|
Témaindító hozzászólás
|
2010.02.08. 22:30 - |
Itt lakik Theo és bátyja, csak ők lakják ezt a házat és többnyire csak a kisfiú van otthon.
|
[116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
/na én ebből hogy mászok ki... csak most nézem h mindent felcserélt eheh xD na mindegy akkor tegyünk úgy mintha... amúgy az akart lenni hogy mindig van bőven lecke a másik meg hogy van otthon túró xD /
- Én szeretem a tojáslevest... *bólogat bőszen* - Szerintem van is itthon elég tojás, de tegyél bele nekem egyet egészbe mert én azt úgy nagyon szeretem, jó? Segítek megcsinálni oké? *teljesen pörög, mintha kicserélték volna hírtelen, tálakat vesz elé, lábosok után kutat meg persze az alapanyagokat is kikészíti, amit úgy gondol kellhet* - Túlságosan bonyolult nekem... de azért értem... csak nem mindig... azt viszont nem tudom, hogy miért kell mindig ilyen sokat érteni... amúgy a rajzot és az énekórát jobban szeretem... meg a tesit, de az ma nem volt... pedig lehetne több tesi és kevesebb matek...
|
Átkarolja a kisfiút, mikor az hozzábújik, aztán csak mosolyog, mígnem egy számára ismeretlen kifejezéssel találja szembe magát. - Túróan bőven? Ez valami szleng? Még sosem hallottam ilyen összefüggésben ezt a két szót. - magyarázza értetlenkedve. - Előbb együnk, én is így gondoltam. - nézi, ahogy az ajtóhoz lépdel a gyerek. - Tökéletes. Rántott levest szereted? - kérdezi kedvesen. - De ha van itthon tojás, akár tojás leves is lehet. - teszi hozzá, azzal feláll az ágyról és a kisfiú után megy. - Nem igazán értek a matekhoz, hiszen sosem volt rá szükségem, de ettől még szívesen megnézem, miről van szó, hátha a fejemben van a megoldás. - bíztatja Theot. - Miért nem szereted a matematikát?
|
*Theo átöleli Kodakát, sokáig nem is engedi el* - Úgy örülök neki, hogy itt vagy... *bújik hozzá, de aztán megkordul a hasa* - Jó volt... és nem is kaptunk olyan sok leckét... bár így ia van itthon túróan bőven... Kodaka értesz a matekhoz? *kérdi* - Én valahogy azt nagyon nem szeretem... *sóhajt egyet* - Együnk... én is éhes vagyunk! Főzzünk tésztát... van itthn tűró meg szalonna, a túrós tészta hamar kész van... *battyog le a lépcsőn a konyha felé indul* - Vagy mást ennél?
|
A reggel zajaira felébred a nőstény. Fülei megrebbennek, majd felnyitja pilláit is. Hallja, hogy a két testvér vitázik, bár azt sajnos nem tudja kivenni, hogy min. Ezután hosszú csend lesz, s tudja, hogy egyedül maradt. Lemerészkedik, vág magának egy szelet kenyeret, megkeni vajjal, majd keres rá némi felvágottat. Elfogyasztja ott, majd minden rá utaló nyomot eltűntet, nehogy bajba keverje Theot. Ezután felderíti a házat, kicseréli a kötéseit, végül egy könyvvel behúzódik a szobájába olvasni. Délután érkezik meg csak a kisfiú, s kitörő örömmel üdvözli őt. - Szervusz! - mosolyodik el. - Köszönöm, remekül. A sebeim szépen gyógyulnak, az erőm is kezd visszatérni és a közérzetem is kiváló. - fejti ki, aztán végignéz a gyereken. - Milyen napod volt? Nem vagy éhes? Én rettenetesen. Kéne főzni valami egyszerűt. - állapítja meg.
|
*Másnap reggel Theot a bátyja viszi iskolába kocsival, előtte megreggeliznek és kisebb vitába keverednek fogmosás terén Theoval, de aztán az idősebbik győzedelmeskedik. A ház utána már csendes és szinte kihalt, délután kettő fele viszont Theo is hazatrappol, gyalog... nincs olyan messze az iskola, de közel sem, ezért viszi reggel bátyja autóval, de délután nyugodtan haza tud sétálni. Általában két legjobb barátjával teszi ezt meg,a kapuban elköszön tőlük, kinyitja a zárat majd be is zárja amikor már beért. A táskáját beteszi a szobájába, majd gyorsan az asztalra pakolja belőle könyveit. A második útja pedig kodakához vezeti* - Megjöttem! *köszön fel* - Hogy vagy Kodaka?
|
Kodaka elneveti magát a mackó láttán. Melegséggel tölti el a szívét ez a kedvesség Theo részéről. - Még sosem volt velem senki ilyen figyelmes! - dicséri a fiúcskát, s magához húzza Brumit. - Rendben leszek, ne aggódj. Jó éjt neked is. - búcsúzik tőle. Egy kis ideig nézi a plüssmedvét, meg a helyiséget, aztán lehunyja pilláit és ő is elalszik.
|
- De hoztam neked egy plüssmacit... *teszi le az ágyra* - Úgy gondoltam, hogy nem leszel olyan magányos ha ő veled van... nekem holnap reggel iskola van szóval csak délután felé érek haza addig Brumi vigyáz majd rád.. *ad puszit Kodakának*- Jóéjt... *köszön el tőle, majd vissza mászik a saját ágyába és pár perc múlva el is alszik*
|
- Ez csak rajtad múlik, Theo! - szól még oda a fiúcskának halkan, mikor meghallja a kocsi motorját. - Megleszek. - bíztatja búcsúzóul, s rögtön el is fekszik az ágyon, jelezve, hogy aludni fog, nem csap zajt és nincs szüksége arra, hogy a gyerek visszatérjen hozzá. El is alszik, hiába a sok finom illat. Csak arra ébred fel, hogy Theo megszólítja. Szigorú pillantással néz a kisfiúra. - Ejnye, Theo! Ezzel lebuktathatod saját magad! - dorgálja szeretetteljesen. - Menj szépen aludni, én is alszom. - mondja neki kedvesen.
|
- Ha a bátyuson múlik akkor biztosan! *mosolyog Kodakára, majd hírtelen kocsi gördül be a kapun, Theo pedig azonnal az ablakban terem* - Megjött a bátyám.... ümm... majd igyekszem vissza Kodaka.... *szór még rá egy kis mosolyt majd le is trappol a lépcsőn, viszhangzik tőle a galéria, ahol most Kodaka van, nyitódik a kocsi ajtaja, s egy azon időben kinyílik a ház ajtaja is, Theo meg mezitláb fut bátyja elé, becsukódik az autó ajtaja, majd egy kis pittyegés jelzi hogy lezáródott, a férfi megöleli Theot majd köszönti, végül bezavarja hogy mezitlábasan menjen be, mert megfázhat, ezután már csak hangfoszlányok jutnak fel Kodakához*
*Végül elkészül a vacsora közös erővel, megfürdenek együtt, majd Theo ágyba kerül, a bátyja felolvas neki egy mesét, bár nem hosszút hanem csak egy rövidkét, de Theonak ez pont elég, ahogy bátjya elindul a saját szobája felé, Theo zseblámpával felkúszik Kodakához* - Kodaka... ébren vagy még? *suttogja*
|
Figyelmesen hallgatja a fiút. Szomorúságról árulkodik Theo szinten minden mondata. Mélyet sóhajt Kodaka, s újra megsimogatja a gyerek fejét. - Tudod, Theo, az emberek nagyon mások. Remélem, te mindig ilyen kedves és önzetlen maradsz. - mosolyog kedvesen rá.
|
- Rendben... akkor nem megyek oda... meg a bátyám különben sem szereti ha elcsatangolok... általában nem nagyon enged sehova, csak a barátaimhoz... tudod itt sok házban van sok gyerek, így könnyen lettek barátaim... pedig alig egy év vagyunk itt... előtte egy kis lakásban étünk To városban... de még mindig jobb volt mint az árvaházban... *sóhajt mélyet* - Tudod én nem kellettem a szüleimnek... én csak lettem aztán képtelenek voltak enni adni nekem.. a cigi és az alkohol miatt... ezért beadtak egy árvaházba... a bátyám csak évekkel később tudott kihozni engem.... ő azért dolgozik nagyon sokat, hogy fel tudjon nevelni... a szüleim erre nem voltak képesek ezért.... én igazán hálás vagyok a bátyámnak...
|
Megsimogatja a kisfiú fejét. - Nem, köszönöm. - válaszol neki csendesen. - Tudom, hogy a kétség rosszabb, mint a legszörnyűbb hír tudatában lenni, ennek ellenére nem szeretném, ha jelentkeznél a gazdámnál. Neki most rengeteg a dolga. - fejti ki az okokat. - Attól félek, haza akarna vinni, márpedig az úr halála miatt rengeteg veszélyforrás lenne ránk nézve.
|
- Ne aggódj a bátyám még nincs itthon.... majd ha megjön, óvatosabb leszek, ígérem... *mosolyog őszintén rá, majd végighallgatja a történetét* - Szeretnéd hogy... elmenjek hozzá holnap és megmondjam hogy jól vagy? *kérdi mintha olyan egyszerű lenne és természetes* - De amúgy itt addig maradhatsz ameddig csak akarsz, igazán nem okozol gondot... *bújik hozzá a kisfiú, tényleg nagyon sok szeretet igényel és törődést, Kodaka nem tudja de egy álom vált valóra, amikor a nőstény Theoék udvarában termett*
|
Kodaka mosolyogva hallgatja a férfit. - Pihenni fogok. - ígéri. Örül, hogy minden nap átjön majd, s már sejti, hogy legtöbbször a félvér is vele fog tartani. Kíváncsi rá, az erejére, a jellemére, a gondolataira és a vágyaira. Zukit nem tudta kiismerni, a kandúr teljesen elzárkózott előle, de erre megvolt a maga oka. Elköszön a doktortól, majd hallgatja a kisfiú dübörgését, ahogy szalad hozzá vissza. Megcsóválja a fejét. - Ejnye, Theo. - mondja neki kedvesen. - Ahhoz, hogy ne bukj le, míg én itt vagyok, ugyanúgy kell viselkedned, mintha itt sem lennék. - majd megsimogatja a fejét. - Az asszonyom nagyon jó ember, barátként tekintett rám, mikor én még csak azt hittem, szolgálat az életem. Együtt nőttünk fel, s nagyok sok mindent megosztottunk egymással, az örömünk, a bánatunk... Mellette emberibb lehettem a társaimnál. - mesél elmerengve a múlton. - Nagyon szeretem őt és féltem. Van egy kamasz fia, akiből remélem, nem lesz egy szörnyeteg, mint az apjából. De hogy vissza kell-e mennem? Szabadságot kaptam és azt hiszem, megpróbál megvédeni. Bár... ebben a világban macskalényként nincs olyan, hogy szabadság. - lesz kissé keserű a mosolya.
|
Kou meglepődik, amikor a férfi a karjaiba veszi a nőstényt. Elámul a látványon. ~ Milyen groteszk...! ~ moccanni sem bír, annyira lenyűgözi a dolog. Tetszik neki Kodaka, még így, véresen, sebesülten, bágyadtan és gyengén is, s csak kiemeli nőstényi valóját, ahogy egy erős kar tartja meg a levegőben. Kodaka csak mosolyog a srácon. Kou azonban eltátott szájjal pillant aztán Adrianra. Majd észbe kap. - Ah! I-igen! - nyögi, azzal összeszedi gazdája felszerelését. Hátára veszi a kabátját, majd rohan is az emberek után. Sértődött képpel méregeti még egy pillanatig Theot, aztán elül az arcán minden érzelem.
/Folyt. köv. Kasai család háza és állatorvosi rendelő/ |
*Adrian viszont inkább ölbe kapja a nőstényt, könyebbnek és egyszerűbbnek találja* - Kou léghyszi hozd a többi felszerelést... őőőő*néz a fiúra*
- Theo...
- Áhh szóval Theo... te is velünk jössz? *a fiú bólint*
- Igen.... *teszi még hozzá halkan* - és nem tettem semmi rosszat... *fordul oda a vádló macskához* - a te bajod ha nem hiszed el! *közli vele, majd megindul Adrian után, amikor kimennek a házból ajtót zár*
- A műtét ideje alatt nem lehetsz bent... addig kint kell várakoznod... *erre Theo ismét bólint*
- Kodaka jobban lesz ugye?
- Minden tőlünk telhetőt megteszünk ne aggódj.... *nyugtatja a kis szőkeséget*
- ümm... Kasai úr... nekem... *egy pillanatra megáll* - Nincs pénzem a műtétre... de kérem ne hagyja meghalni! Össze fogom szedni azt a pénzt, ha kell majd dolgozok önnek! *jelenti ki*
- Hát nem is tudom... egy ilyen apró legény inkább játszon... ne aggódj Kodaka miatt... ingyen és bérmentve vállalom.. *kacsint a srácra, az pedig boldogan kövti őket tovább egy köszönöm kiséretében*
/Folyt köv.: Kasai család háza és állatorvosi rendelő/ |
- Ja... értem. - mondja és elmosolyodik. - Vissza kell mennem az asszonyomhoz, megígértem neki... úgyhogy nem lesz semmi baj. - lehunyja a szemeit és kissé megbillen az egyensúlya. - Csak nagyon... nagyon kimerültem. - beszél. - Nem, nem kérek. A fájdalom ébren tart. - felnyitja pilláit és rámosolyog a férfire, de valami hihetetlen boldogsággal.
Bizony Kou összerándul a szuri gondolatára, de inkább elfordítja a fejét és próbál nagyon összpontosítani, hogy kibírja, de a nőstény állja keményen a sarat. Büszke a fajtájára.
- Rendben. - próbál máris felállni.
Kou figyeli a gazdáját, a nőstényt, de még a fiúcskán tartja a szemét, mikor az elfordítja a tekintetét. Morcos képet vág. - Te valamiben nem mondasz igazat. - morogja neki, azzal odaugrik, hogy megtámassza Kodakát. - Szerintem most vigyük, amíg talpon van. - javasolja Adriannak. - A kabátom szerintem jó lesz rá. - ezzel Theonak céloz, hogy cselkedjen.
|
- Igen, de csak miután kiszedtem belőle mindet... *minden egyes darabkát megpróbál kiszedni kisebb nagyobb sikerekkel, van ami beletörik és így nagyobb a fájdalomérzet is* - Nem kell magáznod... *közli Kodakával* - Mindegy hogy mit mondasz, csak beszélj közben... ha gondolod adok fájdalomcsillapítót, csak Kou nem nagyon bírja szóval te kérsz vagy nem? *kérdi inkább nehogy a nőstény is jelenetet rendezzen, elég neki egy gyerek* - Van egy két nagyon komoly sebed... át kéne vinnünk a rendelőbe... *néz Koura miközben felteszi a kérdést, sóhajt egyet* - Jobban meg tudnálak vizsgálni... aztán sokat kell majd pihenned... még az is lehet hogy beavatkozást kell eszközölnünk...
- Mi? *pislog nagy szemekkel a szőke, majd belegondol, hogy fednie kell kodakát, hiszen nem ismeri anyira az orvost sem, és persze megígérte a nősténynek is*- Nem ez hírtelen történt.... *fordítja el tekintetét Kouról*
|
- Igen. - válaszol bizonytalanul és elveszi a rongyot a nőstény arcától. - A vérét akkor is le kell róla mosni, nem? - kérdezi óvatosan. Most már nem igazán mer ellenkezni Adriannal. Kodaka türelmes, rezzenéstelenül bírja a kiképzést. Kou nem igazán tudja, mit csináljon, így félénken figyeli a nőstényt.
- Egy székkel csinálták. Összetört rajtam. - motyogja. A kis kandúr mindjárt visszarakja a rongyot a vízbe, mert érzi, hogy ökölbe ugranak mindjárt az ujjai. Így is történik. - Ezután az utcán voltam. - teszi még hozzá. - Mi más információra van még szüksége? - kérdezi diplomatikusan. Felszisszen, mikor egy-egy nagyobb szilánkot húz ki a bőréből az ember. - A vállam. - válaszol kissé kínlódva. Megrepedt és a porcból is levált egy darab. Azt sajnos valószínűleg műteni kell majd, ahogy a karján esett sérülések közt is van pár, amire a kitisztítás után egy-két öltést kell tűzdelni. - Fáradt vagyok. - jelenti.
- Ugye nem valami ismerősöd csinálta ezt? - sózza oda kérdését Theonak a fiú.
|
-hmm? Faszilánkok? *néz meglepetten Adrian, nem vette még annyira közelről kodakát* - Várj Kou... akkor nem tisztíthatjuk meg csak úgy... nagyobb sebeket okozhatunk vele mint amekkorák valójában... *kersgélni kezd most a csipesze után, nem szereti ha nem a rendelőjében van a páciens mert olyankor semmit sem talál meg rendesen, és ez az őrületbe tudja kergetni, végül mégis rálel, hátra fogatja haját, kesztyűt húz a kezére, majd egy csipesszel szedegeti ki a nőstényben maradt darabokat, és egy kis fémtálcára teszi mindet* - Megtudhatnánk a részleteket? *kérdezi bár tudja hogy ez nehéz lehet Kodakának* - Hol fáj a legjobban? Melyik résznél? Vagy egyformán? Mennyire érzed magad élénknek? *kérdezgeti hogy nehogy elkábuljon, Theo csak nézi őket, nagyon sajnálja Kodakát*
|
[116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
