|
Témaindító hozzászólás
|
2010.03.12. 14:02 - |
Ez Kyo otthona. Ritkán jár haza, általában Jigsawra hagyja a házimunkát és a ház felügyeletét. Nem szereti, ha idegenek járnak a házában, ezért ritkán fogad vendégeket, akkor is inkább Andrew és Blasko jön hozzá. |
[229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
Kyoval már nem ilyen egyszerű bánni, a szemüveges férfinak kell egy kicsit rángatnia és szólongatnia, hogy magához térjen. - Dolgod van a cégnél, ne felejtsd el. Fel kell kelned, némi reggelit magadhoz venned, majd dolgozni menned. Yooo, hallasz engem? - magyaráz neki félhangosan Andrew, aztán úgy dönt, komolyra veszi a figurát, s lehúzza a férfiről a takarót. - Ébresztő!
- Menj a Pokolba!
- Ezer örömmel, ha velem tartasz.
- Kapd be!
- Köszi, de kihagyom. Ha nő lennél, nem tiltakoznék, de mivel nem vagy, hiába ajánlgatod magad.
- Menj a picsába! - morog Kyo.
- Mutasd az utat, hogy merre van. Menj előre!
- Na húzzál el! - ül fel a hosszú hajú férfi.
- Na végre. - vigyorodik el Andrew. Most ébredt fel igazán Kyo, így hát neki végre ideje a dolgára mennie. - Jó reggelt.
- 'reggelt. - mondja morcosan Kyouzenkyo, azzal visszadől az ágyba. Mire kikel onnan, Andrew már lent a konyhában falatozik. Kócosan és nyúzottan leül a konyhaasztalhoz. - Te tényleg azt mondtad, ha nő lennék, nem tiltakoznál?
- Ha te tényleg azt mondtad, hogy kapjam be, akkor igen. - incselkedik vele Andrew.
- Egy kávét, légy szíves. - mondja normál hangnemben Jigsawnak a ház ura. - Anyám fapapucsa, te tényleg hülye vagy.
- Nem kevésbé nálad.
- Inkább egyél!
- Neked is kéne.
- Sose tudod, hol a határ.
- Mindig az enyém az utolsó szó. - viccelődik tovább Kyoval. Persze bosszantja is a hosszúhajú férfit, de nem törődik vele, hogy megy annak fel a pumpa a fejében, szereti ezt csinálni. - Egyébként nem akarsz nő lenni?
- Mi van?! - réved ki félig az álmából Yo.
- Oké, szóval nem.
- Ha nem akarod, hogy kidobjalak az otthonomból, ne kérdezz és mondj hülyeségeket.
- Kár. Ma nagyon bennem van pedig.
- Veszem észre. - morog Kyo.
 
|
- Jó reggelt... *köszönti ő is Andrewt, majd bólint neki és megindul a konyha felé... kiönti a kávét és előkészíti az asztalra a reggelit, de persze csak azt amit Andrew rendelt, hogy gazdájának mi a kívánsága arról még fogalma sincs... közben megtallja az előző nap összetört széket s megint eluralkodik rajta a félelem*
|
Már az ajtónyitás felébreszti a férfi tudatát, csak mozdulni nem tud. A lökdösődés ébreszti fel őt igazán. Hümmögve felnéz, meg is lepi, hogy Jigsaw-t látja, aztán rájön, hogy nem otthon van, s hirtelen megért mindent. Elmosolyodik és felül, megdörgöli szemeit, majd nyújtózik és ásít egyet. - Jó reggelt. - köszönti a macskát. - Köszönöm az ébresztőt. - s már bújik is ki az ágyból. - Felkeltem Kyot, aztán elugrom zuhanyozni. Kérnék egy csésze kávét és némi reggelit. Szívem szerint gabonapelyhet ennék, ha az van, kérlek, azt készíts nekem. - nem törődik azzal, hogy egy szál kisnadrágban van, újabbat nyújtózik.
|
*Jigsaw mélyen alszik, de a madarak szokás szerint korán ébresztik őt dalukkal... kénytelen felkelni és pár percet velük foglalkozni, megdicsérni őket... mintha csak egy seregnyi állatot tartana... de tudja hogy a madarak nem a tulajdonai, nem is kezeli őket úgy... amikor már kissé felélénkül az órára néz, de még nincs fél hét ezért inkább lefőz egy kávét, tudja hogy az eberek nyűgösek ha ezt a nedüt nem ihatják... főleg gazdája... amikor elkészül megindul a férfi szobája felé... benyit és megpróbálja felkelteni, de ebből is csak egy kis lökdösődést érezhet ANdrew*
|
Az éjszaka nyugodtan telik, a két férfi békésen alszik. Kyo, mint akit agyonvertek, ezzel szemben Andrew békésen, álmokkal teli éjszakát tudhat magáénak. Kettejük élete és belső világa nagyon más, mégis oly sok szál köti őket össze a szeretet nevében, hogy néha el sem tudjak képzelni, mi lenne velük a másik nélkül.
|
*Jigsawnak esze ágában sincs a dolog, de a fél hetes ébresztést betáplálja a fejébe* - Jóéjt... *mondja avval távozik, bemegy saját szobájába majd elnyúlik az ágyban, pár pillanat múlva már csak a szuszogását hallani*
|
Talán a macska nem tudja, de a férfinek nincs szüksége segítségre. Álmatag és bénázik, ennek ellenére tökéletesen halad afelé, hogy egy szál alsónadrágban bevesse magát az ágyba, majd azonnal be is aludjon. Ha most Jigsaw segíteni próbálna, talán kirántaná őt az álommámorból és gondjai lehetnének az elalvással. - Holnap reggel egy fél hetes ébresztőre. - válaszol, azzal letolja nadrágját, lerúgja zokniját, s már bújik is be a takaró alá. - Jó éjt. - mondja. Bevackolja magát, aztán már csak a halk horkolás marad utána.
|
*Jigsaw már kész is az ágyazással mire a férfi megérkezik, látja szenvedni, de eldönti, hogy ő bizony nem megy a férfi közelébe főleg ha vetkőztetésről van szó*- Van még szüksége valyamire? *érdeklődik tőle, s ha az nemet mond akkor megindul a szobájába és ő is aludni tér*
|
A férfi felébred a rázogatásra. Félálomban feláll a székről, de amikor megszédül, rájön, hogy ilyen állapotban nem lenne okos döntés volán mögé ülni. Ha továbbra is őrangyalkodni szeretne Kyo felett, nem halhat meg. - Igen... kérlek. - válaszol, s már megy is a vendégszoba felé. Gyakori vendég a házban, így kiismeri magát. Tántorog egy kicsit, de míg Jigsaw ágyazik, ő a zakójától, nyakkendőjétől és ingétől próbál megszabadulni. Nem is olyan egyszerű ilyen állapotban kigombolni azokat a fránya gombokat, ráadásul a csomóval is megszenved.
|
*Jigsaw mindent elintéz, mindent feltakarít, bár már ő is nagyon álmos... amikor végez a dolgával meglátja Andrewet.... úgy gondolja nem jó ha itt alszik a széken... megpróbálja felébreszteni egy kis rázogatással, ha sikerül neki akkor megszólítja* - Nem kéne itt elaludnia... ne készítsem elő a vendégszobát? *ha a férfi nem ébred fel akkor hoz neki egy takarót és betakarja*
|
Andrew csak kis idő múlva tér napirendre. Hagyja a macskát takarítani, addig ő kiszolgálja magát némi élelemmel. Persze álmos már rettenetesen, ásítozik is bőszen, de még tartja magát, mindaddig, amíg el nem fogy az étel a tányérjáról. Akkor megtámasztja a fejét és bealszik az asztalnál. Békés arckifejezést vág, néha megrándul egy mosolyba a szája. Még álmában is mosolyog, nevet, viccelődik, szórakozik, vagy nyugodtan nézi az emberket. Nem akart elaludni, de neki is hosszú napja volt, az esti feszültség, amit persze neki kellett elsimítani, pedig végképp kivette az erejét.
|
- Oké... *feleli, de Jig már nem nevet ennyire, s neki nem is olyan vicces a jelenet... végigméri a szobát majdd mélyet sóhajt, szótlanul megy keresni valamit amivel eltakaríthatja a két férfi utáni kupit*
|
Andrew felnevet, érti, mire gondol Jigsaw. Pontosan tudja, ez a két őrült micsoda mocskot és kuplerájt hagy maga után egy ilyen tombolás után. Nem is akarja bővebben elképzelni, mint amennyire sikerült. Yo komoly szerető, olyan lendület és ösztönélet van benne, amit Andrew néha nagyon irigyel, míg Zemuro ugyancsak nem bújhat el ilyen téren. - Csak kérj tőle bocsánatot és magad is tapasztalni fogod. - bíztatja barátságosan a kandúrt.
A hosszúhajú férfi felriad, már most kezd elgémberedni, így lekászálódik a kanapéról, majd magára csavarja a takarót és a szobájába cammog.
A szőkeség sietősen összeszedi a holmijait, majd egyszeriben megjelenik a konyha küszöbén. A haja még mindig zilált, de öltözéke legalább már rendesen áll rajta. - Hazamentem. - jelenti be nagy lendülettel. Andrewnak nagyon kell uralkodni magán, hogy arcizma se rebbenjen, mikor legszívesebben kiröhögné szegény Zemurot. - Sajnálom a kellemetlenségeket. És köszönöm a... csokit. - pillant sietősen Jigsawra, majd már el is tűnik. Hamarosan felbőg az autójának motorja és elhajt a ház elől. Andrewből ekkor tör elő a röhögés.
|
- Megvagyok... de azt hiszem lesz mit kitakarítani... *nem nevezi nevén a dolgot inkább csak utal rá.* - Gondolj hogy a gazdám mebocsájt nekem amiért megrongáltam a tulajdonát? *süti le szemeit, mint egy kisgyerek*
|
Andrew tudta, mit fognak lent találni. Biztos volt benne, hogy ez a két bolond addig ügyeskedik egymással, míg ki nem alakul köztük a taszításból a vonzás és eggyé nem válhatnak. Ismeri már ezt a folyamatot köztük, hiszen általában így történik. Betakarja a fekvő férfit, majd rámosolyog Jigsawra. Biccent a fejével a konyha felé és lassan odalépdel. Zemuro önállósította magát, már issza a kávéját. Reszket a keze, nagyon meg van zuhanva. - Yo öszvér makacs, de Zemuro is. - kezdi. Megszólal Kyo dolgozó szobájában a szőkeség mobiltelefonja. Zemuro felriad a kávéból, majd leteszi a csészét és átrohan oda. - Nem sokat tudok róla, Kyo szerint van egy nevelt fia. - mondja, mintha viccesnek találná ezt. - El sem tudom képzelni ezt róla, de biztos úgy van. Hogy érzed magad? - kérdezi csendesen a macskát, aztán bemegy a konyhába, üdítőt vesz ki a hűtőből, majd poharat keres, tölt magának és iszik.
  
|
~ Úgy bánik velem mint egy kölyökkel... érdekes egy ember a biztos... *gondolkodik, de a jelent láttán máris inkább fordulna vissza, annál is inkább mert számára ez nagyon kellemetlen, sőt... inkább talán kínos... nagyon is az... viszont mire Andrew takarót kér, ő már átnyújtja neki, evvel is bizonyítja hogy jól ismeri Kyot... talán jobban mint Andrew hinné...vagyis igazából a szokásait, a hisztériáit és a makacsságát*
|
Nem tudja, miket él meg a macska, egyszerűen csak érzi, hogy most nagyon óvatosan és gyengéden kell vele bánnia. - Jól van. Ügyes vagy. - dicséri lágy hangon. Felméri a terepet, mielőtt arra bíztatná Jigsaw-t, hogy nézzen szét. Látja, hogy Kyo kidőlt, Zemuro pedig azonnal felpattan, amikor meglátja. A ruházatából ítélve Andrew tudja, mi történt közöttük. - Semmi baj. - mondja a szőke férfinek, aki idegesen próbálja rendbe szedni az ábrázatát. Felhúzza sliccét és összegombolja a nadrágját, majd összerántja magán az inget és elkezdi begombolni, persze össze-vissza. Andrew elereszti a kandúrt és nagy léptekkel odamegy a titkárhoz, majd megfogja kezeit és lassan leereszteti. Ezután szétgombolja az ingét és rendesen végiggombolja. - Nyugodj meg. - kéri őt, de a szőke csak megborzolja saját haját, azzal kiemenkül ebből a kellemetlen helyeztből, a konyhába siet. - Ilyenkor rendszerint szétesik, iszik egy kávét, eszik némi édességet, majd alszik egyet és mintha semmi sem történt volna. - magyarázza halkan a macskának, majd lenéz az ébredező Kyonak.
- Mi a francot keresel te itt? - mordul barátjára.
- Neked is szép estét. - köszönti barátságosan. - Egy barát gondol arra, hogy ha rossz napod van, meglátogat, hogy felvidítson.
- Látogasd meg a házadat. - azzal elfordítja fejét a kanapé támlája felé. Andrew persze nem csinál ügyet az ilyesmiből, megcsóválja a fejét.
- Tudom, hogy nyűgös vagy, meg minden, de ha most itt visszaalszol, holnap iszonyatosan fog fájni mindened.
- Hagyjál békén.
- Ahogy gondolod. - hagyja rá a dolgot, de már tudja, hogy ha Kyo itt alszik el kint, nem fogják tudni felébreszteni, s akkor másnap addig fog ügyeskedni, míg Andrew fel nem ajánlja neki, hogy megmasszírozza, csak ne szenvedjen. A szemüveges férfi visszanéz Jigsawra. - Hozz kérlek egy plédet. - mondja neki.
|
*Jigsawot még marja belül a félelem de le akarja küzdeni, nagyon de nagyon vágyik arra hogy bízhasson Andrewben de nem mer... fél a csalódástól és az avval járó fájdalmaktól... hagyja magát kivezetni, de tekintete a padlót bámulja*
|
Legszívesebben azt kérni most Jigsawtól, hogy bízzon benne, de persze ez nem így megy, ha a kandúr valóban nem tud bízni egy emberben sem, akkor feleslegesen kérné, ráadásul úgy festhetne, mintha nem is figyelt volna a macskára. Csak várja, hogy a kandúr elutasítsa vagy elfogadja a jobbját, s ha habozás után is, de megállapodik a vékonyka kéz az övében. Andrew feláll és magával húzza a földről a fiút is. - Gyere. - kéri ismét, s ha tudja, kivezeti a nappaliba a srácot.
Kyo már alszik, szeme csukva, mozdulatlan. Persze Zemuro éberen ül és gondolkodik az eseményeken. Ráncolja homlokát, az érzelmek tisztán áthaladnak rajta, iszonyú grimaszokat csalva arcára.
|
*Csak sápadtan néz Andrewre, tényleg fél, sőt retteg attól ami történni fog vele, ha a férfi mégis haragszik rá, mégis keze megindul a férfi felé, majd félúton megáll, cska nézi a felé nyújtott kezet, az arcot.... végül megfogja és úgy gondolja hogy előbb utóbb úgyis túl kell esnie a dolgon... akkor legyen inkább előbb...*
|
[229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
