|
Témaindító hozzászólás
|
2010.02.26. 22:54 - |
Andy él itt a szüleivel és persze legkedvesebb barátjával Teisannal... a család elég nyitott, mindig pezseg náluk az élet.
|
[264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
*Tudta, hogy ezzel próbára teszi Andy idegeit. Bármilyen türelmes is a fiú, nem tűrhet a végtelenségig. Összehúzta magát. Előre félt a fiú feleltétől. Aztán sűrűn bólogatni kezdett. Ő is így gondolta, jobb elbújni. Nem szívesen akarta volna kitenni magát az első indulatoknak. Már a fejében tervezte a menekülő útvonalat.*
- Szóval, szóval... *próbálta húzni az időt.*
*Kitekintgetett az ablakon, hol Andyre, hol az íróasztalra nézett. A füleit lesunyta, köszörülte a torkát.*
- Nem volt több zsetonom, és... és... *ijedve felnézett. Andy már kitalálhatta volna. De nem, csak végig kell mondania. Nagyot sóhajtott, s újra a szőnyeget kezdte bámulni* - hát akkor azt tettem fel, ami van, illetve nekem nincs semmim, mert minden a tiéd, de az olyan, mintha az enyém is lenne, vagyis akkor úgy éreztem, azért mertem csak... *hadarta zavarosan.*
- A házat. Szóval feltettem a házat. Játszani. És elvesztettem.
*Karjait gyorsan maga elé kapta, védekezőn, lehajtotta fejét, szemét szorosan lehunyta, s egész testében reszketett.*
 |
Andy az íróasztalánál ült, s épp egy kertet tervezett, nagyon fontos volt, hogy koncentráljon, méricskélt és terveket rajzolt, viszont amint meghallotta a macska hangját, türellemmel fordult irányába. Teisan mostanában nagyon is megnehezítette az életét, tudta, hogy a macska csak kicsivel több szabadságot szeretne, átérezte a fájdalmait, s mindig mellette volt, mégis a saját élete is fontos volt számára, hogy mindkettejüket el tudja tartani, jelenleg még szerényke fizetéséből.
- Hallgatlak - vette le szemüvegét, melyet csak a tervezgetések közben szokott használni, átmozgatta kicsit szemeit, majd minden figyelme a kandúrra irányult. Értette mit akar modnani, tudta mi következik egymás után, hisz mindent átélt vele, s valami csoda folytán rendkívüli türelemmel viseltette az eddig furcsaságait is.
- Dehát megmondtam, hogy ne menj oda... - fogta a fejét, s azon merengett vajon mit csinált már megint frusztrált kismacskája. - Gyorsan mondd mit tettél... ha nagyon durva... miután elmondtad menj be a szobádba, ha kidühöngtem magam, meg fogjuk beszélni a dolgokat. - mostanában Andy így intézte az ügyeit, ő is rendkívül frusztrált volt az utóbbi időszakban, talán Teisan már meg is szokta, hogy el kell bőjnia, míg tombol a vihar.
 |
-Andy... el kell mondanom valamit..
*Megállt a fiú előtt, és lehorgasztotta a fejét. Egész testében reszketetett, a farka a lába köré csavarodott. Szégyellte magát és félt, nem tudta hogyan hozakodjon elő a dologgal. Tudta, hogy itt nem lehet megúszni egy szimpla korholással.*
-Szóval.. szóval tudod mennyire ki vagyok *kezdett bele tétován Teisan* hogy nem bírom a feszültséget. Még ha már nincs is háború, nincs körülöttünk, de bennem, bennem itt van. Itt maradt a feszültség. És nem tudom mit csináljak vele.
*Félénken felpillantott, de aztán el is fordította a fejét gyorsan.*
-És, és... annyi minden van, amit nem tudok feldolgozni, mert beszélni sem tudok róla. Nem nagy dolgok, de nekem dolgok. Először jött a kleptománia, emlékszel? Persze, hogy emlékszel. Végig velem voltál *motyogta* mert ki sem mertem lépni a házból nélküled. Mert bármi történhet, ha nem vagy velem. Bármi! *pillantott fel hevesen. Aztán ismét zavarba jött és bizonytalanul folytatta tovább* ebből eredt ez az egész. Rettegtem, hogy ér valami, ha kilépek a házból nélküled, hiszen csak az öldöklés ment. A gazdátlan macskalényeket kibelezték. Nem akartam egy lenni közülük *megremegett a hangja, nyelt egyet* csak élni akartam. Azért kellettél mindenhova. Kísérgess. De közben megőrültem tőle! Nem mehetek sehova egyedül, kínszenvedés! Ezért volt izgi lopni. Akkor kijátszottam, hogy ott vagy mindig. Észreveszed-e, rajtakapsz-e. De ezt már ezerszer átbeszéltük, túl vagyok rajta. Jól tudod. Mikor abbahagytam, akkor jött a kényszeresség. És mindent meghatározott sorban kellett kivenni a fiókból, felvenni, és elrakni, és megvolt az is, hogy mossak kezet, és hogy kell állniuk az evőeszközöknek. Emlékszel, mikor a lámpa kapcsolóját öt percig nyomogattam, mert egyszerűen muszáj volt? Számoltam magamban. Mindegy is. Szóval ez is enyhült, mikor új elfoglaltság után néztem. Már a kezdetektől utáltad ezt.. de nekem csak ez a menekvés maradt. Ugye.. ugye megérted? *kérdezte egérvékony hangon, a földet bámulva* - a kaszinóból nem dobtak ki. Oda elmehettem egyedül is, nem kellett, hogy kísérgess, mert itt van pár utcára, és nem utáltak a cicafüleim miatt. Minden fizető vendégnek örültek. Így nekem is. És én örültem, hogy örülnek nekem. Szóval, szóval.. tudom, hogy mindig mondtad, ne játsszak nagy tétbe, de azzal nem lehet leállni, ha elkezded, beszippant! *a szenvedélybetegek tüzével felpillantott, aztán egyből elpirult, elcsendesedett* - szóval, Andy...*mondta egyre nehezebben halható hangon, óriási szünetekkel* - valami... nagyon... nagyon rosszat tettem...
|
-Milyen figyelmes *motyogja lesütve szemeit, néha felpillantva a párosra. Andy szavain szapora bólogatásba kezd, ő is arcára erőltet egy fanyar mosolyt. Szóhoz nem jutva kapkodja fejét a két bezélő közt, végén képzeletben homlokon csapja magát.·~ Ezt a két bolondot nem szabadott volna összeengedni!.~* fut át agyán, majd ártatlanul Wishre pillant* - bizony, és mint dadusa, jól vigyázz miket beszélsz mellette *figyelmezteti heccelőn a fiút*
|
- Csak kíváncsi voltam, hogy élve megősztad e... *nézett a macskalényre* - Talán zavar a társaságom? *nézett Teisanra* - Mert ha igen akkor megyek is... csak...
- Ugyan... nem zavarsz... igaz Teisan? *nézett mosolyogva a macskára Andy bár nehezére esett neki megtennie*
- Hmmm amúgy a macskád azt mondta, hogy hasonlítunk... nem tudom mire értette konkrétan...
- Hasonlítani? Talán a természetünk...
- Meglehet...
- De igazából ő nem csak egy macska... nekem Tei nem csak a, hanem.... valaki aki mindig vigyáz rám....
- Ohh mint egy dadus? Ezt eddig nem mondtad... *nézett a fehér macskára*
 
|
*A csengetésre összerezzen. Hirtelen felismerésként futott végig a csigolyáin a gondolat ~ ez még ide is követ...! *csapott homlokára, beszaladt, letrappolt, megállt a lépcső előtt az ajtónál, tétován nézte a két fiút.* - he..lo..*köszönt tétován. szürreálisnak tetszettek számára ezek a srácok egymás mellett..* -hogy kerülsz ide? *babrált ujjaival zavartan*
|
*Csengetés rázza fel a házat, Andy kel fel ajtót nyitni, lassan odasétál az ajtóhoz és kinyitja, meglepetésére egy idegen áll vele szemben* - Ümmm... segíthetek valamiben? *érdeklődött*
- Én csak... szóval érdeklődnék, hogy végül megtaláltad e a macskádat....
- Óhh igen igen...
- Nem tudod ki vagyok igaz?
- Őszintén szólva...
- A nevem Wish Woodrow... én hívtalak...
- Emlékszem! Ohh nagyon köszönöm! Gyere be nyugodtan...
- Igazán nem szeretnék zavarni...
- Nem zavarsz, gyere csak.... *invitálta befelé a férfit*
- Köszi... *és az végül engedett az unszolásnak*
|
*Szinte a hideg rázza. Tömör, tömény szeretet. Mintha egy nagy adag cukorszirupot próbálnának letömni a torkán, s ő csak fuldokol. Most nagyon hiányzik neki valaki, aki gyűlöli őt, aki úgy igazán megveti, nem bocsájtja meg folytonos baklövéseit, s ezáltal nem kényszerül alá mérföldekkel.. szabadságot akart, Andy boldogságát, maga szerelmét, lángoló érzelmeket.. ehhez képest úgy tetszett, csak béklyót kap, megbántást és megbocsájtást, megszabott életkörülményt és gyengéd, szinte szülői babusgatást.* -Miért nem jó soha semmi..?*karmát bőrébe mélyesztette, így bűntette magát, ha már Andy nem tette.. a vér kiserkent bőréből, a kandúr pedig gyűlölködve bámulta az utcát..*
|
*Andy hagyja menni Teisant, ha elhagyná őt örökre abba sem szólhatna bele, hiszen a macskának saját akarata van, s ki Andy hogy ebben megakadályozza őt? Fél hogy mindent elrontott, mindent széttört.... a pohár valahogy megbillent és most darabokban hever az asztal alatt, nem mozdul Teisan után, összehúzza magát picire, de nem sír... nem akarja elveszíteni a kandúrt semmiképp sem*
|
- Többször nem mondom el: nem óhajtok róla tárgyalni *feleli közömbös hidegséggel, míg pár percig gondolkodik ezen, némán a semmibe meredve, aztán felpattan, s kiviharzik a szobából, az ajtót jól becsapva maga mögött. Szeretne eltűnni, porrá válni..ne találhasson rá senki.. de a ház nem nyújt számára ilyen lehetőségeket, csak az erkélyre baktat, ott leroskad, s tűnődőn nézi a kinti világot.*
|
- Elégtételt? Nem értelek Tei... *amint megkapja a fenyegetést, azonnal vissza szívja minden útnak induló könnycseppét* - De... mondd el mit szeretnél... vagy legalább azt hogy miért léptél le? Változtatok rajta, bármi is legyen az... *mondja és nem tudja megállni hogy ne borzolja össze a macska haját, ha az nem állítja le, megteszi*
|
- Igen.. az vagy..*hagyja rá.* - hanyagoljuk már ezt a témát *morogja kedvtelenül* - izé.. izé.. mesélj, miből fogsz elégtelent kapni miattam? *néz rá ferdén* -ne sírj, ha ilyet merészelsz, komolyan mondom itthagylak. Megint. De most végleg.*fenyegeti*
|
- Sajnálom... *mocorog* - Nem tudom mit kellene tennem, hogy megértsd, hogy a zűrzavaros képeket kiűzzem a fejedből... nem tudom mit kellene tennem, hogy ne hagyj el többé... nem akarok nélküled lenni... Teisan annyira féltem... *a sírás határán van, de visszatartja a könnyeit* - Féltem, hogy örökre elveszíthetlek, hogy bajod esik, és talán... nem is téged, saját magamat féltettem attól, hogy mi lesz velem ha te többé nem kerülsz elő... sajnálom... önző vagyok, nagyon önző... túlságosan is... *szorítja össze ajkait*
|
*Nagyot nyel erre a felkérésre. Még azt sem érti, mi az, ami örvénylik benne és körülötte, de már lépjen tovább? Andy nagyon komolyan lángol.. s ettől még inkább fél a macska.. nem akarja bántani semmilyen módon, s magát ismerve, ez bizonyosan bekövetkezne..* - elhamarkodott vagy.. *rakja csitíton ujját a fiú szájára* - ez így nehéz.. ha nem jön össze kiraktok.. vagy magamtól szívódok fel.. nem bírnék úgy a szemedbe nézni..
|
- Hogyan értethetném meg veled a szerelmet Teisan? Elsodor? *kérdi, majd csak nézi a macskát, nem tudja mit tehetne... * - Szeretkezzünk Teisan... szeretném... csak veled.... talán ha eggyé válunk ebben a zűrzavaros világban... megérted amit meg kell értened... *suttogja, de a döntést a macskára bízza*
|
-Bocs, hogy miattam hiányoztál.. kerstél a neten..plakátokat nyomtál.. aggódtál..*nyüszörgi a macska csöndesen az ölelésből kiburkolódzva* - nem bírom ezt.. ezt a túláradó..valamit..érzem hogy igaz, hogy van, hogy átáramlik rajtam..de egyúttal el is sodor.. magyarázd meg.. értesd meg velem..kérlek.. *nyögi könyörgőn Andyre borulva végül*
|
*Teisan mondataira, csak felkúszik mellé, félig fekszik és félig ül, oldalvást rákönyököl a párnára és magához húzza Teisant, nem mondd már semmit csak öleli őt, s közben puszit nyom homlokára... mint hűsége bizonyítékát, ezután már csak lehunyja szemeit, s tovább öleli a macskát*
|
*Nagyot sóhajt Andy beszédén. Zavaros neki ez az egész, örvénylik és kavarog a teljes mindene, s a fiú még normál érzések kihámozását várja tőle..* -mondd meg, mitt tegyek.. légy vezetőm és tanítóm, mert én már letértem az útról.. gyújts lámpást, s engedd, hogy visszataláljak.. *nyögi elfúló hangon*
|
- Hát majdnem sikerült az is... áhhh nem vagyok önmagam amikor nem vagy velem... hiába is próbálom, már nem tudom megállítani azokat az érzelmeket amiket irántad érzek... hogy nem voltál itt, minden csak erősödött.. míg végül be kellett látnom... élhetnék nélküled, de nem akarok, fontos vagy nekem, nem tudom hogyan magyarázhatnám még el neked... azt hogy mennyire is szeretlek... de talán nem is lehet, csak érezd... érezd azt ahogy én érzek...
|
*Szemét Andyn pásztázza. Nem felel, csak úgy általánosságban kifejezéstelen arcot vág. Mikor a srác az ujját mutatja neki, nem állja meg nevetés nélkül.* - még jó, hogy a házat nem gyújtottad föl *vigyorog* - ne kérdezz hülyeségeket..*szól rá szigorúan* - ismerhetnél, ez vagyok, mindenféle racionális magyarázat nélkül csinálok fura dolgokat.. ne beszélj bele tücsköt, bogarat..*morogja*
|
[264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
