|
Témaindító hozzászólás
|
2010.03.15. 20:46 - |
Ebben a villában egy félvér és egy acskalény tartózkodik általában, gazdájuk ritkán jár haza.
|
[172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
-Oh..*nyögi a lány félbehagyván a mozdulatot..lassan hátrafordul, végtelenül szégyelli jelen pillanatban magát a férfi előtt, akinek mégcsak a nevét sem tudja..mégis, olyan lehetőséget kínál neki, mit egész életében kívánt, de amit ha elfogad, beleegyezik abba, hogy ő csak egy egyszerű hazudozó, kobór, ingyenélő, semmire sem kellő macska, aki az elveit is egy szempillantás alatt porba dönti, hogyha egy falat ételt ígérnek érte cserébe..lesüti a szemeit, mintha nyitott könyv volna a rejtélyes fickó előtt, nem bírja ezt a kiszolgáltatottságot.. aztán Fruira pillant, valamiféle bíztatást remélve..*-köszönöm uram.. *motyogja végül lesunyt fülekkel, érzi, hogy ettől a pillanattól egy életre adósa lesz gazdájának.. nem csak azért, mert nem mószerolta be, mint tulajdonos nélküli macskalényt.. s hogy etetné.. hogy befogadná.. hanem leginkább mert megadta azt az esélyt, hogy Miani azzal a különleges lánnyal lehessen.. kire csak egy pillantást vetett, s már tudta, egész életében őt kell néznie.. azt a csodálatos lényt..*
|
-Volna kedved ennél a háznál maradni?*dől hátra a kanapén, hangjában elégedettséggel* -Márha a kedves kitalált... khm.. gazdád is bele egyezik. *teszi hozzá enyhén gúnyos mosollyal* -Gondolom nem kellemes dolog egyedül járni a világot... Frui pedig egymagában van szinte mindig itt. Talán neki is jót tenne a társaság. Szóval mit mondasz? *kérdezi mostmár letörölve arcáról a mosolyt, de még mindig zavaróan mindent tudó hangon.*
|
-Az eddigi gazdnám neve Alphus Lerona *vágja rá a rég megszokott álnevet* -de ha az úr nem hiszi amit mondok, én igazán nem szándékozom az idejét rabolni..*sóhajtja, egy megfáradt macska látszatát keltve, akinek mát elege van a folytonos bizonygatásában az igazságának..érzi velejéig hatolni az égető szempárt, mégsem rezdül egy arcizma sem, mi elárulhatná..bár elég határozott egyén a férfiú, úgyis tudja, hogy nincs gazdája, ráadásul még hazudik is..egy rendőrnek.. csodás kilátások..* -ismételten köszönöm a hozzám való jóságuk *biccent, s a kilincs felé nyúl*
|
-Nos rendben.*kezdi határozottan* -Ha van van gazdád, mond a nevét és a címét. *folytatja ugyan olyan határozottan, mostmár kihúzva magát. Szemei közben valami fura csillogást áraztottak, olyat, ami szinte átlát az eféle piti hazudságokon. Komolyan figyelte az idegen macskalényt.*
|
-Félreért, uram.. *visszakozik gyorsan a lány* -éppen, hogy ellenkezőleg, kettő is..*nem szeretett hazudni, de az emberekkel való vak bizalomnak súlyos ára volt, azt pedig Miani nem válalhatta..*-honnan gondolja az úr, hogy első szavammal félre akarom vezetni? *kérdezi valamiféle csalódottsággal a hangjában, noha a férfi gyanakvása jogos volt*
|
*végig pillant a lányon, majd a kanapéhoz lépdel leül sóhajt egyet és ismét megszólal*-Ezt azt hiszem vehetem egy burkolt "Nincs gazdám"-nak is. Nem félsz, hogy elkapnak? *kérdezi komolyan, de mégis kicsit érdeklődő hangsúllyal, közzben a térdére könyököl, kezét összekulcsolja és fejét rátámasztja.*-Gondolom a következményekkel tisztában vagy.
|
*A macska tétován nézi a másikat, míg az köddé vált a lépcsőnél türelmesen várja, szeretett volna rendesen elköszönni tőle, nem csak így kutyafuttába..mikor Frui visszatér, szavaira még reagálni sincs ideje, közbevág a férfi, kivel Miani titkon remélte a találkozás elkerülését*-Miani a nevem *mutatkozik be illendően, kissé megrettenve a tulajdonos modorától*-köszönöm szépen a vendéglátást*hajol meg, a gazdáról való kérdést már várta..nincs olyan szerencséje, hogy ne kelljen egyszer is kézzel-lábbal elmagyarázgatnia valami sületlenséget, amit helyben talált ki..*-éppen folyamatban vagyok egy másik emberhez való áthelyezésben..*feleli*
|
-Nem mindjárt. *szólal meg normális hangon a lépcső aljában megállva*-Hm? Hát te még itt vagy? *pillant a távozni készülődő lányra és lassan oda sétál hozzá*-Téged honnan szalajtottak?*kérdezi alaposabban megnézve a lányt*-Ki a gazdád?
|
*Mielőtt a macska kiment volna egy erősen fülsértő hang törte meg a ház békés csöndjét. Frui azonnal gazdája kabátjához sietett és kiemelte annak zsebéből a telefont, ami a hengot adta.*
-Egy pillanat... *mondta, majd a tárgyal a kezében felsietett a lépcsőn. Nem sokkal ezután nyugodt léptekkel, enyhén döbbent tekintettel sétált le. Mikor leért a másik lányra pillantott.*-Mindjárt lejön....*nyögte ki*
|
-Az érdekes munka..akkor bizonyára egy talpig becsületes ember *gondolkozik* -hát akkor.. azt hiszem ideje mennem, így is túl sokat voltam itt, de megmondtam.. viszonozni fogom, úgyhogy a környéken leszek..*jelenti a másiknak* -biztos megtalálsz..és addig nem megyek el úgy sem, míg a lelkiismeretem nem engedi *biztosítja Fruit afelől, hogy nagyon is komolyan gondolta, s számíthat rá*- köszönök szépen mindent *biccent, s az ajtó felé veszi az irányt*
|
-Rendőr főnök *vágja rá a választ, közben a lépcső felé mélázva. Erősen gondolkozott azon, hogy vajon hogy lesz a folytatása az egésznek. Nem tudta, hogy gazdája hogy fog ahoz viszonyulni, hogy vendégük még itt tartozkodik és kicsit aggódott is miatta. Kicst idegesen, vagy inkább izgatottan pillantott hol az órára, hol a lépcsőre.*
|
-Mit dolgozik a gazdád? *kíváncsiskodik*-már régóta portyázom egyedül..és még soha senki nem hívott be magához, és csinált nekem enni..*tűnődik elmélázva*-ha így történt volna, nem itt lennék.. hanem az első ilyen háznál..és csodálnám e percben is az illetőt *nézi, nézi szelíden gyönyörködve a foltos macskát*-feltéve.. ha az hagyja magát..*sóhajtja, le nem véve tekintetét egy percig sem Fruiról..megbabonázta egész lényét, aurája jólesőn simogatta az övét, mint egy biztonságos, meleg hely, mit otthonának nevezhet az ember..imádta ahogy a macska mozog, imádta, ahogy beszél, és imádta azt is, ahogy lélegzik..mégsem merte átadni magát az érzésnek, hisz ő itt vendég, s csak ideig-óráig láthatja a lányt..azután el kell felejtenie.. de ekkor már jól tudta, hogy ez lehetetlen többé..*
|
-Ugyan még hagynom kéne, de azt hiszem fél órán belül felkeltem... *gondolkozik el a lány ismét az órát figyelve*
|
-Na de..nah..*néz a mancsai közül kivándorló porcelán után* -addig úgysem mehetek el, míg nem viszonozom.. ha engednél dolgozni, máris letudnád ezt az ügyet.. így viszont el kell viselned, míg kitalálsz valamit *sietve elmossa az evőeszközöket is, még mielőtt a másik kivehetné a kezéből* -mikor kell ébresztened? *érdeklődik*
|
-Ne fáradj. Te most itt vendég vagy. *mondja, közben kiveszi a lány kezéből a tálat és folytatja annak elmosását* - Mellesleg nem rabolog az időmet... Csak majd ébresztenem kell Kibishii úrat. *teszi hozzá mosolyogva, majd eltörölgeti a tálat és gondosan elpakolja*
|
-Kérlek.. boldoggá tennél vele, ha megengednéd *sóhajtja*- nehéz lehet neked.. de én nem fogom tovább nehezíteni a dolgod, és nem foglak kihasználni *kapja be az utolsó falatokat* -rabolom az idődet? *kérdi szégyenlős szelíden, látva az órára való pillogást, majd miután befejezte az étkezést, megköszöni szépen a fáradtságot, feláll, s célba veszi a mosogatót, ha a másik nem állítja meg ebben*-régen voltak már ilyen kedvesek hozzám..*susogja csak úgy magának, míg megnyitja a csapot, s surolni kezdi a tálat*
|
-Azzal ne fáradj... Már hozzá szoktam, hogy mindig én csinálom. *mosolyog tovább, közben néha néha az órára pillant*
|
-Nem szokásom hazudni *köti ki* -te nem is eszel? *kérdi* -rossz érzés, hogy csak miattam fáradtál ennyit.. legalább a mosogatást majd én csinálhatom? *ajánlkozik két harapás között*
|
-Ne túlozz... De azért köszönöm. *mosolyogja, közben farkát büszkén lengeti*
|
-Oh, szabad? *kérdi, mintha nem miatta lett volna elkészítve az egész...*-köszönöm *mosolyintja el magát a lányra, vele szemben leül az asztalhoz, kezébe veszi a díszes evőeszközöket, s lassan falatozni kezd* -isteni.. sosem ettem még finomabbat *jelenti elismerően az első harapás után*
|
[172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
