|
Témaindító hozzászólás
|
2010.06.12. 22:44 - |
A Blaise család háza nagy és tágas, nem is csoda hiszen hatan élnek benne.... kedves család és szeretik egymást, mindig kitartanak egymás mellett.
|
[94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
- Ha Ha Ha... *tagolja komoran majd flnevet* - Remek! Lesz bőven mit ennünk! *pakolgatja befelé a táskába a szendvicseket...* - Te Maho... nem szóltál hogy egy hétre akarsz menni... *és ismét felnevet* - Na jó.... majd megpróbálom mindet betömni! *és evvel megtaszítgatja egy kicsit a zsákot* - Ezaz... belefért.... indulhatunk is! *kiállt fel majd megindul az ajtó felé*
|
*A kandúr szorgosan gyártotta a szendvicseket, szinte oda sem figyelt, mert cska arra tudott gondolni, hogy hamarosan csak kettesben lehetnek egy tökéletes helyen. Hirtelen megszólalt mögötte gazdája, s ezzel kizökkent árbárndozásaiból.* - Remek, már azt hittem nekem kell megkeresnem őket. *incselkedett egy ravasz mosollyal* - Azt hiszem túl jól. *nevetett fel, amikor észre vette a hatalmas szendvics tömeget maga előtt. * - Szerinted 10 barab elég lesz?
|
- Remek! Akkor keresek egy pokrócot! *mondja még mindig fülig érő szájjal, majd megindul egy pokrócot keresni, fel kutatja az egész házat, mire végre talál egyet ami tetszik a szemének*- Ez tökéletes lesz! *ujjong magának, majd előkotorja a hátizsákját is, amibe szépen beleteszi a pokrócot, majd ismét lenyargal a konyhába* - Azt hiszem mindent találtam! *nyitja ki a hűtőt és kivesz két flakonnyi ásványvizet* - Azt hiszem ennyi elég is lesz.... nos... úgy tűnik.... hogy már csak a szendvicek hinyoznak, hogy haladsz?*érdeklődik*
|
*Maho szeme azonnal felcsillant a remek ötletre, hiszen már nagyon rég óta nem voltak együtt sehol sem. Iagzából még csak kettesben sem voltak, mert Rapunze mindig tanult.* - Persze, hogy szeretném! Csodás ötlet Unze. Akkor én készítek útravalót, te pedig addig keress egy pokrócot. *S már neki is látott a szendvicshadsereg elkészítésének. Boldogság öntötte el a kandúr szívét Rapunze lelkesedésétől, örült, hogy gazdája boldog. Hiszen az évek során rájött, hogy többet érez a fiú iránt, puszta hűségtől és barátságtól. Kedvelte őt, nagyon is, és bármennyire is akart volna többet, nem mert soha olyat tenni, vagy mondani, amivel Rapunze tudtára adta volna vaklódi érzéseit. Pedig az éjszaka leple alatt hányszor hintet csókot az alvó Rapunze szájára, hányszor simogatta a haját, érinthette a puha bőrét. *
|
- Rendben mit szólnál.... ha elmennénk érintetlen felé? Ott általában nem sok az ember... szerintem jó lenne... csinálhatnánk szendviceket is olyan lenne mint egy kiseb kirándulás, akár pokrócot is vihetünK! *teljesen beleéli magát a dologba* - Persze ha te is szeretnéd... nem gond ha nem akkor egy sima séta is megteszi! *mondja mosolyogva*
|
*A kandúr megsajnálta gazdáját, hiszen ő is tanusíthatja, hogy amióta csak elkezdődött a tanév, nem látni mást, csak hogy Rapunze tanul és tanul és... még mindig csak tanul.* - A séta megfelel, de csak egy nyugodtabb környéket válasszunk... *felelte egy szerényke mosollyal, mert észre vette, hogy a fiú őt nézi. Kezdte úgy érezni magát, mint egy amőba a tudós mikroszkópja alatt. Zavartan mosolygott, s inkább kérdezett, de nem nézett a fiú szemébe.* - Mikor indulunk?
|
- De ha gondolod... elmehetünk bárhova... olyan rég mentünk már... folyton csak tanulok, szinte semmiféle életem sincs... nem is értem, hogy hogyan bírom ezt... amúgy meg még jó hogy te legalább fiú vagy, a három nővérem és anyum közt meg is buggyannék az biztos...és neked különben is mindig sikerül felvidítanod! *mosolyog majd csak nézi a kandúrt, mintha valami különlegeset véne felfedezni rajta, de ez így is van... neki különleges a fiú*
|
*büszkén vette tudomásul, hogy sikerült zavarba hozni Rapunzent, aki vöröslő arccal kezdett neki az ételnek. De végül ő is zavarba jött, amikor gazdája a hajához nyúlt, s elfésülte a gyönyörű arcáról azokat a kósza tincseket. Szerette nézni Rapunze fehér, de ugyan akkor gyönyörű arcát, a szemeit, s mikor alkalma adódott, lopva rá -rá pillantott.* - Rendben, benne vagyok. *felelte gazdája kérdésére, majd miután a tányér üres lett, elvette a fiú elől és elmosta gyorsan.*
|
*Rapunze viszont teljesen elpirul ahogy a macska azt mondja, lányokat megszégyenítő a szépsége* - Nem tudom hogyan néznék ki, de most hogy mondod.... anyu tényleg nem örülne... *sóhajt és nézi az ételt* - Köszi! Nem is tudom mi lenne velem nélküled! *mosolyog őszintén majd hátra simít hajába pár kósza hajtincset, kezébe veszi a kanalat és mer egy kanálnyit a levesből* - Nagyon finom! *dicséri majd lassan mindent szépen elpusztít a tányérból* - Mit szólnál hozzá ha délután elmennénk sétálni... a friss levegő szerintem jót tenne, nagyon fülledt idebent a levegő...
|
*Maho viszonozta gazdája mosolyát* - Igen, már készen van. Azonnal szedek neked* felelte s már ott is volt a tűzhely mellett egy tányérral a kezében. Csak a koppanásra fordult hátra, ami mint kiderül, gazdája feje volt. Végig hallgatta mondandóját, s hangosan kinevette, a wc -s résznél, s miután lenyugodott kicsit, válaszolt.* - Én sem értem, mert bár tény, hogy lányokat megszégyenítő szépséged van, de ez nem feltétlen jelenti azt, hogy te is lány lennél... *mondta, majd a fiú elé tette a tányér gőzölgő levest* - Micsoda? Kigyúrt állat? Hogy néznél ki úgy szerinted? És különben sem hiszem, hogy a szüleid örülnének, ha ki kellene bontaniuk néhány falat, mert a "kigyúrt" fiúk nem fér be az ajtókon. *viccelődött, majd neki támaszkodott a konyhapultnak s nézte gazdáját, ahogy enni kezdett.*
|
*A fiú elmosolyodik ahogy a kandúr megjelenik*- Van valami ebéd? éhen halok.... *a feje az asztalon landol* - Komolyan nem értem miért kell engem minden egyes nap kicsinálni másoknak... Maho tényleg ennyire lányos lennék? Ma majdnem kiküldtek a férfi mosdóból.... avval, hogy "Ez a férfi wc" *utánozza a gúnyos hangot, de egy kicsit ki is figurázza* - Bár lennék valami izmos, kigyúrt állat...
|
Maho csöndesen ücsörög Rapunze szobájában, elgondolkodott kicsit, hogy igazából milyen jó dolga van itt a Balise családnál, hiszen sok más társa csak szenved. De ő szerencsés fajta. Ahogy így elmélkedik egy hang zökkenti ki gondolatmenetéből. Ismerős hang, de még milyen ismerős. Rapunze az, a gazdája. Hirtelen felpattan, majd a hang irányába siet, de mielőtt kilépne az ebédlőbe, megvárja, hogy még egyszer szóljon neki. Szeret vele incselkedni, húzni egy kicsit. S mikor még egyszer elhangzott a kiáltás, belépett, majd gazdája elé állt.
|
*A ház kihalt napközben... Maho valószínüleg egyedül van otthon, mert mindenki vagy iskolában vagy pedig munkában van... először Rapunze ér haza, nagyon megviselt, mindig kikészíti az iskola, már arra is gondolt hogy magántanulónak áll, dehát mégsem teheti azt meg... így csak komoran néz előre... keresgéli merre lehet Maho... de egyenlőre nyomát sem látja* - Maho... megjöttem... *kiálltja, majd leül az ebédlőnél egy székre* - Hol lehet ez a macska?
|
A Blaise család háza nagy és tágas, nem is csoda hiszen hatan élnek benne.... kedves család és szeretik egymást, mindig kitartanak egymás mellett.
|
[94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
