|
Témaindító hozzászólás
|
2010.03.11. 23:06 - |
Nem nagy ház, de a benne lakó emberek igen kedvesek és szerényen élnek, főleg Rolcas balesete óta. A ház két részre van osztva, de egy ajtó egybeköti őket. Roll a kisebb felén lakik, ott csak az ő szobája van és egy régi padlás.
|
[449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
- Anyu? *kérdezi kikerekedett szemekkel a fiú, majd felsóhajt* - Hehe hogy honnan vehette... *kicsit kínos neki a dolog, de aztán elszégyenli magát* - Igazad van... *mondja úgy mintha nagyon is bánná hogy nem kaphat több csókot a félvértől* - ümm akkor menjünk aludni én már nagyon álmos vagyok! *jegyzi meg avval megindul hogy felhajtsa a takarót* - Ümm... azért... nem gond ha velem alszol ugye? *kérdezi* - De persze tehetünk le neked valami szivacsot is ha gondolod, ha neked kényelmetlen lenne úgy...
|
Engedi magát irányítani. Hirtelen felforrósodik a bőre és a vére, átjárja a vad ösztönvágy, kirázza a hideg, de nem mozdul újra, hogy Rolcasra vesse magát. Fél, hogy tényleg tönkretenné a barátságuk ezzel a folytonos kívánóssággal. Természetesen úgy marad, ahogy a fiú beállította őt. - Nekem az anyukád azt mondta, nem szeretné, ha... - lekonyulnak a fülei és vörös lesz a szégyentől. - Ha átlépnénk a barátság határát. - ismeri el suttogva. - És barátok nem csókolóznak, Rolcas. - mondja őszintén. - Más dolog barátnak lenni és más... szeretőnek. - fogalmazza meg mégis első vonakodása után.
|
- Értem... *mondja és most ő nyúl a félvér álla alá hogy az rá nézzen* - Toku, te nem vagy beteg... *mondja avval elengedi és reméli hogy azért még figyel rá a félvér*- Anyu azt mondja az érzéseket semmiért sem lehet okolni... vagyis... az érzésseiért nem lehet okolni senkit sem... szóval... Toku ha ez ha... megnyugtat téged akkor... megcsókolhatsz máskor is... *teljesen elpirul* ~ Miket beszélek? Jó hogy azt nem mondtam, hogy nyugodtan szeretkezzen velem... jesszus ümm de Toku mégiscsak egy fiú... nem hiszem hogy addig el akarna menni...
|
Szeretné elengedni Rolcast, de nem akarja, hogy szégyelljék magukat egymás előtt. Végül mégis elveszi a kezét, mert bűnösnek érzi magát. Szégyen ül a vonásaira. Csak azért néz a srácra, hogy le tudja olvasni szájáról a szavait. - Most már menthetetlenül az. - ismeri el szomorúan. - Ha nem történt volna meg az, talán mindig olyan tisztán imádtalak volna... Talán nem. - teszi hozzá, s oldalra néz. - Mióta felfedeztem magam ezt... mindig ki akarom vetni... meg akarok gyógyulni, mert a barátságunk mindennél fontosabb a számomra. Bármire képes lennék érted, s mégsem vagyok, mert... mert ilyen szörnyű lettem. - fejezi be keserűen. Testtartása teljesen erőtlenné válik, vállai előre borulnak, háta meggörbül, fejét leszegi, szemeiben szomorúság honol, szája lefelé görbül, haja egy része lecsúszik a vállairól és csak lóg az arca mellett.
|
*Rolcas elpirul... de mivel a félvér fogja az állát nem tud nem rá nézni. egyre jobban elvörösödik, becsukja szemét, majd lassan egy kicsit elhúzódik tőle* - Én... nekem nem volt rossz érzés...de nagyon meglepett... *amikor ezt mondja már kinyitja szemét* - Arra még nem gondoltál, hogy... hogy... mármint, hogy ez nem egy vírus ami szétterjedt benned, hanem az érzelmeid része? Én... nem gyűlöllek...
|
Lesomja a füleit, mintha szidás lenne az, hogy mindig ő hordja azt a sok terhet. Lassan ő is elpirul, s feszengeni kezd. - Akkor... akkor kitalálunk vala... valamit... - makogja. Arra nem tud mit mondani, hogy Rolcas hallja őt, de a kérdésére vér vörös lesz. Akar válaszolni, ezért a srác álla alá nyúl és felemeli a fejét. - Mert... mert kellett. Nem tudom. - ismeri be. - Amikor először találkoztunk, csak egy különleges lény voltál a számomra... aztán lassan imádni kezdtelek. De aztán... azután, hogy... nos... - lelapulnak újra a fülei. - Megfertőzték az életem... most kezdem szétválgotani a dolgokat... De ezt... bármennyire is próbálom, nem tudom elűzni... Ne haragudj rám. - kéri őszintén Rolcast. - Én nem vagyok olyan... nem vagyok erőszakos... én nem akarlak használni, bemocskolni, összetörni és kizsákmányolni... Nekem itt van... - teszi a mellkasára a kezét. - Mielőtt az történt volna, nem ilyen természetűek voltak az érzelmeim, de mostanra megbetegedtem belül és nem tudom meggyógyítani magam. Ahogy a testem, úgy a lelkem is lassan gyógyul. Szörnyen vonzódom hozzád, de nem akarom, hogy emiatt gyűlölj. - vallja be szomorúan.
|
- De te mindig...mindig cipeled azt a sok súlyos terhet... *ezt kissé csalódottan mondja, de aztán kitisztul a tekintete* - Azt akarom, hogy ez egy közös teher legyen..... amit együtt cipelünk... mi ketten.... ez nem csak rólad szól Toku, már van közöm hozzád, így már teljesen mindegy mennyire bonyolódok bele a dolgokba... már így is úgy is benne vagyok nyakig... majd te adsz nekem levegőt, ha elsüllyednék teljesen... *mondja ezt kissé elpirultan* - Nem vagyok hajlandó evvel kapcsolatban vitát nyitni... *szögezi le* - Amúgy... én... hallom a szavaidat, hozzám elérnek... talán máshoz nem de én, igazán hangosan és tisztán érzem minden kiejtett szót... ümm Toku... *mégjobban elpirul* - Miért... miért csókoltál meg az előbb? *aztán túl kíossá válik számára* - Tudod mit? nem kell válaszolnod rá! tényleg nem... *lehajtja a fejét*
|
- Már megint ez... - szólal meg. - Tudom, hogy mi nem vagy. - mondja ki komolyan. - Rossz ötlet, ez egyértelmű. Talán rosszabb, mint elsőre gondoltam. - ismeri be csüggedten. - Nem akarok bosszút. Még csak azt sem akarom megbosszulni, amit velem tettek. - teszi hozzá. - Életem végéig viselhetem a nyomait annak a napnak, s én csak a továbbiaktól akarok megszabadulni. - magyarázza keserűen. - Magadnak? Hiszen minden miattam történt... Minden az én döntéseim alapján alakult úgy, ahogy. Ismerhettem volna Shent... tudhattam volna, hogy neki nem számít, hogy rokonok vagyunk... tudhattam volna, hogy ha ilyen nyilvánvalóan kihasználja a tehetségem, akkor nem fog félni minden módon használni. - mondja ezeket a fiú szemébe. - Tudhattam volna, hogy ha a kimaradásaimmal és a heppjeimmel dühítem, egyszer elveszti a fejét. Tudhattam volna, hogy ha képes ellenőrizgetni, akkor amit megtud, annak alapján képes lesz büntetni is. Rolcas, ne vállalj magadra olyat, ami nem a te hibád! - kéri nagyon komolyan, a srác vállait megfogva. - Nincs jó ötletem. Shen nem fogja feladni, ha nem kényszerítem térdre. De ez egyedül nem megy, téged és Fogat viszont nem akarlak belekeverni. Érted? Nekem semmim sincs a szavamon kívül, ami egy olyan rabszolgatartó társadalomban, mint ez a mostani, lássuk be, semmit sem ér. Mit jelent az én állításom egy olyan elismert művészemberrel szemben, mint Shen? Semmit. Az idő engem igazolna, de azt az időt nem élném túl...
|
*Rolcas csak pillog a félvérre, nem tudja mi volt a célja a csókkal, de egy kicsit megzavarja ez Rolcast... mégis ahogy eltávolodik tőle ő is felül és végighallgatja* - Én nem tudom mit tett pontosan... de nem vagyok anynira hülye, hogy ne jöjjek rá... mégis kihasználni valaki érzelmeit... nem tudom jó ötlet-e.... mi lesz ha rájön? Csak bosszút szülne ez az egész nem gondolod? Nem vagyok valami tapasztalt, de ha beüt a baj akkor mit fogunk tenni... mit teszünk ha nem válik be a terved? ha elvesznek tőlem? azt nem tudnám megbocsájtani magamnak... *kezével belekapszkodik a félvér felsőjébe*
|
Látja Rolcas szemében a meglepettséget és a rémületet is, látja rajta az izgalmat és a zavartságot is. Lesomja a füleit. Érzi, hogy vissza kellene húzódnia, le kellene szállnia róla, de ahogy végighúz a száján a fiú, beindítja Okuot, megvadítja őt ösztönszinten. A félvér azonban nem hagyja magát feláldozni a vágy oltárán. Keményen tartja magát, ha elhúzódni nem bír, nem támadja le újra barátját. - Olyat gondoltam ki... - kezdi rekedten. - Ami nem túl... tisztességes. - vallja be. - Shen nem fog tudni több alkotást eladni... én viszont fogok tudni még alkotni... és akarok is profitálni a munkáimból... ezzel azonban ki fogom fordítani őt az életéből... rá fognak jönni, hogy... ő üres. - mondja nehézkesen. Őszintén néz Rolcas szemeibe. - De Shen... újra meg fog vadulni... és én nem hagyhatom, hogy újra azt tegye velem... Nem akarok áldozat, megkínzott állatként élni, Rolcas. Minden órában újabb és újabb ajándék veled. - mondja ezt ki most már visszanyerve Okuo-hangját. Leszáll a fiúról és a sarkaira ül. - Az őszinteséged és az odaadásod, a kitartásod mellettem... arra sarkall, hogy legyek őszinte, adjam oda magam és tartsak ki minden rossz ellenére is. Nem tisztességes úton tettek azzá, akivé váltam. Nem vagyok tárgy... nem használhat senki... ha csak félig is, de emberi lény vagyok... De ha egyszerű macskalény lennék, akkor is lenne méltóságom és büszkeségem, tartásom és gerincem. - beszél nyíltan. - Markus a maga módján... szeret engem... - mondja csendesen. - Ha megengedem, hogy a közelemben legyen, védelmezni fog. Ezzel tudom, hogy kihasználom az érzéseit... de talán, ha ő is rájön, én mit érzek... magától megy el. Persze félek tőle... olyan ereje és dühe van, amely... - de nem fejezi be, megrándul a szája és egész testét átjárja a hideg. - Nem lenne tisztességes vele szemben a tervem... - ismeri el keserűen. - A legjobb az lenne, ha felszabadítanának, de erre Shen sosem lesz hajlandó. Eladhatna, de erre sem lesz hajlandó. Így hát... csak védelmet kell szereznem vele szemben. - magyarázza. Fülei végig le vannak somva. - Fog kitartása káprázatos, de ő olyan kicsi és kedves... nem akarom, hogy újra baja essen. Téged meg nem rántalak bele, már így is jobban bennevagy, mint kéne.
|
*Rolcas meglepődik és még ideje sincs felfogni, hogy mi történik, a félvér szája már ajkaihoz tapad, ellenkezni sincs ideje, nem hogy ellökni magától, megszeppenten fekszik tovább megbénulva amikor Toku fölé magasodik neki sem nyílik szóra a szája, a szíve hevesen ver a meglepettségtől, a rémülettől és az izgalomtól egyaránt, lassan megérinti a saját száját, végig húz rajta* ~ Ez volt az első csókom... *de megszólalni még mindig nem képes*
|
Rolcas szavai felszakítják a félvér ellenállását. Nagy léptekkel odavágtázik az ágyához, felmászik rá, leteríti rá és minden elfojtott szenvedélyét rázúdítja. Nem ér hozzá, nem erőszakos vele, csak akkor tudja megcsókolni, ha a fiú hagyja magát. Túl hevesen ver Okuo szíve, hogy lassítani tudja. Elszakadt a fék. Túlságosan szereti. Túlságosan akarja... Hirtelen szakítja el magát Rolcastól, de ha nem löki le magáról, fölötte marad. Mondani akar valamit. Mit is akart mondani? Teljesen elfelejtette. S most még ebben a fékezhetetlen állapotban van, még nem fogta fel, mit tett.
|
- Én... ne haragudj de nem értem mit is szeretnél pontosan csinálni... de ha ez miattam kell akkor inkább nem kell a pénz, nem kell hogy miattam valami nagyon mélyre süllyedj... ezt nem fogadom el.. *mondta nyíltan a félvérnek* - Én is tudok dolgozni, attól mert a fél karomat ott hagytam egy balesetben, nem vagyok béna... és én nem akarlak kihasználni sem... én nem akarok belőled hasznot húzni mert nem érdekel...
|
Okuo viszont figyeli Rolcast. Látta a szemében, mennyire meglepte, látta az arcát, mennyire zavarba hozta és elpirult. Bűntudata van és szeretné leolvasni a fiú nonverbális kommunikációjából, hogy mit érez. - Nagyobb baj, hogy ezáltal könnyebben rámtalálhatnak. - osztja meg aggályát a barátjával. - De nem bújkálhatok életem végéig. Shen mindig keresni fog, mert belőlem húzott hasznot és tudom a titkait. Azt hiszem, alattomosnak kell lennem és be kell nyújtanom neki a számlát, vagyis ha nem hagy békén, kitálalok a sajtónak. Lehet, hogy én csak egy félvér vagyok, de... De van egy ötletem. - jelenti ki. - Markus biztosan vissza fog jönni, Rolcas. - jelenti ki komolyan. Végre elkészül a hajával. - Vissza fog jönni és megpróbál majd meggyőzni arról, hogy ő vigyázni akar rám. El fogom fogadni. Shent jelenleg csak a saját fegyverével lehet térdre kényszeríteni és most ez nagyon undorító lesz, de... - lesomja füleit és tényleg elborzad attól, amire gondolt. - Fel kell használom Markust. Azt hiszem, megértettem őt.
|
*Rolcas meglepődik a hírtelen közelségtől, pár pillanatig lélegezni is elfelejt, de aztán Toku elhúzódik tőle, mégis Rolcas arca kipirul, aztán ahogy Toku folyttja a műveletet, ő is lassan visszamegy az ágyra és leül* - De... ha elküldelek dolgozni akkor nem lehetsz majd mellettem... *mondja bár nem biztos hogy a félvér figyel rá*
|
Megrémül a könnyektől. Mindkét kezével Rolcas arcához nyúl, így a törölköző a földre kerül, letörli a cseppeket róla. - Ne sírj. - kéri suttogva. Ösztönösen közel hajol a fiúhoz, amitől teljesen megkívánja a csókját. A feje húzni kezd hozzá, érzi a lüktetést az ereiben, a szíve hevesebb ütemét, szája bizseregni kezd, szinte már csókolja is érzékei szerint Rolcast, de aztán a kérdése az utolsó előtti pillanatban felébreszti Okuot és azonnal kiegyenesedik. - Természetesen azt, hogy küldj el dolgozni. - válaszol, majd felkapja a törölközőt és újra a deraka köré csavarja. Keres a hátizsákjában egy alsónadrágot, majd gyorsan beleugrik. Ezután pólót vesz, majd visszatér a fésűhöz és folytatja a haja simává tételét, mert most még erősen hasonlít egy hímoroszlánra.
|
*Tudja hogy most Okuo nem hallja őt, így nem mond semmit csak óvatosan öleli és hagyja magát is ölelgetni, jól esnek neki a félvér szavai, óvatosan elengedi Tokut, hogy mondhasson neki valamit, de mivel nem jönnek ki szavak a torkán lejeleli, hogy "nem foglak vissza engedni soha" és szemében közben könnyek gyűlnek, ahogy belegondol, hogy elveszítheti a félvért, akármennyire is szeretné hogy vele maradjon* - Toku kérdezni szeretnék valamit... mit értettél az alatt, hogy használjunk fel téged a pénzszerzésre?
|
Amikor nem érzi már a hajszárítót több másodpercig, megrázza a fejét és hátrahajol, így már a haja nem forró, mikor a hátára omlik. Felveszi a fésűt is, majd nézi Rolcas száját. Megáll a keze a döbbenettől. ~ Markus... ~ el is felejtette őt. Hajában marad a fésű, két kézzel karolja magához a fiút. - Nem hagyom magam elvinni innen. - mondja elszántan. - Aludjunk a szobádban, mert a házba nem jöhet, ha nem engedi be senki. Ha pedig... ha pedig visszatér... nem tudom, mi lesz. Én nem... én nem akarok visszamenni Shenhez... nem akarok. - csuklik el a hangja, s megremeg, úgy kirázza a hideg. Bőre libabőrös lesz, a törölközője után kell kapnia, mert lecsúszna, a fésű kiesik ezüstszín hajából.
|
*Rolcasnak sok időbe telik amíg megszárítja a félvér haját, de nagyon buzgón dolgozik vele, nem hagy ki egyetlen vizes hajszálat sem, így lassan de biztosan elkészül és leállítja a gépet* - Serinted hol lenne biztonságosabb aludni? Egy kicsit félek hogy Markus visszatér avval a férfival.. *vallja be szomorkás tekintettel* - de ott is ki tud szagolni minket... félek nagyon, hogy elvesznek tőle, ez az igazság... *avval hírtelen átöleli a macskát de nem ér a hátához, és ha ellenkezik akkor nem is teszi meg... Fang közben nézi a szerkezetet és amikor Rolcas leállítja hírtelen kikapja a kezéből és nézni kezdi...*
|
Okuo meglepődve néz a kölyök után. Ő nem hallja a hangját, így fogalma sincs, mennyire lehet ijesztő. Bólint Rolcasnak. - Azt hiszem, elég sok újdonságot tanítottunk ma neki, elég lesz ennyi. - ért egyet. Kicsit elvörösödik a kérdéstől, de szelíd mosollyal bólint újra, hogy segíthet neki a srác. Átadja neki a hajszárítót, de ahelyett, hogy hátat fordítana neki, előre hajol, s minden hajtincsét előre borítja. A háta nem viselné túl jól a meleg levegőt. Belekapaszkodik a törölközőjébe.
|
[449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
