|
Témaindító hozzászólás
|
2010.07.05. 21:51 - |
Dey Akira és kandúrja, Keithan lakik itt. A hátsó kertben csirkéknek van kialakítva egy udvar. Nem egy átlagos otthon, Dey sokat gondolkodott, hogy ezt vegye-e meg, de mivel árban ez felelt meg leginkább a pénztárcájának, ezért az évek során kényelmessé tette. Gyakran furcsa arcok fordulnak meg nála, ezért a hálószobáját kulcsra zárja. |
[130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
Legszívesebben ott maradna fekve, de nem akarja Konto segítségét azzal visszautasítani, hogy hagyja pihenni. Hagyja magát felhúzni, aztán próbál megállni a lábán. ~ Félek, így nem fogok tudni dolgozni menni holnap. ~ jegyzi meg magában. - Köszönöm. - mondja, majd kibontakozik a gyerek segítségéből. - Fáj a lábam, kimerültem, de jól vagyok. - vallja be, azzal bicegve elindul a fürdő felé. - Lefürdök, aztán eszem. - jelenti, s ha a macska nem tartja fel, beszenvedi magát a zuhany alá.
|
*Oldalra billentett fejjel, fülét hegyezve pillant értetlenül gazdájára. * - Értem. Vigyázzon magára. *búcsúzik tőle. Miután gazdája elment, azonnal neki látott a teendőknek. A szennyes ruhát a mosógépbe helyezte és elindította, a mosatlant a konyhában elmosta, kiment megetetni a tyúkokat és begyűjteni a tojásokat. Ezzel végezve a teregetést kezdte meg, majd felmosni a padlót és kitakarítani. Mivel ez mindennapos volt nála, nem telt sok időbe. Kora délutánra minden feladatát elvégezte, így most lazíthatott. Beosont Dey szobájába, hogy most is elcsórjon pár papírlapot és egy grafitot, hogy a kertben kiélje művészhajlamait. Az összes lap betelt, s mint a többi alkotás, ez is Konto ágya alatt végezte. Ezt követően a ceruza vissza került eredeti helyére és ő a konyhába ment. Leült egy székre és az órát figyelte. Öt óra fele járhatott, mikor nekilátott egy jó kis vacsora elkészítésének. Ez egy kiadós húslevesből állt. Ahogy a leves elkészült elégedetten pillantott rá. Örömét csak az lohasztotta le, hogy rájött, hogy elfelejtette visszazárni a tyúkokat. Azonnal rohant is ki és terelte őket vissza a helyükre. Meg is számolta őket, hogy biztos legyen a dolgában.* - Kettővel kevesebb... *suttogja döbbenten, azzal kirohan onnan és az udvarban kezdte őket keresni, hátha valahol ott vannak, de semmi eredménye nem volt. Fejében ismét elözönlöttek a gondolatok. Ha Dey megtudja, hogy a róka elvitt két csirkét, nagyon meg fogja gyűlölni és kiteszi a házból. Ezen gondolatok társaságában kullogott be és ült le az asztalhoz. Fejét támasztva bámult a semmibe és gondolkozott azon, milyen hibát követett is el. Dey nyolckor érkezik és ő azonnal abba az irányba is kapja a fejét. Nem fog hazudni, ezt eldöntötte. Felkel is már siet is Dey elé.* - Isten ho... *kezdi, de nem fejezi be, mivel látja ahogy a gazdája hasra esik.* - Jól van? *kérdezi aggódva és már ott is van, hogy segítsen a pincérnek felkelni és minden másban amiben tud.*
|
Ránéz a fiúra, aztán mást néz, majd újra ránéz, s ismét valami mást keres a tekintete. Tétovázásának oka, hogy nem tudta, milyen lesz a viszonyuk a tegnapi után. De úgy fest, a kandúr ugyanúgy játsza a kötelességtudót. - Nem. Szervusz. - s kifordul az ajtón.
Annak ellenére, hogy azt mondta, próbál korábban eljönni, este nyolckor esik haza. Alig lát, szédül, bágyadt képet vág, zúg a feje. Mire ide elért, nagyon lestrapálttá vált. Nem mintha az étteremben nem tűnt volna egyre kimerültebbnek, ahogy az órák teltek. Most azonban leveti cipőjét. - Megjöttem. - köszön Kontonak, aztán hasra esik, rosszul lép, s a múlt éjjel szerzett fájdalom felerősödik és ledönti a lábáról.
|
- Jó reggelt. *köszönti gazdáját* - Igen is. *mondja és már önti is rögtön neki a kávét, mert számított rá, hogy az is kelleni fog, így az étellel elkészítette. Utána figyel és követi Deyt, ha esetleg kell valami, kéznél legyen. Ahogy az ajtóhoz ér, Konto meg áll tőle úgy egy méter távolságban.* - Szükség van még valamire? *kérdezi meg, mivel látja, hogy gazdája még tétovázik.*
|
- Jó reggelt. - köszönti a macskát, amikor a konyhába ér. A ruhája elég rendezetlen, a haja kócos, az arca nyúzott. Körülbelül úgy fest, mint egy rosszul öltözött zombi. - Egy jó erős kávét is kérek. - mondja, azzal lezuhan az asztalhoz, hogy megegye a kész ételt. - Ma próbálok korábban jönni. Unom már, hogy nyolc órára vagyok felvéve, de olykor tizenkettőt is lehúzok, vagy többet. - folytatja. Miután befalta a reggelit és lehúzta a kávét, amit kapott, még megfésülködik, rendbe rakja magát, aztán megáll az ajtóban és toporog. - Kulcs, telefon, iratok, ... megvagyok. - mondja magának, de még mindig nem tud elindulni valamiért.
|
*Ahogy Dey elhagyja a szobát, lehúzza a fejéről a takarót és a hasára fordul. Átkarolva a párnáját kezd azon gondolkozni, hogy ússza meg a kidobást. Úgy gondolja előző cselekedete egy lépéssel közelebb juttatta ahhoz, hogy elkerüljön a házból. Csak olyan hajnali háromkor sikerült elaludni, ám még Dey ébresztője előtt kelt fel. Átöltözött és már ment is a konyhába, hogy gazdájának kész legyen a reggelije amiből erőt meríthet majd a napra.*
|
Megérti az elutasítást, úgyhogy elengedi a kandúrt. Bármi is ütött belé, nem csinálhatja ezt tovább. Még a végén megrémíti Kontot. Ő már szinte fél magától. Nem érti a saját viselkedését. Hogy miért akart hirtelen ennyire jót tenni ezzel a macskagyerekkel. Nem lát rá logikus magyarázatot. - Sajnálom. - mondja csendesen neki, azzal feláll az ágyról. Csak nézi a fiút, bár már nem lát belőle semmit, csak a takaróját. Nem búcsúzik el tőle újra, hanem ott hagyja és visszatér az ágyába. Forgolódik, tépelődik, végül a fáradtság erőt vesz rajta. A reggeli óracsörgésnél első gondolata, hogy beteget jelent. De ennél a munkánál még ezt sem teheti meg, úgyhogy nyúzottan, bicegve kezd készülődni a munkába.
|
*Meglepi ahogy Dey felrántja. Meglepetten néz rá és lecsapott fülekkel kicsit zavartan és talán nagyon kicsi félelemmel is nézi gazdáját, mivel így még nem viselkedett vele a két év alatt.* - Nem kell... *utasítja vissza halkan az ajánlatot. Úgy gondolja, hogy ha bármit kérne akkor Dey terhére lenne, hiszen épp elég neki a munkája. Elfordítja a fejét és lesütött szemekkel néz egy pontot, aztán egy hirtelen indulat miatt visszafekszik és magára rántja a takarót, egész a feje tetejéig.* - Menjen aludni, mert holnap dolgozik....
|
Felbosszantja ez az engedelmes válasz. Mindkét kezével megragadja a srác vállát és ülőhelyzetbe emeli. - Az istenit, Konto! Érző lény vagy! - fakad ki félhangosan. - Ne csinálj úgy, mintha másból sem állna az életed, csak a kötelességedből! - mondja neki dühösen. - Néha beszélgethetnénk. Biztos van olyan kérdésed, amit feltennél. Vagy olyan téma, ami érdekel. Itt nincs sok minden, de ha szeretnéd, könyvet hozok neked a könyvtárból! - ajánla fel szinte hevesen. - Nem akarom, hogy begyöpösödött lény legyél. Érző lény vagy, nem egy háztartási gépezet. - magyarázza neki.
|
* Mire a gazdája felér, már valóban csak egy hajszál választotta el attól, hogy aludjon, ám amint Dey leült az ágyra felriadt, de ez csak egy rezzenésben mutatkozott meg. Óvatosan felül és ismét lecsapja a füleit.* - Igen is... Sajnálom... *mondja halkan, igyekezve elkerülni az férfi pillantásait.* - Én?... A csirkékkel foglalkozom... takarítok.. és amit kapok még feladatnak legjobb tudásom szerint elvégzem... *válaszol halkan, de azt a részt már elhallgatja, hogy a napból jó néhány órát tájkép rajzolással tölt, ahogy azt is, hogy áramot pazarolva zenét is szokott hallgatni. Úgy gondolja ha Dey ezeket megtudja nem lesz jó vége. Talán kiteszi.*
|
Persze a sötétben, amikor nem lát, kiélesedik az ő hallása is. Ugyan a kandúr nagyon halk, amikor elevickél a fürdőig, hogy megnézze, mi maradt a lábából, meglátja az inget, amiből csöpög a víz. Morogva az orra alatt megy át Kontohoz. Benyit hozzá, majd leül az ágyára és kitapogatja a kandúrt. - Nem azért beszélek neked, hogy te kijátssz engem. - mondja szigorúan. - Két éve megosztom veled a lakásom és az életem. Fontos, hogy szófogadó légy, de nem egy húsvér robotot akarok nevelni belőled. Légy engedelmes, bízd rám, amit kell. Ennyi. Értve vagyok? - kérdezi komolyan. - Lehet, hogy nem vagyunk egy rangszinten, ettől te még egy gyerek vagy. Éjszaka ágyban a helyed. Nem vagyok egy magatehetetlen ember, s vannak dolgok, amik megvárnak. Egyébként is. - vált kicsit. - Mit csinálsz te napközben?
|
*A munka meghozta a sikert.* - Tiszta! *mondja elégedetten s ez után hallja a gazdájának a hangját. Azonnal lelapítja füleit, gyorsan kiakasztja a ruhát, lekapcsolja a helységben a villanyt és kioson onnan. A sötétség miatt Dey így nem veheti észre, ahogy átsuhan a helységeken, egész a szobájáig. Azonnal be is megy, becsukja az ajtót és lefekszik az ágyba, úgy téve mint aki békésen alszik.*
|
Dey nagyon fülel. A gondolatai teljesen elborították az agyát, felkel, hogy megnézze, a kandúr visszament-e a szobájába. Lopakodik, alig neszel, de mikor nem látja ott, a sötétben keresőútra indul. Belerúg valamibe, ami elég rosszul érinti. Feljajdul, szívja a fogát, de nem adja fel. - Hol vagy? - kérdezi, mivel nem akar tovább mászkálni a lakásban.
|
*Lelkesen folytatja a munkát, mikor meghallja Dey hangját. Hirtelen jött, így kicsit összerezzen.* - Igen is. *feleli, bár nem olyan hangosan és azzal ismét ránéz az ingre.* - Még mindig... *nézi a már jócskán halványodott foltot. Bár gazdája azt mondta menjen aludni, ő mégis folytatja a szabadkézi tisztítást, most még csöndesebben, hogy ne lehessen hallani, hogy tevékenykedik.*
|
Nem látta a mosolyt, így fogalma sincs, megbántotta-e Kontot, vagy egyetalán felfogott-e bármit abból, amit neki mondott. Dey gyötrő gondolatokkal bámulja a takarója fedezékéből a plafont. Motoszkálást hall aztán, s elcsodálkozik. - Menj aludni! - kiabál. - Ráér holnap, bármit is csinálsz! Az este alvásra van! - folytatja. Persze nem haragos, egyszerűen csak nem akarja, hogy a kölyök éjszakába nyúlóan dolgozzon. Mit csinál holnap, nézi a falat? Na nem, aludjon most!
|
*Kicsit furcsálva nézi gazdáját, továbbra is azon gondolkozva, most ki fogja-e dobni, de mikor azt mondja hasznos az, mint valami futótűz égeti ki előző gondolatait és elmosolyodva néz gazdája után. * - Jó éjszakát.*köszön el ismét, majd becsukja az ajtót. Kicsit áll, örülve annak, hogy hasznát veszik, aztán eszébe jut az ing. Azonnal viharzik is ki a szobából és megnézi a ruhát.* - Még nem jött ki belőle teljesen, a folt. *állapítja meg lecsapva a füleit, majd azok ismét felpattannak és már kezdi is elölről a fehérítést. Nem mintha nem lenne még tiszta munkaruhája Deynek, de mégis eltökélte, kitisztítja, hogy reggelre ez is használható lehessen.*
|
Felsóhajt. - Hát jó. - mondja. Kilép a szobából, de még utoljára megnézi a macskafiút. - Örülök. Hasznos vagy. - teszi hozzá, de aztán amikor elfordul, már korholja is magát. ~ Hasznos?! Mintha egy tárgy lenne! Dey, hogy lehetsz ilyen hülye?! ~ szinte kiabál gondolatban magával. Visszanéz a válla felett. - Jó... jó éjt! - köszön el gyorsan, mielőtt még több sületlenséget mond. Olyan gyorsan kerül vissza az ágyába, mintha villám hajtotta volna és a nyakáig húzza a takarót. ~ Mi a franc...? Nem értem. Mi ütött belém? Ilyen baromságokat már... Dey, szedd össze magad! Rég aludnod kéne, holnap munka. ~ magyarázza gondolatban.
|
*Meglepi a gazdája összes szava. Értetlenül pislog rá, még a magyarázat után is. Nem tudja mit gondoljon. Rengeteg dolog megfordul a fejében, többek között az is, hogy talán ez csak valami szöveg és Dey ki akarja tenni a házból, mert valamit nem jól csinált. Ugyan nem ilyennek ismerte meg a gazdáját, mégis nem hagyja nyugodni a gondolat.* - Én.. szeretek itt lakni... *mondja végül ezeket a szavakat, füleit ismét lecsapva, szemeit lesütve és a földre pillantva. Közben egyre inkább az jár a fejében, hogy Dey ki fogja rakni amiért rá akart támadni Kinora, vagy valami más miatt.*
|
Ez a túlzott engedelmesség csak most tűnik fel neki. Magára emlékezteti az étteremben nyújtottak alapján. Márpedig tudja, hiába teper gőzerővel, sosem lesz ott főmufti, nem fog nőni a fizetése, nem kap majd több megbecsülést. Akkor miért nem hagyja ott? Nem meri. Ahogy ez a macska sem merheti őt elhagyni. Megszólalt a lelkiismerete. - Konto... jól bánok én veled? - kérdezi. - Te mindig csak a kötelességeiddel törődsz. Ez így neked jól van? - kérdezi bizonytalanul. - Én hazajövök és kérdezés nélkül morgom a fejednek a napi problémáim, de téged még nem hallottalak panaszkodni. - teszi hozzá, hogy értse a fiú, miért kérdez ilyen furákat az éjszaka közepén.
|
- Nekem? *pislog párat meglepetten* - Nincs... *válaszol végül halkan, ahogy mindig is beszél, majd figyelmesen hallgatja gazdája szavait* - Igen is. *bólint rá, majd azonnal folytatja kicsit elmosolyodva* - Megjegyeztem. *mondja, majd kicsit elgondolkozik.* - Nincs semmi amit meg kell még tennem? *kérdezi meg, hátha akad még valami amit Dey szeretné, ha elvégezné, vagy már meg kellett volna, csak elfelejtette.*
|
[130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
