|
Témaindító hozzászólás
|
2010.03.19. 21:04 - |
Itt él a Tomkin testvérpár, két teljesen különböző ember egy házban. |
[385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
Shan nevetett. - Bolond vagy... és nem vagy őszinte, mégis néh fején találod a szöget. - motyorogta, majd miután magára hagyta a férfit a ruhákkal elindult maga is felöltözni. Valóban nem voltak hétköznapi ruhái, a legtöbbje rikító és tömegből kitűnős volt, sugárzott róluk, hogy nem mindennapi férfi viseli őket. Végül talált egy halvány szürkét elrejtve, ami talán megfelelt sofőri tennivalóinak. Forgatta, nézte az anyagot, elgondolkodottés úgy döntött jó lesz. Fehér rojtos ing került alá, egy zsabóval díszitve. Nem tudta eldönteni, hogy vajon túlzás e hozzá. Alulra fekete nadrágot vett, s vissza ment a szobába ahol Augustot hagyta. - Jól áll neked - jegyezte meg. - Szerinted... az enyém nem túl kirívó? Nincs túl sok közönséges holmim...
 |
- Persze - morogta - kielégülve elslattyogsz, aztán már el is feledkeztél rólam.
Érezte, hogy van most valami a levegőben. Félt ettől. Nem bírta a nagy drámai érzelmeket. Nem is akarta leplezni, hogy reméli, Shan nem kezd bele valami szívszaggatóba. Az eszébe juttatná a sofőrt, az apját, a munkáját, mindent. Pedig most olyan jól elvolt. Azért is járt ide... ez volt a kikötő a küzdelmes élet után. Itt nem kellett semmin gondolkoznia, semmit sem éreznie. Mikor ide ért gondolatban, el is tűnődött, hogy nem lehetséges-e az, hogy egy egész kicsit lelketlen. De aztán elhessegette magától az ötletet.
- Kösz.
Csak ennyit mondott. Kiválasztott pár fekete ruhát. Furcsa érzés volt felöltenie őket. Shan adhatott volna a saját gönceiből is, de nem, ő ide vezette. Elképzelte milyen lehetett a férfi, aki őelőtte viselte ezeket a ruhákat.. hasonló, mint Shan. Azt mondta róla, gyönyörű férfi volt. De hogy lehetne valaki gyönyörűbb, mint Shan? Ezen járt a feje, miközben kilépett a szobából.
|
Mikor meglátta, hogy August követi, elnevette magát. - Bocsi.. - vett elő egy tiszta törülközőt a szekrényből. - Oda akartam vinni neked. - Terítette a fejére és kicsit átdörzsölte, szemébe kezdett vissza térni az ismerős, huncut fény. - Nincs olyan stílusú ruhám, ami jó lenne neked. Gyere velem. - vitte át egy másik szobába, de még mielőtt belépett volna pár másodpercig tétován pihentette kezét a kilincsen. Végül benyitott. - Ez a bátyám szobája volt. Hasonló lehet a méretetek és neki voltak olyan göncei, amiket te is hordani szoktál. Mindig felfrissíttetem a ruhákat, szóval frissen mosottak. Mindig úgy gondoltam, tartozom neki annyival, hogy rendben tartom... bár a halál ölelésében már úgysincs rá szüksége. - rántott vállat. - Viszont szerencsére bármelyik közül választhatsz. - nézett a férfire s kinyitotta neki a szekrényt. - Parancsolj. Addig én is átöltözöm. - ha a férfi nem beszélt már hozzá avgy nem állította meg, átment a saját szobájába és átöltözött.
|
~ Azzal csinálom, akivel csak akarom~ gondolta a férfi, de nem mondta ki. Azért ennyire nem lehetett antiromantikus.
Ha kellettek Shannak az ilyen képzetek, hát hadd higgye, hogy így van.
A férfi egyik pillanatról a másikra otthagyta őt. Cseperegve lépett ki ő is. Olyan más volt most Shan. August nem értette, mi történt vele. De nem is foglalkozott vele sokáig. Inkább azon bosszankodott, hogy ő nem kapott friss ruhát. Nem szívesen húzta volna vissza azt, amiben még a kandúrral játszott. Elindult Shan után, követelt magának valami göncöt.
|
Shan még egy kicsit kába, kissé megrészegedett volt, de erőt vett magán és ő is megáztatta arcát, hogy elméje kicsit kitisztuljon. Szokatlanul csendes volt, valójában még mindig nem tért magához, szíve hevesen dobogott, lüktetett. - Rendben, meglátod remek sofőröd leszek... - fogott August állára. - Te se... te se csinálhatod mással... - súgta a fülébe, majd hirtelen kilépett a zuhany alól, magára terített egy törölközőt és elindult átöltözni. A gondolatok a fejében azonban mlg mindig nem hagyták lenyugodni, úgy érezte elvész ebben az új, idegen érzésben. Sírni szeretett volna, de ahhoz túlságosan is jó érzés járta át a lelkét.
|
Kéjelegve figyelte az apró remegéseket. Imádta nézni, ahogy Shan élvezete betetőzik... ennél jobban már csak a nyögéseit szerette.
Hagyta magát lehúzni, megcsókolni, s ő is hevesen csókolt vissza.
Eszébe jutottak Shan szavai, ahogy alkudozott vele. Annyira próbáltak egymás fölébe kerekedni, és folyton túllicitálni a másikat. Nem gondolta Shanről, hogy bármi is történhetne, ami ezen a hozzáállásán változtathatna. Hiába követlene ő bármit, Shan elintézné, hogy ő maga jöjjön ki abból jól. De most ez sem érdekelte.
- Mindennek ára van - szólt rekedten. - Ennek is megvolt a maga ára.
Feltápászkodot, arcát a zuhanyrózsa felé fordította, ázott a forró vízben.
- Öltözz, megyünk. Remélem jól vezetsz. Nekem a legjobb sofőr kell.
|
Shan teste szinte ringatózott, átjárta a gyönyör olyannyira, hogy már lábai is remegni kezdtek, a lélegzetvétele egyre gyorsabbá vált, lehunyta szemét ahogy egyre inkább átjárta az érzés, a levegő egyszercsak benn akadt, s hangos nyögés keretében engedte csak útjára testnedveit. Miután elélvezett lejebb csúszott a csempe vonalán, pihegett, de szemét még képtelen volt kinyitni. Fáradtnak érezte magát, mégis energikusnak. Ahogy kinyitotta szemét és kicsit erőre kapott, magához húzta Augustot és szenvedélyes csókban részesítette. Érezte a bensőjében, hogy egyre inkább szerelmes, elkápráztatja ez a férfi, nagyon.
|
Igazán tetszett neki Shan ebben a helyzetben. Meg is fogadta magában, gyakran fogja leszopni, hogyha az ilyen szép látvánnyal meg hanghatásokkal jár. Odavolt érte. Bolondult a férfi pillantásáért, amit átjárt az élvezet, a testéért, ami részeg volt már a gyönyörtől. És magát is szerette ebben a szituációban, hogy ilyen finom érzéseket tud előcsalni másból. Ütemesen mozgott, nyalogatta, csókolgatta, szívta és szopta Shan szerszámát, kezével a combját simogatta. A bőrét is olyan jó volt érezni, az illatát... és itt lenni vele, a házában, mint először. Egész romantikusnak élte meg, hogy kétszer ugyanazzal az emberrel dug. Meg is tett mindent, hogy fantasztikus élmény legyen belőle.
|
Shan nem felelt, nem szerette feszegetni a múltat és a rossz emlékeket. Csak élvezni akarta a férfit, semmi másra nem vágyott.
- Huh? - meglepte August válasza, még egyetlen férfi sem utasította el az ajánlatát. ~ Tényleg... annyira más... - próbálta egyenletesen, szinten tartani lélegzetvételét, de ez nehezebb feladatnak bizonyut, mint gondolta. Megkapaszkodott a csempében, arca kipirult, az hogy August leszopja, sokat jelentett számára. Többet talán, mint bármi... bárhogy is gondolt bele, mindig csak ő szopott le másokat, majd azok megdugták, mit sem foglaozva az ő előkészítésével. Végig pörgette az emlékeket de nem talált benne hasonló jeleneteket... vagy lehet, hogy csak nem emlékezett rájuk... az érzés viszont vissza rángatta a jelenbe, intenzíven reagált, talán túlságosan is. Az arca és a tekintete is tejesen megváltozott, átalakult, mindaddig míg már képtelen volt kontrollálni, csak édesen nyögdécselt, már már annyira élvezte,hogy tartani is neház volt magát.
|
- Durva sztori lehet - mormogta August.
Tetszett neki, hogy Shan látszólag átveszi az irányítást. Mellette elengedhette magát, lehetett önmaga, minden sötétségével együtt. Semmilyen vágyát nem kellett titkolnia, szégyellnie, mert Shan úgyis mindnél tudott vadabbat mutatni. Ezt rettentően élvezte benne.
Remegő testtel állt a zuhanyban, kapkodta a levegőt. A víz zúgása, a gyönyöző cseppek különös atmoszférát teremtettek... s közben Shan mindent kiszívott belőle, az utolsó cseppig. Úgy érezte, a férfi tényleg felfalja őt, s ő boldogan volt a lakoma.
- Valami kibaszott szexgépnek tartasz? - kérdezte pihegve. Rácsapott Shan hátsójára, ez volt a felelet. Maga felé fordította a férfit, nem akarta viszonzás nélkül hagyni. Most ő térdelt le, a szájába vette Shan férfiasságát, s élvezettel szopogatta. Figyelte közben a férfi arcát, a sóhajait. Olyan mesés ajándékot akart adni neki, mint amit ő kapott az imént.
|
- Majd később elmesélem... most nem fontos... - suttogta Shan, majd elvigyorodott. - Valóban? Ezen még vitázhatunk egy darabig... - a víz jól esett a testének, úgy érezte megtisztítja, felszabadítja, körbe öleli. Nem csinálta még zuhanyzóban. szóval ez most még neki is új szituáció volt, bár igen izgató. Addig szopta, nyalogatta, kényeztette Augustot, míg az el nem élvezett, s meg nem ajándékozta őt édes nedűjével. Lenyelte az utolsó cseppig, majd felmagasodott, s megcsókolta a férfit. Vadul, s egyre vadabbul falta ajkait, be akarta kebelezni, soha el nem engedni... de végül mégis szinte szétszakította jakaikat. - Nos... - fordult felé, hátsóját mutatva, s megkapaszkodott a csempében. - Beteszed végre?
|
- Hogy a francba mondhatod azt a testvéredre, hogy gyönyörű? Ez nem normális. Miért kellett vezekelnie?
Hagyta, hogy Shan megharapadálja. Fel-felszisszent a finom élvezetektől.
- Jobb mesterednek? Anyád faszát. Neked kell jobb szolgának lenned, hogy egyáltalán igényt tartsak rád.
Közben megnyitotta a vizet, s felcsapott a gőz. Forró cseppek szántottak végig a mellkasán.
Nem rejtegette az érzéseit, örült, hogy Shan hozzáért, és mégboldogabb lett, mikor a száját is érezhette.
- Látod -susogta - értesz te így is. Csak kéreted magad mindig - lehelte - mint egy kibaszott dáma.
Közben nézte, Shan mit csinál. Gyönyörködött a látványban. A saját farkában, ami eltűnt Shan szépséges ajkai között. És az a nézés... teljesen oda volt érte. Nekidőlt a hideg falnak, miközben a víz végigpergett a testén, s hagyta, hogy Shan eljátsszon vele. Fél keze a férfi fejét fogta, beletúrt a fekete sörénybe. Őt nem kellett irányítani, mint a macskát. Csak jól esett úgy csinálnia, mintha mégis.
|
- Mindig viaskodtunk, midnig veszekedtünk és azt mondta gyűlöl... egyébként gyönyörű férfi volt... - ő maga is levetkőzött,a ruhákat pedig hanyagul hajította ki a fülkéből. - Aztán... mikor betörtek hozzánk a testével védelmezett meg... talán csak így akart kiengesztelni...vagy vezekelni... -emelte meg August fejét, hogy mélyen a szemébe tudjon nézni. - Mondhatjuk így is... - mart a vállába mellkasába, oda ahol érte. - Akkor talán jobb mesteremnek kellene lenned, hogy mindent és mindenemet neked ajándékozam. Uralkodhatnál rajtam kicsit jobban is... hmph... a farkad nagyon izgatott... - ujjai lekúsztak, s végig simítottak a húsdarabon, selymes lágy ujjbegyei szinte égethették Augustot. - Nem vagyok cicus, sokkal jobb vagyok azoknál a korcsoknál... - susogta, majd elvigyorodott. - Szóval azt szeretnéd, hogy leszopjalak? Csak ki kell mondanod... az ujjaim nem elegek ugye? Neked sokkal több kell. - térdelt le hozzá, de még nem vette a szájába, nem akart lemaradni egyetlen kis reakcióról sem, amit a férfi arcán vélhetett felfedezni. Végül kezébe vette a dorongot, de most nem hunyta le a szemét mint első alkalommal, végig látni akarta azt amit kivált belőle. Hamarosan a szájába vette, nem nyalogatta a végét, nem aprózta el, egyenesen a lényegre tért, s gyors tempót diktált, miközben szabad kezével a herékkel játszadozott. Tüzes pillantása csak még inkább olaj lehetett a tűzre.
|
Már gyanakodni kezdett a névre. Az sem nyugtatta meg, hogy Shan a bátyjának nevezi... attól még bármi lehetett ott, Shanből már bármit kinéz.
- Miért? - kérdezte végül egyszerűen.
Ledobálta magáról a ruháit, úgy állt Shan mellé.
- Hozzád mérten volt kicsinyes.
Ahogy Shan játszadozott vele, teste újra bizseregni kezdett, egyre hevesebben. A macska semmi volt ehhez. Egy napon se lehetett említeni őket. De tudta, azért idegesítheti vele Shant.
- Azt hiszed, ez így működik, mi? - kérdezte két sóhaj között, miközben Shan a nyakán nyalt végig. - Hát nem. Te nem parancsolsz fölöttem - közölte hidegen, amennyire a helyzet engedte neki. - Ahogy és amikor én akarom, úgy lesz. Vagy akár mehetek is... ha ennyit nem vagy képes ígérni nekem.
Minden ízében vágyott megmerítkezni Shanben, a susogása, az érintése teljesen feltüzelték.
- Van egy behozhatatlan hátrányod. És azért még az a satnya kis dög is jobb, mint te. Kitalálod mi? Az, hogy nem vagy cicus. Tudom, te utálod őket. De én bírom a fajtájukat. Nem is szoktam emberekkel dugni. Vedd megtiszteltesének. Egyszóval ne hidd, hogy nehéz lenne lemondanom rólad... az a betörő cicus is... milyen szépen szopott. Hát nem? Tudsz te hasonlót? Dehogy tudsz.
És nevetett hozzá. Élvetegen végigmérte Shant. Remélte, ezzel kellően kiprovokálja, hogy úgy igazán felfalja végre.
- Hogy lehetnél a sofőröm, ha egy szűz macska is jobban szop nálad?
|
- Nem baj ha gyűlölsz... - búgta. - ha érzel irántam valamit az már boldoggá tesz. Kicsit hasonlítasz ebben Max-re... a bátyámra. - tette hozzá, még mielőtt azt hiszi, megint egy volt szeretőjéről beszél.
Shan kicsit megilletődött a hangnem váltáson, de csak mosolyogva bemászott a zuhany alá. - Kicsinyes volt... de nagyon élvezetes... nehéz volt visszatartanom magam. A férfi szavai komolyan hangzottak, túl komolyan ahhoz, hogy Shan elhigyje valóban neki címezték őket, berántotta maga mellé Augustot. - Taníts meg... javíts meg... -kérte miközben végig pásztázta ajkát, izgalommal járta át a tudat, hogy Augusthoz tartozzon, de azt is tudta, hogy talán képtelen lesz betartani az ígéretét, ha nem tisztázza azonnal a gondolatait. - Hűséges eszek hozzád August Emery... de meg kell értened, hogy ennek ára van... - nyalt végig a nyakán. - Csinálnod kell velem amikor csak akarom, különben nem fogom tudni türtőztetni magam... és... azt mondtad a sofőröd lehetek, szóval... add nekem ténylegesen azt az állást...- vágyta már nagyon, hogy ajkuk ismét össze érjen, viszont azt is érezte, hogy August még nem végzett vele, mégsem eresztette el, karja szorosan fonódott a férfi köré.
|
- Zseinális vagy. Még ki is fizetted, hogy megbaszott. Jó üzlet, tuti visszajáró vendéged lesz. Te szenny - mondta hidegen, de a szerelmi vallomásra azonnal felkapta a vizet.
- Én meg gyűlöllek - kiáltotta rá.
Mikor Shan már a csempénél volt, és emlékeztette az előbbi eseményekre, mégjobban felbőszült.
- Egy percre se bírod ki, hogy ne emlékeztessel rá.
Most nem kiabált. Nyugodtan, csendesen beszélt, amitől sokkal fenyegetőbbnek hatott.
- Befelé - mutatott a zuhanyfülkére.
Nem játszadozott többé. Shan a tulajdona és bemocskolták. Hát meg kell tisztítani. Komoran nézett a férfira, szilárd elhatározással. A provokáló mondatokat elengedte a füle mellett.
- Ez egy kicsinyes bosszú volt tőlem, elismerem... a macska - mondta hűvösen, nyugodtan - legközelebb, ha mással baszol, ne számíts rá, hogy ennyi lesz csak. Azt már nem úszod meg így. Ilyen könnyen. Akkor muszáj lesz egy életre megértetnem veled... hogy csak velem dughatsz. Csak velem. Csak engem élvezhetsz. Senki mást, soha. Értesz engem? - kérdezte negédesen.
|
- Igen... valójában betörtek ide, valószínűleg elvittéka tárcámat meg minden mást is amit találtak. Valójában... - fogta közre a srác arcát. - mindegy... - ezután már csak hallgatta. - Persze, hogy félre löktem, teljesen kikészítesz... - szívta meg egy kicsit a nyakát, csak épp annyira, hogy foltot hagyjon. - Te roszabb vagy nálam... oylan rossz vagy... őrületbe kergeted az embert... és tudod, hogy mennyire felizgat a mocskos szád... kibaszottul imádlak.. - shan nem aakrt magyarázkodni a telefonszámmal kapcsoaltban, valójában még meg is fenyegette a társaságot, hogy mekaparithassa a számot, majdnem le is csukták érte. - Igen, ocsmány vagyok, gusztustalan, alávaló... - hagyta, hogy a hideg csempének nyomja hátát, felnyögött a harapásra. - Biztosan úgy akarsz megdugni, hogy más élvezetétől ragacsos a seggem? Én nem bánom ha le kell szopjalak azután a macska után... ahogy látom... nem nagyon férsz már el a nadrágodban... - nyelt egyet, már teljesen bevadult a gondolattól is, hogy újra együtt leeht Augustal.
|
Shan alig reagált valamire, pedig úgy szerette volna látni, hogy fájnak neki a szavak. Csak egy mondat volt, amin megakadt. August megszédült egy pillanatra.
- Micsoda? Betörtek? - kérdezett vissza. Nem hitte el, amit hall. Hát ezért kotorászott a macska a fiókokban. Kezdett összeállni neki a kép. Valaki jön, betör, Shan meg rámászik.
- Ugyan mitől más? - kérdezett vissza - éppen te mondod? Aki semminek veszed az embereket? Azt a macskát is hogy letaroltad.
Hangjában egyszerre bújkált vád és elismerés.
- Csak úgy félrelökted. Mintha neki nem lennének érzései. Senki másnak nincsenek, csak neked. Kibaszott drámakirálynő vagy.
Látta, hogy Shan alig bír magával, de csak azért is folytatta.
- Lazán meg lehet szerezni ezeket az elérhetőségeket, ne tettesd már a hülyét! Egyszerűen csak leszartál, mondd azt! Legalább egyenes lennél. De nem, most is ilyen ocsmány vagy. Hihetetlen.
Fintorgott egyet-kettőt Shan romantikus szavain.
- Azt hiszed, ennyi, mi? Hogy meglóbálsz pár szép szót a levegőben, aztán el van felejtve? Azt várhatod. Ígérgetsz össze-vissza. Hányok tőled.
Érezte, hogy nincs más választása, ha Shan cipelni akarja, akkor úgyis viszi. Rosszkedvűen hagyta, hogy a férfi a karjaiba vegye.
- Dehát te ezt imádod. Neked ez a mocsok kell, ebben akarsz élni. Minek mosod le? Ha megtenni nem szégyellted, viselni miért? Élj vele büszkén... a kis szemétdombodon...
Ahogy Shan letette, nekinyomta a férfit a fürdőszoba csempéjének, beleharapott a nyakába. Érezte rajta Gar szagát... de annál jobban marta az ízletes bőrt.
|
Shan hirtelen nem tudta, hogy mégis mit reagáljon le, August szinte csak köpte magából az újabbnál újabb szavakat, az utolsón mégis megakadt... egyszerre érezte magát boldognak és döbbentnek tőle. - Te... tudtad, hogy ők betörtek ide? Mégis honnan? - kérdezte meglepetten végül, de hamar váltott is. - Szóval a szerelmed, mi? A tárgyak csak tárgyak... de egy személy teljesen más.. - Shan most oly ártatlannak tűnt, mint egy bárány, ki a kivégzést várja. Nem szaladt el a bűntetése elől, s valahogy az izgalom helyét átvette egy lüktető érzés a mellkasában. Rég érzett már ilyet, arca egy pillanatra gondterheltnek tűnt miatta. - Próbáltam... úgy csinálsz mintha olyan könnyű lenne megszerezni a számod... de bárhogy is August.. - érezte a hajának illatát, felhevítette, teljesen bele bolondult ebbe az érzésbe. - bárki is érint, vagy mocskol be engem, mindig csak a tiéd leszek, mert téged szeretlek... - duruzsolta a fülébe, végig nyalintott rajta, majd hirtelen felkapta a férfit, igazán ereje teljében volt. - Menjünk fürdeni... tisztítsuk meg egymást a mocsoktól. - ha a sztárocska kapálózott is, nem eresztette el, annak ellenére,hogy a súlytól műlába megroppant kicsit. - Nem eresztelek el többé... soha többé... - vitte el egészen a fürdőig, csak akkor tette le amikor már beért vele. - Fogadjunk, hogy jobban kielégítelek, mint az a kölyök... - mart nyakába, miközben a srác hajába túrt. Érezni akarta, egyre jobban és jobban, megízlelni, bekebelezni, felemészteni... szerette volna megbeszélni a dolgokat, de vágya ismét elhatalmasodott rajta.
|
Gar nem is köszönt el, nem kommentálta a dolgokat. Olyan furcsán mocskosnak tűnt neki Shan, hogy egyszerre vonzotta és taszította őt a férfi. Minden esetre meg volt sértve. Hogy miért nem érte eseng Shan... bár azt nem tudta, mit kezdett volna azzal, hogyha hozzá is ilyen áradó érzésekkel fordul. De ezzel már úgysem kellett foglalkoznia. Kisétált a házból, és ezzel véget ért az ügy. Sietős léptekkel haladt, ahogy szokott, s néha visszapillantott, megvan-e még a macskája. Az arcáról nem lehetett leolvasni róla, mit gondol Fereenről.
August még mindig meg volt lepődve Shan reakcióin, de már kezdte felvenni az ő ritmusát, és érteni az ő nyelvét. Nem is rökönyödött meg annyira, mint amennyire pár napja tette volna. Ezek a forrongó érzések Shannal járnak. És ő éppen ezért jött ide.
- Ez nem féltékenység - közölte teljesen komolyan, tárgyilagosan - ha valaki beleül a székedbe, ami a te széked... az féltékenység? Már hogy volna, az a te tulajdonod, ne nyúlkáljon senki hozzá! Ha valaki feltöri a kocsidat, az féltékenység? Már hogy a picsába lenne az?! Ha valaki betör a házadba és megbassza a szerelmedet, az féltékenység?! - tört ki belőle egyre haragosabban, szeme szikrákat szórt. Nem is tudta, hogy ráhibázott a lényegre. Azt meg fel sem fogta, hogy a szerelmének nevezt Shant, csak kiabált vele tovább.
- Aha, magányos voltál, hát akkor ülj bele valakibe, tényleg, ez a megoldás - hevesen gesztikulált közben, ha Shan közeledett, fenyegetően hadonászott a kezével. - az meg eszedbe nem jutott, hogy felhívj, felkeress, vagy bármi! Nem. Te fasz.
A kérdésre megint felcsattant, kiújult erővel.
- Már meggondoltam magam! Az akkor volt! És már semmi közöd hozzá!
Bántani akarta Shant, olyan nagyon... a keze megint a torkához szaladt, aztán lejjebb csúszott, a mellkasának feszült, a körmei belemélyedtek, de ahogy érezte az izmait, a testét, el is gyengült. Azt nem volt hajlandó kihallani Shan szavaiból, hogy talán igaz érzései is lehetnek. El volt foglalva azzal, hogy visszaszerezze uralmát az események felett. Hányingere volt attól, hogy emberek ilyesmiket tehetnek... olyasmiket, amibe ő nem egyezett bele, és úgy használhatják a testüket, ahogy csak akarják. Egyes egyedül ő akart rendelekzni Shan teste felett.
/Garley és Fereen folyt.köv.: Ru város > Garley Reyo háza/
|
[385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
