozik, majd észbekap. Elvörösödik és elnéz oldalra. - Mármint... - kezdi. - Bocsánat, elragadtattam magam. - kér elnézést a félvértől. |
*Memorizálja a feladatokat,melyek első hallásra nem is tűnnek olyan nehéznek,hacsak nincs valami hátulütője a dolognak,mint pl. a medencében annyi kosz van,hogy már mocsárnak titulálják és hasonlók.*Értettem,máris nekilátok a dolgoknak.*ígéri,majd a neveti Evelinre pillant kérdő tekintettel.*Minden rendben?*kérdezi hatalmas pislogások közepedte*
|
- Mivel beköszöntött a hideg idő, le kell engedni a medencét, ki kell takarítani és rátenni a járólapokat. - kezdi. - A grillsütőt a helyére kell tenni, s kivinni a másik asztalt is a teraszra a székeivel együtt. Persze csak a feltakarítás után. A madáretetőben nem tudom, mennyi étek van, de arra is legyen figyelmetek. - kéri. - Nagyvonalakban ennyi. - fejezi be monológját. - Most megyek és befenyítem a Merezon-kölyköt. - azzal távozik.
Evelin nevetni kezd.
|
*Letesz a további információ gyűjtéséről a nő részéről,hisz tudja,hogy amíg Ray itt van addig úgyse fog vele foglalkozni.Inkább csendben marad és figyel,hisz nem ismeri a Merezon srácot.Csak akkor figyel fel,mikor a férfi hozzá intézi a szavait.Elveszi tőle a borítékot,majd szemügyre veszi,hisz sose volt dolga ilyesfajta papírokkal.*Köszönöm,Mr.Star.Majd később elolvasom a használati utasítást.*ígéri,majd megmozgatja füleit.*Mire gondol a terasszal kapcsolatban?Rendben,ahogy óhajtja.Egy szavába kerül és már ugrom is.
|
Evelin szeretne válaszolni Melchiornak, még azt is szeretné az orrára kötni, hogy amiket kérdez, azokhoz igazából semmi köze, de Ray jelenlétében csak a férfi szavait lesi, tekintetét figyeli, látványán csüng. - Tehetek önért valamit? - kérdezi tőle alázatosan.
- Nem, attól tartok, sajnos nem. - válaszol kimérten, némi örömtelenséggel Ray. - Még rendre kell utasítanom egy ficsúrt, aki azt hiszi, majd meghajolok a neve előtt és hagyom, hogy ugasson nekem.
- Csak nem a Merezon-fiúról beszél? - kérdezi mindjárt.
- De. A fejébe vette, hogy megvesz gatyástól és visszalök Toba. - morogja a férfi bosszúsan. - Azt szeretném én látni, ahogy könyörög, hogy csak az utolsó nadrágját hagyjam meg neki és felejtsem el a nevét. Ezek után biztosan megkopasztom.
- Egyetlen szőrszála se maradjon. - tanácsolja félénken, de apró mosollyal szerelmének Evelin.
- Nem fog. - mosolyog rá barátságosan, majd Melchiorra néz. - Van a neveden egy bankszámla. Itt a szerződés róla. - vesz elő zakója zsebéből egy borítékot, amit aztán a félvérnek nyújt. - Ne zavarjon meg, hogy én nyitottam, a tiéd. Mindent megtalálsz rajta, mert részletes szerződést kértem, úgyhogy ott a számlád száma, pinkódja, a rajta lévő összeg, s a használati utasítás. A kártyád úgy három nap múlva lesz kész. - jelenti kicsit hivatalosabb hangon. 100.000-et mutat az egyenleg, ennyi pénz van a kártyán most. - Ha segítesz Evelinnek az otthonom rendben tartásában, napi 10.000-et kapsz.
- De hát nem kell! - jajdul fel a nő.
- Szeretném, ha rendbe lenne téve a terasz, az meg nem csupán női munka. - jelenti ki határozottan, ezzel letörve Evelin ellenállását. - Ezenkívül vendégül látlak ezen a héten. A későbbiekről majd vasárnap döntök. - intézi szavait a félvérhez.
|
[161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
