|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.17. 15:51 - |
A klinikán a legkiválóbb szakemberek dolgoznak, s mivel pénz van bőséggel, az orvosok rendesen dolgoznak, halálesetről csak nagyon ritkán lehet hallani...
|
[202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
Meghallgatja a félvért, nem is szól bele, amit mond, még akkor sem, ha úgy gondolja, bizonyos lehetőségei neki megvoltak, megvannak és meg is lesznek, míg meg nem hal. - Kezdj eldöntendő kérdésekkel. Akarod, hogy legyen barátod. Akarsz-e bízni valakiben. Akarsz-e új, nem macskalényes dolgokat kipróbálni? Olyan kérdéseket tegyél fel, amire igennel és nemmel lehet válaszolni. - tanácsolja, aztán már felöltözve odalép a szekrényhez. - Idő van, nem is kevés, fiatalok vagyunk még. - mondja mosolyogva. - Ing, póló vagy ingpóló? - kérdezi. - Farmer nadrág, szövetnadrág vagy rövidebb szárú változatuk? - folytatja.
|
- De akárhogy is nézzük, ön választhatott... választhatott barátot, utat amin jár, eldönthette, hogy nem akar a porban maradni tovább... én... nekem sohasem volt választásom, és most nem tudok mit kezdeni ezekkel a dolgokkal túl bonyolultak nekem.... de megpróbálom megérteni... igen biztosan menni fog csak kell még nekem egy kis idő... *mondja aztán követi a férfit* - Mennyi ruha... ümmm... kérhetek egy kis segítséget? Nem igazán tudom, hogy,.... menyi ruha... *tátja a száját még mindig*
|
- Arra gondolsz, ha megvertek, esetleg megerőszakoltak volna? - kérdez rá Andrew nyíltan. - Kemény dolgok, de nem volt részem benne. Viszont jutott helyette egy olyan család, amely meggyűlölt, amiért nem ugráltam úgy, ahogy az fütyült, homoszexuálisnak titulált, megvetett és kitagadott. Jutott egy barát, amelyre úgy vigyázok, mintha a vérem volna, mert tudom, hogy más nem vigyázott rá soha, s jutott egy másik, amely többet szenvedett, mint amennyit el lehetne mesélni. Emellett a nulláról küzdöttem fel magam Yoval karöltve, jóban és rosszban kitartva egymás mellett. Ettől függetlenül nem tartom a világot kegyetlennek, ha pedig időnként annak bizonyul, megvannak az eszközeim, hogy védekezzek és visszaverjem a támadásokat. Nem a hatalmam, a népszerűségem és a hírem, ezek csak másodlagos eszközök. Az ember a seggébe dughatja a hatalmát, a nevét, ahogy az érettségijét és a diplomáját. Egyetlen hatalom van, s az megnevezhetetlen. Az egyetlen, ami biztosan tudható róla, hogy mindenkiben ott lakozik. - s a szívére mutat. - Ha elég erős vagy, van hited, némi reményed és legalább egy valaki, akit magad mellett tudhatsz a legnagyobb slmaszban, mindened megvan, hogy gipsszel a lábadon is talpra állj. - mondja magabiztosan a srácnak. - Nem kell félned az emberektől, mert volt, aki bántott. Mindig lesz valaki, aki megpróbál ártani neked, ha túl jó vagy, vagy túl jó helyen vagy. El kell fogadni, hogy az emberek irigyek a jóra, s nem tenni akarnak érte, hanem elvenni a másét. - mondja. - De mivel van rossz, van jó is. Mindig lesz valaki, aki lenyújtja a kezét. Neked csak el kell döntened, hogy elfogadod-e, próbálsz-e bízni és remélni, vagy maradsz lent a sajnálkozásban és várod, hogy legyen valami. - azzal tovább megy. - Remélem. - hagyja ennyiben, amit Jigsaw mond. Apró mosoly suhan át az arcán, mert a fiú betalált nála az aranyosságával, de nem reagál többet. Nem keres ruhákat, csak kitárja előtte a szekrényeket. - Ing, póló, gatya, fehérnemű, ünnepibb viseletek, cipők. - mutatja végig, s ő maga megragad egy inget, egy farmert, majd felveszi őket.
|
- Tudom... de ha önnel ezt tette volna egy macskalény, valószínüleg őn is tartana tőlem egy kicsit.... *néz egyenesen Andrewre de nem tekint most a szemeibe* - Talán... talán majd felébred, ha tudja, hogy valaki várja az ébredését... *mondta komolyan*- Ümm... igen.... kérek.... *mondja határozottan, hizsen ilyen ruhában mégsem mehet meglátogatni a gazdáját*
|
A vallomás megérinti Andrew-t belül. - Bántottak, ez sosem volt kétséges a számomra. - mondja csendesen. - De nem minden ember durva, kegyetlen. Nem bánthatnak többé. - mondja a srácnak. Tudja, hogy mérhetetlenül nagy szavakat használ, de azt is, hogy ha esetleg Kyo lemondana róla, ő azonnal ott lenne, hogy magához vegye. Nem érti, miért, de kíváncsivá tette ez a srác és nem haljandó lemondani róla. Ugyanakkor tisztában van azzal is, hogy Yo nem fog lemondani róla. Szótlanul az ablak felé fordul, aztán biccent Jigsawnak. - Átöltözöm. Még nem hívott senki a kórházból, ami azt jelenti, hogy Yo még nem ébredt fel. - mondja. - Kérsz tiszta ruhát? - kérdezi. Folytatta volna, amit elkezdett, de tudja, hogy nem teheti, különben túljátsza. Most ennyi, aztán majd szép lassan megnyugtatja Jigsaw-t. Ezt a fejébe vette, eltökélte és már nem adja fel.
|
- De az érintések néha durvák és fájdalmasak, néha még egy szelíd érintés is nagyon sok fájdalmat idéz elő bennem... talán meg kellene tanulnom küzdeni evvel, vagy csak elfogadni ezt az új helyzetet, de, képtelennek érzem magam, túl gyengének.... talán szánalmasnak is... *elakad a szava ahogy a férfi megérinti, kínzásnak érzi, lehunyja szemeit és próbál arra gondolni, hogy ez csak valami rossz vicc és mindjárt vége lesz... szerencsére igaznak bizonyul gondolata és Andrew hamarosan abbahagyja, visszatér a maszírozáshoz, ez megnyugtatja a kandúrt, de aztán mégis felkel, s evvel jelzi, hogy ennyi elég is volt a tanításból mára...*- Értem önt... megértem a szavait és a mondanivalót.... köszönök mindent... *kinéz az ablakon* - Nem indulhatnánk el lassan?
|
Andrew elégedetten bólogat, hiszen az általa felsorolt dolgok is felelősségvállalást igényelnek. És persze egyetért Jigsaw-val, de már megosztotta efelőli álláspontját. Azt is észreveszi, hogy a szexualitásról esett szavak már rosszul érintik a srácot. Magában jót mulat rajta, de arcán csak az elégedettség és a magabiztosság marad. - Butaság. - mondja ki kissé dorombolva a szót, mikor a zsákhoz és a foltját hozza fel a félvér példának. Ő hisz valamiben, amiből nem enged. Szenvedély önti el, rá akar szólni Jigsawra, szinte erőszakosan óhajtja utasítani, hogy hallgasson, de azzal biztosan olyan keménnyé tenné az egész testét, amennyire soha nem válnának egymástól egyetlen izomcsoportnál. Inkább csak magabiztosan, gyengéden, de férfias erővel masszírozza őt. Érzi, ahogy a kandúr feloldódik. Pont így szerette volna. Újra elégedettséget érez. - Nem gondolod, hogy ez így tökéletes? - kérdez vissza. - Nem kell feszengened, sem most, sem máskor. Az érintés hozzátartozik a kapcsolatokhoz. Aki iránt dühöt érzünk, megütjük vagy taszítunk rajta egyet rosszabb esetben. Akit kedvelünk, ahhoz nem felejtünk el hozzáérni, hogy ezzel is szorosabbá tegyük a kapcsolatunk vele. Akiben bízunk, annak megengedjük, hogy megérintsen. Vannak bizalmas dolgok, amiket nem engedünk akárkinek. Figyelj. - eztán meggyúra Jigsaw izmait, majd lekúszik kulcscsontjához, s végigsimít felfelé a nyakán. Elengedi, de azonnal a mellkasára teszi a kezét, hogy a székben tartsa a fiút. - Nyugalom. - mondja ki tényleg nyugalommal a szót. - Remélem, érezted a kettő közti különbséget. - volt mit érezni, hiszen amikor a kulcscsontját és nyakát érintette, Andrew őrült erős szexualitást és szexuális erőt csempészett bele. A férfi nagyon ért az ilyesmihez, s amikor már nincs szükség erre, úgy vonja vissza magába, mintha csak a kardja lenne ez a tudás és ő maga lenne az ezt őrző hüvely. - Az érintéseknek csak akkor van ilyen erős töltetük, ha akarják. Egyébként ártatlanok. - azzal fesztelenül folytatja a srác izmaiból való görcsoldást. Jól masszíroz, ujjai erősek és mozgékonyak, értőn gyurják puhára Jigsaw-t. - Blasko úgy tartja, a kapcsolatok megtartják a megfelelő távolságot. Szerinte ha két ember túl közel kerül egymáshoz, belegabalyodnak a másikba és elveszik önmaguk. Egy olyan tüzes férfitől, mint ő, nem is idegen ez az elképzelés. Azonban ha túl távol maradnak egymástól a személyek, hiába élnek társaságban, a magány lesz az egyetlen társuk, amelyet hosszú távon senki sem képes elviselni. A vágy, hogy valakivel megoszthassuk a benső világunk, mindenkiben ott munkál, s minél jobban küzd ellene valaki, annál erősebbé válik a vágy, annál esztelenebbül küzd. Minden vágy akkor a legerősebb, amikor bebörtönzik, láncra kötik és parancsolnak nekik. Viszont egy ilyen megvadult vágyat elengedni veszélyes. Értesz engem? - kérdez hirtelen, kiszakítva a kamaszt a beszéde folyamából. Lassan hajnalodik, Andrew már alig bír magával, szétfeszíti az ideg. Sosem volt erőssége a várakozás, s ilyenkor mindig valami észveszelytő baromsághoz támad kedve, amivel eltöltheti az időt. Most azonban bármennyire is őrjítik a gondolatok, úgy uralkodik magán, mint egy kegyetlen zsarnok a szolgáján.
|
- Nem tudom... talán mégiscsak az... de úgy értem.. hogy egy személyre mégiscsak más... mint egy élettelen dologra nem igaz? Hmmm *elgondolkodik a dolgokon* - Talán ey kicsit néha mégis... *mosolyodik el és hallgatja a szavakat, szerinte túlságosan kerül szóba a szexualitás szó és ettől már lassna leszédül a székről de azért hallgatja Andrewet... * - Bonyolult dolog a barátság... *hagyja rá ennyivel* - Nem tudom... csak ragaszkodom hozzá... már hozzám nőtt... mint egy zsákhoz a foltja... *kicsit megijed amint Andrew megindul felé, szemei is kikerekednek* - Ez igazán nem szükséges... *de aztán lassan a jóleső maszírozás mégiscsak megteszi a hatását* - Nem gondolja, hogy ez... hogy ennek nem fordítva kellene lennie? Amúgy igen feszélyez... de az öné... már nem annyira... de a gazdámé sem...
|
- Szerinted nem felelősség vigyázni Kyo otthonára, rendben tartani, hárítani az oda érkező illetéktelen behatolókat? - kérdezi állhatatosan. - Yo is időnként felelőtlen, gondolom, nem ez volt az első eset, hogy helyette kellett józannak lenned. - teszi hozzá. - Barátság annyit tesz, jóban-rosszban együtt szexualitás és érdek nélkül. A barát olyan személy, akire támaszkodhatsz, akiben bízhatsz, aki melletted áll, olykor láthatatlanul, mert nem engeded neki, hogy vigyázzon rád. A barátságba nem tartozik bele szexualitás, mert az megfertőzheti egy halálos betegséggel, amelybe nagyrészt belehalnak a barátságok. Érdek nélküli, hiszen nem csak bízhatsz a másikban, de nem is használjátok ki egymást, nem másért, csak a szimpátia miatt alakul ki. Jó esetben egy életre szól. - mondja mesélő hangon. - Kyo a legjobb barátom, tudjuk egymás titkait, értjük a legkisebb rezdüléséből, mire gondol a másik. Egyszerűen ismerjük egymást. A barátság lehet egy jó párkapcsolat táptalaja, de csak akkor, ha szerelem és nem szexuális vágy indítja be. - folytatja. - Kolonc? Miért tartod magad annak? És miért ragaszkodsz ehhez az alárendeltséghez? - teszi fel komolyan. Aztán, amikor Jigsaw azt találja mondani, nem tudja, hogyan kell lazítani, Andrew lassan kitolja a széket, felemelkedik róla és felhúzza pulcsija ujját. - Nagyon könnyű lazítani. Ez egy kis teszt, tudod-e élveni. - mondja, miközben odalépdel a kandúr mögé. Ha nem ellenkezik, lassan félretolja a haját, a vállaira teszi a kezét és óvatos mozdulatokkal masszírozni kezdi. - Feszélyez az emberi jelenlét, jól gondolom? - kérdezi halkan.
|
- Én... nem is tudom... olyan nagy szavakat használ... néha nem is értem... én nem tudom milyen lehet valakiért felelősséget vállalni, ilyesmit sohasem kellett tennem, még a barátság fogalmával sem vagyok igazán tisztában...meg különben is, még mgára vett egy ilyen koloncot mint amilyen én vagyok.... nem mondom, hogy bánom a dolgot, igazából hálás vagyok, sok mindent köszönhetek önnek és ne higyje, hogy elfelejtettem ezeket... az igazság az, hogy nem tudom hogyan is lehetne lazítani... az valahogy magától megy általában, de nem mindig van ilyen pillanat... *vonja meg vállát*
|
Andrew barátságosan mosolyog csak Jigsawra, míg az beszél. - Ez a világ egy, csak két másik szemszögből nézzük. Egy, de kétfélén éljük. Nincs ezzel baj és valamelyest élhetnéd hasonlóan talán. Most idegen, én itt elkapatlak, te meg otthon majd újra próbálod alárendelni magad Yonak és a vendégeinek. - magyarázza. - Ha így jó élned, legyen. De honnan tudnád, milyen a másik oldal, ha sosem kóstoltatta meg veled senki? - és büszkeség látszik az arcán. - Rejtély... nos igen. - még büszkébb lesz. - Szeretem meglepni a személyeket, Yo életében a pozitív oldalt szeretném erősíteni, ahogy Blaskoéban is. Nem mindig megy és hidd el, nehéz vigyázni két örök balsorsú férfire, akik úgy vélik, tudnak magukra vigyázni. Nem könnyű keménynek lenni, amikor puhít a helyzet. Mint most. - lassan hervad le a büszkeség és a vidámság. - De magam vállaltam. Nem mondom, hogy tisztában vagyok vele, milyen súlyok kerülhetnek rám, de a barátság ilyen, vállalod a másikért a rossz dolgokat is. Ha valamit meg nem szabad, tudni fogsz róla, mert megmondom. - teszi hozzá. - Lazíts. Nincs okod a feszengésre. Engedd el magad, nem támad semely oldalról senki. Biztonságban vagy, minden értelemben.
|
- Nem tudom... nem vagyok hozzászokva ilyesmihez, zavart vagyok... túlságosan... túlságosan is különbözik az ön világa és az én világom... nem tudnám megmagyarázni, mi az amit érzek igazából... remeg a gyomrom, és feszült vagyok, úgy érzem magam mint egy hal a konzervdobozban... ráadásul teljes kételyek közt, nem tudom mit szabad és mit nem... a gazdámhoz már hozzászoktam, de ön még teljesen rejtély a számomra... *vallja be őszintén, s elpirul*
|
- Bárki lehet furcsa. - jegyzi meg barátságosan Andrew. Ő például azt furcsállja, hogy Jigsaw megissza a vizet a tej után, s ettől jól is lakott. Megeszi a salátát és megissza hozzá a folyadékot is, majd elneveti magát, amikor kínosan érzi a bámulást a félvér. - Azt hiszed, nem nézhetsz? Hogy baj, ha bámulsz? Azt gondolod, feltétlen mondanivalódnak kell lennie, amikor vizsgálgatsz? Vagy talán félsz, hogy kellemetlenül érint, illetve szóvá teszem? - kérdezi játékosan, szándékában áll egy kicsit megbolygatni a srácot, de tényleg csak kicsit. Mind a ketten a reggelt várják, de az addig lévő időt még el kell tölteniük valahogy. S Andrew szeretne ennek a magányosnak tűnő fiúcskának is a barátja lenni.
|
- Az emberek furcsák... *csak ennyit nyökög ki amikor a két alkalmazott lelép*- Ümm igen tényleg jól esett... *aztán leküldi a vizet is a tej után* - Jól is laktam... *mondja és megfogja a hasát* - Ez igaz.... talán nem kellene... megpróbálom elterelni a gondolatokat... *mondja és Andrewra mered, nézi egy darabig majd miután kínos lesz, másfele néz* - Csak... jó lenne ha már reggel lenne... *motyogja és ismét a férfire pillant*
|
- Kellemetlen vagy sem, ezt kell tenniük, ha fizetést akarnak. - mondja fesztelenül. - Egyébként nem szoktam olyat kérni tőlük, ami nehezükre esne. Tény, hogy még ilyenre nem volt példa a McGroger lakásban, ez azonban nem tántorít el, egy kicsit sem. - mosolyog. - Számotokra probléma kiszolgálni egy félvért? - fordul hátra, s két ember bújik elő a sötétből. Egy férfi és egy nő. Mindketten megrázzák a fejüket. - És miért nem? Érvelnétek, ha megkérlek?
- Az úr jól mondja, minket jól megfizetnek. Hallgatunk, ha hallgatunk kell, beszélünk, ha kérdeznek és kiszolgálunk, ha úgy kívánják. Nem tekintjük magunkat senkinek, nem leszünk alacsonyabb rendűek, mert egy félvért szolgálunk ki. Megtesszük, ha erre kérnek. Ettől nem változik semmi. - válaszol kimérten a férfi.
- Még nem volt példa, hogy Andrew úr macskalényt hozott volna haza. Kicsit új ez nekem, s bevallom, kíváncsi vagyok, ki vagy te, amiért ezt érdemled. - szólal meg ezután a nő is. Az ő szemeiből sugárzik a béke, s arcán apró mosoly ül.
- Sophia, már megint túlságosan kíváncsi vagy. - nevet rá Andrew. - Nem kell nagy történetre gondolnod, Jigsaw csupán a barátom. Egyébként Kyouzenkyo otthonában él, ő tartja rendben és tisztán.
- Különös barátság ez. - jegyzi meg a nő, majd meghajol és távozik, ahogy már a férfi korábban megtette.
- Badarság. Kutya-macska barátság is létezik. Akkor miért ne létezhetne két jóval intelligensebb létforma között is barátság? - kérdezi még a nőtől, de az csak kacag. - Íme egy diplomatikus férfi és egy kíváncsi nő. - mutat rájuk könnyedén Andrew. - Örülök, hogy ízlett a tej, s annak is, hogy így aggódsz Yoért. - mondja őszintén. - Nekem is kissé nehéz a lelkem most miatta, de nem akarok önmarcangolással pazarolni az esténkből.
|
- Valahogy úgy... *vallja be* - Az embereinek nem kellemetlen, hogy egy macskát kell kiszolgálniuk...? Milyen irónikus helyzet... *kiissza a maradék tejet is* - Nagyon finom... *dicséri az italt* - Hmm... rendben.... nem szeretnék beszélni róla, nem azért mert nem bízom önben, csak nem szeretném ismét felbolygatni a múltam... ez minden... *hallgatja tovább a férfit* - De én nem akarnék mást, nekem jó így minden ahogy van... tökéletesebb nem is lehetne... kivéve a gazdám állapotát... bocsánat de egyfolytában ez jár a fejemben...
|
Rövid nevetést hallat, amikor megvallja neki Jigsaw, hogy nincs vele semmi baja, csak szokatlan számára a helyzet. - Nem velem van a bajod, hanem azzal, hogy hirtelen belecseppentem az életedbe, méghozzá nem olyan csekély befolyással, elhoztalak Yotól és most te vagy az, akit kiszolgálnak, nem pedig te sürögsz-forogsz. Értem én. - mosolyog rá. - Nem fogod újra látni. Nem tudom, mi történt, de ha nem akarod, nem mondod el. Nem kötelezlek semmire, hiszen mint már megbeszéltük, ugyanolyan érző lény vagy, akárcsak én. - beszél tovább barátságosan. - Biztos lehetsz benne, hogy Kyo nem válik meg tőled. Én mérget vennék rá. A félvérséged csak annyit jelent, hogy jobb életed lehet, mint a macskalényeknek. Bár, ha jól tudom, nincs okod panaszra, ha elvégzed a dolgod, szabad vagy, még könyvtári tagságod is van. Ilyet macskalénynek ritkán adnak. - teszi hozzá. Újabb falatok tűnnek el a szájában, nem siet az evéssel, csak azért eszik, mert muszáj ennie.
|
*Megköszöni az italokat. s először a tejet veszi magához, mégis viszonylag eveset iszik belőle, utána már csak bámulja* - Furán érzem magam ebben a helyzetben...persze nincs önnel semmi problémám, csak még... nagyon új ez a dolog ez az egész nap förtelmes... és az hogy nem tudom mi lesz velem, az még roszabb... *nyel egy nagyot, belekortyol ismét a tejbe* - Nem akarom újra látni Petert... *suttogja halkan*
|
Andrew sem jó érzésekkel eszik, de az évek folyamán megszokta már, hogy Kyouzenkyoért aggódjon. Int egy embernek, s az egy pohár vizet és egy pohár tejet is a kandúr elé tesz. Nem akármilyen tej, hanem igazi, tehénből jött és felforralt. - Látom, hogy valami van benned. Ha akarsz, beszélhetsz róla. - ajánlja gálánsan, de barátságosan. Közben iszogat a borból is pár kortyot.
|
- Ezt már én is kezdem látni... *leül egy székre és csak maga elé mered, persze közben azért figyeli a férfit, de enni nem lenne képes ilyen helyzetben, túlságosan kavarognak benne az érzések amiket képtelen akárhova is tenni* - Ümm.. talán egy kis vizet... vagy... tejet.... *mondja és figyeli ahogy a férfi eszik, neki teljesen össze van szűkülve a gyomra*
|
[202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
